Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)

1922-11-15 / 91. szám

JLIV* évfolyam 91. szám Szombat Gyula, 1923. november 11. Előfizetési árak: Egész évre . . . 360 K félévre . . . . 180 K Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dohay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 10 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton A Ldvich-ngy. Gyula város polgármestere elhatározó lépésre szánta msgát: nyugdíjaztatását kérte a képviselőtestülettől. Debuisset pridem. Eze­ket a szavakat leírva, a legtávolabbról sem az a célzatunk, hogy a képviselőtestület több­sége és a polgármester között most már több mint két év óta folyó harcban Ítéletet akar­nánk hozni, eldönteni akarnók, hogy kinek volt igaza, ki cselekedett a közérdek szem­pontjából helyesen. Oh, közérdek ! Ez nálunk azok közé a fogalmak közé tartozik, melyek­re bátran reá mondhatjuk : »de strigis, quae non sunt, nulla quaestio fiat.« Egyszer-két- szer, igeu kelletlenül, foglalkozni kényszerül­tünk ezzel az ügygyei és cikkeinkből, min­denki, aki jóindulatulag olvasni tud, meg­érthette a mi világos, tiszta és legjobb meg­győződésünk szerint egyedül a közérdeket szem előtt tartó álláspontunkat. Mi mindig igyekeztünk a kérdés lényegét szem előtt tartani és annak vizsgálatánál lehetőleg eliminálni azokat a zavaró mellékkörülmé­nyeket, amelyek úgy az egyik, mint a másik oldalról a harcba vetve, azt elfakulttá tették és az érdekeltek, de sőt a felsőbb fórumok tisz­tánlátását is megzavarták. A kérdés lényege pedig az volt, hogy a város képviselőtestü­lete — túlnyomó többséggel történt nem egy megnyilatkozása szerint — bizalmatlan volt a polgármesterrel szemben. Ezt a tényt el­vitatni nem lehet. Azt sem lehet elvitatni, hogy ehhez a képviselőtestületnek joga volt. Az a testület, amely jogosult megválasztani valakit valamely tisztségre, mindenkor jogo­sult a megválasztott irányában bizalmatlan­ságát is kifejezni. Az első zavaró mellékkö­rülmény, sőt talán az első helytelen harci lépés az volt, hogy ennek a bizalmatlanság­nak kifejezésére és következményének eléré­sére nem a szabályszerű fegyvereket hasz­nálta fel a képviselőtestület, hanem fegyelmi vádakat kovácsolt a polgármester ellen. Szól urfi taktikáját használta, hogy lekapja a ván­dorról a köpönyeget. Természetesen a köpö­nyeg még szorosabban simult a vándor tes­téhez. A másik oldalon erre azután megfe­ledkeztek arról, hogy ennek a nem épen korrekt harci fegyvernek használatba vételét minden valószínűség szerint az a helyzet okozta, hogy a képviselőtestület választási joga fel vau függesztve. Tehát egy minden­esetre alkotmányellenes állapot. Minek kellett volna ebben a helyzetben már két esztendő­vel ezelőtt történnie, azt most ne vizsgáljuk. Mi akkor is, azóta is hiába mondottuk volna, félreértettek volna bennünket és a harcot még jobban elmérgesitettük volna. De ha most azt Írjuk a polgármester kérelmére, hogy debuisset pridem, ez csak azt az igazságot jelenti, hogy aminek közel két és fél évvel később, úgy látszik, mégis meg kellett történnie, az úgy a közérdeknek, mint az érdekelt összes személyek egyéni ér­dekeinek sokkal kevesebb sérelmével történ hetett volna meg két esztendővel ezelőtt. Vannak események és állapotok, amelyeknek elkövetkezósót józan emberi ítélet szerint megakadályozni nem lehet. Ezekkel szemben a közérdek szempontjából csak egy helyes magatartás van, lehetőleg siettetni, de leg­alább is nem akadályozni bekövetkezésüket. Minél hamarább belátják tévedésüket azok, akik sóvárognak valamely állapot után, an­nál jobb az mindnyájunkra nézve. Ha a paripa falhoz akarja szoritaui lovasát, a tapasztalt lovas a fal felé huzza a zablát. Akkor el­megy a kenve a fal mellé szorulni. De a megakadályozhatatlau események elé gátak, akadályok hengeritése positiv károkkal is jár. Az ilyen meddő küzdelmek bizonyos törek­vések ellen olyan harcokat provokálnak, amelyekben éppenséggel nem az emberek ne­mesebb tulajdonságai küzdenek és edződnek. Olyanok ezek, mint a városok utcáiu végig száguldó száraz, nyári szélviharok; minden port felkavarnak, az utca minden szemete a levegőben röpköd, az emberek undorodva fogják be szájukat, szemüket és várják a jó­tékony esőt, mely majd ismét a sárba ta­pasztja azt, ami odavaló. Most már azonban ne sopánkodjunk azon, hogy két esztendeig kitettek bennünket a szélvihar kellemetlenségeinek. Most már csak várjuk azt a jótékony esőt, amit ennek a szélnek hoznia kell. Mert termékenyítő, áldá­sos esőre itt mindenkinek szüksége van. A közügyeknek pártatlan, egyéni- és osztályór- dekektől mentes és közmegelégedésre való intézése után valóban úgy sóvárgnnk, mint a tikkadt nyári föld az eső után. Bölcsesóg, komolyság, igazságosság a város ügyeinek intézésében egyenlőképpen vágya, sőt jogos követelése itt minden polgárnak. Akik a ha­talomra törnek, kétségkívül mindezen eré­nyeket bőségesen hozzák is magukkal. T A « C A. I)r. Lukács György megnyíló beszéde ai Országes Képzőművészeti Társnlat jubiláns közgyűlésén.*) Fenséges kir. Herceg, Védnök Ur! Mélyen tisztelt Közgyűlés! Amidőn az Országos Magyar Képzőművé­szeti Társulat működésének hatvanadik évfordu­lóját ünnepli, lehetetlen elsősorban is nem arra a kiváló férfiúra verni tekintetünket, aki 1909. évi április 4-ike óta társulatunknak védnöke, aki védnöki magas méltóságában izzó szeretettel ki­séri figyelemmel és részesíti aktiv támogatásban a magyar nemzeti művészet minden számottevő mozgalmát, aki sohasem hiányzik ott, ahol a nemzeti ügy érdekében kell cselekedni, aki nem­zetének minden örömében és minden bánatában részt vesz, aki a királyi 'családhoz való tartozá­sát nem privilégiumok élvezetére használja fel, hanem a nemzet iránt való kötelességek forrásá­nak tekinti azt, aki rra is eljött ide közénk, hogy emlékezésünknek és ünnepélyünknek szint, emelkedettséget, lendületet kölcsönözzön. József kir. herceg Őfensége az a nemes férfiú, aki előtt a magyar művészek és a magyar müpártoló közönség hódolatának zászlaját meghajtom és akit hatvan éves országos társulatunk nevében tisztelettel, szeretettel és ragaszkodással köszön­tök. A szeretetnek, mondhatnám a rajongásnak abból a meleg hangjából, mellyel kir. Fenséged *) Amint erről * fővárosi lapok is kimerítő tudösitások- ban megemlékeztek, városunk nagynevű képviselője a múlt héten az itt közölt beszéddel nyitotta meg a legtekinté­lyesebb magyar képzőművészeti egyesület 60-ik közgyűlését. A beszédre, amely egyaránt gazdag érdekes történelmi visz- szaemlékezéeekben és lángoló buzdításokban, amelyek a nem­zet jövőjéért való küzdelemre hívnak fel minden magyart, felhívjuk eívasőink figyelmét. a magyar művészetről e percekben megemléke­zett, művészeink biztatást, bátorítást, lendületet fognak meríteni a tekintetben, hogy ne csügged­jenek mai keserves helyzetünkben, amidőn az idők járása annyira megnehezedett felettünk s amidőn a művészi hivatás teljesítése is szinte legyőzhetetlen akadályokba ütközik, hanem lel­kesen tartsanak ki és géniuszuk teremtő erejé­vel segédkezzenek szegény letiport hazánk talp- raállitásának verejtékes nagy munkájában. Bizalmunk Fenségedben, szeretetünk Fen­séged iránt annál határtalanabb, mert Fenséged­nek a magyar nemzeti művészetek istápolása körül kifejtett támogató tevékenysége voltakép pen ősi örökség, szentelt hagyomány, mert Fen­ségednek dicső elei, atyja és nagyatyja is lelkes odaadással karolták fel a nemzeti művészet szent ügyét és bizonyára ugyanezen az utón fognak haladni Fenséged leszármazói is. Hogy rámutathassak Fenséged dicső emlé­kezetű atyjának, honvédségünk hős parancsno­kának művészetet támogató tevékenységére, tár sulalunk alapításának idejére kell visszanyúlnom. Az Országos Magyar Képzőművészeti Tár­sulat megalakulásának eszméje már 1859 ben foglalkoztatta a művészet lelkes híveit. A magyar képzőművészet támogatására alakítandó társulat­nak előkészítő ülését a magyar képzőművészet régi úttörői: Újházi Ferenc, gróf Keglevich Béla, Telepy Károly, Harsányi Pál, Orlay Soma, Sterió József 1860. évi december hó végére hívták ösz- sze. Az ebben az ülésben megállapított alapsza­bályokat beterjesztették jóváhagyás végett Pest város törvényhatóságához, amely azokat 1861. évi február 15-én jóvá is hagyta. Az alapítók ennek birtokában 1861. évi március hó 28-án a mozgalom élére meghívott Barabás Miklós el­nöklete alatt alakuló közgyűlést tartottak, ame­lyen a Magyar Képzőművészeti Társaság végleg megalakult és elnökévé gróf Keglevich Bélát, a választmány elnökévé pedig Henszlmann Imrét választotta meg. A társulat működésének megkezdése elé azonban váratlan akadályok gördültek, mert a császári helytartó tanács Pest város törvényha­tóságának alapszabály-jóváhagyó határozatát megsemmisítette és a társulat további működését betiltotta. Egyidejűleg utasította a társulatot, hogy a bécsi Concordia egyesület alapszabályaihoz hasonló uj alapszabályokat dolgozzon ki. A szer­vezők ezen váratlan csapás következtében újabb tanácskozásokra ültek össze, hogy mitevők legye­nek. Belevonták a mozgalomba Jókai Mórt is, aki rövid életű csonka alkotmányosságunk ezen idejében képviselővé választatott és éppen átvette a Magyar Sajtó szerkesztését. Gróf Nádasdy Lá­pot közvetítésével József főherceg őfenségéhez fordultak hathatós támogatásért, aki akkor lett generális és itthoni nagy népszerűsége mellett Őfelségénél is nagy kegyben állott. A magyar érzelmű és lelkű főherceg, aki később a magyar honvédség fejévé lett és aki örök emléket bizto­sított magának a magyar nemzet szivében, ig si­került — mint a magyar képzőművészet protek- tora — nemzeti művészetünk újjászületésének élére. A titkos pártfogó közbelépésének meg lett az eredménye, mert a kancellária 1862. decem­berében végleg elfogadta a módosított alapszabá­lyokat, melyek 1863. évi február 3-án őfelsége legfelsőbb jóváhagyását is megnyerték úgy, hogy 1863 julius 5 én tartatott meg azon rendkívüli közgyűlés, amellyel tulajdonképpen társulatunk működése megkezdődött. Ez időben már nagy hazánkfia, id. gróf Andrássy Gyula volt a társu­lat elnöke. Boldogult József főherceg ez időtől fogva állandó szeretettel és figyelemmel kisérte művé­szetünk fejlődését. A művészet iránt való szere­Latmnlc mai Bs&ma 6 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom