Békés, 1924. (56. évfolyam, 1-104. szám)

1924-10-15 / 83. szám

LVI. Évfolyam» 83. »»ám. Szerda Gyula, 1934. október 15. Előfizetési árak: Negyedévre helyben és vidéken . . 20000 K Hirdetési dij előre fizetendő. WUTIKAI. TÁRSADALMI ÉS KOZfiAZDÁSZATI HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők Kézirat nem adatik vissza Egyes satun ára 1000 korona. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Három emlékbeszéd Tisza István gróf felett. Lukács György i®e£sö titkos tanácsos, nemzetgyűlési képviselő, dr. Bertkóíy Károly ügyvéd, kormány Mi anácsos, dr. Baimel Sándor alispán emlékbeszédei a Tisza István gróf emlé­kezetére szentelt Békésvármegye törvényhatóságának díszközgyűlésén. Lukacs Lcszéde. Tissa István ! Nem régiben a legnagyobb élő magyar államférfin neve Ma fogalom. Összefoglalta mindannak, ami nagy és nemes van a magyar jellemben, symboluma az ön­zetlenségnek, apotheosisa a hazaszeretetnek. Jelenti az egyén teljes felolvadását a hazafiban. Mint jellem, Tisza István minden idők legnagyobbjai közül való. u az, akire Hóra tiusnak szavai betű szerint illenek Ü a >fortis ac tenax propositi vir“ O az, akit „si fractus illabatur orbis, impavidmi ferient ruinacT Jellemének kivételes nagyságát mutatja a világháborúban tanúsított magatartása is. Tisza István nem akarta a háborút. Állás pontja mellett hatalmas egyéniségének egész súlyát vetette latba azokban a tanácskozások­ban, melyeket Ferencs Jóssef királyunk a szerb orgyilkosság következtében a hadveze­tőséggel, a monarchia közös minisztereivel és a monarchia két államának miniszterelnökei vei tartott. Tisza István ellene volt annak, hogy Szerbiával szemben olyan fellépést kö vessünk, mely kikerülheíetlennó teszi a há­borút. Minthogy azonban a király többi ta­nácsadóinak ellentétes felfogásán győzedelmes­kednie nem sikerült és igy a háborút nem tudta megakadályozni minden erejét meg­feszítette avégből, hogy a háborút, ha már kikerülhetetlen, legalább győzeimesen vív­hassuk meg Arrói azonban, hogy O a háború ellen volt, hallgatott, mert nem akarta gyön­gíteni hazájának háborús esélyeit. És amikor gigászi küzdelmek után a közópeurópai ha talmak csilláim lehanyatlott és a hazai elé­gedetlenek Őt tették felelőssé a háborúért, némán tűrte a méltatlan szemrehányások és támadások özönét, pedig csak fel kellett volna lebbentenie a fátyolt, hogy az ódiumot el­hárítsa magáról. így esett a legnemesebb hazafi áldozatul az igaztalan gyűlöletnek s csak jóval később, az Ő vértanú halála után, az osztrákok leleplezései alapján napfényre került államiratokból derült kt az igazság az hogy Tissa Istvánnak semmi réssé nem volt a világháború elöidésésében. Tisza Istvánban legjelemzőbb : egyénisé­gének nagy vonalusága. Magyarnak alkotta a Teremtő s a magyar Globus legnagyobb alakjai sorába emelkedett De ha véletlenül angolnak születik, az angol világbirodalomnak is első államférfiévá fejlődött volna. Politikai egyéni­sége oly nagy volt, hogy korának politikusai közül mint óriás emelkedett ki Egyéniségének nagyvonalúságával, kris­tálytiszta jellemének szokatlanul nagy kvali­tásaival teljes összhangban állott kedólyóletó- nek nemes egyszerűsége, tisztasága, majdnem naivitása. Nagyra becsülte a magyar földmű» vest és a magyar földműves is megértette, tisztelte és szerette Őt. Mikor nemzetének sorsát iutózte és állandóan emésztő nagy gondok nehezedtek teherbíró vállaira, a gyer­mekek körében lelke teljesen felengedett, szi­gora