Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)
1926-02-24 / 15. szám
Szerda Cfynla, 1926. tebrnár 21 IíVIII. évtolyam 15. szám. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . . 20.000 K Vidékre . . . 40.000 K Hirdetési díj előre fizetendő. Dúirc' o JPUrJVl^O POLITIKAI, TÁJt&ADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dóba; János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inlézendők, Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 1000 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombatonBúcsú a szederindától. Az állalános emberi haladás egyik nagy megindítója az embeii elmének az események okozati összefüggését kutató hajlama. Ha nem keressük az események, bajok okait —akkor azok valódi lényegét, orvosszerét megtalálni sohasem tudjuk. Nemcsak az orvosi tudomány, de minden igazi tudomány legelsősorban a történtek okának, létrejöttük feltételeinek kikutatására törekszik. Az igazi hirlapirás is, hacsak nem akar az eseményeket kiszínezve, leiró szenzációhajhászó nyomtatványok színvonalára sülyedni, csak ezt teheti. Minden rovatában, ezt kell tennie, de elsősorban a vezércikkben, ahol az olvasók agyához és szivéhez, nem pedig leleplezésekre vágyó szemeihez beszél. Ha tehát Csige Varga fő- szerkesztő ur nekem címzett, de az olvasó- közönség felületes szemlélődésére és jóhiszeműségére számitó válaszában azt kérdezi, hogy nem e az a hirlapirás, „legnagyszerűbb feladata, hogy rámutasson a polgárság nagy tömegének panaszára és bajára“ — akkor erre egyenesen az a feleletem, hegy nem ez a »legnagyszerűbb“ hivatása. Abban igaza van, hogy az már a szó legnemesebb értelmében vett célja, hogy az orvoslásra módot találjon, de ezt csak akkor teheti, ha megmutatja a bajok okát is. Ha már most akár ezerszeres nagyítással nézem és olvasom át a főszerkesztő ur cikkét, akkor sem találok az orvoslás módját illetőleg mástabban, mint a város „előlenditósót a csabai szederindával“. Ha ezzel csak „szójátékot“ akart leírni, akkor egyáltalán nem teljesítette azt, amit a saját cikkében, mint a hirlapirás legnagyszerűbb feladatát jelöl meg és nem árulta el az orvoslás módját. Akkor semmi egyebet nem tett, mint egy nem túlzottan jó vicc kedvéért játszott a tűzzel. Az okot első cikkében ugyan nem nevezte meg, legalább is nem azok számára, akik a sorok között olvasni nem tudnak vagy nem akarnak, de a második cikkben már nyíltan kimondja, hogy a sok bajnak, hiánynak a város képviselője az oka. Miután ezt a nagy titkot már az első név- megjelölése nélkül megtett leleplezéséből sejtettem, igyekeztem azt higgadt, objektiv élvekkel megcáfolni. Mostani válaszában nem tesz egyebet a főszerkesztő ur, mint felmele- giti múltkori panaszait, a fővonal elhagyásával és a kisvasutakra vonatkozó uj kívánságával kibővítve. Nem untathatom az olvasót azzal, hogy újból bebizonyítsam vádjai tart hatatlanságát, csak egy pontra szeretnék reá mutatni, amellyel a múltkor nem volt szerencséje Cs. Varga urnák. Akkor négy mű utat követelt, amelyek közül a kigyósiról és a kótegyháziról minden gyulai gyerek tudja, hogy a legjobb müutak Most már csak kettőt kíván, a dobozit és elekit. Aki csak ke veset is járt Gyula határában, az tudja, hogy Dobozra is vezet egy pompás müut. Ez a müut elágazása a doboz—csabai útnak és 6 kilométerrel hosszabb csak annál. A földút, amely Gyuláról Dobozra vezet, amely szintén nem egész 6 kilométerrel rővidebb a doboz— gyulai müutnál, csaknem 12 kilométer bosszú Van e a mai gazdasági viszonyokat csak egy kicsit is ismerő, jóhiszemű ember, aki el tudja képzelni azt a képviselőt, aki ma megtudja szerezni az államtól azokat a súlyos milliár- dokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezt a műutat megépítsük ? Megépítsük akkor, amikor ott van a közelében a másik ut, amely rossz lovakkal is csak egy félórával hosszabb ? A többi érve sem sokkal szerencsésebb. Épített e az állam az összeomlás óta valahol is kisvasutat ? Épített e rendőri palotát ? A kisvasutak építése az érdekelt községekből alakult részvénytársaságok feladata és nem az államé. Megindított e erre irányuló komoly mozgalmat a főszerkesztő ur, megvannak-e az előfeltételei annak, hogy az államnál a támogatást ehhez kieszközölni lehessen ? A képviselő csak akkor járhat el ilyen ügyben, ha komoly előmunkálatokra hivatkozhat. Mu tasson fel ilyeneket a főszerkesztő ur és akkor Lukács György megteszi mindazt, ami megtehető. Az állam kis lakásokat a forradalom óta csak Budapesten épített. Vass József miniszter azóta kijelentette a nyilvánosság előtt, hogy többet bérházat az állam nem épit, ez a községek, magánosok feladata. Az amerikai kölcsönt azért szerezte meg az állam a városok számára, hogy az ilyen építkezéseket és más hasonló beruházásokat ebből végezhessék el. Ha tehát Cs. Varga főszerkesztő ur komolyan akar annyi nagyszabású építkezést, mint amennyit cikkeiben felsorol és amelyeknél én jelenleg a csatornázást és vizveze- tóket még talán fontosabbnak tartom, akkor, hogy esek nem történtek meg, első sorban öt terheli mulasstás. Neki, mint a városi képviselőtestület egyik törtető tagjának kötelessége lett volna a közgyűlésen követelni az állam által az ilyen célra nyújtott kölcsön felvételét, mint ahogy más városok, amelyek építkezni szándékoznak, ezt felvették. A mai viszonyok mellett másként építkezni egy város sem tud. Egy képviselő sem tudja ezeket az összegeket az állam pénztárából előteremteni. Ezt tette Csaba is. Ha azonban Cs. Varga ur ezt nem cselekedte, vagy eredménytelenül tette meg, akkor nincs joga másokat mulasztással vádolni. Egyfelől azt mondani az iparosoknak és munkásoknak: nincs munka, ennek a képviselőtök az oka, másfelől, óvakodni attól, hogy megkérdezze a város közgyűlését: akartok-e építkezni, akartok-e évtizedekre szoló kamatterheket kölcsön formájában ma gatokra venni ? — talán mégsem egészen őszinte cselekedet. Lukács György nagy ered menyeit, amelyeket e város érdekében elért 8 évi főispáni működése, majd még jórészt a béke éveire eső képviselősége alatt vívta ki. Most mindössze egy éve sincs annak, hogy úgy — ahogy, megindult az amerikai kölcsön segítségével az ország egyes helyein az építkezés. Lebet-e komolyan, jóhiszeműen az építkezésnek, a beruházásoknak évtizedekre szóló ama tervét, amelyet Csige Varga ur cikkében vázolt — ennyi idő alatt végrehajtani, de akár csak számba vehető módon meg is kéz deni ? Hogy a teherautók visszaszerzése detektívek feladata, hogy a kötőgyár közgyűlésein a Csige Varga ur által képviselt „nagyon sok“ ellenzék évek hosszú sora óta két, azaz két emberből áll — ezt mindenki tudja. Azt is, hogy a kötőgyár kéményei ma is füstölögnek, ma is ad számos munkásnak kenyeret, mig sok más rokonüzem beszüntette működését. Azokból a nyilatkozatokból, amelyeket' cikkem megjelenése óta hallottam, tudom és hiszem, hogy a város közönségének nagy része méltányolja a nehéz viszonyokat és továbbra is ragaszkodik képviselőjéhez. Cs. Varga ur 1922 ben is más véleményen volt, akkor sem volt ez baj, ma sem az. Végre, a mindennapi életben is igaz, hogy mindig vannak emberek, akik Szent Pálnak Timoteushoz irt levele szerint „az igazságtól ugyan hallásukat elfordítják és a mesékre térnek.“ Dr. Gáli Géza. Dr. Follmann János előadása. A Szociális Misszió Társulat folyó hó 15-iki közgyűlésén igen érdekes és közegészségügyi szempontból igen értékes és tanulságos előadást tartott dr. Follmann János tisztiorvos. Az előadó az októberben megkezdett gyermekvédelemről szóló előadását folytatta. Eredetileg az volt a szándéka, hogy a londoni borzalmak szobájának jelentőségét vázolja. Ez a szoba az angol gyermekvédelmi kiállítás egyik legérdekesebb része. Ólomfestékes játékszerek, gyermekáltal lenyelt játékkockák, celluloid játékok, melyek célszerűtlen és egészségtelen voltuknál fogva sok gyermek halálát okozták. A silány, nehezen tisztítható tejesüvegecskék, melyek egész sor betegség csiráit hordozzák magukban. Összehasonlító statisztikai adatokkal mutatott reá a tüdüvész pusztítására hazánkban. A gyermekkori mirigytuberkulózis felkutatásainak jelentőségére. Közben képekkel mutatta be az amerikai kerti iskola életét, s egy gyermekeknek szánt fogegcszségügyi, propaganda mesét, a „kis molnárokról“ — a fogakról. Statisztikai adatokkal s jeles specialisták nyilatkozatai alapján rámutatott -a fogak kezelésének jelentőségére a gümőkor leküzdésében. Iskolai fogklinikák eszméjének propagálását kérte. Budapesten 8 iskolai fogklinika nyílik meg a közelben. Megemlítette, hogy mig a washingtoni Nemzeti Múzeumban 200 indián koponya fogai között csak egy lyukas fogat talált, az egyik gyulai elemi iskola 53 tanulója közül csak négynek nem hiányzik és nincs rossz foga. Dr. Pándy Kálmán Budapesten egy középiskolában minden harmadik fiúnál talált rossz fogat. Végül a modern egészségügyi eszmék propagálása céljából a tavasszal rendezendő egészségügyi, tisztasági hétnek eszméjét vetette fel. Ez az eszme Gyulán, a közoktatásügyi hatóságnál s több iskola tantestületében már is tetszésre talált. Az előadást rövid vita követte a köpet fertőtlenítéséről. A Misszió hölgyei különösen az egészség- ügyi hétnek tulajdonítanak nagy fontosságot. A mindvégig igen érdekes és szemléltető előadást a hölgyek a legnagyobb tetszéssel és figyelemmel hallgatták. Dr. Lovich Ödönné al- elnöknő melegen megköszönte a fiatal orvos fáradozását s kérte a megkezdett, hosszas közegészségügyi munka folytatására.
