Békés, 1923. (55. évfolyam, 1-103. szám)
1923-03-31 / 26. szám
LV. évfolyam 26. szám Szombat Oynla, 1923. már eins 31 Előfizetési árak: Negyedévre helyben 300 K Negyedévre vidéken 400 K Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKÁT, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 26 korona Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombatonMusvét ünnepén. Beteljesedett. Ebben a szóban van kifejezve mindaz, amit az emberiság az Ur által Ígért Megváltónak kereszthalála emlékezetekor ünnepel. A földi vágyak és az anyagiasság által megrontott embernek megígérte az 5 Teremtóje, hogy az idők teljességében el fogja küldeni számára Azt, aki ismét meg fogja mutatni az Égbe vezető utat, aki ismét Isten gyermekeivé fogja avatni a Mammon és a gonosz lélek rabságában sinlődő embert. Az Isten báránya el is jött és kereszthalálával elvette a világ bűneit. Miképen fehet ez ? kérdezi a kétkedő, kérdezi a pesszimista. Hiszen látunk-e ma is egyebet körülöttünk, mint bűnt, bűnt és bűnt. Nem agyarkoduak-e most is a pogányok és nem gondolnak-e rosszat most is a népek ellenségei ? Nem ugyanaz a pogányság uralkodik-e most is az emberi lelkekben, amelyből kiszabadítani akart bennünket a Mindenható az Ő egyszülött fia vérével ? Hasztalan adnánk ezekre a kérdésekre tagadó feleletet, hasztalanul állitanók, hogy az 1923-ik feltámadást ünneplő ember különb, mint az, amely a római helytartó udvarán a »feszítsd meg«-et kiáltotta. Semmivel sem. Sőt majdnem azt mondhatjuk már, az Ur Jézus példázata nyomán, hogy a mai emberiség lelkének állapota talán rosszabb az ókori pogányé- nál. A Krisztus igéjével megtisztított és vérével megmosott emberi lólekbe beköltözött öntudatos kevélység és anyagiasság bizonyára veszedelmesebb ellensége az ember jóra törekvéseinek, mint a pogánynak félig öntudatlan fenhéjázása és anyagias gondolkodása. A megváltás tehát üdvére, de elkerülhetetlen kárhozatára is vál hátik az embernek. Mert a Teremtő nem az öntudatlan paradicsomi boldogságot, nem a naiv ember álmainak aranykorát Ígérte meg az emberiségnek, hanem azt a boldogságot, azt a tökéletessé get, amelyet az ember a saját szabad akaratával, a jó és a rossz között való szabad választása által elérhet. A Megváltó elvégezte a maga munkáját. Ő bevégezte müvét. Eleget tett az Atya Ígéretének. A többi az ember dolga. A megváltás müvét minden embernek önmagának kell elvégeznie a saját lelkében. Keresztre feszíteni a testet, feltámasztani a lelket. Legyőzni az élet szertelen kívánságait, diadalra juttatni a lemondás és az önfeláldozás készségét. Ez az az ut, amelyet a Megváltó megmutatott nekünk. Ezt az útmutatást ünnepeljük husvétkor. Ünnepeljük, de nem követjük. Nem önmagunkat igyekszünk legyőzni, hanem önmagunkon kívül mindent szeretnénk hatalmunknak alávetni. Megkérdezzük, kutatjuk Pilátussal együtt »mi az igazság ?< és mikor megismerjük, akkor halálra Ítéljük. Alig áll egyébből egész közéletünk, egész egyéni életünk, mint az igazság folytonos keresztre- feszitésóből. Talán mossuk kezünket, talán szánakozunk is, de mégis megtesszük. így természetesen a busvét reánk nézve jelentőség nélküli időjelző, a kereszténység erőtelen, tartalomnélküli jelszó. Melyik husvétra várhatjuk már végre a világot megölő anyagiasság megfeszittetésót és az igazság lelkének feltámadását ? A szocializmus uj utakon. Mád kárán tanul az okos. Ilyen más kárán tanuló okosak óhajtanak lenni a nagy győző nemzetek közül az angolok és amerikaiak. Látra azt, hogy mivé tette a központi hatalmakat, különösen Németországot, a tőke és a mnnka elkeseredett szembenállása, a szélsőséges, könyörtelen individnálista-kspitalista uralom és az egyéni szabadságot ismerni sem akaró szocialista-kommunista törekvések harca, a világnak ez a két józan népe reáeszmélt, hogy az erősek, a kíméletlenek korlátlan érvényesülésére felépített gazdasági berendezkedés épen ngy lehetetlenné teszi az egészséges gazdasági állapotokat, mint ahogyan az emberek absolut egyenlősítésére alapozott gazdasági rendszer sírját ásná a haladásnak, minden fejlődésnek és knltnrának. Ennek a két népnek szociologosai most már egyértelmüleg hirdetik, hogy igenis, harcot kell indítani a kapitalizmus kinövései, visszaélései ellen és pedig épen azért, nehogy ezeknek a visszaéléseknek nagymérvű elhatalmasodása a szocializmus legszélsőségesebb irányát segítse vészthozó diadalra. A közelmúlt eseményeinek világánál tisztán látják a komoly szociológusok, hogy az a szocializmus, amit Maix és Engels tanított, jó lehetett a proletáröntudat felkeltésére, jó lehetett a liberalizmus rettentő hibáinak feltárására, de semmi esetre sem jó arra, hogy a társadalom éa az állam egyszersmiudenkorra szerinte rendezkedjék b“. A munkának, az egyén testi és szellemi képességei fejlesztésének leghatékonyabb ösztönző erőforrását: az egyéni jólét és boldogulás fokoz- hatásának reményét nem lehet megszüntetni, kitörölni a társadalom gazdasági életéből, ez az egyik igazság, amelyre a tapasztalás reámutatott. A mainsta szocializmus pedig, amely a javakban való részesülés mértékévé mindenkinek a szükségletét teszi és ezt a szükségletet mindenkire nézve egyenlően állapítja meg, voltaképen ezt teszi és ezt eredményezheti Ez végeredményében oda vezetne, hogy senki sem dolgoznék többet, mint amennyi puszta léte fenntartására volna szükséges és az emberiség gazdasági javai rövid idő alatt olyan minimálisra csökkennének, hogy soha nem látott nyomor és nélkülözés napjai következnének el. A másik igazság p3dig, amelyre a közelTÁRCA Petőfi Békésmegyében. A nagy költő, bár alföldi embernek született és annak is érezte és vallotta magát, a nagy magyar Alföldnek nem minden vidékén járt. A déli részekben, a Bácskában. Bánátban, egyáltalán nem fordult meg, a tiszántúli részek közül csak Békés megyében és Debrecenben járt. Sokkal többet járt a Dunántúlon, amelynek, úgyszólván minden emlitésreméltó helyén megfordult. Békésmegyébe Orlai Petries Somával való rokonsága és barátsága révén jutott el. Orlai Petries Soma másod unokatestvére volt a költőnek. A költő apai nagyanyja. Salkovics Zsuzsanna ugyanis nővére volt Orlai Petries anyai nagy- atyjának Salkovics Pálnak. Orlai csak két hónappal volt idősebb a költőnél és Mezőberény- ben született, ahol atyja a báró Wenckheim család gazdatisztje volt. A bárói család támogatásával végezte tanulmányait és jeles festő lett belőle, bár ifjú korában inkább költői hajlamokat vélt érezni mrgában. Petőfivel legelőszörOstfiassz^ny- fán, közös nagybátyjuknál, Salkovics Péter ta- gositó mérnöknél, az 1839. esztendő nyári szünidejének kezdetén találkozott. Petőfi nem sokkal elébb került oda. Az 1838— 39 iki tanévet Petőfi a selmeci líceumban töltötte, mint rhetor primi anni, vagyis V. osztályos tanuló A 16 ik életévében levő ifjúban „homályos sejtések munká- lódtak“, mint később mondotta és a tanulást meglehetősen elhanyagolta. Része lehetett az iskolától való elkedvetlenedésében egyik lanárá- nak, Lichard Dánielnek, aki erősen pánszláv érzelmű és igen rigorózus, betürágó professzor volt. A félév végén, 1839. februárjában, rossz bizonyítványt kapott a költő és ezt a lyceum igazgatósága az apával is tudatta Az öreg Pet- rovics, ki a selmeci iskoláztatást már úgyis az utolsó kísérletnek tekintette fiával és aki ekkor már egészen elszegényedett, keserű szemrehá nyásokkal teli levelet irt fiának, amelynek végén kijelentette, hogy leveszi kezét róla és sorsára bízza. Az önérzetes, dacos fiú nem irt kérő levelet, nem Ígért javulást, hanem néhány napi töprengés után olthagyta Selmecet. Február közepén gyalog ment Pestre. Itt véletlenül rátalált atyja, akinek azt füllentette, hogy már kikapták a húsvéti szünidőt és ő hazaindult szüleihez Ezt, miután csak március legeleje volt, az apa nem igen hitte el és midőn Sándor el akart a szállóból távozni, hogy állítólag egy ismerősüknél hagyott ládáját és bizonyítványait elhozza, az apa is vele ment. Mikor a kérdéses házhoz értek, a kapunál Petőfi előrebocsátotta atyját, azután a kaput utána becsapva, elszaladt. Atyjától igy megszökve, néhány napi kóborlás után beállott a Nemzeti Színházhoz statisztának ; olyan mindenesféle lett a színháznál. Az életrajzírók még nem tudták kideríteni, hogy minő módon, véletlenül- e, vagy keresés folytán, de tény, hogy itt akadt reá úgy május havában nagybátyja, a már emlitett Salkovics Péter tagositó mérnök, így jutott Petőfi Ostfiasszonyfára és itt találkozott először unokatestvérével, Orlai Petries Somával, akit a szünidőre szintén meghívtak Salkovicsék. A két ifjú közölt meleg barátság fejlődött ki. Orlai ezidőben Sopronban tanult és a szünidő elmúltával is oda ment vissza. Vele ment Petőfi is, aki a rideg számitó Salkovics kegyeit elveszítette. — Mint tudjuk, ekkor lett Petőfiből katona. Orlait csak 1841. tavaszán látta viszont Pápán, ahol azután ő is beállott ismét diáknak. Petőfi itt ismét szorgalmasan és eredményesen tanult és az 1841 — 42-iki tanévben is itt folytatta tanulmányait. 1842 juüus havában ezt írja Sze- berényinek Pozsonyba: Augusztus 21-én lesz examenünk; szeptembert és októbert Békésben töitendem.“ Valóban augusztus vége felé együtt jött el Pápáról a két unokafivér és először Jókait látogatták meg Komáromban, innen hajón Pestre, majd Petőfi szüleihez, Dunavecsére mentek Egy heti itt időzés után ismét felrándultak Pestre, ahonnan egy ceglédi paraszt-fuvaros szekerén Mezőberénybe indultak el. Cegléden, Szarvason át érkeztek Orlai szülőfalujába, ahol azután együtt töltötték az egész szeptember hónapot és október elejét. Eleinte, ugylátszik, esős időjárás lehetett, a két ifjú ideje legnagyobb részét az intelligencia által akkoriban alapított Kaszinóban töltötte. Unalmasak lévén a napok, egy szini- előadás rendezését vették tervbe. Forster nevű mezőberényi fiatal orvos is részt vett az előkészítésben. Már a szerepek is ki voltak osztva, amidőn váratlanul a községbe érkezett Demény színi direktor társulata. A müpártoló ifjak abban hagyták a maguk készülődését, de ajánlkoztak az igazgatónál, hogy egyszer-mésszor fellépnek, felvonásközökben pedig szavalnak. Valóban fel is léptek mindketten, még pedig a Peleskei NóLapunk uiri Mán« 6 «Mal