felolvadt, jól esett a maga közvetetlen- ségóvel a gyermeki lélek szintjére alá szál- lania. Nőkkel szemben mindig udvarias volt. Magam láttam, bogy villamoson ülőhelyét egy szerű varróleánynak eDgedte át s maga, az ország első államférfia, megkapaszkodott az állóhelyesi knek szánt fogantj uoa. A barát ságot nagyon nemesen fogta fel. Barátaiért minden áldozatra kész volt, viszont barátai tüzbe mentek volna érte. Az a melegség, mely barátságát áthatotta, hatványozottan nyilatkozott meg mintaszerű családi életében. Az egyéni hiúság teljesen hiányzott belőle. Innen az, hogy a hízelgéssel szemben be vehetetlen vár volt. egyéniségének ércéről lepattant minden széptevós. Mindig csak a dolgok érdemét tekintette, ezért a frázis, ha meg oly ragyogó volt is, nem imponált neki. Az igazságnak hódolt, de a frazeológia tel­jesen hidegen hagyta. Tragikuma voit, hogy értelmi képességei nek csodálatos kifejletsóge mellett, mondhat­nám : ennek ellenére benne lakott az ős tér mészetuek ösztönössóge is. Ez a benne lakozó ösztönössé^ éreztette meg vele a nemzetére leselkedő óriási veszedelmet, amely mélyen rejtve volt a történelem méhében, amelyet értelmi okfejtés nem láthatott előre, de ame lyet Ő előre megérzett. Ez a megérzés érteti meg velünk utólag azt a szinte a kétségbe esésig menő aggodalmat, mellyel nemzetét, az obstruct,io veszedelmétől óvta. Az obstiuctio ellen mondott hatalmas parlamenti beszédei­nek izzásából kizokog a hazafi kétségbeesése a közel jövő leselkedő katasztrófája fölött. Ezt a cassandrai kétségbeesést kortársai alig értették meg, de ő már akkor érezte a min­dent elvesztésnek azt a rettenetes lelki fáj­dalmát, mely mi reánk, nem ihletett halan­dókra csak a katasztrófa bekövetkezésekor sújtott le, akkor, amikor ő már rég vértanú halált halt volt kétségbeesett rajongással imádott hazájáért. Tősgyökeres magyar nemesi nemzetség­ből eredeti, melynek tagjai századokon ke­resztül viseltek köztisztsógeket és töltöttek be vezető szerepet a közéletben. Atyja a nagy­hatalmú miniszterelnök, akinek tizenöt éves állandó kormányzása az 1867 ben uj életre kelt Magyarország consolídáeiójának kor­szaka voit Ebben a korszakban fejlődött férfivá Tisza István. Tehetségre fényes, tu­dásra nagy. Már ekkor,, hízelgők raja vette körül, akiket azonban O észre sem vett sem akkor, sein később nagy politikai pályája so­rán, legkevésbbó két Ízben volt miniszterelnök­sége idejében. A hatalom, sem az atyjáé, sem az önmagáé,, nem imponált neki Meg­vetette ast, aki a hatalmat magáért a hatalomért sserette. Neki nem cél volt a hatalom, hanem esskös és pedig olyan esskös, mellyel élni csak a hasa érdekében tartotta megengedhetőnek. A ha­talmat csak azért becsülte, mert annak révén hazájának használhatott. Puritán volt és nyílt egyenes Semmi sem volt benne a politikusokat általában jel­lemző köntörfalazásból, utiJitarianismusból. Hazugságra, még a legartatlanabbra is, telje­sen képtelen voit. De még arra sem töreke­dett soha, hogy elleplezze intenczióit. Nem kertelt, nem kéiszinüsködött, egyenes volt, néha szinte túl egyenes és cikornyátlan őszin tesógóvel nem egyszer ellenségeket szerzett magának. Tulegyenessógónek volt kifolyása az is, hogy a választójog nagyméretű kiter­jesztését következetesen ellenezte. Legőszin­tébb meggyőződése volt, hogy a választójog nemzetére veszedelmes és ebből a meggyőző dóséből akkor sem engedett, amikor a politi­kai eszólyessóg ezt indokoltnak