Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)
1926-04-07 / 27. szám
2 Békéi 1926. április 7. A lelőtt asszony meghalt a gyulai kórházban. Megírtuk volt, hogy Varga Lajosnét éjnek idején a lakásában megtámadta Kiss Ferenc nevű egyén és pénzt követelt a megrémült asszonytól. Miután Vargáné nem tudott pénzt adni, a lakatossegéd revolverrel lelőtte az asszonyt. Vargáné napok óta a gyulai A változó időjárás rendszerint sok betegségnek előidézője. Az influenzát sokan még alig heverték ki, máris egy másik veszélyes járványról adhatunk hirt, mely jelenleg Grdcban sok áldozatot követelt. A spanyol betegség, mint budapesti tudósítónk írja, járványszerUen lépett fel Magyar« országon is, melyet Ausztriából hurcoltak be hozzánk. IHlilliárdot örökölt A fővárosi lapokat is bejárta az a hir, hogy Amerikában 100 millió dollár hátrahagyásával elhalt egy Dobosi nevű őrnagy, ki a 48 as forradalom után Mexikóban telepedett le. Az örökség ügyében az amerikai konzulátus a héten átiratot intézett Debrecen város főispánjához, mert a hátrahagyott végrendelet szerint, az örökösök egyike Debrecenben, a másik Karcagon, a harmadik, egy Oráh Klára, az ismert kiváló hegedű- művésznő, ki a napokban hangversenyezett nagy sikerrel Budapesten — ma’Gyulára érkezik, hogy a gyulai Urleányok Mária Kongregációjának előadásán szerepeljen. Gróh Klára napokkal ezelőtt Olaszországban, Németországban koncertezett állami kórházban halállal vívódott, mig tegnap szenvedéseitől megváltotta a halál. Kiss Ferencet letartóztatták s az elvetemült su- hanc ellen valószínűleg statáriális utón fognak ítélkezni, miután rablógyilkosság büntette forog fenn. A betegség elleni védekezés legpraktikusabb módja, hogy a hideghusfóléktől tartózkodjunk, a — a csalóka tavaszi idő dacára — öltözködjünk melegen és naponta többször szájunkat lehetőleg felforrt vízzel öblítsük ki. Megfázás esetén salicilt vegyünk be és izzasszuk ki magunkat. Gráci jelentés szerint — a járványszerüen fellépett spanyolbetegség egy hét alatt 28 halálesetet idézett elő. egy gyomai leány. nő, Gryomán lakik. A gyomai örökös Ssent- péteri Mariska, ki viharos életet élt, majd férjhez ment Hegedűs Károly debreceni postaszerelőhöz. Később férjétől elvált és hazaköltözött G-yomára. Ssentpéteri Mariskát Budapestre idézték, ott kihallgatták és közölték vele, hogy unokabátyja magyar pénzben 2 milliárd 800 millió koronát hagyott reá örökségül. brilliáns sikerrel, úgy, b°gy a. külföldi lapok a legnagyobb elismeréssel kisérték szereplését és csodás technikáját. Az előadás pontosan fél 9 órakor kezdődik a Király Mozgószinházban, melynek teljes progrmmját lapunk ünnepi számában közöltük. Hogyan keresi kenyerét a mai né. Az uriasszonyok szalonjában a kor megváltozott életfelfogásához alkalmazkodó szellem kezd érvényesülni. A sárga, vagy borvörös selyemernyők tompa fénye alatt nem teáznak már a szépasszonyok, szellemüket embertársaik gyengéin köszörülve, hanem e tagadhatatlanul érdekes, bár meddő szórakozást mellékfoglalkozássá degradálták és szabad idejüket a kenyérkeresö munkának, vagy pedig a műkedvelő munkának szentelik. Mindenesetre örvendetes dolog a női nem általános mascu- linizálódása mellett, mely mindezideig a bubi- és etonfrizura, valamint a sétapálca viselésében merült ki, hogy as uriasszonyok munkát keresnek és találnak maguknak még azok is, akik egyébként nem lennének ráutalva. Már többször megemlékeztünk arról, hogy milyen nagymértékben űzik a kézimunkázást, úgy is, mint kenyérkereseti ágat és úgy is, mint időtöltést. Azelőtt érthető is volt a kézimunkázásnak ez a nagy arányokban való kultiválása, mert a magyar divánpárna, gobelin, tálcakendő, stb. mondhatni komoly exportcikke volt Magyarországnak. Amerika például a magyar kézimunkák legnagyobb fogyasztója volt és nemcsak a kézimunkaüzletek, hanem magánosok is kerestek és találtak üzleti kapcsolatot az Egyesült Államok kézimunkarajongóival. Most már a külföldi piac kissé kimerült, de a kézimnnkaláz még most sem akar alábbhagyni. Sőt még eddig a teljesen elszegényedett polgárság asszonyai szállították az üzletekbe a házilag készített kézimunkákat, addig mostanában ez a foglalkozás a magasabb társadalmi osztályokban is kezd gyökeret verni. Annak ellenére, hogy a kézimunka már nem olyan kelendő cikk, mint néhány évvel ezelőtt volt, most még több a kézimunkázók száma, mint azelőtt. Most már nemcsak szegénysorsu nők, hanem uriasszonyok is foglalkoznak kézimunkával. Természetesen a tévedések elkerülése végett meg kell jegyezni, hogy a kézimunkázást egyáltalában nem lehet kenyérkeresö ágak közé besorolni. Sok kifogás hangzott el az irányban, hogy a kézimunkaüzletek valóságos éhbért fizetnek ezeknek a bedolgozó munkásnőknek. De erről a kézimunkaSpanyol járvány fenyeget. Gróh Klára hegedűmflvésznő Gyulán. Gyulán a kultúra hajléktalan maradt. (Magyarság-bél.) A békéscsabai vicinális egyik rozzant és nagyon elhanyagolt másodosztályú fülkéjében ültem és döcögtem Gyula felé. A szomszéd fülkében nagyobb társaság beszélgetett s akarva nem akarva fültanuja voltam azoknak a helyiérdekű panaszoknak és kesergéseknek, melyekkel tel van minden másodosztályú fülke, ahány csak futkározik ebben az országban. A vonat döcögött, a társaság beszélgetett, hangosan és inge rülten kritizált mindenkit, akinek a megye, vagy a város ügyeibe beleszólása van s nekem az volt az érzésem, hogy ha valaki azt a piktori feladatot kapná, hogy egy szimbolikus csendéletben fesse meg a magyar középosztály helyzetét, akkor a békéscsabai vicinális egyik rozzant másodosztályú fülkéjében ezt a hangosan kesergő társaságot kellene megfestenie. Mondom, akarva nemakarva fültanuja voltam Gyula város panaszainak, melyekből meg kellett tudnom, hogy itt is — mint az Alföld minden városában — a cívisek nagyon nehézkesek, akik, ha néhány garas áldozatról, vagy befektetésről van szó, sehogyan sem akarnak egyes dolgokat megérteni. így például — mint a társaság leghangosabb és legdühösebb tagja me sélte — még azt is megakadályozták, hogy a budapest—bukaresti gyorsvonat a gyulai állomá son haladjon keresztül, ami a határszéli város fejlődésére, ipari és kereskedelmi forgalmára mérhetetlen hasznot jelentene. Konkoly Tihamér dr., a vármegye főjegyzője pendítette meg ezt az egészséges ideát, amelyet elintén az egész város helyeselt, de mikor a eivisek megtudták, hogy a pályatest átépítéséhez hozzá kellene valamivel járulniok, sarkukra álltak s a tervet csirájában megfojtották. — Meg aztán! — folytatta odaát a mély és mindinkább nekitüzesedő férfihang. — Ott van a Közművelődési Egyesület esete! Itt általános és gúnyos kacagás harsogott fel a szomszéd fülkében s csak egyes szavakat értettem az egész diskurzusból, mely az egyhangú és dühös helyeslésben meglehetősen elfajult. Aztán nagyot döccentünk, a vonat megállt. — Gyula! — kiáltott odakint a kalauz. Nem adott a város ? . . . Megvallom, módfelett fúrta az oldalamat a Közművelődési Egyesület ügye, melyből csak annyit tudtam kihámozni, hogy itt sincs valami rendjén Már pedig ha egy határszéli városban a Közművelődési Egyesület körül valami nincs rendjén, akkor egy magyar újságírónak kötelessége megtudni: mi az ? — Mondja kérem, — szólítottam meg egy báránybőrsüveges cívist, — hol van a Közművelődési Egyesület ? A cívis oldalra fordította a fejét, hosszasan gondolkozott. — Olyan nincs nálunk. — mondta. Meg- bökte a kalapját és elcsoszogott. A hotel portása „hallott róla valamit“, de hogy van e biztosan és ha van, hol van nem tudta megmondani. Mentem a rendőrhöz. A rendőr már egészen határozottan állította, hogy igenis, van ilyen egyesület nálunk. — Működik ? — Működik. — Hol működik ? — Bizony azt kérem, én nem tudom. De tessen csak várni, — folytatta — ahun gyün a Gyarmatby doktor ur, az majd megmondja, mer az benne van Szerencsém volt. Gyarmathy Béla dr. urban a Közművelődési Egyesület főtitkárát volt szerencsém megismerni, aki felvilágosított és megnyugtatott, hogy az egyesület csakugyan él, van és működik, még pedig nagyszerű eredménnyel, csak éppen . . . helyiségei nincsenek. — Hogy lehet az ? A főtitkár ur mosolygott és meghúzta a vállát. így jelezte, hogy nem akar beszélni. En tovább faggattam. — Nem adott a város ? A főtitkár ur ismét mosolygott és biccentett, hogy igen. — Menjünk Szilágyi László rendőrtanácsos úrhoz. — szólt a főtitkár ur, — ő a Közművelő dési Egyesület igazatója ő majd többet fog mondani „Kellő lelkesedéssel, önzetlen vezetéssel“. Dr. Szilágyi László rendőrtanácsos ur a hivatalában fogadott s arra a kérdésemre, hogy a Közművelődési Egyesületnek miért nincs helyisége, igy felelt : —■ Azért nincs helyisége az Egyesületnek, mert az arra hivatott városi tényezők, akiknek módjukban állana az Egyesületnek helyiséget adni, kérésünk elöl mereven elzárkóznak. Aztán szép sorjába elmondta, hogy hát voltaképpen mi is az a Közművelődési Egyesület s hogy milyen működést fejt ki és milyen eredményeket ért el már a lelkes embereknek ez a számban és súlyban egyaránt tekintélyes köre, amelynek a város még csak helyiséget sem adott. Röviden: a Közművelődési Egyesület tagjainak száma négyszáz. Mögötte áll a városnak jóformán egész intelligenciája. Elnöke az Egyesületnek Konrád Ernő dr., kir. ügyészségi elnök, rendkívül képzett és lelkes magyar ember, aki minden szabad idejét a városi kultúra fejlesztésére szenteli. Az Egyesület nem politizál. Minden, ami politika, szigorúan tilos. Egyetlen célja az Egyesületnek a kultúra fejlesztése s evégből minden alkalmat felhasználnak, hogy előadások, koncertek és tárlatok rendezésével mind nagyobb körben népszerűsítsék az irodalmat és a művé szetet A boldog lakatosina«. Ennek a mostoha egyesületnek legújabban nagy és örvendetes szenzációja van. A szenzáció,
