Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-06-02 / 44. szám
4 Békés 1928. junius 2. fegyelmi eljárás megindításának okául szolgálhatnak. Ezek a tényállítások lényegileg 5 csoportra oszthatók: Az első állítás, hogy a sértett, mint főispán 1928. február hó 28-án tartott törvény- hatósági közgyűlésen a hely méltóságát lealacsonyító, dr. Csige Varga-féle közbeszólások ellen vádlott részére nem mert, vagy nem akart védelmet nyujtan1. Bizonyossággal csak azt állíthatja, hogy nem akart. Minden egyéb állítás, ami ezzel kapcsolatban van, csak ennek körülírása, magyarázása, jelentőségének aláhúzása s következményeinek levonása. Tekintetes kir. törvényszék! Az 1886. évi XXI. t.-c. 45. §-a szerint a vármegyei közgyűlés elnöke a főispán, Az idézett törvény 54. §-a szerint pedig (olvassa): „aki a tanácskozás méltóságát, vagy az ülés tagjait sértő kifejezésekkel él és azt rögtön vissza nem vonja, valamint aki a tanácskozást megintés és azt követő rendreutasítás után is tartósan zavarja, még azon ülés folyama alatt széksértési kereset alá vonható.“ Ezek szerint a sértett törvényes hatáskörébe tartozik, hogy a törvény- hatósági bizottsági ülésen az elnöki tisztet betöltse és ebből folyólag törvényes kötelessége, hogy a közgyűlés rendjére felügyeljen és amennyiben rendzavarások vannak, azokat megtorolja. Amikor a vádlott azt állítja, hogy az őt érő támadások ellen a sértett neki nem nyújtott védelmet, ezzel azt állítja, hogy a sértett törvényes kötelességét megszegte. Nyilván való, hogy az a főispán, hogy aki ezt elköveti, az fegyelmi vétséget követ el. További állítása vádlottnak az, (olvassa) hogy: „sértettnek, mint Békésvármegye főispánjának hatalmában áll a sajtóban féktelenkedőket megrendszabályozni és mint a rend vármegyei legfőbb őre, nem fékezte meg a féktelenkedőket, sőt megfékezés helyett érdemrendet akasztottak dr. Csige Varga Antal hajdan vörös múltjára is. Sértett továbbra is szabad folyást engedett a dr. Csige Varga Antal békét megbontó törekvéseinek, amikor az újabb támadásoktól el nem tiltotta.“ Az 1912. évi 63. t.-c. a magyar kormány kezébe kivételes jogokat adott és felhatalmazta, hogy kivételes intézkedésekkel azokat a lapokat, amelyek az állam érdekeit veszélyeztetik, betilthatja. A főispánnak, mint a kormány közegének kötelessége, hogy a hivatali területén megjelenő lapokat ellenőrizze és ha úgy találja, hogy valamelyik az állami rend biztonságát sérti, javaslatot tegyen a kormánynak az illető lap betiltása iránt. Amikor a vádlott azt állítja, hogy dr. Csige Varga lapja olyan cikkeket közölt, amelyek a társadalmi élet békéjét veszélyeztették és a sértett főispán a lap megjelenésének megszüntetése tekintetében ennek dacára nem tett lépéseket, akkor vádlott azt állítja, hogy sértett olyan mulasztást követett el, amely a fegyelmi eljárás megindítását vonhatta volna maga után. További állítása vádlottnak az, hogy sértettnek (olvassa) „mint Békésvármegye főispánjának hatalmában áll a sajtóban féktelenkedőket megrendszabályozni s ennek dacára a tekintély rovására hozzájárult ahhoz, hogy dr. Cs. Varga Antal a vörös uralom alatti múltja és egy őt diszkvalifikáló becsületbirói döntés dacára állandó választmányi taggá ajánltassék, megválasztassék. Ezt a sértett akarta, habár ezzel önmagát cáfolta meg és a vármegye tekintélyének rovására járt el“. Ezt ki kell egészíteni a vádlott által a vizsgálóbíró előtt tett nyilatkozattal, hogy t. i. a főispán nem gyakorolta vétójogát az irányban, hogy dr. Cs. Varga meg ne választassák az állandó választmány tagjává. Ez állítás szerint tehát a főispánnak vétójoga volt Cs. Varga Antal megválasztásával szemben és ezt bár egy vörös múltú, tehát az állami rendre veszélyes egyénnel szemben az említett jogát gyakorolnia kellett volna, — azt mégis elmulasztotta gyakorolni ; tehát olyan cselekményt követett el, amelynek folytán valóság esetén sértett ellen a fegyelftii eljárás megindittathatott volna. További állítás, hogy sértett (olvassa) „dr. Csete Józseftől, mint Gyula város polgár mesterétől, tehát mint alantas tisztviselőjétől baromfiakat és szalonnát kért és fogadott el minden térítés nélkül saját háztartása részére“ továbbá „hogy a vármegyei tisztviselői segély és jutalmazására szolgáló alapok valamelyikéből a főispán ur mint kormányközeg 10 vagy 13 millióval részesedett.“ Mind a két állítás azt jelenti, hogy a főispán oly cselekményeket követett el, amelyek nem méltók a főispán magas állásához, ahhoz a szerephez, amelyet a megyében betölt, tehát olyau tényállás, amely valósága esetén sértett ellen szintén a fegyelmi eljárásnak alapjául szolgálnának. A minősítés tekintetében az 1914. évi 41. t.-c. 3. §. 2. bekezdésének 1-ső pontja szerint minősül a cselekmény akkor, ha a cselekmény sajtó utján, vagy egyébként nyilvánosan követtetett el. A sajtó utján való elkövetés tekintetében utalok arra, hogy vádlott az általa irt s a sértett főispánnak megküldött nyílt levelet kinyomatta s széles körben terjesztette, szétküldte, — ez alapon a sajtó utján való elkövetés kritériuma fennforog. Az idézett t.-c. 3. §. 2-ik pontja szerint minősül a cselekmény akkor, (olvassa) „ha a törvény által alkotott testület, bizottsága, vagy tagja, hatóság, közhivatainok ... a sértett és a sértés hivatásuk gyakorlására vonatkozik *. Nem kétséges, hogy a főispán közhivatalnok és a sértés hivatása gyakorlására vonatkozik, tehát ez a minősítés is fenn forog. Súlyosabban rendeli büntetni az idézett t.-c. 5. §-ának 1. bekezdése a cselekményt, (olvassa) „ha a 3. §. második bekezdésének 2. pontjában említett testület, bizottság vagy személy ellen hivatásuk gyakorlására vonatkozólag sajtó utján követték el.“ Voltakép ez ugyanazt mondja, mint a 3. §. 2. pontja, de súlyosabb büntetési tételt állapit meg. E szerint a vádlott cselekménye a most felhívott §-okban meghatározott, csupán felhatalmazás alapján üldözhető rágalmazás vétségének tényálladéki elemeit kimeríti s mert a felhatalmazás megadatott, az előterjesztett értelemben a vádemelés indokolt. Most foglalkoznom kell a vádlott védekezésével, mely szerint vádlott a cselekményért azért nem vonható felelősségre a fenti tényállás alapján, mert állításait közérdekből irta és azok valóságát be is bizonyította. Nézzük mennyiben sikerült ez a bizonyítás 1 A vádlott első állítása az, hogy a főispán Békésvármegye törvényhatósági bizottságának 1928. február hó 28-án tartott közgyűlésén a hely méltóságát lealacsonyító, dr. Csige Varga közbeszólások ellen nem mert, vagy nem akart neki védelmet nyújtani. Tekintetes kir. törvényszék ! Rekonstruáljuk most azokat a körülményeket, amelyek akkor lefolytak s akkor megállapíthatjuk, hogy az egész kavarodást a vádlott okozta akkor, amikor a magánjellegű személyes ellentétét dr. Csige Vargával, előhozta a vármegyei ülésen, olyan helyen, ahová ez nem való. Ha a vádlottat megtámadták, akkor a bírósághoz kellett volna fordulnia sérelmével, de nem volt helye annak a vármegye közgyűlésén. Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy az a mód, amiként a vádlott sérelmét a vármegye közgyűlése elé vitte, épp úgy elitélendő, mint dr. Cs. Varga Kneifel-utca 17. szám alatt S29 2—2 2 szoba, konyha mellékhelyiséggel szeptember l-ére kiadó. magatartása. A sértegetéseket nem dr. Csige Varga, hanem vádlott kezdte meg akkor, amikor azt mondotta, hogy Csige Varga sajtó- közleményeiből „a hiénák vonyitása nyilallik ki.“ Ha dr. Csige Varga Antalnak rendreutasítást kellett volna kapnia, épp úgy rendre kellett volna utasítani dr. Major Simont is és már magában az a körülmény, hogy dr. Major Simon rendreutasítást nem kapott, önmagában megcáfolja vádlottnak azt az állítását, hogy a főispán különösképen a Csige Varga-féle közbeszólások ellen vádlott részére nem mert, vagy nem akart védelmet nyújtani. A valódiság bizonyítása tekintetében vádlott úgy ez esetben, mint általában, csupa negativ tényekre hivatkozik, hogy t. i. a sértett miket mulasztott el, — holott pozitív tényeket kellett volna bizonyítani abban a kérdésben, hogy a sértett főispán miért nem mert, vagy nem akart a vádlott részére védelmet biztosítani. Azt kellett volna bizonyítania, hogy a sértett dr. Cs. Varga Antallal lekötelezett- ségi vagy más, a sértett akaratát befolyásoló meg nem engedett viszonyba került és dr. Csige Varga Antalt a közgyűlésen használt kifejezéseiért ezért nem merte vagy nem akarta rendreutasitani. Ámde vádlott ilyet nem bizonyított. Nem tartom dr. Major Simon eddigi köz- szerepléséhez illő fair dolognak, hogy ő nyílt levélben lép fel, amelyben ő állít valamit, de nem jelöli meg annak alapját, nem bizonyít tényeket, hanem csak sejtet és gyanittat és a sejtés ezer lehetőségével mérgezi meg sértett körül a levegőt. Ez méltatlan olyan emberhez, mint amilyennek Major Simont eddig Ítéltük és azt hiszem, hogy vádlott cselekményét az ellene intézett támadások miatt érzett felhevü- j lésében követte el. Azt már bizonyosan megbánta és talán jóvá is tenné, csak az álszemérem tartja vissza. Már pedig azt hiszem, a lovagias ellenfél szerepe sokkal szebb, mint a vádlott szerepe. Most következik vádlottnak a második állítása, hogy t. i. sértett, mint Békésvármegye főispánja nem tiltatta be dr. Csige Varga lapját. Tekintetes kir. törvényszék 1 Az bizonyos, hogy a háború előtt sajtószabadság uralkodott és még ma sem vagyunk hozzászokva, hogy a sajtó jelentéktelen okokból korlátoztassék. Csak egy példát fogok felhozni. A „Népszava“ ellen számtalan sok esetben rendeltek el a budapesti ügyészségnél és bíróságnál lefoglalást oly cikkek miatt, melyek az állami és társadalmi rend elleni izgatást tartalmaztak. Úgy rémlik, hogy mindannyiért Vanczák János vállalta a felelősséget és a közlemények miatt ellene kiszabott büntetések tartama már évekre ment, amikor a kormány még mindig nyugodtan várt és csak akkor határozta el magát, hogy a Népszava megjelenését betiltja, amikor a lap magatartása nem volt tovább tűrhető. A „Békésmegyei Hirlap“-ot mindany- nyian ismerjük és meg kell állapítanunk, hogy ellene izgatásért nem indult meg eljárás, általában nem követett el olyan bűncselekményt, amelyért az eljárást meg kellett volna indítani. Már ez egymagában mutatja azt, hogy helyes volt, amikor sértett megfelelő alap és indok hiányában nem tett javaslatot a lap betiltása ellen. Teljesen a főispán _ suverén hatáskörébe tartozik annak az elbírálása, hogy mikor és miért lép fel valamely lap ellen, ezért számolni nem tartozik, csak akkor, ha oly körülmények között teszi ezt, melyekben magánérdekek is játszanak közre. Nem sikerült tehát vádlottnak azt az állítását bizonyítani, hogy féktelenkedés történt és a sértett nem fékezte meg a féktelenkedőket. Továbbá állítása a nyílt levélnek, hogy a főispán ahelyett, hogy megfékezte volna dr. Csige Varga Antalt (olvassa) „mint az állandó választmány elnöke hozzájárult a tekintély ÚÍH fOUSllll leírni telei melM. atlím Erei* ellep Siatóssil. Tűzifát és cséplési szenet eladunk jó minőségben. Nemzeti Hitelintézet Részvénytársaság Gyulai Fiókja Telefon 96. szám. 2'# 9— Városházával szemben.
