Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-06-02 / 44. szám
1928. jun us 2. Békés 3 Dr. Kovacsics Dezső főispán bűnvádi pere — Dr. Major Simon megyebizottsági tag nyilatkozata miatt. A főtárgyalás második napján első sorban dr. Komád Ernő kir. főügyész- helyettes, a gyulai kir. ügyészség elnöke mondotta el vádbeszédét, mely a következő : Tekintetes Kir. Törvényszék ! Senki nálam tudatosabban nem ismeri, mert senki nálamnál több szeretettel nem tanulmányozta a magyar nép jellemvonásait, kiváló tulajdonságait és erényeit. Hivatásom gyakorlása közben az életet minden vonatkozásában megismerhettem, hiszen itt vonulnak el szemeim előtt naponta az élet különböző és változatos tragédiái, az emberi indulatok és szenvedélyek, az egymással küzdő érdekek. így aztán megbízhatóan tudom, hogy a magyar typikus jellemvonása: az egyenesség és őszinteség. A magyar azonkívül tisztességtudó, törvénytisztelő, önérzetes, de másnak is megadja azt a tiszteletet, ami megilleti. Családi életének tisztaságára kényes. Mindenek- felett értelmes és tehetséges. Kicsiny népünk képviselőit úgy a múltban, mint a jelenben ott találjuk a világ nagy nemzeteinek legkiválóbb képviselői között a hadvezetés, az állam- igazgatás, a művészet, a tudomány, a technikai haladás terén. Ha lelki berendezkedésünk olyan volna, hogy ezt szeretettel mindannyian tudnánk és meglátnánk, akkor önbecsülésünk bizonyára magasabb fokon állana, olyan magas fokon, hogy nem támadna a magyar a magyar ellen. Nem történhetnék meg az, ami most megtörténik. .Hogy t. i. folyton hirdetjük a tekintélyek tiszteletét. Hirdetjük, hogy a társadalmi és állami élet vezetésének és igazgatásának a nélkülözhetetlen eszköze a tekintély tisztelete és azért a tekintély tiszteletére nem az egyéni, hanem a közérdeknek van szüksége. Ámde emellett óit lappang a gyanú, vagy a gyanúsításra való előszeretet és hajlandóság az emberek lelkében s az szinte állandóan körülveszi, nyomon kiséri a köztisztviselők legtöbbjét és pedig annál jobban, minél fontosabb positiot tölt be. Ez ellen a gyanúsításra való készség ellen nem véd meg a legteljesebb becsületesség, nem véd meg a pártatlanság, az igazság és a puritánság' sem. Lehetek emberileg a legtökéletesebb, a sanda gyanú mindig ott kullog a nyomomban. Meg tudnám talán fejteni ennek az eredetét is, de erre most nincs alkalom, azért most csak a tényt állapítom meg. Ne méltóztassék elfelejteni Tekintetes i kir. Törvényszék, milyen véghetetlenül fontos társadalom-, á Iám- és nemzetfenntartó tényező a tekintéiytiszteleí. Közérdekből, nemzetünknek most is fenyegetett létének érdekéből kérem, méltóztassék szem előtt tartani az Ítélet meghozatalánál, hogy közintézményeink, közhatóságaink és azok reprezentánsai feladatukat csak akkor teljesitik jól a nemzet javára, ha a közbizalom és köztisztelet támogatja őket munkájukban és ha az igazságszolgáltatás ezt a bizalmat és tiszteletet nem engedi lerombolni, alaptalan vagy könnyelmű támadásokkal. Nem kétséges, hogy az igazságkeresés nehéz feladat, mert az igazság nem határozj ható meg az élet minden viszonyára és kö- ; rühnényeire vonatkozó érvénnyel, az igazság | nem mindig ismerhető fel könnyen, az igazságot minden ügyben és esetben a bírónak úgy kell kitermelnie a leikéből, mint a kagylónak az igazgyöngyöt. Az igazság kiszolgáltatásának sokféle feltétele és tényezője van. Ezek közül csak kettőt említek fel. A háború előtt a büntető igazságszolgáltatásban is éreztette a hatását az egyéni szabadság tulságba vitt kultusza. Jelenleg is érvényben levő, de sok tekintetben mégis módosított Büntetőperrendtartásunk alkotói szeme előtt mintha háttérbe szorult volna az állami és társadalmi rend védelme ama gondolat mellett, hogy elsősorban és főként a vádlott érdeke legyen megvédve a bűnvádi per minden részében. Ilyen irányban sok egyoldalú intézkedése van a Bp-nak s a Bp. ez a szelleme a bíróságok ítélkezésére is rányomta a bélyegét. Ma már a háború és a következményein való okulás jeléül megváltozott a helyzet és a budapesti bíróságok, valamint a kir. Kúria sokszor keményen sújtó Ítéletei azt az irányt és elvet tűzték ki célul, amely az állami és a társadalmi rend szigorú megóvását tartja szem előtt. Az ítélkezésben a köztekinteteknek, a közérdeknek, a közrendnek döntő, minden más felett uralkodó domináns szerepe tehát az egyik feltétel, mely mai büntétő igazságszolgáltatásunkat jellemzi és jellemeznie kell. Ennek csak következménye a másik feltétel. Kétféle mértékét és módját ismerjük a bírói mérlegelésnek a biró lelkülete szerint. Az egyik szigorú megtorlást alkalmaz és súlyosan büntet különösen ott, ahol az állam és társadalmi rend különösebb veszélyeztetését ismeri fel. A másik ezzel szemben mindig a megbocsájtás, az elnézés szellemében enyhén Ítél. A mai irányzat szerint nem szabad az állami biztonság rovására és terhére ítélni. Az igazságot és törvényt nem szabad megsérteni a Vádlott terhére sem, de sokkal nagyobb bűn az állam és társadalom védelmének szem elől tévesztése, sokkal nagyobb bűn gyenge, erőtlen Ítéletekkel tápot adni az állam és társadalom érdekei eilen intézett támadásoknak. Suprema lex salus rei publicae. Legfőbb törvény az állam jóléte Ez elv alapján az állam védelmének legfőbb érdekéből s ami ennek legfontosabb eszköze, a közhatósági tekintély megóvása érdekéből kérek ez ügyben marasztaló Ítéletet. Az 1878. V. t.-c. kötelességévé teszi a bíróságnak és a kir. ügyészségnek, hogy a bűnügy folyamán az enyhítő és súlyosító körülményeket is derítse ki és mérlegelje a vádlott sorsának meghatározásánál. Ez módot nyújt arra, hogy a büntető perben az erkölcsi motívumok is mérlegeltes- senek, mint ahogy ezt a mérlegelést a jogi megállapítások mellett minden biró minden Ítélet meghozatalánál el is végzi. Hogy a tárgyalás alatt levő ügyben az erkölcsi mérleget felállíthassam, első sorban szemügyre kell vennem a sértett személyét, mint köztisztviselőét. Dr. Kovacsics Dezső négy- Major Simon védekezése. év óta tölti be Békésvármegye főispáni szókét. Ez idő alatt tisztében mindig lelkiismeretesen és pártatlanul járt el. Hivatali kötelességek pontosan, nagy agilitással és rátermettséggel látta el. Ajtaja nyitva volt mindenkinek, senkit el nem utasított és minden igazságos és méltányos igényt törekedett kielégíteni. Hatalmát, befolyását mindig csak a közjó és jogos magánérdek előmozdítására használta lel. Amikor pedig vármegyéjét elemi csapás érte, akkor hivatalos kötelességét messze meghaladó nagyszerű teljesítménnyel sietett szorongatott lakosságának segítségére. Ez a rajz a dr. Kovacsics Dezsőnek. Békésvármegye főispánjának, mint magas állású közfunkcionáriusnak a fényképét adja és azt mutatja, hogy semmiféle tényével sem szolgált rá az ellene intézett támadásra. A vádlót! személyére vonatkozólag idézem Harsányi Pál református esperes szavait, melyeket a sértett iránt bizalmát nyilvánító közigazgatási bizottság ülésén mondott (olvassa) : „Mélyen Tisztelt Közigazgatási Bizottság! Békésvármegye közigazgatási bizottsága egyfelől fájdalommal, másfelől pedig megütközéssel értesült néhány nap előtt arról, hogy dr. Major Simon törvényhatósági bizottsági tag útrészéről nyílt levél alakjában olyan méltatlan támadás érte dr. Kovacsics Dezső vármegyei főispán ur Öméltóságát, melyet e vármegye közigazgatási bizottsága éppen a magasabb etika és tekintélylisztelet szempontjából kénytelen visszaiutasitani. Fájdalommai értesült a közigazgatást bizottság azért, mert a vármegye legmagasabb közfuncionáriusát oly közigazgatási bizottsági tag ur részéről érte támadás, aki épen a közelmúltban is fényes dialektikával s nemes köztisztviselői értékek mély megbecsülésével annak szolgáltatta tanúbizonyságát a vármegye közönségének egyhangú helyeslése mellett, hogy életüket a ; közért áldozó vezető tisztviselőket megbe- I csülni elengedhetetlen kötelességünk. Megüt- ! közössel értesült e támadásról közigazgatási bizottságunk azért, mert egyfelől e nyilt levél ! hangját absolut méltatlannak Ítéli úgy az ! egész közéleti szereplésében magát mindig | nemesen viselkedett dr. Major Simon törvény- hatósági bizottsági tag úrhoz, mint a várme- ! gyénk élén álló és egész életét a köz javára fáradságot nem ismerő, odaadó dr. Kovacsics Dezső főispán úrhoz.“ Az erkölcsi mérleg felállításánál figyelembe kell vennem vádlott cselekményének az indokát is. Ámde ha ezt ki akarom deríteni, az a sajátságos helyzet áil elő, hogy a támadás indokát nem találom. A vádlott mint dr. Csete József védője ellen dr. Csige Varga Antal ismételt támadást intézett és Major Simon ahelyett, hogy ezért Cs. Varga Antal ellen fordult volna, dr. Kovacsics Dezső ellen intézte támadásait. A Major Simon cselekménye, amelyet vád tárgyává tettem, ez erkölcsi mérleg szerint tehát méltatlan a sértett személyéhez, méltatlan a vádlottnak eddigi közszerepléséhes is, amellett indokolatlan. Ha egy asztalt ferdén állítok fel, minden amit arra az asztalra teszek, szintén ferdén fog állani. Én azt hiszem, hogy ennek a pernek a sorsa ezek után eldőlt, mert egy már kiindulási pontjánál ferde és alaptalan és indokolatlan támadást egy magas állású, kifogástalan köztisztviselő ellen aunál inkább meg kell torolni, miután azt nemzeti közérdek is kivánja. * * * Áttérve a kérdés jogi részére, dr. Major Simont a vádirat érteimében — amelyet fenn tartok, — az 1914. évi 41. t.-c. 1. §-ába ütköző, a 3. §. 2. bek. 1. és 2. pontja és az 5. §. 1. bek. szerint minősülő s a 9. §. 1. bek. 6. pontja szerint csupán felhatalmazás alapján üldözhető rágalmazás vétségével vádolom, mert az általa a főispánhoz intézett nyilt levélben, amelyet kinyomatott, a törvényhatósági bizottság és Gyula város képviselőtestülete összes tagjainak megküldött, dr. Kovacsics Dezső sér- ' tettről, Békésvármegye főispánjáról hivatásának gyakorlására vonatkozó olyan tényekét állított, amelyek valósága esetében ellene a A.z ügyész vádbeszéde. Az üqyész vádbeszéde. — Vádlott védőjének perbeszéde. telez, hogy olvasóink szolgálatára lehetőleg egész terjedelmében hozzuk azokat a fontosabb mozzanatokat feltáró beszámolónkat, mely a perbeszédeket is magában foglalja. Azóta sikerült megszerezni az összes perbeszédeket és pedig semmi fáradságot nem kiméivé, egész terjedelmükben, melyek iránt az érdeklődés szintén nagyon élénk és széleskörű nemcsak jogászok, hanem az egész vármegye közönségének körében. A közérdeklődés által kötelezve az alábbiakban hozzuk a vád és védelem felszólalásait Az a főtárgyalás, mely Kovacsics Dezső főispán feljelentése alapján, felhatalmazásra üldözendő hatóságsértés miatt a gyulai kir. Törvényszék, mint büntető bíróság előtt folyó évi május hó 22-ik és 23-ik napjain, a közönség érdeklődésének nagyarányú megnyilvánulása mellett tartatott meg, egyik legutóbbi számunkban hozott közleményünkben részletesen ismertetve jelent meg. Azonban ekkor még nem állott módunkban a perbeszédek közlése. A közönség részéről megnyilvánult rendkívüli érdeklődés bennüket arra kö-
