Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)
1922-03-04 / 18. szám
LIY. évfolyam IS. szám Szombat Oyula, 1923. március 4 Előfizetési árak: Egész évre . . . 160 K Félévre .... 80 K Negyedévre ... 40 K Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dohay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 2 korona. Felelős szerkesztő: DOiSAY FEIIEYC Megjelenik szerdán és szombaton. A képviselő. A minap fejtegettük e helyen, hogy minő erényekre kell törekednie a választónak. Legyen most szó arról, hogy minő tulajdonokkal kell ékeskednie annak, aki polgártársai legnagyobb bizalmára pályázik. A követküldés régi világában kevésbbé volt fontos a követ egyénisége, jelleme. A vármegyék előre tudták, minő fontos tárgyak fognak az országgyűlésen szőnyegre kerülni, ezekre nézve ellátták követeiket utasítással és a követ ezen utasítások szerint tartozott állást foglalni és szavazni. Időközben is kór hetett a követ utasítást, fontosabb, előre nem látott tárgyak felmerültekor a megyék szoktak is újabb utasításokat adni. Vissza is hívhatta a megye azt a követet, akinek magatartása nem volt tetszésére. Nagyon kevés volt tehát a követ lelkiismeretére, önkényére hagyva. Ma egészen másként áll a dolog. A rendszerint több évig tartó nemzetgyűlés vagy országgyűlés elé kerülendő tárgyak, kérdések jelentékeny részét a választók nem ismerik előre. Ha ismernék, akkor sem köthetnék meg a jelölt kezét. Csak arra kell szoritkoz- niok, hogy a jelölt ígéreteiben, becsületességében, férfiasságában bízzanak. Ha megválasztatása után mindjárt másnap homlok- egyenest ellenkező elvekhez szegődik, mint amellyekkel választói bizalmát elnyerte, ez ellen nincs orvoslás. Ott ülhet az országgyűlés végéig egészen más eszmék támogatójaként, mint amiüőket választói előtt hirdetett. Ennyiből 'is látszik, hogy minő tökéletes férfiút kiváu a mai parlamentarizmus a képviselőben. Legelőször is ismernie kell alaposan és igazán választóinak politikai meggyőződését, sőt egész világfelfogását. Ezt pedig nem könnyű megismerni. A mai választóközönség nem hoz határozatokat, mint a regi megyegjülósek, melyekben pontosan körül van írva, szavakba foglalva, hogy mit kíván képviselőjétől a polgárság. A tetszés, mely a jelölt beszédeit kíséri, a szavazás, mely programújának helyességét jelenti, rendszerint csak egy-egy különös Ígéretnek, programot - pontnak szól, annak, amelyet az épen jelenlevők többsége helyesel, vagy amint az egyes szavazó a maga szempontjából, a maga gondoskodása szerint különösen fontosnak tart. Számtalan kérdés lehet azonban, melyben a jelölt álláspontjával azok sem értenek egészen egyet, akik reá szavaztak, még több olyan kérdés, mely a választáskor fel sem vetődött. Mindezen kérdésekben ismernie kell a képviselőnek választói kívánságát, meggyőződését. Ismernie kell pedig nem azt a meggyőződést, mely a választások többó-kevósbbé izgatott, különleges hangulatában megnyilatkozik, hanem azt, amely a kérdés felől való nyugodt elmélkedés, annak minden irányú megfontolása után állandó jelleggel kell, hogy kialakuljon. Az orvos nem a lázbeteg kívánságait igyekszik mindenáron teljesíteni, hanem a gyógyulás feltételeinek és a beteg szervezetének gondos figyelembevételével szabja meg a magatartást, melyet a betegnek követnie kell. — Alihoz, hogy alaposan megismerjük, mi az igazi szükséglete a választóknak, a népnek, egy egesz nemzetnek, igen nagy intelligenciára és még nagyobb elfogulatlanságra vau szükség. Lehetetlen tehát, hogy a képviselőt egyoldalú érdekek tartsák bilincseikben. Nem osztályokat, foglalkozási kategóriákat, hanem uépet képvisel, melyben szegény és gazdag, munkás és munkaadó, erős és gyenge egyaránt helyet foglal és számot tart érdekeinek más érdekek sérelme nélkül való védelmére. Ismernie kell minden érdeket, mindenik érdek jogosultságának mértékét, össze kell egyeztetnie az ellentétes érdekeket és nem ma az egyiknek érdekében, holnap a másiknak érdekében tenni valamit, hanem állandóan úgy cselekednie, hogy mindenek érdeke igazságosan és méltányosan megvédes- sók. A pártatlan, elfogulatlan, széles látókör az első kellék, mely alkalmassá tehet a képviselőségre. A vármegyei törvényhatósági bizottság ülése. (1922. évi február hó 28.) Csúf, zimankón idő virradt a nemes vármegyére. Szinte azt hitte volna az ember, hogy a közügyek iránt oly nagyon lelkesedő bizottsági tag urakat dehogy is lehetne ilyen időben biesa- logatni otthonukból. Nem igy történt; a megyeháza nagyterme, mire a közgyűlést az elnöklő alispán megnyitotta, zsúfolva volt. Mint a méhraj úgy zúgott a terem. Választani jöttek össze a téli hónapok alatt immár másodszor a törvényhatósági bizottság tagjai. A mTniszterfänäcs ugyanis újabban ismét egy szolgabirói állás betöltését engedélyezte. A közgyűlés lefolyásának sorrendjétől elté- rőleg mindjárt a választás eredményéről referálunk. A szolgabirói állásra pályáztak Yalkomky György, Haan Albert, Forgács Béla és Marschal Ferenc közigazgatási gyakornokok, illetve helyettes szol- gabirák. A választás lefolyása egyáltalán nem volt izgalmas, mint a decemberi, a bizottsági tagok TÁRCA. Farsang után. A fiatalság bizony mulatni vágyik, az öregeknek meg alig maradt már annyi energiájuk, hogy erélyesen odakiáítsanak a fiataloknak: most nem a mulatságok idejét éljük. Ennyi az egész és igy születik meg minden egyes bál, kicsi és nagy és igy keletkezik egy olyan hejje hujjás, dinom-dánomos farsang, mint az idei. A gondtalanság minden rendű és rangú fiatalságot elfog, az erélytelenség szintén nemcsak egyes osztályok kiváltsága. A fiatalság logikája egyébként nagyon egyszerű és nehéz szembeszállani vele. Ők azt mondják, csak egyszer fiatalok ebben az életben és ha a mostani nehéz idők nagyon hosszú tarta- muak találnak lenni, akkor ők sohase mulathatnának életükben, ha pedig véget érnek nemsokára, akkor meg nincs értelme a busulásnak. Ez igazán nem szofisztikus okoskodás és aligha lehet olyan szépen visszafordítani, mint ahogyan a görög szofista tanítványa visszafordította mestere okoskodását, mikor ez beperelte a tandíjért, melyet akkor kellett volna fizetnie a tanítványnak, mikor első perét megnyeri. A mester igy okos kodott: Ha elveszted a pert, fizetned kell a birói ítélet alapján, ha megnyered, fizetned kell, mert megnyerted első peredet. A tanítvány azonban igy fordította meg az okoskodást: Ha megnyerem a pert, a biró menteit fel a fizetés alul, ha elvesztem, azért nem kell fizetnem, mert elvesztettem első pörömet. A mulatni vágyó fiatalság okoskodását azonban, mondom, nem lehet az ellenkezőre fordítani, hacsak nem akarjuk azt mondani, hogy inkább sohase mulassanak. Ki tudna ilyen kegyetlen lenni ? Mint mindenben, ebben is az arany, középút a helyes. Ám mulasson a fiatalság kedve szerint, de ne mulasson úgy, hogy kárt okozzon olyan értékekben, melyek nemcsak az övéi, de mindnyájunké. Ne okozzon kárt teste és lelke épségében, életenergiájában. Ne legyen a mulatozása oka közgazdasági károsodásnak. Én most csak az utóbbiakról akarok beszélni. Próbáljon valaki, ha tud statisztikát készíteni arról, hogy hány bált rendeztek ezen a farsangon Csonka- Magyarországon és próbálja kiszámítani, hány milliárdot vittek ki ezek a bálák az országból, Selyem, csipke lakk, parfüm és én nem tudom még mi minden felesleges holmiért Nemcsak az úgynevezett elit-bálak, hanem az egyszerűbb társadalmi osztályok báljai is. Hiszen ma különösen a női öltözékek anyagában olyan kevés különbség van az előkelőbb és az egyszerűbb öltözékek között. A hitványabb, olcsóbb selyemért épen úgy külföldre megy a pénz, mint a finom-, ért, sőt a hitványabb árun valószínűleg több haszna van a külföldi gyárosnak. Bizony Kolumbusz indiánjain, akik odaadták aranyaikat holmi csörgőkért, kis darabka tükrökért, bizony nem kellene mosolyognunk. Mi odaadjuk holmi haszontalan cifraságokért, selyemért, pántlikáért kincset érő búzánkat, pótolhatatlan állatainkat. Természetesen van annyi eszük azoknak, akik kiviszik és akik megkapják, hogy a szemünkbe nem kacagnak, sem fel nem világosítanak. Elég nagy baj az is, hogy számtalan cikket, amire termelésünknek szüksége van, külföldről kell behoznunk; ezeknek számát egy méter galanddal sem volna szabad szaporítani, a kénytelenségből külföldre adott pénzt egy fillérrel sem volna szabad szükség nélkül növelni. Már pedig ki mondhatná, hogy csinos honi ruhákba öltözötten nem lehetett volna épen olyan jól mulatni ezen a farsangon és okvetlenül narancscsal kellett szomjunkat csillapítani. Ne értessünk félre. Nem akarja azt ép érzékű ember, hogy szőrcsuhát öltsünk magunkra és hamut hintve fejünkre, üljünk fütetlen vackunkban. Szó sincs róla. Életkedvünk fenntartása, a jobb jövőben való reménykedő lelkünk rugékonyságának megőrzése érdekében mulassunk, mulassunk őszintén, egyszerűen, anyagi erőinkhez mérten, de ne feledkezzünk meg arról, hogy százezrek testileg nyomorultan, lelkileg megtörtén a mindennapi kenyér megszerzésének gondjai alatt roskadoznak, ne botránkoztassuk meg ezeket kihívó, mindenről megfeledkező, esztelen mu!a' ozással és ügyeljünk gondosan arra, hogy mulató vágyaink könnyelmű, meggondolatlan, tékozló kielégítése ne gyarapítsa a külföld vagyonát és ne tegye még koldusabbá a koldusok országát, a nyomorék, csonka Magyar- országot. (dt.) Legkényesebb igényeket csak a terpentines JPyram elégíti ki i iiuunlü inai száma 4 oldal.
