Békés, 1925. (57. évfolyam, 1-101. szám)

1925-12-23 / 99. szám

2 Békés 1925. december 24 A kozmopolita nő. Az egyetlen nöképviselö a törvényhozás há­zában olyan izgató, osztálygyülölettöl izzó s az egyházak tekintélyét romboló beszédet mondott, amilyen még a legtulzóbb és legforradalmibb férfi agitátor szájából sem hangzott el a közelmúltban. Megdermedve nézték a nőiességéből kivetkőző kép­viselőt, aki elvakult felhevültséggel ontotta magá­ból a nemzet érzékenységét méltán sértő és min­den hazafias gondolkozást megbotránkoztató táma­dásokat. Az ellenzéknek az a része is, amely hosszabb idő óta taktikai előnyökért keblén melengette a szociálista frakciót és a velük való együttműködés által fokozta azt a hűhót, amely oly jellemzően mutatja a radikális blokk politikai törekvéseinek valódi értékét, megdöbbenve a politikai fegyver­barátok említett tagjának kirohanásán, kénytelen volt azonnal óvást emelni az ilyen szereplés s az ilyen hazafiatlan, nemzetromboló akció ellen. Szilágyi Lajos összecsapása Kéthli Annával megadta a kegyelemdöfést a liberális pártok és a szociáldemokraták politikai házasságának, melynek csúnya kimenetelű válópere lerántja a leplet arról, hogy a nagynak és egységesnek kihiresztelt ellen­zéki szövetkezésen belül mily mélységes szakadé­kot von a világnézleti ellentét és a nemzethüségi magatartás különbözősége. A szociáldemokraták nő szónoka valószínűleg csak eszköze a szociáldemok­raták tudatos és szervezett hadseregellenes és a magyar jövendőt alapjaiban megingatni kívánó destrukciónak, amely igy akarja becsempészni a maga gorombaságait és rohasztó eszméit a köz­tudatba. A háborúért felelösiteni az egyházat, amely megáldotta a hadba iuduló magyar katonák nem­zeti zászlaját, olyan szentségtörés a valláson és a nemzeti eszmén, mely megtorlást hiv ki. A ma­gyarországi szociálizmusnak ez a tragikus éretlen­sége, mely diszkvalifikálja magát az ideát, köve­tőinek hazafiatlansága, képviselőinek képtelen sze­repvállalása s az ethikai színvonal alatt járó lel­kisége által azt idézi elő, hogy mindenki megve­téssel fordul el ettől az irányzattól. Igazságosabb sors nem érhette volna a blokkot, mint önmagá­ban való csúfos összeomlása. Mert abban a pilla­natban, amint a nemzeti újjáépítés munkájával szemben megteremtették a kormányelleni olthatat- lan gyűlölet taktikai egyesülését, elvesztették a jogukat arra, hogy a magyar közvélemény támo­gatásával dicsekedhessenek. Éz a támogatás meg nem illeti őket, s azt ki nem vívták maguknak soha. A polgári társadalom nem haladhat egy utón azokkal, -akik pokoli tervszerűséggel kozmopolita eszméikkel inficiálják a magyar népet és minden törekvésük a fennálló társadalmi rend és a törvé­nyek uralmának lerombolását célozza. A nőnek kijáró loyalis kímélet sem tarthat vissza bennün­ket attól, hogy a leghatározottabban meg ne bé­lyegezzük a lelkeket fertőző immorális álbölcselke­dést, amely egy politikailag iskolázatlan elme és a közéletbe pottyant fantaszta fellépésével elriasztó példáját szolgáltatja a magyar nő politizáló típu­sának. Szükség van a magyar asszonyok táborba szállására a nemzeti jövő kialakításáért való össze­fogó és becsületes munkában. És szükség van rá, hogy a valláserkölcs és a családi élet tisztaságá­nak meg nem szűnő átplántálásával a közéletben hazafiságuk megtermékenyítse a férfitársadalom pesszimizmusra hajló csüggedését. De a rögeszmék gyűlöletes tanításából nem kérünk s ha azt nő ter­jeszti is, kíméletlenül legázoljuk. TKMÓ fagybalxsaint a régebbi tanyásokat is rövid idő alatt elmulasztja. Kapható csakis 1202 4-* Prager Frigyes Szent József gyógyszertárában, Józsefváros. % Választékban kaphatók kész ^ * w Szánkók♦ & géperőre berendezett kocsigyártó üzememből & * Kovács Sándor, Kagymatér 9. ^ * Bff" Ftönkvágásméretután. ♦ Beihlemi csillag. Szeretnék belemerülni a bethlemi csillag fényébe, — aztán nézni, keresni, kutatni, hívni, előtte térdet hajtani, hó­dolni, alázatosan lába elé csúszni — hol vagy te Messiás? Hol keresselek ? Hol talállak ? ! Ha kelet felé nézek — martalocokat látok, akik vérző szivü magyarok testét és lelkét a gyötrelem keresztjére feszitik. Északon vad, emberi mivoltukból kivetkő­zött vörös szörnyetegek rabolják az életet és időt s kezük érintése halál és megsem­misülés. Délen korbács, erőszak és bör­tön és az ut, melyen menni kell, a te­mető sirkertjébe vezet. Nyugaton forr az üst s katlanjából kicsap Trianon tüze. Ide haza: pártviszály, gyűlölködés, tob­zódás, szemérmetlenség, züllés, nagy­képűség, panama és a szó, mely az ajkakról elszáll, a hitnek és meggyőző­désnek megmérgezője lesz. Ilyenkor, Karácsony estéjén egy­szerre mindenki jó akar lenni. Magyar, becsületes, vallásos, istenfélő, ember­szerető, felebarát. Ilyenkor, Karácsony estéjén mindenki érzi a bűnt, mely a lelkét nyomja és örli és hívja a Messiást, hogy segítsen neki. Ilyenkor, Karácsony estéjén átmele­gednek a szivek, lehullanak az álarcok, de aztán jön a holnap és elégnek, el­hamvadnak a fenyőág világitó gyertyái. A szent, a szép, a megrakott ka­rácsonyfa lekopasztva kikerül a sutba. Az ember is oda kerül, a ki a szent, nagy és magasztos ünnep után leveti fényét, ékességét, emberségét. (O.) térő konjunktúra évei alatt sok több százmilliót összekapkodott kereskedő és iparos a helyesírás legelemibb szabályaival sincs tisztában s egy számlát, egy levelet írni nagyobb kin számára, mint akármilyen pénzbüntetést kifizetni. Tanfolyamokat nyitnék ezek részére, akik, ha egyelőre szégyen­kezve is sompolyognának oda, — mert ma ezt látjuk, — bizonyos, hogy rövid idő alatt a leg­nagyobb hála hangja mellett tódulnának ide. Mert csakis igy lehetnek kereskedők és iparosok az értékes "polgárság tagjai. Amig tudatlanok, addig csak a kufár nevet érdemlik meg. És nem szabad megfeledkezni a magas műveltségű középosztályról sem. Ez a nemzetfentartó osztály kulturgerince lévén az országnak, tud már a saját lábán járni, mindössze némi anyagi támogatást és lehetőséget kér a város vezetőségétől S miben állana ez a támogatás ? Minden izében a kultúráért lelkesedő városi tanácstagból, aki a város anyagi erejének Önzetlen, lelkes mérlegelésével készítené elő a talajt a magasabb kultúra hajlékának felépítésére is. Most, amikor a lapokból olvasom, a város nagy költségekkel s — remélve — kizárólag az ideális kultur igényektől vezéreltetve, polgári és iparos iskolát épit a közeljövőben, quasi felkinál- kozik erre á lehetőség. Legyen ez az épület való­ban a művelődésé. Legyenek az emeletek az isko­láké, de ugyanakkor kapcsolja oda a város a tudo­mány, a művészet minden ágát. Lásson messzebbre a sablonnál és képzelje azt, hogy ezt az iskolát nem a mostani, kis diákoknak építi, hanem hosszú évtizedekre, több generációnak. Gondoljon arra a város, hogy neki kulturális felelőssége is van. amit egy iskola felépítésével nem old meg, lökjön félre a magyarság, a nemzeti érdek, a művelődés nevében minden önző és egyoldalú szempontot és építse meg ezzel az iskolával itt a határszélen a magyar kultúrának bevehetetlen védövárát. Nem vagyok építész, sem tervező, de feltét­lenül úgy vélem, hogy az uj iskola felépítésével a kultúrpalota kérdése is megoldható. Mindazt, ami Gyula kulturális életéből ma hiányzik, ott lehet és ott kell megteremteni. A költségtöbblet nem lényeges. Nem akarok haza beszélni, de fel­tétlenül igazat ad nekem az objektív olvasó, ha azt kérem a várostól, hogy a gyulai Közművelődési Egyesületnek, amely egy év alatt megmutatta életképességét és mely ma hajléktalan, itt kell hajlékot adni Mert mégis furcsa lenne, ha egy ilyen szépen indult, kulturális közszükségletet jelentő intézmény a leghivatottabbak indolenciája miatt szenvedne hiányt. Ezt megindokolni alig hiszem, hogy valaki tudná majd. De megoldandó az a szégyenletes állapot is, ami Gyula város könyvtárával és múzeumával történik. Magasabb knlturélet el nem képzelhető egyet­len városban sem, legalább egy nagy terem nélkül. Gyula városában ez a terem hiányzik. A kultúra terjesztés lehetősége ezt megkívánja, megköveteli. Mégsem lehet megoldásnak nevezni, hogyha van valami elkerülhetetlen, vagy megtartani „muszáj“ alkalom, hát ott van a megyeháza terme. Nagy terem nélkül (mely minden komoly ünnepségre, hangversenyre, tárlatok rendezésére, tudományos és népies felolvasásokra, vetitöképes előadásokra) Gyulán, amely közismerten typikus tisztviselő város, ennek a fontos társadalmi osztálynak kultur- élete soha sem lesz. (Igen olcsó, amellett a szó legszorosabb értelmében vett elsőrendű operai elő­adást kellett a napokban lemondani a budapesti operaház nálam érdeklődő kiküldöttjének, mert nincs megfelelő helyiség a városban,) De nem lesz népkultura sem, mert ehhez is szükséges egy ilyen terem. Városi zenede el sem képzelhető más­hol, mint ezen uj épületben s máskor, mint a legeslegközelebbi jövőben. Ugyancsak megszívle­lendő festőink sorsa is, akiknek érdekében még senki sem tett semmit, legfeljebb a múltkoriban itt járt Sidlő mester, akinek lejövetele szintén a Közművelődési Egyesület érdeme, aki felajánlotta, hogy beviszi a képzőművészeti főiskolába ingyenes növendéknek egyik felfedezett gyulai fiatal tehet­ségünket. Müvésztelepet Gyulának! Ezt a jelszót irta a Közművelődési Egyesület képzőművészeti szakosztálya zászlójára, s mert itt lenne az első alkalom ennek megvalósítására. Tessék az uj épület egyik tetőzet részét műtermekké alakítani. Tudja-e Gyula városa, mit jelent a városban egy művész telep ? Kérdezze meg Nagybányát, Miskolcot, Szolnokot vagy Kecskemétet? Bizonyára tömege­sen tódulnának ez uj hajlékba is országunk legjobb festői, hogy a Nagyalföld typikus képeit, vetést, aratást és vidékünk ezer szép hangulatát meg­lliiinaiifnwíui beszállítjuk őrlésre szánt búzáját Buzaőrlésután 1/1J Hl "11 II M'll hazaszállítjuk az ebből nyert őrleményeket -t6t;8,s2f tgeibüL^st ‘gd itt Őrlésnél ÍO százalék, darálásnál 8 százalék vámot szedünk. Első Gyulai Gőzmalom Reisner Ede Részvénytársaság

Next

/
Oldalképek
Tartalom