Békés, 1923. (55. évfolyam, 1-103. szám)

1923-12-29 / 103. szám

LV. évfolyam 103. szám. Szombat Oyala, 1033. december 30 Előfizetési árak: Negyedévre helyben vagy vidéken . 3000 K Hirdetés: dij előre fizetendő. POLITIKAI. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér Dohay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 200 korona. j Felelős szerkesztő: DOHAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton JEv vége. A negyedik esztendőt buesuztatjuk az­óta, mióta uj sorsunk körvonalai kibontakoz­tak szemünk előtt. Négy esztendeje ismerjük az Ítéletet, amelyet a világ győztes nemzetei kimondottak fejünkre. Négy esztendő nem nagy idő még egy ember életében sem, va­lósággal parányi pedig egy nemzetében. De négy esztendő alatt mégis sok mindent lehet csinálni. Az egyes ember ennyi idő alatt mégalapozhatja a maga boldogságát, vagy feldúlhatja jövendőjének legszilárdabb alap- falait is. Egy nemzetnek is elég, a sorsfordu­latok napjaiban, ennyi 'dő ahhoz, hogy ki' jelölje a maga jövőjének útjait, hogy meg­szabja követendő magatartásának irányelveit, kitűzze életének nj céljait. Nemcsak, hogy ele­gendő mindezekhez ennyi idő, de meg is kellett volna mindennek történnie a négy esztendő alatt. Yajjon megtörtént-e ? Előbbre vagyunk-e ma elhatározások, célkitűzések tekintetében, mint voltunk négy esztendővel ezelőtt. Odáig ju­tott ezalatt a négy év alatt a magyar poli­tika, hogy megállapította, miszerint a kül­földi kölcsön Délkül niucs boldogulás, nincs reménység, nincs magyar jövendő. Kormány- férfiaink hibásak-e a négy esztendőnek eme meddőségében, vagy a nemzetből hiány­zik a komolyság, a helyzete felismerésé­hez szükséges érettség és elengedhetetlen áldozatkészség, nehéz volna hamarosan meg' állapítani. Lehet, hogy valóban a nemzet lelkületében, veleszületett tulajdonságaiban van a hiba. Niucs képességünk az uj hely­zetek gyors felismerésére, nem tudunk hir­telen számot vetni megmaradt erőinkkel, a múltakban élünk, a jelen sohasem reális va­lóság a számunkra, hanem mindig valami go­nosz álomnak véljük, amely egyszer csak szerte­foszlik, mihelyt fölébredünk. A nagy Széchenyi­nek még kilencven esztendővel ezelőtt is azon kellett keseregnie, hogy a magyarok közül némelyek »szomorúan fütyörészik el a mohácsi veszedelem nótáját,« pedig Mohács akkor már több mint 300 esztendős múlt volt. Yajjon mi is ennyi ideig akarjuk-e fütyö- részni Trianon veszedelmének nótáját ? Kér­dés, hogy fogjuk-e tudni ilyen sokáig, hiszen ma lényegesen eltérőbb a helyzetünk Európa népei között, mint volt Mohács után. Bizony, bizony, négy esztendő alatt el­mulasztottunk komolyan számot vetni uj hely­zetünkkel, elfeledtük alaposan körülnézni ma­gunk körül és nem igyekeztünk reális, el­érhető célokat tűzni a nemzet elé. Ez pedig súlyos, következményű mulasztás, mert az élet meg nem áll és aki nem tud gyorsan bele- állani forgatagába, azt elsepri és letiporja, legyen egyén, avagy nemzet. M I .H 1 M. Lapunk legközelebbi száma hétfőn, 31-én, a délutáni órákban jelelik meg. Istentiszteletek óév 3st6|5n o|őv napján. A róm, katb. anyatemplomban az óév esti hála­adás december 31-ón délután 5 órakor tartatik. A szokásos szentbeszédet báró Apor Yilmos plé­bános mondja, üjév napján a szokásos órákban : reggel 8, 9, 10 és fél 12 órakor lesznek istentisz­teletek. A délimisén Takácsy Dénes énekel és a vonósnégyes zenekar Mozart, Bach és Schubert egyházi darabjaiból ad elő részleteket. Kinevezések. A vármegye főispánja dr. Oláh Imre h. varmegyei aljegyzőt tb. várm. árvaszéki ülnökké, továbbá az üresedésben volt várm. iroda­igazgatói állásra Győngyössv Sándor irodafőtisz­tet, az üresedésben volt iroda s. tiszti állásokra a központban : Körmendy Imrét, Gergely Andort és Tabakovics Máriát, a békési járásba Durkó Gábort, az orosházi járásba Orbán Sándort, a szarvasi járásba Yieg Margitot és a szeghalmi járásba Lux Rezsőt kinevezte. A rém. feath. egyháztanácstagok választása alkalmával a szavazások a régi rendben történ­nek. Nagymagyarvárossal szavuz a Kisváros, az egész Kossuth-tér, a Bonyhádi-ut mindkét oldala és a Dobay-ntca páratlan bázszámozásn oldala. Józsefvárossal szavaz a Kosároldal többi része, Kisoláhváros és Ujgyula. Belvárossal szavaz Új­város, Nagyoláhváros és a tanyák. A gynlal Kathollkns Kör 1924. évi január hó 6 án, vasárnap a Békésmegyei Kaszinó összes helyiségeiben táncvigalmat rendez. Gróf Széchenyi Miklós néhai megyéspüspö­künk lelki üdvéért a hivatalos gyászistentisztelet folyó évi december 31-ón délelőtt 10 órakor lesz, amelyre a hatóságok és társadalmi egyesületek is meghivatnak. A kormányzó köszöneté a névnapi üdvöz­lésre. A Kormányzó 0 Főmóltósága névünnepe alkalmából a Gynlai Kereskedők és Kereskedő Ifjak Köre, a Gyulai Református Egyháztanács, Gyula város közönsége, a Gyulai Kisgazda Szö­vetség és a Gyulai Ipartestülat, valamint a vár­megye több társadalmi egyesülete is szerenese- kivánatnkat sürgönyileg fejezték ki. Ezen üdvöz­lésekre a kabinetiroda főnökétől a vármegye főis­pánjához azon válasz érkezett, hogy ezeket a Kormányzó Ur ő Főméltósága köszönettel tudo­másul venni méltóztatott. Ne vegyen dollárt, hanem vegyen jegyet a Kereskedelmi Csarnok szilveszteri mulatságára. T A « C A. _____ Ko rvin Erzsébet. Mutatvány dr. Berényi Ármin ilyen cimü 4 felvo- násos történelmi színmüvéből. Az itt bemutatott két jelenet a darab első felvonásából való, amely Korvin János özvegyének budai palotájában játszódik. Az özvegy fogadja az üdvözlők sokaságát, akik leányának Zápolya Györgyei való eljegyzése alkalmából és arra a hírre üdvözlik, hogy a király vissza akarja adni az öz­vegynek Gyula várát és uradalmát és Békésvár­megye főispánságával is megajándékozza. HARMADIK JELENET. (Beatrix belép Erzsébettel, Maróthy Ágotával, Ábránfy Annával és íródeákjával. Dudics András, Haranghy Márton, Pálóczy Mihály, Istvánfy István.) Beatrix (Bojnisicshoz): Hü porkolábom, te messziről jössz, mi hir a délvidéken? Bojnisics Ferenc: Kegyelmednek jelentem, rend és nyugalom van ott minálunk, az erősségek gondozvák, lakói katonai hűségben kitartanak, csak fegyver dolgában volna pótlásra szükség. Ez némi- képen izgat bennünket. Beatrix: Kivánságtok egybeforr honleányt érzéseimmel s mint dicsőült férjem, a herceg tette, én is kész vagyok minden áldozatra, hogy feltar­tóztassuk a pogány veszedelmet. De fájdalom, a szükség sötét gondjai vesznek körül s ti híveim tudjátok legjobban, hogy mi telik tőlem. Dudics András : Gyula vára zálogba vetve Enyingi Török Imrének, azonfelül ez uradalom a hunyadival együtt záloglevéllel lekötve Bakócz Ta­más bibornok érseknek is s miután a kis Kristóf herceg atyját követte a halálba, a kincstár is ki­vetette csápjait az összes Hunyadi-dominiumokra. Szállományul követeli azokat, mert hát úgy tartja, hogy Korvin Jánosnak magva szakadt. Rettentő súlyos állapot. Éhes falka les az éhezőre. Beatrix: Vigasztalódjatok. Megvillant a re­ménysugár. Királyunk ő felsége, mint az özvegyek és árvák védője, fenkölt gondolkodása és nemes szive kegyes sugallatának engedve megígérte, hogy nekem adományozza Gyula várát s nászasszonyom, Hedvig hercegasszony is segítségét ajánlotta fel visszaszerzéséhez. Dudics András: Hála Istennek, kivetheti Török Imre a Bakócz érsekkel s a kincstárral való küzködés sok baját, gondját. Reméljük, hogy mi­hamarabb ünnepelve fogadjuk otthonunkban a ke­gyelmes hercegasszonyt szépséges leányzója, a hercegkisasszonnyal együtt, mint földes asszonysá­gainkat. Beköltözik hozzánk Mátyás maradéka s a magyar dicsőség fénye fogja beragyogni vártor­nyunkat, megaranyozni a Fehér-Körös fodros hab­jait, hogy megvivhatatlan legyen Gyula vára. Haranghy Márton : Balsorsunk átkos lidérce, ugylátszik, távozóban. A király szavában megbízha­tunk. A nemzettel, a Zápolyákkal s ezek híveivel, a köznemesekkel őszinte a kibékülés. Felsorakozha­tunk hát a haza védelmére, a nyugati ármány s a keleti járom ellen. Pálócey Mihály : Jól mondod, uram bátyám ! Felsorakozhatunk. Itt vannak Békésből Enyingi Tőrök Imre, a zálogtartó vitéz, itt az Ábránfiak, a hires Sebestény s Anna leányzó kedves atyja ura, Péter uram bátyám, no meg Nadányi László, kik mind részt vettek a rákosi végzemény hozatalában, valamennyien a Zápolya ház benfentesei. De vajon nem lesz-e köztük, ki küllőfélezik majd s ott lesz­nek-e mind, ha kürt riad s a véres kardot hordoz­zák szerte rónán és hegyen, hogy a lófarku fél­holdas zászlóaljak ellen törjünk ? vagy a magyar királyi székért haddal nekünk rontó idegen ural­kodót seregestül elkergessük ? Hej, mert akadnak ám szép számmal vitézlő urak, urfiak, akik az esti tábortüzhöz előbujnak szalonna, pecsenye sü­tésre, de bezzeg napközben saját drága bőrüket vigyázó furfanggal a padláson dugdossák, nehogy az ellenség fegyvere kilyukassza, megpörkölje. Maróthy Ágota : Zápolya Györgyért kezem’ tüzbe tenném. Pálócsy Mihály : És mégis, szép hugám, szó esett róla, hogy nemcsak Báthory István és Bor­nemissza, de a Zápolya György neve sincs ott a függő pecsétes irhalevélen, mellyel a rákosi vég­zemény mellett szövetségre léptünk, mellyel a fő­papok lelkiismeretük tisztaságára, az országnagyok keresztény hitükre, becsületükre, emberségükre fo­gadták az ellentállást, a holtig való harcot. Haranghy Márton: Rajta van a Zápolya- család részéről János herceg neve és pecsétje. Maróthy Ágota: György gróf nem lódnak tollával, rossz fakó tintával Írja majd be nevét a szövetségbe, hanem kardja élével, piros vérével*) s nem címerének képe, szive lesz pecsétje Erzsébet (kezet szőrit Maróthy Ágotával): Mily jól esik ezt hallanom s ép tőled, kinél na­gyobb áldozatot senki sem hozott a hazáért. Lei- kedben oltárt emelt a szerelem, mely a versengő viszonzás tiszta, szent hevében ragyogva a legbol­dogabb házi tűzhely képét tárta fel s ime az első hivó hangra odaadtad ! Egy hitvány ólomgolyó ki­oltó hős vőlegényed ifjú életét, szertezúzván a bol­dogságot, melyről oly szépet álmodtál. Oh mennyire irigyellek, hogy érezhetted az égi szikrát szived­ben, hogy leánylelked mint az epedő szomjas virág megittasodhatott a szerelem hajnalának har­mat esőjében. Maróthy Ágota: Az igaz szerelem magasz­tos érzésén it elviselhetővé lesz a legmélyebb fáj­dalom, a föld poráig sújtó sorscsapás. Az emlék *) Zrínyi Miklós, a költö utáni reminiscencia. Lapunk mni száma 4 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom