Békés, 1923. (55. évfolyam, 1-103. szám)

1923-05-19 / 40. szám

liV. évfolyam 40. szám. Szombat Gyula, 1933. május 19. Előfizetési árak: Negyedévre helyben 300 K Negyedévre vidéken 400 K Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKÁT, TÁRSADALMI ÉS KÜZfiAZDÁSZATI HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 25 korona Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen Pünköid ünnepén. Pünkösd az emberiség lelki és szellemi újjászületésének ünnepe. Ekkor jut igazi tu­datára az emberiség abban a tizeukót egy­szerű zsidó emberben a maga igazi hivatá­sának, a földi élet valódi céljának, ekkor lesz egészen világossá és értelmessé mindaz, amit a bölcsek és próféták hirdettek és amit az Isten Fia tanított. Mert mindez feledésbe ment volna az emberiségnek a létért való keserves küzdelmében, amint feledésbe ment és elferdittetett még a választott népnél is az ősatyáknak tett ígéret, akként a feledésbe ment volna a Megváltó eljövetele, kereszt­halála és dicsőséges feltámadása is, ha nem jön el pünkösd ünnepén a Szentlélek, amely megvilágositotta először a tanítványok elmé­jét és általuk azután az egész emberiségét. Az első Pünkösd óta tudja az emberi­ség, hogy vele van az Ur—Lelke és tudja azt is, melyik az az ut, amelyen haladnia kell, ha hivatását, feladatát a Mindenható­nak akarata szerint kívánja betölteni. Egyes emberek, népek és nemzetek számára is ki van jelölve földi hivatásuk útja és őket is megvilágositja elegendőképen a Szentlélek, hogy fel is ismerjék és követni is tudják ezt az utat. Ha követik ezt a fel­világosítást, boldogan haladnak életük utjain, ha félreismerik, bajok és zavarok kisérik őket életükben. Hányt-vetett sors, zavarok és katasztrófák úgy az egyes ember életé­ben, mint a nemzetekében mindig annak a jelei, hogy Isten akaratával ellenkező törek­vések elhomályosítják azt a felvilágosítást, amellyel megajándékozott bennünket a Szent­lélek, az Istenségnek nem tetsző célok köve­tése letéritett bennünket arról az útról, ame­lyet követnünk kellett volna. Kudarcokat, sikertelenségeket, katasztrófákat mind ennek az állapotnak terhére kell írnunk. Letértünk az Ur útjairól, amelyet megvilágositott előt­tünk Szent Lelke erejével és ez vitt ben­nünket útvesztőkbe, örvényekbe, tanácstalan bizonytalanságba és megsemmisítő kétségbe­esésbe. A magyar nemzet mai helyzete is eb­ben leli eredetét, • magyarázatát és ebben ta­lálhatók fel orvosolhatásának módjai. Nem ismertük fel és nem ismerjük igazi hivatá­sunkat, nem akarjuk követni az utat, amely számunkra kijelöltetett. Olyan célokat akar­nánk követni, amelyek ellenkeznek az örök igazság leikével, olyan utakra tévelyegtünk, amelyek pusztító, de meddő és eredményte­len harcokhoz, de soha igazi győzelemhez nem vezethetnek. Erőnket, képességeinket félreismertük, túlbecsültük, saját magunk te­remtette célok felé igyekeztünk haladni, nem is keresve azt a célt, amelyet az isteni gondviselés kijelölt számunkra. Borzasztó katasztrófa int meg bennün­ket, hogy nem jó utón haladtunk. Nyomor és szenvedés és ami még ennél is figyelmez­tetőbb, bizonytalanság ül meg bennünket, hogy felkiáltsa figyelmünket arra, hogy nem jó, nem helyes utón haladtunk. Zűrzavar és káosz az, amibe jutottunk, amelybe csak a pünkösdi Lélek tud belevilágítani. Csak az a mindeneket felvilágosító Szentlélek, kinek eljövetelét ma ünnepeljük, tud számunkra kellő világosságot teremteni, amelynél fel­ismerjük mai helyzetünk veszedelmét, meg­értjük valódi okait és megtaláljuk biztos gyógyszereit. Pünkösd magasztos ünnepén különösen kérjük az Ur Szent Lelkét, vilá­gosítson fel mindnyájunkat, de különösen államférfiainkat, hogy biztosan felismerjék jövő, igazi boldogulásunk útját és öntse be­léjük és mindnyájunkba hatalmas erejét, hogy ezt az utat követhessük is és arról soha le ne térjünk. A HÉT POLITIKAI ESEMÉNYEI. ITTHON. Egész érdeklődésünket még mindig minisz­tereink külföldi utazásai kötik le. Bethlen minisz­terelnök Londonból ismét Párisba tért vissza és ott időzött még vasárnapig a jóvátőteli bizottság tagjait részletesen is informálva Magyarország gazdasági helyzetéről. Ezeken az információkon és a miniszterelnöknek a jóvátételi bizottság előtt tartott beszédén kívül egy terjedelmes expozét terjesztett a bizottság elé Kállay pénzügyminisz­terünk, amely a legkimeritőbb részletességgel is­merteti pénzügyi helyzetünket és amelynek adatai számunkra is jórészt újak és tanultságosak. Meg­tudjuk ebből az dpozébó), hogy nemcsak az 1920. évi kényszeikölesön (az 50 százalékos pénz­lebélyegzés), de az 1921. évi vagyonváltság sem hozta meg azt az eredményt, amelyet a kormány tőle várt, a bankóprés megállithatását. Arra a következtetésre jut az előterjesztés, hogy a ma­gyar államháztartás rendbehozatalára elengedhe­tetlen egy rövidebb lejáratú, 40—50 millió arany­koronányi és egy hosszabb lejáratú és legalább 550—650 millió aranykoronányi kölcsön felvéte­lének lehetővé tétele. A reménységek, amelyek ezen kölcsönök le­hetőségéhez fűződnek, biztatóak. Az angol kormány tudatts minisztereinkkel, hogy Anglia egy Ma­gyarországnak nyújtandó kölcsönre vonatkozóan nem támaszt semmi nehézségeket. Hasonlóan Olaszország sem, amely meg minden valószínűség szerint, egyenesen aktive is igyekszik a kölesön minden akadályát elhárítani. Egyedül Francia- ország magatartása kétes még. A kis-antant itt minden befolyását latba veti, hogy Franciaorszá­got ellenünk való állásfoglalásra késztesse. Ennek a befolyásnak tulajdouitható, hogy a jóvátételi bizottság, amelynek már határoznia kellett volna a magyar kérelem felett, ezt a határozathozatalt elhalasztotta és csak május hó 23-án fog végle­ges határozatot hozni. El lehetünk készülve, hogy ez idő alatt a kis antant a legnagyobb erőfeszíté­seket fogja tenni, hogy kérelmünk teljesítését meghiúsítsa. Sikerül-e neki, nem tudhatjuk, Azon múlik minden, milyen súlya van még Francia- ország szavának szövetségesei előtt. Mert, hogy Franciaország ellenünk fog állástfoglalni, az csak­nem bizonyos. Eddig, sajnos, mindig azt tapasz­taltok, hogy a többi szövetséges a döntés pilla­natában mindig meghajolt Franciaország akarata előtt. Az olasz politika az, amely most a leg- fnggetlenebbül igyekszik járni Franciaországtól. Yan-e már ehhez elég ereje, most fog elválni. Kómában a miniszterelnököt, igen szívélyesen fo­gadták. Az olasz király kihallgatáson fogadta és utána villásreggelire látta vendégéül. Rómában mindenesetre nem sokat kellett fáradozniok mi­nisztereinknek, hogy megértessék kívánságaink jogosságát. Olaszország eminens érdeke, hogy Magyarország gazdaságilag is talpraállhasson és ne legyen védekezhetetlenül kiszolgáltatva az utód­államok kapzsiságának. A belső politika berkei még mindig csende­sek. A magyar mezőgazdák legtekintélyesebb tes­tületé, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tartott a héten igazgató-választmányi ülést, ame­lyen a gazdák elkeseredve fejtették ki azt az épen nem elfogultságra mutató nézetüket, hogy a földreform törvény módosító novellája a többter­melésnek ássa meg a sírját. KÜLFÖLDÖN. Németország a héten megkapta javaslatára Anglia és Olaszország válaszát. A két válasz egy­mással teljesen egybehangzó. Mindkettő abban konklndál, hogy a németek javaslata nem kielé­gítő, az további tárgyalásoknak alapja nem lehet és a szövetségesek más javaslatot vártak a néme­tektől ; felszólítják a válaszok Németországot, hogy olyan javaslatot tegyen, amelynek alapján a szö­vetségesek tárgyalásokba bocsátkozhatnak. A vá­laszok hangja barátságos, jóindulatú és nemcsak a szövetségesek jogaira, hanem egész Európa ér­dekeire hivatkoznak, midőn Németországot njabb javaslatok előterjesztésére szólítják fel. Az angol és az olasz politika teljes egyetértése állapítható meg a válaszokból, amit Franciaország bizonyára nem lát nagy örömmel és amely egyetértésnek tartóssága szép eredményeket hozhat Európa helyzetére. Lapunk mai »zárna 4 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom