Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)
1922-05-13 / 38. szám
LIT. évfolyam 38* szám # Szombat blyula, 1933. májust 13 Előfizetési árak: Egész évre . . . 160 K Félévre .... 80 K Negyedévre ... 40 K Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 3 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán fis szombaton. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Lukács György. A választás sóba és sehol sem tartozik azon események közé, amelyek a kicsit is kényes ízlésű emberek örömére szolgálnak. Minden választással együtt jár a lárma, az indulatok felkavarása és ez sohasem szép, soha sem ízléses. Az utóbbi idők gyulai választásai ezek közül dicséretes kivételt képeztek. Az ellenfelek sajtója nem marta egymást, nem rágalmaztak, indokolatlan vádak a hangulat keltés céljából nem támadtak. Végtelen sajnálattal kell látnunk, hogy ma nem az a helyzet. Öt jelölt — talán több is (hisz ma több a jelölt, mint kellene ebben a szerencsétlen országban) küzd egymással. Négy tábor nyugodtan, a szembenálló ellenfelek személyének minden megtámadása, lebecsülése nélkül megy az alkotmányos harcba —- sajnos az ötödik nem ezt teszi. Támad, vádakat szór, becsületében gázol egy köz- tiszteletben álló nagymultu embernek. Az a tábor, az a sajtóorgánum teszi azt, amelynek vezére K. Schriffert József programmbeszé- dének befejező és lapja által elhallgatott részében, igen dicséretre méltóan hangoztatta, hogy ne gyűlöljük, ne támadjuk egymást, mert akármelyik párt is győz, a választások után egységesen, egyetértőén kell együtt haladnunk, hazánk és városunk érdekében. Sajnos a »Gyula és Vidéke« —• nem követi vezére tanácsait. A gyűlölet és vádaskodás fegyvereivel küzd kétségkívül legkomolyabb ellenfele dr. Lukács György ellen. A vádak, amivel a cikkíró Lukács Györgyöt illeti — igazságtalanok, de annál bővebb lére vannak eresztve, nyilván mert érzi, hogy a mikkel őt támadja, nemcsak higgadt átgondolásnál, de még felületes elolvasáskor is nevetséges semmivé zsugorodnak össze. Elmondja s mint valami óriási büut tünteti fel, hogy 32 éves korában — tehát fiatalon, mert nagy tehetségét már korán felismerték — lett főispánná. Azután pedig az egyik pártból ment át a másikba. Nézzük meg, hogy áll ez a dolog a valóságban ? 8 évi főispánság után Lukács György több kiváló férfiúval —■ György Endre, aki ma is egyik vezérférfia a magyar protestánsoknak, Vörös László és mások — belépett a Fehér- váry kormányba, hogy kibókitse nemzetét királyával, a koalícióba tömörült ellenzék által a közéletbe bedobott' politikai gyújtó- anyagot elimitálja és a gazdasági fejlődés útjaira terelje az országot. Amikor azután Lukáes és kiváló társai látták, hogy az uj választásokat, (amelynek alapján összegyűlt országgyűlés hitük szerint törekvéseiket szentesítette volna,) a miniszterelnök nem rendeli el — a kormányból kiléptek. Igazukat a koalíció eredménytelensége, a további események mind elénk tárják. Főleg azon események, amelyeket a cikkíró a Fejérváry-kor- mány bünéül ró fel, de amelyek nem az ő kormányzása alatt történtek. A technikai ob- struktió ellen Tisza István mint bázelnök és később mint miniszterelnök vette igénybe azt a fegyvert, amellyel a képviselőbáz nyugodt munkáját zavaró képviselőket onnét eltávolította. Lukács akkor már rég nem volt miniszter. De ki meri ezért Tisza István szent emlékét megtámadni? Ki ne tudná ma, hogy neki volt igaza, mert ha ezt nem teszi az összeomlás sokkal előbb és lehet még szörnyűbb módon következik be. Kultusz miniszteri érdemeit már a jelen kor elismerte azzal, hogy araképét oda helyezte a miniszter fogadó termébe a többi nagy közoktatásügyi miniszter képmása mellé. Utána, mint a régi szabadelvű párt többi tagja visszavonult a politikától és szociális feladatok felé fordult. Hogy milyen eredménnyel azt két nagy szép szanatórium, számos tüdőbeteggondozó, gyermekvédő intézmény minden frázisnál ragyogóbban bizonyítják. 1910-ben amikor Gyula város ismét ba- látta, hogy ki ő a város és a köz számára, bekerült a parlamentbe. Senki hibájául fel nem rótta a Fejór- váry-kormányban való részvételét — biaz maga K. Schriffert József is egyik lelkes tagja volt annak a helyi pártnak, amelj győzelmét elősegítette. De nemcsak K. Sehrif- fert gondolkodott igy, de mai pártjának sok mástagja köztük például dr. Schriffert FaTÁRCA. Apponyi „Emlékiratai“. m Mondani sem kell, hogy ez emlékiratok Magyarország politikai élete utolsó ötven esztendejének történetét foglalják magukban. Attól kezdve, hogy Apponyit 1872-ben az árvamegyei bobrói kerület képviselőjévé választotta, az ő élete tör ténete a magyar politika, közelebbről a magyar parlament története. Magánéletében alig történt olyasvalami, 1897-ben bekövetkezett házasságáig, amit eseménynek lehetne nevezni Apponyi csak a köznek élt, élete eseményei egyszersmind Magyarország politikai életének is eseményei voltak Apponyi „Emlékirata“ nem védőirat saját személye mellett, nem vádirat ellenfeleivel szemben, hanem becsületes kritikája ötven év eseményeinek, szereplő férfiainak és önönmagának. Nem mondja sehol, de minden sora leheli!, hogy írójuk igazán sine ira et studio akart és tudott írni arról a korról, melyben élt és vezérszerepet vitt, amelyet azonban nagy képességei dacára sem tudott a maga képére átformálni. Mindenesetre ez az utóbbi Apponyi politikai pályájának legnagyobb problémája. Miként lehetséges, hogy egy ilyen ragyogó tehetségű, ritka alapos képzettségű és páratlan erkölcsi és szellemi fölénnyel rendelkező férfiú, aki ezenfelül a modern politikai küzdelmek legnagyszerűbb fegyverét, az ékesszólást is oly nagy mértékben bírja, nem tudott a nemzet javára a hatalomnak őt megillető legmagasabb polcára jutni. Erre a kérdésre, Apponyi politikai . pályájának eme legnagyobb problémájára szinte Ko- lumbus-tojásszerü választ ad „Emlékirataidnak áttanulmányozása. Ez a válasz megadja a kulcsot Apponyi 67-es ellenzékiségének, utóbb pedig a 48-as eszméhez való csatlakozásának megértéséhez, A nemzet, mely önállóságához és függetlenségéhez való ragaszkodását sem 1687 ben, sem 1723-ban. még kevésbbé 1867-ben feladni épenséggel nem akarta, az 1867-iki kiegyezési müvet természetszerűleg csak ideiglenesnek tartotta. Az 1867-ben méglehetősen hevenyészve, pongyolán létesített, benső ellenmondásokban szenvedő formák nem lehettek állandó szabályozói a nemzet és az uralkodóház, Ausztria és Magyarország viszonyának. Ama történeti igazság feltétlen elismerése mellett, hogy Magyarország és Ausztria, a dinasztia és a magyar nemzet egymásra vannak utalva, a nemzet szüntelenül vágyott a maga nemzeti életének teljessé gére, egyedül maga akart rendelkezni sorsával és a saját elhatározásából akarta teljesíteni a közjogi kapcsolat szülte kötelezettségeket. Nem akart olyan intézményeket állandósítani, melyek szüntelenül kényszerítsék annak teljesítésére, amit saját jól felfogott érdekében önszántából is feltétlenül teljesített volna. A 67 iki kiegyezés ilyen kényszereszközöket létesített, mint pl. a közös hadsereg, delegáció, stb. Mindezekhez az uralkodó és hivei innen is, túl is mereven ragaszkodtak, a kiegyezésnek nemzeti irányban való fejlesztéséről tudni sem akartak. Ellenben a kiegyezési mü ki nem elégítő voltának, ideiglenességének tudata odaát is meg volt és időnként (pl. 1889-ben) félreérthetetlen visszafejlesztési kísérletek jelentkeztek, a nemzet tehát joggal tartott attól, hogy a merev ragaszkodás a 67-iki alapokhoz tulajdonképpen az összbirodalmi eszméhez való könnyebb visszatérhetés okából történik. A dinasztia és Ausztria nem azért ragaszkodott görcsösen a 67-iki törvények betüihaz, hogy ezen a 67-es alapon azután szilárdan megái! hasson. hanem azért, hogy ebből a sztraté- giailag reánézve kedvezőbb pozícióból lassanként, alkalomadtán pedig könnyebben visszatérhessen az összbirodalmi eszmék ujrakeltéséhez Ezt a nemzet látta érezte és az önfentartás ösztönével ragaszkodott ahhoz az eszméhez, hogy a kiegyezés ideiglenes, az nem adott és Szent István dupla maláta különlegességek főlerakata Udvari és Tavaszi Dvíl Weisz Mór és Társánál, Gyulán. 464 12—» Mpwik nuri ndnm » oldal.
