Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)

1922-06-21 / 49. szám

2

Békés

1922. junius 17.

Prágai Magyar Hírlap is. Mindezek a lapok hasábos cikkeket írnak a konferencia békés munkájáról, amely mint tudjuk a kis ántánt teljes erkölcsi kudarcával végződött. Ebben a munkában lényeges szerepe volt Lukáes Györgynek is. Beszédeit és indítványait a nagy lapok szószerinti szövegükben közölték és a Prager Tagblattban megjelent a róla készült rajz is.

A megnyitó ülésen a magyar delegáció nevében francia nyelven előadott gyönyörű beszéde a következőkép hangzott.;

»Noha minket, magyarokat a Nemzetek Szövetsége még nem méltatott arra, hogy tagjai közé felvegyen, tehát ez időszerint csak olyan másodrendű állam vagyunk, mely kötelességekkel bőven bir, viszonos jogokkal azonban kevésbbé dicsekedhetik, mégis minden erőnkből támogatjuk a Nemzetek Szövetségének intézményét, mert az a megingathatatlan hitünk, hogy a Nemzetek Szövetsége egyoldalúságából fokozatosan kiemelkedve, azzá fog fejlődői, amivé fejlődnie hivatása, a szabad nemzetek szabad egyesülésévé. Mint ilyennek azután könnyű lesz elérnie szent és magasztos célját: a nemzetközi béke és biztosság megvalósítását.

Mi magyarok békeszeretők vagyunk, semmi részünk a világháború előidézésében. Történelmi okmányok bizonyítják, hogy a volt osztrák-magyar monarchia irányadó tényezői között az akkori ma - gyár miniszterelnök, aki később martyrhalált halt nemzetéért, gróf Tisza István volt az, aki a magyar állam képviseletében a végletekig tiltakozott a háború ellen. Akaratát nem tudta keresztül vinni, belekényszeritettek bennünket a háborúba, melyet azután becsületesen végigküzdöttünk, de amelynek mi vagyunk a legszerencsétlenebb áldozatai. Noha lelkünk sajog meg nem érdemelt példátlan megaláztatásunk miatt és noha ezer sebből vére- zünk ma is, mégis távol áll tőlünk még csak a gondolata is annak, hogy a háború fúriáját újból felidézzük. Elfogadtuk a reánk annyira megalázó és fájdalmas párisi békét és annak alapjára helyezkedve kívánunk a megzavart világrend újjáépítésében tevékenyen és őszintén részt venni. Elfogadtuk a Nemzetek Szövetségének intézményét is, nem mintha azt kötelességnek tartanók, hanem mert egészséges magvát látjuk abban a nemzetközi béke felépítésének.

szont utálta a demagógiát És méltán. Mert a demagóg a rend felborulását, a tekintély és fegyelem lerombolását, az üres jelszavak uralmát jelenti. Jelenti a népámitást, az alacsony szén - vedélyek felgerjesztését, a tudatlanságnak, értelmetlenségnek, hivalkodó szájaskodásnak felül- kerekedését, jelenti elnyomását a komoly munkának, a 'vallásos, erkölcsös, tisztes magán és családi életnek. Fájdalom, Wekerlének az lett a végzete, hogy utolsó miniszterelnöksége éppen eme gyilkos’ demagógia piszkos árhullámainak fertőjében merült el.

A megnemesitő, az életet széppé tevő, a haladást egyedül biztositó fáradhatatlan munkának, mint szinte öncélnak ideális megtestesülése volt Wekerle Sándor. Nem dicsekedhetve a születés különös előjogaival, nem támogatva léha protekciótól, minden kiválóságát, az elért roppant egyéni eredményeket kizárólagjmunkás életének köszönhette. Annak a nagy munkásságnak, amely nem fáradság volt neki, hanem folytonos gyönyör és élvezet, nagyszerű kedvtelés és gond- üzés.

Ennek a nagy munkásságnak köszönheti az ország is közgazdasági és kulturális életének sok nagyjelentőségű vívmányát, melyeket Wekerle teremtett meg. Az antik görög kalokagathia fogalmát, mely a szép és jó harmonikus egybeolvadását jelenti, Wekerle Sándor a maga pillanatig nem szünetelő, de azért soha sem erőltetett, sohasem mesterkélt, őt magát soha ki nem fárasztó munkásságában, mely élete utolsó perHumanismusunkról tanúbizonyságot tettünk azzal, hogy a hosszú világháború alatt az ellenséges államok nálunk tartózkodó polgárait sem személyes szabadságuktól meg nem fosztottuk, sem semmi joghátránnyal nem sújtottuk, bármily magasra csaptak is a háború hullámai, nálunk az idegennek, még ha ellenséges állam alattvalója volt is, hajaszála sem görbült meg. Ha a véres világháború folyamán meg tudtuk ezt cselekedni, hogyne állanánk a humanizmus szolgálatába most, amidőn a kimerült Európa talpraállitásáról van szó !

Magyarország társadalma át van hatva azoktól a nemes céloktól, amelyek az Uniót vezérlik; annak munkájából részt kér magának, nevezetesen arra törekszik közrehatni, hogy a N jmzetek Szövetsége vele született szervezeti hibáknak kiküszöbölésével az egész emberiség egyetemes nagy érdekeinek istápolójává legyen.

Ezekben a törekvésekben egyeknek tudva magunkat a különböző nemzeteknek a mostani tárgyalásra egybegyült társadalmi szervezeteivel, a magyar külügyi társaság nevében melegen üdvözlöm a Uniót és bejelentem készségünket az Uaio munkájában való részvételre.*

A tárgyalások során azután Lukács György a magyar delegáció nevében kijelentette, hogy a magyar delegáció elfogadta a kisebbségvédelmi bizottság jelentését és határozati javaslatait és köszönetét mond Acbvnek, az angol Dickinsonnak és különösen Rayssennek ,aki tárgyilagosan reprodukálta a különböző kisebbségek panaszait. A magyar küldöttség vezetője ezenkívül kiemelte, hogyCseh- Szlovákia, Románia és Jugoszlávia nem tartották be a békeszerződéseket és a népszavazás nélkül odajutott kisebbségeket elnyomatás alatt tartják.

Üdvözölte a Dickinson-féle javaslatok ama pontját, amelyben a Népszövetség kebelén belül egy állandó bizottság felállítását indítványozta, amelynek a kisebbségek sérelmeivel kellene foglalkozni. Indítványozta, hogy ennek a bizottságnak a lehetőséghez képest teljhatalmat adjanak. A magyar delegáció nevében a következő nagyfontosságu javaslatokat tette :

1. a nemzetközi állandó bíróság kebelén belül egy külön kisebbségvédelmi tanács felállítását;

2. az atrocitások megszüntetését;

3. a kisebbségi nemzetekhez tartozó földbirtokosok javainak elkobzása ellen irányuló intézkedések megszüntetését;

céig tőle elválaszthatatlan sajátsága volt, a képzelhető legideálisabban valósította meg.

Igaz, hogy Wekerle nagyszerű munkabírásának, mondhatnám munkagyönyörének kivételes fizikumában is hatalmas támasztéka volt, azonban ennek a páratlanul pompás munkásságnak forrása mégis csak az ő nagy lelke volt, melynek szinte gyermekies üdeségét, patyolat tisztaságát értelmének lebiró nagy erejével oly ritka harmonikus egységbe tudta olvasztani. A lelke volt nagy és a lelke volt tiszta, aminek mintegy önkéntelen symbolizálása gyanánt, kivált öreg korában oly előszeretettel viselte a makulátlan, patyolat fehér mellényeket és nyakkendőket, melyek oly jól illettek jellegzetesen szép, komoly, öntudatos ősz fejéhez, amely

világuralomhoz szokott angol államférfiuéhoz volt hasonlatos.

Hogy lelki kincsekben mily gazdag volt Wekerle, azt mi tudjuk legjobban, akik a Szabad Lyceum tiszteletbeli elnöke gyanánt üdvözölhettük őt sok éven keresztül és akik elnöki megnyitóiban oly finom lelki megnyilatkozásokat hallottunk tőle, melyeket szinte meglepőeknek kellene tekintenünk olyan államférfiu részéről, aki egész életét a nemzet materaüs jólétének előmozdítására szentelte, ha nem tudnók és nem tudtuk volna mindig, hogy az ő törekvéseinek alappillérei az erkölcs, az összhang és a szépérzék voltak.

Legyen szabad Wekerle Sándornak Szabad Lyceumunk évi közgyűlésein elmondott elnöki

4. a kisebbségeknek okozott károk jóvátételére Lukács György azt hangoztatta, hogy a kisebbségvédelmi bizottság elnökévé állandóan Dc- kinsont kell megválasztani.

Azután megjegyezte, hogy némely szónok Magyarország ellen intézett támadása nem méltó e teremhez és kérdezte, hogy a szónokok komolyan hiszik-e, hogy 3—400 ezer szlávot és németet ez a szerencsétlen ország elakarna nyomni, mikor négy millió magyar él a szomszéd államokban ? Végül felhívta az illetékes tényezőket, hogy menjenek el Magyarországba, Jugoszláviába és Rj- mániába és meg fogják látni, mily igazságtalanok a Magyarország ellen emelt vádak.

A Prágai Magyar Hírlap ezeken kívül kiemeli, hogy a nagynevű jogászok körében igen nagy tetszéssel találkozott Lukács György, a ma- gyár delegáció vezetőjének az az indítványa, hogy : 1. legalább a kisebbségi jogvédelem szempontjából azok az államok is, amelyek nem tagjai a Népszövetségnek éppúgy, mint a tagállamok, teljes perlési jogképességgel bírjanak; 2, az állam jelentősebb részére kiterjedő szervezettel bíró és államilag elismert vallásfelekezeteket és közművelődési egyesületeket is ruházzák fel azzal a joggal, hogy a kisebbségi kérdésre vonatkozó ügyekben az állandó nemzetközi bizottságnál perelhessenek, ha sem a panaszolt állam, sem az erre hivatott bíróságoknál kellő védelemben nem részesültek ; 3. az állandó nemzetközi bíróságban külön kisebbségi tanácsot szervezzenek, amely szükség esetén magát tanácskozó tagokkal kiegészíthesse, akiket abból a jegyzékből fog felvenni, amelyeket e célból a felek eléje terjesztenek.

Mindezen javaslatokat vagy elfogadták, vagy az ősz folyamán Budapesten megtartandó nagygyűlésen tárgyalják majd le. Kétségtelen, hogy a nagynevű férfiakból álló nemzetközi társaság előtt megszerzett nagy tekintélyét Lukács György ez alkalommal még fokozottabb mértékben használhatja majd ki elszakított testvéreink" és lezüllött gazdasági helyzetünk javára.

Vasárnap, 4-én déleiéit az Erkel-téri piacon felejtetett egy női esőernyő. A becsületes megtaláló kéretik a Dobay-uyoni- dába behozni, hol jutalomban részesül.

beszédeiből nehány idézetet emlékezetembe hoznom. Ez a néhány idézet híven jellemzi Wekerlét, a kulturpolitikust, aki nagy Szécnényink szellem irányába helyez kedett, mert ő is, úgy mint Széchényi, hosszú és vezető közpályályának egész folyamán a nemzet anyagi életének felvirágoztatására törekedett ugyan, de ezt az anyagi gyarapodást, gazdagodást csakis a- tudás és az erkölcs alapján tartottaelérhetőnek.

Wekerle ismételten kifejezést adott a mi körünkben annak a rendíthetetlen meggyőződésének, hogy a nemzet anyagi és szellem-erkölcsi fejlődésének összhangzatosan kell együtt haladnia.

Ide vágólag a következőket mondotta egyik elnöki megnyitójában: „ ázt a nagy társadalmi feladatot kell megoldanunk, hogy magasabb szellemi irányba tereljük társadalmunkat, felkeltsük az ismeretvágyat, általánosítsuk és megerősítsük a szellemi ismeretek élvezetét az egyénben és társadalomban és hogy a szellemi szükségletek érzetét állítsuk oda egyenértékű tényező - képen az anyagiak melléé‘

Hasonló egy másik megnyilatkozása, mely szerint: „Az egyenjogúság mai korszaka természetszerűen az anyagi szükségletek és vágyak fokozódását vonja maga után s tolja előtérbe. A fejlődési átalakulással szemben a társadalom magasabb irányát, erkölcsi erejét csak művelődés erejével tudjuk ellensúlyozni. Csak avval tudjuk nemzetünknek a népek nagy családjában azt az erőt, azt a súlyt, fönnmaradásának azokat a biztosítékait megszerezni, melyek nagy munkájánál fogva méltán meg illetik.“