Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)
1926-02-13 / 12. szám
£• Vili. évfolyam 13. szám Szombat Gyula, 1036. febrnár 13, Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben ■ . . 20.000 K Vidékre . . . 40.000 K Hirdetési dij előre fizetendő. r r POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 1500 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. „A mostoha város“ és képviselője. — Megjegyzések a Békésmegyei Hírlap vezércikkére. — Aki felfrissíti emlékezetében a görög ókor történetét, az tudja, hogy e történet szóm oru lapjaira a jövő városállamok harcait jegyezték fel. Görögország és a világmüve lődésnek alapját alkotó görög kultúra elbuk ott az államokat képező városok egy- másközti küzdelmeiben. A középkorban az o'asz egység nem tudott kialakulni, mert csaknem minden város államot akart alkotni a saját kis területén. Mindegyik más párt zászlajára esküdött s egymásközti versengésükben, a guelfek és a ghibellinek véres harcában pusztították egymást. Németország fellendülését 1871-ig a sokszor egy nagyobb városnál nem nagyobb kisállamocskákra való- szét tagozódása akadályozta meg s talán ez az ok magyarázza meg még ma is a németség sok politikai viszálykodását. A magyar történelem, hála a szent korona eszméjében gyökerező nagy egységesítő erőnek, városaink egymásközti küzdelmeiről nem tud semmit. Vannak anekdotaszerü feljegyzéseink Kecskemét és Nagykörös, Szabadka és Szeged nemes vetélkedéséről, de ezek is már régen a múlté. A múlté voltak már javarészt a világháború előtt is, de még inkább kell, hogy legyenek a mai csonkaságunkban. A mai magyar állam, ha ki akar gázolni abból a szomorú helyzetből, amelybe Trianon taszította, semmiféle partikularizmust, helyi érdek ek előtérbe helyezését el nem ismerhet. Természetes, hogy azokon a sajnos szűk reszabott gazdasági lehetőségeken belül, ame lyek a Csonka-Magyar állam rendelkezésére állanak, mindegyik városát, minden egyes községét fejlődésben támogatnia kell, de e támogatás — sajnos, ma csak azokra a legszükségesebb beruházásokra szorítkozhat, amelyek elodázhatatlanok vagy amelyek az egész ország szempontjából múlhatatlanul szükségesek. Ebből a nézőpontból szemügyre lehet venni azt a kérdést, vájjon Csaba tényleg túlságosan és igazságtalanul részesiil-e Gyulával szemben az állam anyagi pártfogásában, mert a kérdések ily módon való felvetése csak hasznos lehet annak tisztázására vájjon az állam javaival helyesen gazdál- kodnak-e vagy sem ? Helyes lehet abból a szempontból is, amely azt világítaná meg, milyen közérdekű intézmény van az egyik és milyen a másik városban, mert ez azután azon a téren, amelyen hátrányban van egyik vagy másik, a pótlás, a kiegészítés útját mutatná meg, — természetesen gazdaságilag jobb időkben. Ha igy minden adat tekintetbe vételével tárgyaljuk ezt a kérdést, akkor csak használunk a közügynek. Egy módon azonban nem lehet komolyan megvitatni ezt a kérdést és ez az, ha egyes adatokat kiragadunk a nagy egészből és a tetszetős adatok segítségével úgy állitjuk be a kérdést, mint teljesen eldöntöttet és mindjárt meg is jelöljük az okát egyetlen személyiség alakjában, dr. Cs. Varga pedig ezt teszi, elsősorban a legutóbbi városi közgyűlésen elhangzott beszédében, de a Békésmegyei Hírlap most vasárnapi számában megjelent vezércikkében is. Szerinte tény, hogy az állam Gyulát Csabával szemben mostohaként kezeli és szerinte tény az is, hogy ennek Lukács György az oka, Csabát pedig Szeder, a szocialista képviselő, »lendíti« előre. Ha csak egyszerű hangulatkeltésnek tekinthetnék Cs. Varga főszerkesztő cikkét, akkor igazán nem kellene vele foglalkoznunk. Itt azonban sokkal komolyabb és kihatásában nagyobb jelentőségű kérdésről van szó, mintsem, hogy egyszerűen vállatvonva elmehetnénk a beszéd és cikk mellett és azért mindenkinek, akinek szivén fekszik városunk, e végvár sorsa és jövője, foglalkoznia kell vele. Ha Cs. Varga sikerének végkövetkeztetései igazak, akkor egész világnézetünket meg kell változtatni, le kell számolni sok mindennel, amiben hittünk, azt kell gondolnunk, hogy mindazt, amit a forradalom alatt tanultunk, tévedés. Azt kell hinnünk, hogy nem a nagy egyéniségek, nem ja valódi érzések viszik előre városok, országok sorsát, hanem hangos jelszavak, szürke emberek, akik mögött nincsen más, mint a tömegekre ható, hangzatos szocialista igék. Hogy igaz-e, helyes-e a végkövetkeztetés, kisérjük figyelemmel elejétől kezdve a Békésmegyei Hírlap vezércikkét. Az államnak Gyula iránti mostohaságát már ott látja a cikkíró, hogy sem az eleki járást, sem Sarkadot és környékét közigazgatásilag nem csatolták Gyulához. Az eleki járást illetőleg a Békés-ben már régebben kifejtettem, hogy a csonkavármegyéknek a más vármegyéhez való csatolásáról szóló törvényjavaslat első megszövegezésében, Lukács Györgynek a nemzetgyűlés ezt tárgyaló bizottsági ülésén tett javaslatára, Csonka-Aradvármegyét Békésvármegyéhez csatolta. Amikor ez nyilvánvalóvá lett, az érdekelt községek — Eleket kivéve — egymásután keresték fel küldöttségekkel a belügyminisztert és kérték a javaslat megváltoztatására, mert ők Csanádmegyéhez akarnak csatlakozni. A belügyminiszter referenseit emiatt a helyszínre küldte, akik mindazt jelentették, hogy a községek Eleket kivéve, tényleg Csanádhoz akarnak csatlakozni. Erre megváltoztatta javaslatát s a községeknek Csanádhoz való csatlakozását kívánta. A nemzetgyűlés plenáris ülésén Lukács György történelmi és gazdaságföldrajzi érvekkel átszőtt beszédben kérte az eleki járásnak — Csonka-Aradmegyének — Békésvármegyéhez való kapcsolását. A nemzetgyűlés többsége azonban azzal az indokolással, hogy a községek többsége Csanádhoz akar csatlakozni, Eleket pedig kiszakítani Csonka-Aradból eszerint nem lehet, a járást Csanádmegyéhez csatolta. Ha valaki, úgy Lukács György nem követett el itt mulasztást. Remélem, nem hiszi Cs. Varga főszerkesztő, hogyha Szeder Ferenc szólalt volna fel, annak több sikere lett volna? Ellenben, ha a szóban forgó községekben összeköttetéssel biró gyulaiak úgy járták volna a községeket, mint azt tették a Csanádiak, akkor lényegesen elősegítették volna Lukács György munkáját. Sokat tehet egy tiszta szándékú, kiváló ember — de mindent egyedül ő sem tud elvégezni. Ami Kötegyánt és Sarkadot illeti, annak közigazgatási hozzánk csatolását megakadályozza az a tiszteletreméltó elv, hogy csonkamegyéket vagy egészben csatoljuk egy másik megyéhez, vagy ha életképesek, önmagukban éljék végig közigazgatási életüket, de szomszédaink mintájára nem csonkítjuk meg őket. Nekünk mai helyzetünkben a történelmi tradíciókat istápolnunk kell, mert ha mi nem tesszük, akkor mit kívánjunk ellenségeinktől ? Ezért a legfelsőbb fórumokon szóba sem kerülhetett Sarkad és környéke idecsatolása. Ha azonban közigazgatásilag nem is tartoznak ide ezek a községek, törvénykezésileg és kereskedelmük szempontjából ide tartoznak. Senki el nem vitathatja, hogy ezek a községek most gazdaságilag Gyulához tartoznak, amint azelőtt Nagyszalontához, illetve Nagyváradhoz tartoztak. Nem áll tehát az, hogy »súlyos és botrányos sérelme az a közérdeknek«, hogy ezeket a községeket nem csatolták hozzánk. Kereskedelmi és ipari szempontból úgyis ide tartoznak és nem Berettyóújfaluhoz, itt vásárolnak be és nem a megyei székhelyükön. A közigazgatási idecsatolás pedig tiszteletreméltó, történelmi szempontból volt lehetetlen. Abban igaza lenne Cs. Varga cikkíró urnák, hogy Szeder ezzel az érvvel nem törődnék, de én azt hiszem, hogy a város többsége igazat ad annak a Lukács Györgynek, aki ezzel törődik. Február 15-én uj KALAPSZALON nyílik meg a Petöfi-utca 3. szám alatt. Legújabb divatu modell kalapok. — Átalakítások. — Gyászkalapok. — Olcsó árak. 931-2 A hölgyközönség szives pártfogását kéri MASTALIR IRÉN.
