Békés, 1925. (57. évfolyam, 1-101. szám)

1925-12-23 / 99. szám

19*5 december 24 Békés 3 Példázatok és tanulságok. Irta: JDr. Palimann Péter. A völgy ölében nagy erdő terül el. Az er­dőben a szép zöld fák árnyékában csendesen kul­log egy kutya. Korog a gyomra. Éhes a szegény. Egyszerre csak megszólal az egyik vár faláról a harsogó kürt. Ebéd idejét jelzi. Felfigyel a kutya, majd megindul és a kürtszó irányában fut a vár felé, hátha neki is jutna abból, amit jóllakott em­berek eldobnak. Már fél utat is megtett a hegy­nek fölfelé, mikor a kürtszó elhallgat. A kutya megáll, hallgatva szaglászik. Mintha pedig már érezte volna a jó csont izét. Mig igy töpreng, újból kürtszót hall, de a másik hegy tetején a vár faláról. Szinte az ebéd idejét jelzi az erdőben csatangoló várbelieknek. A kutya éhes volt, tehát nem sokat vár, hanem teljes erejével futásnak ered. A hegyről lerohaD, majd a völgybe érve, neki iramodik a másik magas hegynek. De amint most is alig tette meg a félutat, a hivó kürtszó elcsendesedik. Nem tudja már most mit tegyen a szegény lihegő kutya! De nem sokáig kellett várnia, újból kürt szólal meg a másik hegyről. Mit volt mit tennie, visszarohant, most már még gyorsabban, mint előbb. De célt most sem ért, mert útközben ismét elállt a kürtszó és a másik ismét csak hívogatva megszólalt. És a szegény kutya újra csak nem jutott el az ebédre. így ment a dolog még egynéhányszor, mig végre mind a két kürt elállóit és a vár kapuit is bezárták. A szegény kutya visszavánszorgott a völgybe, holtrafáradtan és kiéhezve ledőlt a magas tölgy árnyékába. Aki, ezt a kis mesét olvasod, kedves fele­barátom, sajnálod az éhes kutyát, mert nem kapott szegény ebédet. Az élet nagy asztalához (fehér és zöld asztalához)- sokan nem jutnak el, mert úgy járnak, mint a mesebeli kutya járt. Ide-oda kapkodnak, mindig oda fut, ahol a hasznot, az örömet és a boldogulást kürtszóval hirdetik. A határozott és megalkuvást nem ismerő, erős aka­rattal az élet nagy céljaiért küzdő embernek útját elszánt lemondás, erős csalódások széthulló roncsai, nagy áldozatok tövisei jelzik. A mai emberek kö­örökitenék vásznaikon, És ez talán üzletnek sem lesz rossz, mert hiszen minden külföldi város is arra törekszik, hogy falai közé minél több művészt, kultur embert vonzzon. Ha kiinduló pontnak a fentiekben előadottak nagy közvonalait megvalósíthatjuk, úgy majd egy évre szívesen és a legnagyobb készséggel fogok beszámolni arról is, hogy milyen tényleg a kultúr­áiét Gyulán. Mert akkor lesz ilyesmi. Lássuk be végre, hogy búzatermelésnél és disznóhizlalásnál nem állhat meg a világ s hogy nekünk, akik a nép elöljárói, vezetői vagyunk, szintén van egyéb kötelességünk is, mint a szoro­san vett hivatal. Aki ma csak azt csinálja, ami kötelessége, haszontalan ember és semmivel sem különbb a Göre Gábor Kacsa cigányánál, akinek a jelszava: „csak a bolond dolgozik többet, mint amennyit muszáj “ A kétségbeesés elszántságával, megfeszített erővel kell dolgozni valamennyiünknek, hiszen nekünk nem csak egy országot kell fentartani, előbbre vinni, de egy szétszakított hazát kell egygyékovácsolni! Ehhez pedig lelkesedés, hit. az erők teljessége szükségeltetik, s aki nem tudja mindezt önként, buzgón, örömmel adni, az álljon félre s ha nem akar, akkor a többiek kötelessége megértetni vele, hogy a mai rendkívüli időkben csak rendkívüli emberekre van ennek a népnek, ennek az országnak szüksége. A rendkivüliségnek pedig most a teljesített közhasznú munka qualitá- sában és quantitásában kell megnyilatkoznia. Egye­nesen lelkiismereti kérdés, hogy tehetetlen, munka- képtelen, félmüveit tunyák ne foglaljanak ma el se fontos, se kisebb fontosságú pozíciókat. A leg­jobbakat a gátra Gyulán is, egyebütt is, hiszen feltámadásra vár a nemzet. Alvó, piszmogó, be­gyepesedett fejű emberek pedig még feltámadást soha sem csináltak. Széchenyire, az ő szavaira gondoljunk mindig, ha nem akarunk örökre meg­csonkított, leromlott ország tengődő népe maradni, „csak magunkban a hiba, de egyssersmind csak magunkban a feltámadási eröu. zül mind kevesebben értik meg, hogy félúton meg­álló és ide-oda hajlongó, a nagyok és hatalmasok olcsó dicsérete után futkosó emberek nem alkal­masok sem Isten földi, sem lelki országára. Ezek az emberi akaratgyengeségek és beteges érvénye­sülési vágynak holtra fáradt, agyonhajszolt és mégis éhen pusztuló, csontrágó kutyái. * Az őserdők sűrűjéből nagy zaj hallik. Nagy kecegés, brugozás és sivitás. A majmok között nagy a mozgalom, tőlük jő a lárma. Hogy is ne! Az emberek fogságából hazaszökött egy majom és visszatért a majmok közé. Nagy csődület veszi körül, nagy ámulat fogadja De amint közéjük jön a társaság vén majma, a házi bölcs, elcsen­desednek mind a lármás többiek. Az öreg majom a jövevény elé áll és nyugodtan szemléli. Majd megszólal: „Távozz mitölünk, te jövevény ! Em­bernek nem vagy jó, majomnak pedig már nem vagy való!“ Elnézem az emberi társadalom sok kapasz­kodó, mások szekere után futkosó, a hatalmasok barátságaiért törtető egyéneit! Hányán vannak ! És 'alig akar valaki magára ismerni. Milyen nagy gonddal szokták eltakarni az alacsony sorsból való származást és milyen kínos gonddal szeretik az előkelő összeköttetéseket, barátságokat emlegetni. Legbensöbb meggyőződését, sőt még vallása belső szavát is megtagadja, ha előkelő köröknek tartott biztató mosolya erre csábítja. A nagyzási mánia, az anyagi erőkön túl való erőlködés és költekezés olyan járvány ma, mely beékelődött sok családba és belső békétlenséget, elégedetlenséget teremt. Ön­maguk szeszélyének, hiúságának nevetséges maj­maivá lesznek és sem itt nincs becsületük, sem ott nincs helyük. * Összegyülekeztek a virágok, hogy maguk között királynőt válasszanak. Legpompásabb ruhá­ját hozta el mind. Kísérő udvaruk is eljött, a pillangók és rovarok sok ifja és hajadona. Útköz­ben minden pillangó a maga virágának hizelgett és körülröpködve csak egyre azt súgta : „Te vagy a legszebb ezen a világon . . .“ A virágok pirul­tak a hízelgő szavakra, kitárták sziromkeblüket és befogadták a hizelkedö lovagokat. De lett is nagy féltékenység és csata az udvarló pillangók között. Felrepültek a levegőbe és szemlét tartot­tak az érkező virágok között, hogy idejében meg­tudják. melyik lesz a legszebb, mert akkor oda pártolnak. Mikor már együtt volt. a sok virág, a pillangók színes serege körülröpködte a sok virá­got, a napsugár is mind idejött meglátni, ki a legszebb a virágok küzött, ki lesz a királynő ?! Megindult a verseny. És eleinte mind önmagát tartotta a legszebbnek, mert mindegyik látott ön­magán olyan szint, alakot és bocsátott ki olyan illatot, amiben különbnek tudta magát a többinél. De nemsoká tartott a küzdelem, a versengés ha­mar véget ért. Sorban egyik a másik után belátta, hogy nem való királynőnek, mert van nála szebb is. Már-már mind odagyiiltek egy gyönyörű virág- mellé, — hatalmas a törzse, gyönyörű a színe, bájos és csábitó az illata. Ruhája minden szint játszott, ragyogott pompájában. A napsugár mind csak öt nézte, a pillangó mind csak köréje gyűlt. A virágok kara már félkörben körül is fogta, hogy köszöntse öt, a szép királynőt, a tavasz ragyogó szép virágját. Ámde mi történik ? A ha­talmas virág ledobja minden ruháját, csak a kék­ruhát hagyta meg, amit a tavaszi kék égtől ka­pott, kiugrik a félkörből, nagy törzsét letöri, apró rövid száron maradva elfutott és az erdőben elbújt, a levelek közé rejtőzött. Csak illata árulja el, hogy merre van! Es volt as ibolya így hát a virágok kénytelenek voltak a rózsát királynővé választani, ki a tüskés ruháját öltötte magára, hogy többé hozzá ne nyúljanak, hanem megmarad hasson mindig királynőnek. A szerény ibolya nem akart királynő lenni. Csak a mese tud ma már olyan szerénység­ről. mely önmagától még a megérdemelt kitünte­tést is elhárítja. Csak a mese — és az a világ­nézet, mely az evangélium talajából nőtt ki. Mert ha az emberi vágyak és ábrándok a nagy és szép dolgok körül valaha is megvalósíthatók, nem teszi és nem teheti más, csak az, aki e világra beállí­totta, életre keltette és hatalmas erővé fejlesztette a minden jóság igazi alapját, az örök életre épí­tett világnézetet. VY^/^WVAAAAAAAAAA^^^VVVVAAAAAAAA\ Kölcsönt folyósítunk kedvező feltételek mellett, hosszabb lejáratra is. Betéteket elfogadunk s azokat előnyösen kamatoztatjuk és bármikor vissza­fizetjük. Valutákat: leit, dollárt, szokolt, dinárt, fran­kot stb., továbbá arany-, ezüst- pénzt beváltunk és eladunk, kül­földre átutalásokat teljesítünk. Óvadékot leteszünk. 1066 9-§ Vállaljuk életképes vállalkozások finan- cirozását. Nemzeti Hitelintézet Gyulai Fiékja l Városházával szemben. > AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA> Egy jókarban levő olajtengelyes stájerkocsi eladó Hevesi Adolf bornagykereskedőnél Gyulán. 1122 14—* Karácsonyra cipők, divatáruk mélyen leszállított árban kaphatók NÁDORNÁL 1283 2-2 a postaépületben. szebbet, értékesebbet egy Rádiónál elképzelni sem lehet. készülékek, alkatrészek és tartozékok legjobban, leg olcsóbban garancia melleit a Magyar Távirati Iroda gyulai kirendeltségénél sze­rezhetők be Gyulán, Városház utca 22 szám (a Békésmegyei Takarékkal és a gőzfürdővel szemben). ÜzembeD levő készülékek bemuta­tása komoly érdeklődőknek ugyanott. 1297 2 - 2 Walter magántanfolyam Budapest Iflíl. Rákóczi-ut 51. Előkészít középiskolai összevont ma­gánvizsgákra, érettségire, vidékieket is Tiszt­viselőknek nagy kedvezmény. 927 10—25 egy teljesen jókarban levő dally pedálos hangverseny cim­balom, valamint az „Athenaeum“ kiadásából származó 26 kötet, különféle mii kemény vászonkötósben. Értekezni lehet Zöldág-utca 23/a. szám alatt. 1286 2—2

Next

/
Oldalképek
Tartalom