Békés, 1924. (56. évfolyam, 1-104. szám)
1924-03-15 / 22. szám
L L¥K. évfolyam 33. szám. Szombat dyola, 1934. március 15. Előfizetési árak : Negyedévre helyben vagy vidéken . 6000 K Hirdetési díj előre fizetendő POLITIKÁT, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ ATI HETILAP. .Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szánt ára 500 korona Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Március 15. Válságos időket élt hetvenhat esztendővel ezelőtt is nemcsak a magyar nemzet, de az egész Európa társadalma. Forrongó, de ki nem forrott eszmék törtek nagy erővel érvényesülésre. Századokon át tisztelt tekintélyek ingadoztak, anélkül, hogy más, hasonló tiszteletnek örvendő tekintélyek állottak volna készen a pótlásukra. Lázasan, türelmetlenül kerestek valamit Európa népei, de a legkiválóbb elmék sem voltak egyöntetűek abban, hogy voltaképen mi is az, amit keresnek és sürgetnek. A magyar nép bajainak, hátramaradásának okait egy lángelmének századokra ható világosságával ismerte fel és mutatta meg Széchenyi István. De nemcsak felismerte és megmutatta, de páratlan akaraterővel és emberfeletti munkabírással dolgozott is a nemzeti boldogulás uj útjainak megépítésén. Dolgozzunk, használjuk ki földünk gazdagságát, fejtsük ki erőinket 'és el fog következni a jólét, a gazdagság, amely azután függetlenné és szabaddá fog tenni bennünket. Ez volt az ő programmja. Kossuth működése ezzel szemben úgy tűnt fel, mint amely elsősorban a politikai szabadság és függetlenség kivívására irányul. Legyen független a kormányzatunk más hatalomtól, tegyük egyenlővé az állampolgárokat és Széchenyi utjai azonnal könnyen járhatókká, céljai játszva elérhetőkké válnak. Valóban a könnyebb sikernek ez a reménye volt-e kecsegtető, vagy mert a függetlenség és egyenlőség kivivására irányzott törekvések hevesebb ellenállásra talállak, a közvélemény a Kossuth törekvéseivel látszott rokonszenvezni. A főváros közvéleménybe a lelkes ifjúságnak vezetése mellett 1848. március 15-én a politikai küzdelmek előtérbe helyezése mellett nyilatkozott meg. — Tizenkét pontba foglalta a nemzet politikai követeléseit, mint a melyeknek kivívása az első lépés a nemzet boldogságának utján. Ma, hetvenhat esztendő viszontagságai után, elegendő tapasztalattal és elfogulatlanul vizsgáljuk, mit adott a magyarságnak a 12 pont, amely 1848. április U-én királyilag szentesittetett törvények formájában öntve vált a nemzet életfolyásának ható tényezőjévé. Kívánjuk a sajtó szabadságát, ez volt az első pont. Ezt a kívánságot méltán tarthatták hasznosnak és üdvösnek azok, akik Yörösmartynak, Petőfinek, Tompának és Jókainak szabadon nyomtatott Írásait akarták olvasni. De vájjon kívánták volna-e a sajtószabadságot és a cenzúra eltörlését az erkölcs- és nemzetrontó sajtó számára is ? Bizony alighanem többet ártott, mint használt a nemzetnek, a sajtószabadságnak az az alakja, amelyet az első pont nyomán a szabadjára eresztett élelmesség megalkotott a maga számára. Felelős minisztériumot. Ez volt a második. De kinek lettek felelősek a miniszterek. Az önmaguk által teremtett pártnak. Mit nem helyeselt ez a párt, amit a miniszterek csináltak és mely felelősség alól nem oldotta volna tel őket. Az ötven éven át kormányzott minisztériumok közül vájjon melyik a felelős a mai helyzetért és ki s mikor vonja felelősségre. S vájjon ez a miniszteri felelősség biztosit-e a ma is bennünkét, hogy jó irányban kormányozzák az ország viharvert hajóját, Evenként országgyűlés Pesten. így szólt a harmadik pont. Evenként összeülni a nemzet jelesebbjeinek, hogy ellenőrizzék a kormányt, irányítsák jövő tevékenységét, ez lebegett a márciusi közvélemény szeme előtt. Lett belőle napról-napra együtt ülő, személyi harcokat vívó, nem ritkán csúnya botrányok színhelyévé hanyatlott gyülekezet, amely a nemzet legválságosabb órájában, amikor legnagyobb szükség lett volna reá, megszüntette és feloszlatta önmagát. Közös teherviselést, az úrbéri terhek megszüntetését követelte a hatodik és hetedik pont. Megvalósult ez mind és mégis mi lett az eredmény ? Népvándorlás Amerika-feló. Nem igen valószínű, hogy március 15-ének rajongó magyarjai igy képzelték a magyar földműves felszabadítását az úrbéri terhek alól. A hetedik pont követelése, a nemzeti bank, úgyszintén a nyolcadiké, hogy a magyar katonaságot ne vigyék külföldre, napjainkban valósult csak meg teljesen. Van nemzeti bankunk és van nemzeti bankjegyünk, de mennyi. Katonáinkat pedig nem viszik túl az ország határain. A tizedik pontba foglalt követelést most is felállíthatjuk. Most is kívánjuk „az uniót Erdéllyel.“ Akkor ez volt a legjámborabb és a legkevesebb akadályba ütköző követelés. Ma bizonyára a legproblematikusabb volna és aligha tudnék, mely fórum elé álljunk ezzel a követelésünkkel. Ki tehet arról, ki tartozik felelősséggel azért, hogy március tizenötödikének hetvenhatodik évfordulóján ilyen elegikus gondolatok rajzanak körül bennünket és ki mondhatná meg, hogy a mai március tizenötödikén minő követeléseket kellene pontokba foglalnunk és ki elé terjeszthetnők ezeket a kemény pontozatokat. A nemzet öntudatával, élniakarásával szemben vannak követeléseink, ezeket foglalja ma pontozatokba minden magyar ember, állítsa önmaga elé és igyekezzék teljesíteni azokat, akkor majd megint boldogan ünnepelhetünk. és a legolcsóbb nap! áron szerezhető be Lapunk mai száma H oldal
