Békés, 1921. (53. évfolyam, 1-105. szám)

1921-12-21 / 102. szám

UH. évfolyam 103. szám. Szerda $tynla, 1931. december 31. Blőfisetési árak: Égése évre . . 120 K — í Fél évre . . 00 K - t Hirdetési di] előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Doha? János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 1 korona. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Rejtelmek. Lassankint világosság kezd derengeni a közel-mult eseményei körül. A királykórdés- ben kezdenek tisztábban látni azok is, akik előtt sok gyanús homály fedte az októbervógi eseményeket és igazuk kezd lenni azoknak, akik az első pillanatban azt állították, hogy a politikusok nem őszintén tárták a nemzet elé a helyzetet. A lakosság jóhiszemű nagyobbik része abban a meggyőződésben volt akkor, mert ezt hitették el vele a kormány sajtó infor­mációi, hogy a király beérkezése után nyom­ban itt lesz négyfelöl az ellenség és azonnal felosztanak, vagy legalább is megint hosszú időre megszállanak bennünket. A már min­denétől megfosztott koldusországból várhat­tunk-e akkora önérzetet, akkora elszánt­ságot, hogy még ennek a veszedelemnek is szembe nézett volna, csak hogy becsületét megmentse. Bizony, nagyon megérthető volt, ha ilyen veszedelmekkel fenyegetetten az or­szág nagy többsége helyeselte a királynak visszatérésre bírását. Ám azóta kiderült, hogy a király nem egyéni elhatározásból, nőm megfontolatlanul, hanem sokszoros, ismételt külföldi biztatásra tért vissza. Kiderült, hogy román mozgósítás egyáltalán nem volt, a cseh nagyon rosszul sikerült, az egyedül maradó jugoszláv pedig szintén nein volt olyan félel­mes, hogy magyar ember megijedhetett vol­na tőle. De kiderült még egyéb is. Kiderült, hogy a kormány tagjai egy részének saját külön jelöltjük van a trónra, mintha a ma­gyar trón legfeljebb egy patronatus alatt levő parókia volna, ahova azt ülteti be plébános­nak a patronus, aki tetszik neki. Ezek sze­retnék megtartani az ország számára a Hab- sburg-dinasztia népeket összetartó tekintélyét, ámde a Habsburg-ház ez időszerinti fejét detrónizálták. Szent István koronájának te­kintélye előttük a nullával egyenlő. A dara­bokra tört Magyarországból ez a szent ko­rona az egyetlen, ami épséges egészben ma­radt; Ők azt is összetörnék. Ez az egyetlen tekintély, mely még ma is tudna a megszü- kitett határokon túl is rajongó híveket to­borozni, ők ezt is lerombolnák. Kiderült azután, hogy ezek mögött sin­csen valami nagy egységes tábor, hanem van­nak sokan, akik nem kívánják IV. Károly Őfelségét vissza, de nincsenek ama másik táborban sem, amelyről most szólottunk. Ezek­nek tehát nyilván egy harmadik jelöltjük van. Kicsoda, azzal még nem állottak elő. Aligha csalódunk, ha azt gondoljuk, hogy még egy negyedik, még egy ötödik és még egy Isten tudja, hányadik királyjelöltnek is van Ma­gyarországon pártja. Ha nagyobb nem, akkora legalább is, amelyből az első kormánya ki­telnék. Mert hát az a baj, hogy egy király­nak csak egy tucat minisztere lehet, Magyar­országon pedig igazán nemcsak egy tucat ember szeretne miniszter lenni. Betelvén tehát az aspiránsok száma az egyik király­jelölt mellett, a többinek szegénynek más gazda után kell nézni. Mikor azután vala­melyik jelölt felülkerekedni látszik, a többi természetesen mind összefog ellene. Ilyenfor­mán sikerült olyan gyönyörűen elhitetniük az országgal a nagy veszedelmet és talán meg­szabadultok az egyik királytól és annak mi­niszterjelöltjeitől. De mi lesz most ? Melyik jelölt ellen kell legközelebb a többinek mind összefogni ? Bizony, legfőbb ideje volna, ha az or­szág sorsának intézését azok vennék a ke­zükbe, akik nem akarnak miniszterek lenni, hanem akik legelőbb is csak azt akarják, hogy az ország ismét ép és egész legyen. Talán mégis csak ezek vannak többségben és talán könnyebben meg tudnának egyezni egy királyban. belpolitikái hírek. Sopronban és környékén befejezték a nép­szavazást és a szövetségközi tábornoki bizottság ösBzeszámlálta a szavazatokat A népszavazás ered­ménye előrelátható volt, hiszen Sopron mindig magyar volt s a döntő pillanatokban is hä ma­radt a magyar hazához. Hiába volt az osztrák agitátoroknak minden mesterkedése, a leplezetlen terrorisztikus agitáció, lepénzelés és a rágalmak hadjárata Magyarország ellen, a népszavazás Ma­gyarország győzelmével végződött. Mint Sopronból jelentik, a szavazatok összeszámlálásának végső eredménye a következő: Magyarország mellett leszavazott 15343, Ausztria mellett leszavazott 8227. Soprou város és a hozzátartozó Brennberg bányatelep lakosságának 73 százaléka szavazott kék cédulával, vagyis Magyarország mellett. A népszavazás eredménye úgy Sopronban, mint kör­nyékén óriási örömet keltett. Az ántánt város­parancsnokság rendelete folytán, délután négy órától kezdve mindenféle csoportosulás, gyüleke­zés ób felvonulás tilos volt, de azért az utcákon mindenütt nagy tömeg hullámzott, amely lelkes hangulatban adta ezájról szájra az örvendetes ered­ményt. Félhat órakor megkondultak Sopron vá­ros valamennyi templomában a harangom és egy teljes órán át zúgta*. A magyarok mellett meg­nyilatkozott népszavazási területet a velencei egyezmény értelmében nyolc nap múlva, tehát előreláthatólag karácsony második napján adják át a magyar hatóságoknak. HIBEK. A gyulai evangélikus egyház f. évi decem­ber hó 25-én délelőtt 9 órakor urvacsoraosztás- sul kapcsolatos karácsonyi istentiszteletet tart az állami leányiskola helyiségében. Nemzeti zászlók. Sopron és környékének a megejtett népszavazás folytán történt visszanye­rése alkalmából vasárnap és hétfőn Gyulán az összes hivatalok fel voltak lobogózva. A gyulai r. kath. hitközség egyháztanácsa vasárnap br. Apor Vilmos elnöklete alatt népes közgyűlést tartott, melyen elhatározta, hogy a lakbért élvező tanítók lakbérét az 1918. évi VIII. néptörvény rendelkezéseinek megfelelően az állami tanítókéval egyenlő összegre felemeli. A sarkad­végi (Boldogasszony) temető területének megna- gyobbitására a gör. kel. egyházzal megindított tárgyalások sikerrel biztatnak s amennyiben a folytatólagos cserét Gyula város is lehetővé teszi, a temető kibővítése meg fog történni. A Szent­kereszt temetőhöz vezető betonpallók költségeihez, amennyiben a többi érdekeltek is hozzájárulnak, a hitközség szintén hozzájárul aránylagos összeggel. A Békés megy ei Képzőművészek (festészet, szobrászat, műipar) Gyulán, a vármegyeház disz - termében december 18—26-ig tartó tárlatot ren­deznek, melyet vasárnap délben nyitott meg az éppen Gyulán időző dr. Lukács György volt kul­tuszminiszter, mint az Országos Képzőművészeti Egylet elnöke. A megnyitásra megérkező dr. Lu­kács Györgyöt — szép számú közönség jelenlété­ben — József Dezső festőművész üdvözölte. Az üdvözlésre dr. Lukács György a tőle megszokott magas színvonala beszéddel válaszolt. Kiemelte hazánk jelenlegi siralmas helyzetét, melyből való kiemelkedésnek a magasabb művelődés egyik vonzó eszköze és azért örömmel veszi tudomásul a vi­déki művészet hazafias irányú munkálkodását és vállalkozását. A közönség lelkesült éljenzéssel fo­gadta a meggyőződés belső erejétől hevített szép megnyitó beszédet. A tárlat gondos áttekintése után megállapítjuk, hogy elsőrangú, absolut becsű műveknek találjuk a festészeti darabok között gróf Széchényi Ilona munkáit, különösen az arc­képeket, melyeket Dyugodtság, mesteri színkeve­rés, tökéletes kidolgozás, megszólalásig hű, hasonlat, (gróf Wenckheim Frigyesné, Páskuj János gyulai szabó) pompás perspektíva és csodálatos művészi beállítás jellemez. Aki a színeken, a palettán, az ecseten igy tud uralkodni és a mesteri iskola- szabályokat ily minuciózus pontossággal betartja, az elsőrendű művész, nemcsak, — hanem hiva­tott művész és képeinek a Műcsarnokban van méltó helye. En magam is — aki e sorokat írom — jelesebb mester tanítványa voltam és képeim van­nak, tehát nem teljesen laikus szemlélő, de gróf Széchényi Ilona festményeit — ismétlem — kü­lönösen az arcképet, kiválóan elsőrangú dolognak ítélem e tárlaton. Habár rangsorozatról nincsen szó, — mégis a második helyre Gróh Béla aqua- relljeit sorolom. Itt szintén dominál a helyes felfogás, a jó beállítás, az éles megfigyelés és a precíz kidolgozás. Ezek egy része szintén fővárosi tárlatra való munka. Firtosi J Dezső Hegedűs Károly és Botyánszky István munkai egészen más zsáner. A festésnek ems fajtája iránt — sajnálat­tal bevallom — nincs eléggé modernizált érzékem, méltatásokat hivatottabb kritikusoknak tartom fenn. Elismerem, hogy van bennök hangulat, élet és kidolgozás, de a színek élessége a képek hátrá­nyára szolgál. Kincs rájuk lehelve az úgynevezett »levegőszinc, vagyis az uralgó alapszín átvitele az egész képre, (még a háttérre íb). Az ilyen képek idényszerüek, de nem klasszikus értékűek, — A szobrászmüvek Mogyoróssy Sándor és Técsy László müveivel vannak képviselve. Itt nehéz lenne helyt­álló osztályozást közrebocsátani. Mindegyiknek van önálló becsű müve. Mogyoróssy terrakotta mellszobra műalkotás, viszont Técsy bronz relief­jei művészi értékűek, precíziós kidolgozással ve­zetnek. Az iparművészeti tárgyak között Madarász Manci és grúf Almásy Denis munkái előtt hajtják meg a zászlót, nem tudjuk eldönteni, vájjon a végtelen türelmet, a munkaszeretetet, a finom izléBt és müérzéket csodáljuk-e ezekbeD, vagy a nemes ambíciót, mely az ilyen munkákat, mint úttörő alkotásokat — példaadásul tárlaton köz­szemlére állítja ki ? Az egész tárlat — ha nem is nagyszabású — de mindenesetre figyelemre méltó és felhívjuk rá közönségünk figyelmét. Megtekint­hető naponta délelőtt 9—1 óráig 5 korona belépő­díj mellett. (Sx. L.) ŐSZI SOR az Első Magyar Részvény Sörfőzde kiváló minő­ségű idénysöre kapható minden jobb vendéglőben, fűszer- és csemegeüzletben. 2170 1-3 Lapunk mai száma 2 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom