Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)
1922-11-15 / 91. szám
z Békés 1922 november 11 A polgármester ügye. Dr. Loricb Ölön Gyula város polgármestere a következő levelet intézte lapnnk szerkesztőjéhez : Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Minthogy a magánéletbe való visszavonulásommal kapcsolatban különböző és a város közönségét megtévesztő hírek kerültek forgalomba, tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy minden cáfolat helyett szó szerinti szövegében leközölhessem a város képviselőtestületéhez intézett beadványomat. Tekintetes Képviselőtestület! Polgármesteri állásomat tovább viselni nem óhajtván, kérem a tekintetes képviselőtestületet, hogy engem a mai nappal nyugdíjazni méltóztassék. Érzem, hogy ezen elhatározásom indokai felől tájékoztatni tartoznám — egy az objektivitását megőrzött képviselőtestületet egyrészt azért» mert a forradalom kitöréséig a legteljesebb egyet' értéssel vezettük a város ügyeit, másrészt azért, mert a leghatározottabban kizárni akarom azt, hogy bizonyos, a forradalom alatt és óta velem szembekerült körök az ügyek állása felől tájékozatlan, sőt sok vonatkozásban félrevezetett képviselőtestület és a város közvéleménye előtt a saját erkölcsi győzelmüknek minősíthessék visszavonulásomat. Ezzel nemcsak a magam személyének és 16 évi szeplőtlen tisztviselői múltamnak tartoznám, de meggyőződésem, hogy szolgálatot tennék vele a köznek is. Azonban a legutóbb megtartott közgyűlés türelmetlensége arról győzött meg, hogy a képviselőtestület az általam tapasztalt mulasztásokat és súlyos szabálytalanságokat tudomásul venni nemcsak nem kívánja, hanem ily irányú, bár kötelességszerü előterjesztéseimet vádaskodásnak minősíti. Miután én a képviselőtestületnek ezidő* szerinti téves állásfoglalását is respektálom, a képviselőtestület kifejezett akarata folytán lemondok arról, hogy tapasztalataimról beszámoljak. Nagyon természetes azonban, hogy ezzel az én felelősségem kizáródott s alapjukat vesztették a későbbi esetleges rekriminációk is. Ezek szerint tehát én csak azt jelentem ki, hogy miután én az általam tapasztalt szabálytalanságokkal és törvénysértésekkel magamat azonosítani nem tudom s miután a képviselőtestület azoknak orvoslására módot nyújtani nem akar, nem szolgálhatok egy oly rendszert, amely az általam követett törvény tisztelettel ellentétben áll és amely — meggyőződésem szerint — a városnak kárt okoz. Da visszavonulok a város vezetésétől azért is, mert a képviselőtestület ehhez kötötte ellátatlan polgártársaink kenyérszükségletének biztosítását. Nem kutatom, hogy ezen elhatározása törvényes alappal bir-a, mert ha kutatnám, a törvény engem igazolna, ellenben az önhibáján kívül ellátatlan néptömeg kenyér nélkül maradna a képviselőtestület makacssága miatt. LMódot kívánok nyújtani tehát a kégviselőtestületnek a bőkezűségre és az arról való gondoskodásra, hogy városunkban éhező ember és gyermek ne legyen. Tiszta szivemből kívánom, hogy ez a cél a legteljesebb-mértékben eléressék! Gyula, 1922. november 6 án. Tisztelettel: Dr. Lovicli Ödön, polgármester. Esett a korona de nem a zürichi, hanem a gyulafehérvári egy napos koronázási tőzsdén, amellyel kapcsolatban most már a román mentalitásnak megfelelően különféle rémhíreket röpítenek világgá. A szenátus elnökének nem menthető ügyetlensége következtében, hogy a két kilós királyi koronát épen az aktus pillanatában a földre ejtette, a jelenlevő tömeg rósz óment látott. A történelemben több Ízben előfordult hasonló véletlen. így legutóbb 1904 ben Miklós orosz cir koronázásakor, amikor a jelenlevők azt jósolták, hogy az orosz cári uralom katasztrófális véget ér, a cár szerencsétlenül fogja életét befejezni. Csodálatos játéka a véletlennek, hogy az akkori jóslat tényleg bekövetkezett. Érthető, hogy Erdély területén ma borzongva beszélnek a gyulafehérvári koronázás részleteiről, mert abban az orosz dinasztia katasztrófájának megismétlődését látják. Az, hogy Erdély magyarjai és román lakossága távoltartotta magát a koronázástól, legfényesebb bizonyítéka néma tiltakozásuknak, aminek különben nincs alkotmányjogi értéke. A »lelkesedésre« 50 ezer emberből álló katonaság, számos csendőr é3 rendőr vigyázott. M ad olyan vészt- sejtő és vésztjósló jelek ezek, melyeknek szele most kezd kialakulni a Minin vezetése alatt álló pártban. Cine mintyel a jelszava a Maniu pártjának. Ezek a hü alattvalók nagyon vigyáznak az uj erdélyi király fejére, nehogy megnyomja a korona. Ejy teslvérháboru szele közeledik s az államfenntartásra alkalmatlan balkáni népfij életképtelenségének napnál fényesebb bizonyitéksorozata és végül Erdély visszakerül oda, ahonnét kihullott s ahova való: a Magyar Szsnt Korona ékkövei közé! Szilágyi Béla. Eltemették Gárdonyi Gézát, Gárdonyi Gézát, a magyar irodalom elhunyt büszkeségét, őt megillető gyászpompa keretében helyezték örök nyugalomra Mindszentek napján, Eger városában. Több mint tizenötezer főnyi néptömeg kísérte az elhunyt költőt utolsó útjára. Képviseltette magát a kormány, a főváros, az Akadémia, a Kisfaludy- és a Petőfi-Társaság, a Nemzeti Színház, a Magyarországi Újságírók Egyesülete, az Otthon Kór, valamint számos más egyesület. A hivatalos kiküldötteken kivül igen nagyszámú volt azoknak a serege, akik mint Gárdonyi névtelen tisztelői utaztak Egerbe, hogy megadják neki a végtisztességet. A ravatalt a L’ceum dísztermében állították fel. Délelőtt tíz órakor a koporsót a székesegyház előtti Eiterházy-térre vitték, ahol koszorúkkal elborított katafalkon helyezték el. A teret teljesen betöltötte a temetésre összegyűlt közönség, meghatott, néma csendben várták a gyászszertartás megkezdését. Szmrecsányi Lajos érsek négy kanotét Klotild főhercegasszony őfensége még inkább megerősítette benne, de különösen fokozta ezt az a körülmény, hogy a főhercegi pár leányai, Mária Dorottya és Margit főhercegnők kiváló művészi tehetséggel rendelkeztek. József főherceg egész családja alapitójává lett a Képzőművészeti Társulatnak, továbbá tekintélyes adományokat juttatott a főhercegi család az Andrássy-uti műcsarnok palotájának felépítéséhez is, amely 1877. évi november 8 án nyílt meg Őfelsége Ferenc József királyunk jelenlétében. Hazai művészetünk felkarolásában Fenséged másik dicső őse, József nádor is nemes példát mutatott. Nádorságának 50 ik évfordulója alkalmából az ő védnöksége alatt, hathatós anyagi és erkölcsi támogatása mellett alakult meg 1846 ban a Nemzeti Képcsarnok Egyesület Kubinyi Ágoston, a Nemzeti Muzeum igazgatójának vezetése alatt. Ez az egylet 1851-ben nyitotta meg 52, csupa kiváló művésztől származó műből álló képtárát, amely gyűjtemény alapja és magva a későbbi Nemzeti Muzeum-i, illetőleg a mai Szépművészeti Muzeum-i képtárnak. A Nemzeti Képcsarnok Egyesületről szólva, meg kell emlékeznünk a még régebben, 1839 ben Trefort Ágoston elnöklete alatt a Pesti Müegylet néven megalakult arról a társadalmi szervezetről is, mely kiállítások rendezésével és mülapok terjesztésével jelentős feladatot töltött be a hazai művészetek társadalmi támogatása terén, A Pesti Müegylet is, épugy, mint a Nemzeti Képcsarnok Egyesület, úttörője, előkészítője volt az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnak, amelybe később beolvadt és feloszlásakor a tulajdonát képező értékes képekkel és metszetekkel ugyancsak a Nemzeti Muzeum képtárát gazdagította. Egy rövid elnöki beszéd keretében nem lehet hivatásom, hogy az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat hatvan éves munkájának egyes fázisait vázoljam. Szmrecsányi Miklós kitűnő tolla megírta a Társulat 50 éves történetét, majd a hetvenötödik évfordulókor tovább kell folytatni ezt a történetírást. Én itt e helyen csak azt konstatálom, hogy az önkényuralom idejében öntudatos életre ébredt nemzeti szellem teremtette meg ezt a Társulatot és hogy az alkotmányosság helyreállítását követő nemzeti nagy fellendülés félszázadán keresztül a Társulat sokat, nagyot és maradandót alkotott. Istápolta a mi- gyar nemzeti művészetet, tehetségeket fedezett fel és bocsátott szárnyra, megteremtette a harmóniát a művészek és müpártoló társadalom között, igyekezett megélhetést biztosítani a művészeknek, megalapította a magyar művészet hírnevét bel- és külföldön egyaránt A világháború visszavetette a Társulatot is nagy céljai érdekében való szorgalmas munkálkodásában, Ma már azonban a művészet terén is újból a konszolidáció jegyébe jutottunk és az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat is egész erély- lyel felvette régi dicsőséges működése fonalát. Ha keresem azt az eszmét, amely az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat célját, hivatását leginkább kifejezi, azt a hazai művészek és a megértő hazai társadalom szerves összekapcsolódásában látom, látom abban, hogy a Társulat a művészet és a társadalom között mind szorosabbra fűzze a bensőbb érintkezés szálait. Művészek és müpártolók egymást megértése a legcélravezetőbb utja-módja annak, hogy a művészeteket felvirágoztassuk és hogy anyagi boldogulást, tisztességes megélhetést is biztosítson k a művészeknek, akik test a testünkből, vér a vérünkből s akiknek magasztos hivatása jobb énünknek, nemzeti sajátosságainknak nemes anyagban késő utódokra szálló megörökítése. Ezt a szerves kapcsolatot művészek és miipártolók között immár hatvan év óta tartja fenn eredményesen az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Sikereinek titka abban rejlik, hogy a tulajdonképpeni művészeti tevékenységben a művészeknek autonómiát biztosit, az igazgat ási, szervezeti kérdésekben és a művészet támogatásának minién egyéb terein pedig a művészeket a müpártoló társadalommal való közös munkásságra szervesen egyesíti. Éz az irány jónak, célravezetőnek bizonyult, ezt kell a jövőben is követni. Persze, művészeti életünk ma már sokkal gazdagabb, semhogy azt követelhetnők a művészek és müpártolók összességétől, hogy az együttműködést kizárólag az Orsz. Migyar Képző - művészeti Társulat keretében keressék és találják meg, Épen ezért az Orsz Mtgyar Képzőművészeti Társulat szeretettel látja azt, ha az oly gazdaggá vált magyar művészeti élet speciális irányok támogatására külön egyesüléseket is hoz létre, külön egyesüléseket, melyekben a „Gyulai Verseny-Szővőde“, Gyula, Szent István-utca 9. szám. — Sürgönyeim': Versenyszövöde. 1606 1-3 Vállalunk bérszövést, készítünk Ia vásznakat minden méretben, valamint lepedőt, törülközőt és pohártörülőket, továbbá minden e szakmába vágó szövött árukat.