mutatta. Ez­zel azután erősítette azokat a bőszült ellensó geit, akik mindenáron ki akarták őt emelni a nyeregből És tényleg éppen akkor sikerült az ármánynak kicsavarni a kormányaidat Tisza István kezeiből, amikor a nemzet élet érdeke lett volna, hogy nála maradjon a ha­talom. Mert, ha Tisza Istvánra és a Tisza István impériumára valaha volt szüksége nem­zetének, legégetőbb szüksége erre akkor lett volna, amidőn a háború elvesztésének ka­tasztrófája és a nyomában járó erkölcsi züllés reánk zudult. Bizony, más lebonyolodása lett volna a végzet utjának, ha abban a sorsfor- duiaíos időben nem csavarják ki a kormány­aidat Tisza István kezeiből és, ha akkor, amidőn az idők -teljessége bekövetkezett, a Tisza István rettenthetetlen erólye állott volna őrt sülyedő nomzete fölött ! Talán ma nem keseregnénk Kariusként Nagy Magyarország­nak romjain ! Bölcsője itt ringott, néhány kilométerre vár­megyénktől. S az a hely, ahol bölcsője ringott és ahol ősei körében teteme nyugszik. ma határszél s Isten különös kegyelme, hogy as is nem vált as idegen bitorló martalékává! Lelkének egész melegségével ragaszko­dott az Alföldhöz, az Alföld népéhez, az ő szilaj és délceg magyarjaihoz. S lelke poóti- kus józanságának egész erejével vonzódott az alföldi rónák délibábos, szivárványos lantosá­nak, Arany Jánosnak szinpompas, derűs köl­tészetéhez. Mit erezne a földi Tisza István, ha tudná, hogy Arany János szülőhelyén, a Geszttel szomszédos Nagyszalontán Arany János bűbájos magyar nyolve tűrt idegen, üldözött vad! De félre kesergós, félre kishitűség ! Munkára fel! Erre kötelez bennünket Tisza Istvánnak, a tettek emberének nagy példája is. Nem szabad csüggednünk. Nines is okunk reá. Nézzünk körül! A falakról Rá- kóczy Ferenc, Szécheny István, Kossuth La- jes, Deák Ferenc, Tisza István tekintenek le reánk. Nagyoknak nagyjai! Nemzet, amelynek öléből ilyen óriások fa­kadnak, nem vesshet el! Rendületlenül kövessük az ő példájukat, az ő tanításaikat! Ha ezt tesszük, akkor ha­zánknak újból föl kell virulnia. 'Dp. Berthóty Károly beszéde. Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség! Ünnepi közgyűlésre jöttünk össze, hogy kegyelettel áldozzunk egy nagy magyar állam- férfiú emlékének Békésvármegye közönségének igen nagy- része — mig Tisza István élt — tőle'eltérő fel­fogással rótta a politikai élet útjait. Sokszor jutottunk nehéz ellentétbe azzal a közjogi irány­zattal, melynek ő volt az eiőharcosa és ime ma itt vagyunk pártkülönbség nélkül, mély gyásszal siratván az ő tragikus elmúltát Bizony lélekforditó időket élünk! Kinek jut ma eszébe azon bizonykodni, melyik volt az igazabb : 48 e vagy a 67 ? Egy nagy világkatasztrófa elsepert mindent s ma itt állunk egy csonka ország, megtépett nemzet, mely most kezd lábbadozni egy irtózatos beteg­ségből és amely fájó vágyakozással gondol vissza arra a boldog időre, amikor még egész­séges, életerős és hatalmas volt. Nemrégiben ott jártam csonka Biharvár- megye hátárán a Sebeskörös partján. A tiszta átlátszó levegőben előttem kéklettek a váradi hegyek. Lelkem édes visszaemlékezéssel szállott vissza abba az időbe, mikor mint ifjú én is a szép Nagyvárad városának falai közt éltem Ott láttam először egy délceg férfiút tele életerővel, nagyra hivatott tettrekészséggei. És amint tekin­tetem a hegyekről kissé lejebb siklott délfelé, alig néhány kilométerre ott sötétlettek előttem a Lapunk mai száma 4 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom