Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)

1926-02-13 / 12. szám

2 Békés 1926 február 13. Ami az országutakat illeti, mindenki tudja, hogy a kétegyházai és kigyósi ország­utak elsőrendű müutak, ha ezen községek kereskedelmileg nem ide tartoznak — bár Kétegyháza, dacára a Csaba felé való jobb vasúti összeköttetésnek, ma is jórészben ide tartozik — annak a vasúti összeköttetés mostohasága az oka. Ez pedig a fővonalnak Csabán való átvezetésével évtizedekkel ez­előtt dőlt el. Az eleki és dobozi földutak kikövezésére a háborús évek óta most eb­ben az évben először kerülhet sor. Most jut először abba a helyzetbe az állam, hogy útépítésre kölcsönt adhat. Tessék komoly mozgalmat indítani és akkor legyen róla meggyőződve a Békésmegyei Hírlap, hogy Lukács György mindent elkövet majd a terv sikere érdekében. Nézzük most már meg közelebbről azokat az építkezéseket, amelyek Csabára várnak. Uj járásbíróságot kap Csaba. Gyu­lának tudtommal van már pár éve egy gyö­nyörű törvényszéki palotája. Az uj leány­középiskolát nem az állam építi fel, hanem Csaba abból a pénzből, amelyet Csaba az amerikai kölcsönből vett fel. Ezt a kölcsönt Gyula is felvehette volna, építhetett volna belőle, de a város tanácsa, úgy vélem, he­lyesen, a kölcsön súlyos terhei miatt nem vette fel. Sokkal könnyebb kölcsönből épí­teni, mint a kölcsön kamatait visszafizetni. Ne felejtsük el, hogy az építkezés relative hamar kész, de az adósságot és kamatait sokáig, nagyon sokáig kell törleszteni. Akárhogy is áll azonban a dolog, nem Lukács György tehet arról, hogy ezt a kölcsönt nem vették fel és belőle nem építkezünk. Az tény, hogy az államvasut Csabán nagyobbszabásu építkezéseket tervez. Ne fe­lejtsük azonban el, hogy a városoknak nem­csak, mondjuk, a képviselőjükben rejlő, kine­tikai, mozgási energiájuk, de helyzeti ener­giájuk is van. Ma,'megcsonkított állapotunk­ban, vasúti szempontból, Csabának óriási helyzeti energiája van. Némely történelmi hibát alig lehet jóvátenni és ma már meg­változtatni azt, hogy a fővonal Csabán megy át — nem lehet. Ehhez járna még az, hogy Csaba maga az ország egyik leg­nagyobb városa, vasúti csomópont, amely helyzete akkor sem változnék meg, ha sike­rülne a fővonalat Gyulán is átvezetni. A csabai állomás szűk és ma, mikor Csaba az ország egyik legfontosabb határállomása országos érdek, hogy kibővítsék. Ami a fő­vonalnak Gyulán is való keresztülvezetését illeti, ez a kérdés nem oly egyszerű, amint azt a cikkiró ur képzeli. Egy 18 km.-es vasútvonal kiépítése fővonallá sokkal költ­ségesebb, mint egy uj vasúti állomás felépí­tése. Ez volt már békében is és azért nem sikerült más ilyen hibát elkövetett megye székhelynek e hiba kiküszöbölése. Gyulán, gondoljunk csak arra, hogy határon, u. n. neutrális zónában élünk. Higyje el a t. cikk­iró ur, hogy Lukács György külföldi utjai sokkal közelebb visznek el bennünket a fő­vonalhoz, mint akár a legszebb vezércikk, vagy a legizgatóbb socialista szónoklat. Államrendőrségi palota sehol sem épül. A szanálás keserves éveiben erre az állam pénzt áldozni nem tud. Lukács György so­kat járt el ebben a kérdésben, de azok a városok, ahol minszterek a képviselők, de ahol socialista, mint Debrecenben is, nem kaptak és nem kaphatnak ma uj rendőrségi épületet. A postapalota uj építésére a laká­sok felszabadulásakor és akkor kerülhet a sor, ha ezt a forgalom szükségessé teszi. Nem egyedül a képviselőtől függ ez, de Lukács György egész múltja kezesség amel­lett, hogy ha valaki, 0 annak idején előre »lendíti« majd ezt a kérdést. Ami a polgári fiúiskola kérdését illeti, a szanálási törvény egyenesen megtiltja, hogy ilyen célra az állam kölcsönt adhasson. Csaba is iskolát a magán kölcsönéből épit Dr. Csete pol­gármester a tanúja, hogy Lukács György semmi fáradságot nem kiméit, hogy vele együttesen minél kedvezőbb kölcsönhöz jut­tassa a várost. Ez a kölcsön már felvehető lett volna, ha egyrészt komoly körök nem lépnek elő azzal az óhajjal, hogy esetleg ne a város, hanem más, az építkezésnél érde­kelt tényezők vegyék magukra a kölcsön­nel járó terheket, másrészt, ha nem merült volna fel az az eszme, hogy talán még elő­nyösebb kölcsönt kaphat a város. Ma a frankügy — sajnos — sok nehézséget for­dít a kölcsön előnyös felvétele elé, de min­den remény meg van reá, hogy képviselőnk nagy tekintélye és összeköttetései, a pol­gármester ügybuzgósága a város érdekeinek legmegfelelőbb módon viszik csakhamar tető alá a kölcsön kérdését Ne tévesszük el azonban szem előtt, h’ogy a kölcsönnel és az iskola építéssel kulturigényeinken kívül csak a munkanélküliség kérdésével nyer ideiglenes, kétségtelenül nagyon szükséges megoldást. Az ipar és kereskedelem nem, holott ennek állandó biztosítása munkaalkal­makkal, vásárlásokkal, az elsősorban helyes és minden körülmények között legmegfelelőbb várospolitika. Vegyen elő egy iront a t. ctkkiró, fő- szerkesztő ur és számítsa ki, mit jelentenek évente a trianoni Gyula kereskedelmének, iparának és gazdáinak azok az intézmények, amelyeket Gyulán a Lukács György ener­giája, nagy szeretete e város iránt hozott létre ? Számítsa ki mit jelent a gyulai ke­reskedőknek, malmoknak, mészárosoknak, gazdáknak a nagy kórház, a szanatórium, a menhely, sőt a régi kismenhely is, amelyben ma 60 gyermek nyer élelmezést. Milliárdokat tesznek ki azok az összegek, amelyeket ez intézmények a mai nehéz gazdasági évek­ben Gyulán kifizetnek. Száz és száz milliót tesz ki, amit különböző gyulai iparosok kisebb-nagyobb munkák fejében ezen intéz­mények révén keresnek. Állandó munkaalkal­makat jelentenek ezek az intézmények és Utóbbi időben rendkívül elterjedt az az uzus, hogy közszolgálatban levő alkalmazot­tak lapok előfizetése, illetőleg megrendelése érdekében látogatták a súlyos helyzetben levő iparosokat, gyárosokat és kereskedőket. A kamara ez ellen előterjesztéssel ólt s m®st a pénzügyminiszter a kamara előterjesztésére a következő rendeletet adta ki : »Ismételten panasz merült fel amiatt, hogy pénzügyi tisztviselők vagy alkalmazottak, illetve pénzügyőri altisztek sokszor hivatalos eljárásuk közben, de leginkább hivatali állásuk tekintélyét felhasználva és nem egyszer erőszakos­kodva tényleges vagy nyugdijastisztviselők és alkalmazottak által irt, kiadott, illetve szer kesztett szakköoyvet, vagy szaklapot terjesz­soha egyik intézmény sem, az sem, amely még mindig Lukács György közvetlen veze­tése alatt áll, nem törődött a bevásárlásai­nál, a munkaalkalmak adásánál azzal, "hogy politikailag Lukács Györgygyel tartanak-e vagy sem, azt a főszerkesztő ur politikai barátai szintén igazolni fogják. Ha ezeket igy végigtekintjük, akkor belátjuk, hogy nem méltányos a Lukács György működését összehasonlítani alkotá­sairól egyáltalán nem ismert szocialista kép­viselő működésével. Ha a mai viszonyok mellett nem is tud alkotást, alkotásra hal­mozni Lukács György sem, mint ahogy más sem tud — az ő politikai szereplése, kül­földi fáradtságos utjai, ép úgy meghozzák a jövőben e város számára is, az ország számára is azt $z eredményt, amelyet meg­hoztak azok az alkotásai, amelyek révén Gyulán ma is száz és száz család jut e xisz- tenciához. De talán más szempontból is célszerűt­len, sőt veszedelmes a szavakkal való az a játék, amely a csabai Szederből egy indát akar kölcsön kérni Gyulának. Vigyázzunk, mert úgy járunk, mint a Goethe bűvészinasa, aki előidézte a szdlemeket, de azokkal bánni, azokat visszaparancsolni nem tudta. Könnyű a tömegek indulatával játszani, könnyű őket felhívni arra, hogy gondoljanak a szocializmussal való kacérkodásra, de visszaparancsolni őket azután, ha már reá­tértek a szocialisták útjára, nagyon-nagyon nehéz. Nem lehet büntetlenül szombaton még kormánypártinak lenni és vasárnap reggelre már szocialista képviselőjelöltre gondolni. A tömeg fülében csak a vasárnapi szózat marad meg, mert könnyebben hisz a délibá­bos Ígéreteknek, mint a nyers igazságnak — és amikor mégis a nemzeti építő munka lassú és fáradtságos útjára akarunk vele lépni — akkor egyszerre csak felhangzik az »Internacionale« országokat és társadal­makat rombadöntő daliara. Tudom, szent meggyőződésem, hogy a cikkiró nem gon­dolt erre, amikor a szederindáról való ha­sonlatát leírta, de vigyázzunk, mert mint a nagy költő versében a fiút, minket is eltip- rással fennyegetnek az igy felidézett szel­lemek, amelyekkel bánni nem tudunk. Még nem késő, a szellemek még nem lépték át a küszöböt, még összefoghatunk, kéz a k éz- ben, hogy együtt építsük fel romjaiból az országot és vele ezt a nagymultu várost. G. tenek s azokra az adózók körében megrende­léseket gyűjtenek. Ezt megakadályozandó, a legszigorúbban megtiltom, hogy a tisztviselők és alkal­mazottak, illetve pénzügyőri altisztek az adózók vagy általában a nagyközönség kö­rében bármilyen könyveket, vagy szaklapot megvételre vagy megrendelésre ajánljanak. Erre a tiltó rendelkezésemre a tisztviselő­ket és alkalmazottakat, valamint az alárendelt hatóságok és hivatalok személyzetét azzal figyelmeztetem, hogy hasonló esetekben a fe­gyelmi szabályok szerint a legszigorúbban fo­Ne mulassza el Estélyi­Báli­Ruha­Mintákat készséggel küldök. SELYMEK LEFKOVITS Crepe de chine bevásár tieorgettek lásáná! Kabátselymek selyem áruh ízát felkeresni Foulárdok Budapest, IV.. Hajé-u. 12-14. Belváros. — E hirdetés felírni tat éji 10 Vo engedményt kap a szabott árakbél. 971—5 gok eljárni. A miniszter rendeletéből: Dr. Balázs s. k., h. államtitkár.“ A pénzügyminiszter tiltá rendelote. — Tisztviselőknek nem szabad ügynökösködni. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom