Békés, 1923. (55. évfolyam, 1-103. szám)

1923-02-24 / 16. szám

IiV. évfolyam 16» szám Szombat Ayala, 19^3. február 24 Előfizetőn! Arak: Negyedévre helyben 200 K Negyedévre vidéken 300 K Hirdetési di] előre fizetendő. POLITIK AI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 10 korona. felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Botrányok. Még alig egy esztendős ez a nemzet­gyűlés (az egész intézmény pedig alig mnlt három éves), még egy-két apró, sürgős tör­vényen kivül mit sem alkotott az ország ja­vára, de már beleírta nevét a mai magyar történelem gyászos lapjaira. Beleírta azokkal az éppenséggel nem épületes és nem gyönyör­ködtető jelenetekkel, amelyek ott napról- napra lejátszódnak. Maholnap a válogatatlan sértő és gyalázó kifejezések kedvelői a par lament karzataira fognak feljárni, a nyelvész, aki a magyar nyelv gúnyolódó, gyalázkodó kifejezéseit akarja összegyűjteni, a nemzet­gyűlés naplóját fogja végig tanulmányozni Es a pszihológus, vagy a pszihiáter, abi az emberi indulatok keletkezését, forrongását és kitöréseit akarja tanulmány tárgyává tenni, szintén a parlamenti karzat rendes látogatója lesz. Ha a nemzetgyűlés hű képe az ország­nak, összesüritése és vászonra vetítése az országban uralkodó állapotoknak és hangu­latoknak, akkor rettenetes és mélységes el­lentétek lehetnek ebben az országban embe­rek és emberek között, elvakult és elvadult gyűlölködés tátongó szakadékai választhatnak itt el egymástól embereket és embercsopor­tokat. Ijesztő sejtésünk azt mondja, hogy ennek valóban igy kell lennie, mert külön­ben lehetetlen volna, hogy intelligens, ko­moly férfiak, egy nemzet kiválasztottjai, olyan gyűlölködéssel, több: lenézéssel és megvetéssel álljanak szemben egymással, mint azt a nemzetgyűlésen látjuk. És ezt a helyzetet nem szabad pusztán egyéni bűnök következményének betudni. Nem szabad, nem lehet egyéni törekvések, túlfűtött egyéni ambíciók forrongását, kavar­gását látni ezekben a jelenségekben. Nem. Az egyéni törekvések, a személyes érvénye­sülési vágyak rendszerint zajtalanul, feltűnés nélkül törekszenek kielégülni. Csendben, titokban működnek inkább, semhogy nagy zajt csapjanak. A nemzetgyűlés elkeseredett csatározásaiban a legellentétesebb világnéze­tek és életfelfogások ütköznek össze. Tehetet­lenségre kárhoztatott erők igyekeznek fel­szabadulni. Elnyomott igazságok döngetik börtöneik ajtaját. A szembenálló felek min- denike őriz, védelmez és érvényesüléshez akar juttatni egy-két ilyen igazságot, de mindenik a maga igazságának diadalát, sőt életét félti attól, ha a másikét is szabad érvényesüléshez engedi. Innen a végletekig menő, elkeseredett, botrányokba fulladó harc. Szembenáll egymással a türelmetlenség, a másik fél igazságainak teljes, a priori taga­dása, lekicsinylése és semmibevétele, a töké­letes érzéktelenség, a mások lelkének mélyén is élő és tiszteletben tartandó igazságok iránt, a sanda meggyanusitása minden, a magunké­tól különböző életfelfogásnak és világnézet­nek, ezekből az elemekből táplálkozik az a gyűlölködés, amely szidalmakat, sértéseket szór és öklöket mozgat meg. Nem volna-e szebb, de egyszersmind eredményesebb, mindnyájunk javára haszno sabb, ha a főként felületességből és tudat­lanságból fakadó mindezen szenvedélyek és hibák megfékezésével és kiirtásával igye­keznének a nemzet atyái megérteni egymás törekvéseinek valódi mibenlétét, az állam- fentartó igazságosság sziklájára állva érvé­nyesülni engedni a szemben álló meg­győződésekből mindazt, ami azokban igazság és a nemzetre hasznos. Mily rövid idő alatt mekkora előhaladást tehetnénk közös vágyaink, közös törekvéseink felé, ba nem volnánk mindenik oldalon egyformán eltelve azzal a téves bittel, hogy csak a magunk igazságai egyedül üdvözítők, a másoké vizsgálat és megfontolás nélkül elvetendők. belpolitika. Károlyi Mihály egész vagyona az államra száll. A budapesti kir. törvényszék szerdán kihir­dette Károlyi Mihály hazaárulási perében az Íté­letet. Bűnösnek mondotta felségsértés, hűtlenség büntette miatt és minden vagyonának elkobzására ítélte. Károlyi Mihály gróf minden vagyona igy az államra szállott. M I M_jB K. A gyulai ág. ev. egyház folyó hó 25-én, vasárnap délelőtt 9 órakár a Gróf Károlyi Sán- dor-utcai állami leányiskolában istentiszteletet tart. A gyulai székely magyar asztaltársaság febrnár havi összejövetelét február 24 én este 8 órakor, vacsora után, a Kereskedelmi Csarnok helyiségében (Komló) tartja meg. A református nőegylet megalakítása. Feb­ruár 18-án az újvárosi olvasókör nagytermében megalakult a helybeli református nőegylet. Az alakuló közgyűlésre az országos ref. nőegylet fő­titkára : özv. dr. Misley Sándorné úrnő érkezett le Budapestről, ki a gyűlésen a szokásos imát végezte. Az alakuló közgyűlés elnökül egyhan­gúlag Marosy Aranka úrnőt választotta, ki elfog­lalta az elnöki széket és kijelentette, hogy a reá váró nagy munkát szívesen vállalja és együttmű­ködésre nivja fel a református nőket. Az alap­szabályok ismertetése és elfogadása után a köz­gyűlés aielnökül id. Puskás Andrásáé egyleti ta­got, titkárul Kalas Ferenc ref. lelkészt, pénz­tárosul Rozsnyainé Kovács Erzsébet, jegyzőül özv. Tőmöry Lajosné egyleti tagokat választotta. Ki­mondotta a közgyűlés, hogy a ref. nőegylet három szakosztályának megszervezése haladéktalanul fo­lyamatba tétetik. A közgyűlés végén özv. dr.. Misley Sándorné bibliai magyarázat alakjában szólt a nőkhöz és gyönyörűen, világosan kifejtette azt a szép hivatást, mely a nőkre vár. Vezér- gondolata volt, hogy a protestáns nő semmit, nem tesz önmagáért, hanem mindig és minden­ben a Krisztust szolgálja, neki kíván áldozni, őt tekinti élete középpontjának. A közgyűlés imával £8 énekkel fejeztetett be és lelkes hangulatban oszlott szét. A taggyüjtés és szervezés munkája erélyesen folyik. TÁRCA. Petőfi Sándor költészete. Irta: Békésváimegye és Gyula város hivatalos Petöfi-ünne­pélyén felolvasta Csura Miklós fögimn. tanár. Petőfi Sándor költészetének birodalmát csak tallózva ismerjük. Csikorgó kutgém, méla ko- Icmpu juhryáj, féllábu gólya, fogvacogó cigány, szamáron vágtató juhász, ntimötődöm Paló Pál, guggoló Sári néni, a völgyben nyiló kerti virá­gok, mindmegannyi régi ismerősünk. Petőfi poezise a zsenik hatalmas, felhőkbe szökkenő, merészen meredek hegysége, melynek megmá­szása nehézkes, de annál gazdagabban kárpó­tolja kitartó szellemi turistáit. Az érzések és ter­mészetmegfigyelések színfoltjai és szinpompái páratlanul lágy harmóniába olvadnak össze. Ismerős szinek és hangok beszélni kezdenek s föltárják a szeleteiben megolvadó költő szivének harangvirágját. Képzeletének napja belesüt gon­dolatainak tózsaszin fátyolu felhőin át s meg­világítja s biborfényben füröszti az Alföld egy szerűségében is gazdag világát. Ha költészetét átérezve értékeljük, ha beleéljük szegényes énünket ftjedeimileg gazdag fantáziájába, tündér- kertben járunk, hol ararygyantót izzadnak a fák, vékony, lilaszinü félhomály az árnyékuk, az utak gyémánttal poror.dozottak, beszélő pata­kok kúsznak, a viz fenekén gyöngyök tündö­kölnek s a rózsalugasban méhek muzsikálnak. S a magyar Géniusz játékos pajzánsággal százesztendő előtt a kiskőrösi mészáros bérlő­nek fabölcsőjébe tette le népünknek eme legna­gyobb költőóriását, melléje téve az őszinteséget pólyának, amit a költő sírjába magával vitt szemfedőnek. Fagyos téli éjszaka volt, Szilvesz­ter éjszakája. A dacos tél táncra perditette a csillogó hószemecskéket A méla hold egykedvű tunyasággal nézte a koboldok téli táncát, mintha ő sem sejtette volna a zsoltáros ajkú szülőkkel együtt, kit szül az 1823. év első órája. Mint az angolok nagy Burnse, Petőfi Sán­dor is szalmafödél alól sir bele a nagyvilágba s később féktelen, dinamikus képzelete varázsla­tos álompalotákat épit oly szeszélyesen merész és merészen szeszélyes kézzel, hogy még a kép­zeletkorbácsolta lelkiszem is megszédül szépsé­gének vakitó fényétől. János vitézében olyan aetheri finomsággal leheli oda Tündérország szemkápráztató képét, hogy a világirodalom nagyjainak nagyjai is dermedten állanak az ál- mélkodástól. Nem olyan klasszikusan hideg mint Goethe, nem olyan lányosán érzelgős, mint Schiller, nem embermegvetéssel világgyülölő, mint Byron, nem betegesen szarkasztikus, mint Heine, nem raffináltan misztikus, mint Poe, nem deka­densen őszinte, mint Baudelaire, hanem egész­séges magyar fuvallatu levegő, magyarosan egészséges érzés ütközik ki minden sorából, szinte sir az érzés azon melegében megirt ver­seiben. mintha előttünk buggyantak volna ki szivéből, elevenen frissek, hamvasak, mint a szedetlen, száron pompázó virágok, meggyűltek a költő lüktető, meleg vérével: „Vágd meg a szavakat és véreznek.“ Petőfi sokszor, csaknem mindigaz „énnek“,, az „egyénnek“, önleikének legszentebb, de szent­ségében is legegyszerűbb érzését oly biztos kompozícióban merevíti meg, amilyent keresve kereshetünk akármelyik irodalomban is. Minden közleményében, a legrövidebb daltól a János vi­tézig, sosem mond többet, sosem kevesebbet, mint amennyit kell. Világirodalmi jelentőségét is ennek köszönheti. Érdekes, hogy időrendben költőbarátja, Arany János volt az első, aki ki­mondja, hogy Petőfi a világirodalomban is szá­mottevő költő ; utána a francia esztétikus, Saint- René Taillandier Petőfit tájképei miatt a XIX. század legkiválóbb egyéniségei közé sorozza A világ legnagyobb mesegyüjtője, a német Grimm szemlét tart a költőfejedelmek között s igy nyi­latkozik : „A legmagasabb költői ihlet a száza­dok folyamán ötször testesült meg. Az első in- karnáció volt Homeros, a második Shakespeare, a harmadik Goethe, a negyedik Petőfi, az ötö­dik Mistral.“ A magát Goethénél is többre érté­kelő, betegesen önérzetes Heine Petőfit magához hasonlónak tartja, sőt bevallja, hogy egyik-má­sik dalában még őt is felülmúlja. A költőnek nagyon is filozófus s a filozófusnak nagyon is költő Nietzsche, a maga antikrisztusi nagyságá­ban sem átallotta, hogy Petőfi „Felhőit“, szerinte a kor legzseniálisabb filozófiai költeményeit, megzenésítse. Coppée, a franciák legrajongóbb Lapuk mai aiáns 4 oldat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom