Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)
1922-06-21 / 49. szám
LIT. évfolyam 4». szám. Szombat Gyula, 1922, június 17. Előfizetési árak: Egész évre . . . 160 K Félévre .... 80 K Negyedévre ... 40 K Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 3 korona. Felelős szerkesztő: DOHÁT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Vezért várunk! Engedelmes, könnyen kezelhető nemzetgyűlésről álmodott a kormány. De nemcsak álmodott, hanem sok mindent el is követett, hogy ilyent biztosítson magának. És ime, aligha zsúfolódtak még össze egy nemzet törvényhozásában nagyobb és mélyebb ellentétek, mint ebben a most összeülő nemzetgyűlésben. Szélső soviniszta faj uralom elszánt harcosaival kerülnek szembe a nemzetköziség és materialismus emlőin nevelkedett harcra- kész gladiátorok ; négyszázéves uralom minden keserű emléke akar kirobbani a szabad- királyválasztók peturi táborából szemben azokkal, akik szerint csak egyetlen mentőhorgony van fuldokló nemzetünk számára: a legitimizmus. Mit várhatunk egy ilyen összetételű nemzetgyűléstől, melyben ezeknek a szélsőséges pártoknak egyikében sincs meg még árnyéka sem az egymás megértésére szolgáló képességnek és igyekezetnek, sőt nincsen meg a jószándék feltételezése sem az ellenkező irányú csoportról. Mit várhatunk, ha még meggondoljuk, hogy mindeuik párt azt irta fel a maga programmjára, a maga receptjére: perioulum in mora, veszély van a késedelemben. Nemcsak meg akarja valósítani eszméit, hanem azonnal akarja megvalósítani, mielőtt elveszne az ország, mely azonban ennek a a sok sürgős receptnek csak az elkészítésébe is könnyen belepusztulhat. TÁRCA. Wekerle Sándor. Irta: dr. Lukács György. A bűnös emberiség, megsokalva a tartós békének áldásos egyformaságát, fékevesztett vadsággal rombolta le Európának kultúráját és közgazdaságát, dicstelenül és mohón törte össze saját ernyedetlen munkásságának dicső eredményeit s most összezuzottan, kezdheti újból, kezdheti élőiről. Az a nagy világkatasztrófa, melynek szerencsétlen részesei a most élő nemzedékek, megannyi áldozata között pedig legszerencsétlenebb áldozata a mi hazánk, szomorú igazolása annak a körforgásnak, melyet a költő úgy fejez ki, hogy az ember „ront vagy javít, de nem henyél“. Sajnos, mi a rontás fertőjében evezünk. Reméljük, hogy az utánunk következő nemzedékek a javítás fölemelő korszakában fogják élvezni az előttünk még ismeretlen előnyöket, melyek az emberiségre fognak hárulni abból, ami a mi szemünkben még csak gonoszság és talány, mert mi még csak azt látjuk, csak azon siránkozunk és azon tépelődünk, Akinek nincsenek a saját külön észjárása szerint kieszelt sürgős receptyei, de igazán és komolyan azt akarja, hogy mielőbb talpra állhasson ez a beteg ország, hova forduljon erős, segít® kézért, biztosan gyógyító orvosságért ? Hol találhat férfiút, tekintélyt, aki közéje csap a sok veszekedő kuruzslónak és erélyes kézzel összeválogatja a sokféle programúiból azt, ami igazán orvosság és kérlelhetetlenül kihajigálja, mindazt, ami méreg az országnak és a nemzetnek. Ha elfogulatlan szemmel, csak a nemzet sorsáért aggódó lélekkel végignézünk azoknak a politikusoknak során, akiket a nemzet most a törvényhozásba küldött, egyetlen férfiún akad meg tekintetünk, egyetlenegy emel kedik arra a magaslatra, amelyről ennek a beteg nemzetnek sorsát sikerrel, eredménnyel, a gyógyulás reményével lehet intézni. H Apponyi Albert gróf ez a férfiú. 0 ma is, már évtizedek óta, olyan magasan áll pártok, programmok, osztályérdekek, személyi tülekedések felett, olyan mélyen a nemzet életébe, olyan messze a jövőjébe lát az 5 tekintete, hogy szinte már nem is földi szem az, mely- lyel ő nézi a mi ügyeinket, a mi sorsunkat, hanem a gondviselés szeme, mely tudja a múltat, sejti a jövőt, tehát a legtökéletesebben tudja irányítani a jelen teendőit. A legszélsőbb függetlenségiek is meg tudnának nyugodni az ő vezérségébeu, az övében, aki hogy a müveit emberiség hogyan emelhetett kezet önmaga ellen! A történelem fátylát előre fellebbentenünk nem lehet. Azonban érezzük, hogy ez a mostani csúnya korszak, megaláztatásunk mostani szomorú napjai és évei is történe!mi korszakot, történelmi fordulópontot jelentenek. „A kor folyam, mely visz vagy elmerit“. Most, fájdalom, el vagyunk merülve. Hogy ismét felmerüljünk és a haladó hullámok kedvező árjába jussunk, arra össze kell fognunk minden erőnkkel. Rombolni sokkal könnyebb, mint építeni. Európa romba döntésénél sokkal nehezebb feladat lesz Európa újjáépítése. Az újjáépítés munkáját csak két nagy alkotó tényezőnek összefogása révén végezhetjük el eredményesen. Ezek : a béke és a munka. Wekerle Sándor fénykora a béke és a munka diadalmas időszaka volt. Az ő ragyogó nagy egyénisége legjellegzetesebb kifejezője Magyarország ama nagy reneissance-ának, melynek áldásos eredményeit a világháború oly kegyetlenül összetörte. Jól esik a megpróbáltatások özönén keresztül ment, sokat szenvedett lelkűnknek, ha mai vigasztalan helyzetünkben bátorítást egész ötven esztendős politikai pályáján azért állott mindig szemben a hatalommal, mert a nemzetnek lehető legnagyobb mértékű függetlenségére törekedett. A szociális kérdéseket előtérbe helyezők senkihez sem fordulhatnak olyan bizalommal, mint őhozzá, aki harminc év előtt a munkásság első feliratának volt a parlament előtt, a munkásság bizalmából, a beterjesztője. Tan-e nemzet- mentő törekvés, becsületes és komoly, mely ne találhatná meg benne legideálisabb harcosát ? Az ő programmja foglalja magában a többiből mindazt, ami igazán nemzetmentő, igazán értékes; az ő eszméibe van tömörítve ennek a nemzetnek, ennek az országnak minden létfeltétele. Vajba, belátnák végre ezt ennek az országnak régi és uj politikusai és félretéve minden különleges érdeket, tömörülnének ennek a ritka férfiúnak vezérlete alatt, hogy megszülethetnék végre az, ami igazán egyedül képes még bennünket az élő nemzetek közé visszavinni: az egyetértés és egység. Dr. Lukács György Prágában. Lapunk legutóbbi számai egyikében megemlékeztünk arról, hogy városunk nagynevű képviselője a Népszövetségi Ligák Uniójának prágai konferenciáján, mint a magyar küldöttség vezetője vett részt. Azóta Lukács György visszajött Prágából és megjöttek Prágából a nagy német lapok és a Felvidék elrabolt magyarságának lapja, a keresve visszatekinthetünk erre a ragyogó közelés annak kimagasló alakjára, Wekerle Sándorra és azokra a hatásokra, melyeket az ő nagy egyénisége közéletünkre gyakorolt. Wekerle Sándor pompás képviselője a helyesen felfogott demokráciának. Ez a szó mindannyiunk ajakán van, mindig a demokráciát állítjuk eszmény gyanánt magunk elébe, de érette többnyire keveset teszünk. Wekerle Sándor azok közé a kevesek közé tartozott, akik nemcsak koptatták ezt a szót, folyton ajkukon hordva azt, hanem akik saját életük folyásával megtestesítik, gyakorlatilag megvalósítják önmaguk személyére vonatkozólag és követendő példát mutatnak másoknak abban a tekintetben, mi az igazi demokrácia és hogyan kell annak ideális tartalmát az életbe átvinni. Az igazi demokrácia alatt, amelynek egyik legnemesebb alakja Wekerle Sándor, az olyan fejlődést értem, mely szabad érvényesülést biztosit az összes nemzeti erőknek, mely kiküszöböli az egyéni munkával nem kapcsolatos előjogokat, amely mindenkit munkájának értéke szerint becsül meg. Ennek a demokratikus felfogásnak és élet irányításnak volt tipikus képviselője Wekerle. ViSzent István dupla maláta Q Ap különlegességek főlerakata Udvari és Tavaszi Ö v/Jtt Weisz Mór és Társánál, Gyulán. 464 21—» Lapunk mai száma 6 oldal. f
