Békés, 1921. (53. évfolyam, 1-105. szám)
1921-01-29 / 9. szám
* Egyes szám ára 2 korona. EIII. évfolyam. Gyula, 1931. január 39. 9. szám. Előfizetési árak: Egész évre . . 120 K — f Fél évre . . 6Ö K - f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZ8AZDASZATI LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szánt ára 2 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERETC megjelenik szerdán és szombatonCsonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország! TaMn nem is váratlanul, a február 3-án újra összeülő nemzetgyűlést előreláthatólag a királykérdés fogja elsősorban foglalkoztatni. Ez a magyar politikai helyzetnek lappangó és rejtegetett, de megoldásra nagyon is megérett problémája. Az ország felelős politikusai belátták, hogy a konszolidálás addig meg nem indulhat, mig ez a kérdés megoldva nincsen. Addig az ország helyzete olyan, mint azé az ásványoldaté, melyet folytonosan nyugtalanítanak. Kristályosodni az ilyen oldat nem tud. A magyar közélet jegecedési pontja a koronás király. A turáni és a germán szellem egyforma veleszületett ragaszkodással viseltetik a monarchia iránt. Ezer esztendő alatt sokszor megtörtént, hogy inkább két vagy több királynak is hódolt az ország, de uralkodó nélkül egy napig sem akart lenni. Az annyira szükséges tekintélyt egy minden- kép en széttagolt nemzetbeu csak az Isten kegyelméből való uralkodó képes képviselni és fentartani. Most sem kellett két esztendőnél több idő, hogy ezt Magyarországon mindenki belássa. Ez a belátás tette most sürgős aktualitása á a királykérdóst, Tiszteletreméltó okok vezették azokat is, akik óvakodtak eddig a kérdést felvetni; tartottak attól, hogy a kérdés részletei pártokra osztják a magyarságot, amit szomorú helyzetünkben mindenképen kerülni akartak. Most azonban ezeknek is be kell látniok, hogy a kérdés megoldásának halogatása még károsabb az országra, mint az esetleg beálló, de a kérdés megoldása után bizonyára ismét elülő pártviszály. Felvetjük azonban a nagyon is helyén való kérdést: okvetlenül pártokra kell-e szakítania a király kérdésnek az országot? Egy csekélyke hazafias megfontolással nem lehetne-e, legalább egy időre, úgy megoldani a kérdést, hogy minden komoly, hazafias magyar ember meg legyen elégedve a megoldással. Legitimisták és szabad király választók, ez a két tábor tömörül és szervezkedik. A legitimisták álláspontja világos. Ok azt tartják, hogy Magyarországnak van törvényesen megkoronázott királya, annak kell elfoglalnia a trónt és azután majd vele együtt kell megállapítani az ország uj alkotmányát, kimondani teljes függetlenségét, a dinasztiával és Ausztriával való közössége megszűnését. A szabad királyválasztók ezzel szemben azt vitatják, bogy a koronás király lemondott, a trón megürült és a pragmatika szankció érvénye megszűnvén, a nemzet szabadon választhatja királyul, akit akar. Ezen elv gyakorlati keresztülvitelének az a nagy nehézsége van, hogy a négyszáz éve nem gyakorolt királyválasztásnak módja, annyira szabályozatlan közjogunkban, hogy közmegelégedésre szolgáló és — amint kellene — századokra érvényes szabályozását ma alig tudná az ország megcsinálni. A legaggodalmasabb hazafias gonddal kell tehát a királykérdésnek olyan megoldására törekednünk, mely megnyugtatja a haza jövő sorsán aggódó honfiakat, alkalmas lesz nagyobb erővel idevonzani elszakított országrészeinket és amelynek alkotmányossága, törvényessége és politikai helyessége iránt a későbbi nemzedékek sem támaszthatnak kifogásokat. Remélnünk kell, hogy a nemzetgyűlés megtalálja ezt a megoldást. A királykérdés. TI. Az eddig kifejtettek foglalják magákban az úgynevezett legitimista álláspontot. Mint láttuk, teljesen téves az a felfogás, mintha a legitimitás elve az uralkodóházhoz való ragaszkodást jelentené és a legitimistáknak a Habsburg-dinasztiához ragaszkodók volnának tekinthetők, akik tehát mint ilyenek ellentétes állásponton volnának a szabad királyválasztókkal. Egészen hamis és felületes beállítás. Mint elég részletesen kifejtettük, a koronás király jogai csak halálával vagy lemondásával szűnhetnek meg; a megkoronázott Habsbnrgi király uralkodói jogai sem szűnhetnek meg annak folytán, hogy uralkodásának tartama alatt esetleg megszűnnek azok a feltételek, melyekhez az 1687-i és 1723-i törvények (a pragmatika szankció) a Habsburg-házból származó elsőszülöttek trónntód- lási jogát fűzik. Ezeknek a feltételeknek a már megkoronázott király uralkodása alatt való megszűnése csak azzal a következménnyel járhat, hogy a trónnak legközelebbi (halál vagy lemondás által való) megszűnése után a nemzet többé nincsen kötve az 1687-i és 1723-i törvényekben vállalt ama kötelezettségéhez, hogy szabad királyválasztó joga felfüggesztése mellett a Habsburg-ház legitim sarjadékát fogadja el és koronázza meg királynak. A magyar közjognak ama sarkalatos és mindig féltékenyen őrzött tételéből, hogy a királyi jogok teljességét a koronázás adja meg, törvényes király csak a megkoronázott lehet, önként következik, hogy azok a jogigények, melyek a trónutódlás és a megkoronáz- tatás iránt támaszthatók, a megkoronáztatás után többé jelentőséggel és a koronás király királyi TÁRCA. Tárcalevél. Irta: ARDAI BARNA. Nagyságos asszonyom ! Érthető meglepetéssel vettem levelét, melyben »jogosan“ (?) kérdést intéz hozzám azért, mert saját kijelentése szerint immár három hónapja nem voltam villájukban, egyben számit tehát a legközelebbi „visszanézésre“. Igen, öt nap múlva lesz kilenc hónapja (— tehát nem három), hogy utoljára átléptem barátságos házuk küszöbét s jóllehet a „visszanézésre“ történt számítása a burkolt meghívás látszatát tünteti fel — a mennyiben ez irányban nem tévedtem volna — még ez esetben sem találkozhatunk négy szem között többé. Tartozom azonban nagyságos asszonyomnak, de magamnak is azzal, hogy az ügyek ilyetén állásában közöljem végleges elmaradásomnak komoly okát, — igen, a legkomolyabban és végleg kellett körükből elmaradnom. A középiskola padjai között férjével negyedszázad év előtt ismerkedtem meg, — ez időben keletkezett gyermekkori barátságunk, kitartottunk jóban- rosszban egyaránt, az elviharzott évek hosszú során keresztül nem hogy gyengült volna, hanem izmosodott barátságunk, A kilencvenes évek végén nősült meg férje, hasonlóan én is akkor választottam magamnak hitvestársat. Nagyságos asszonyom férjével boldog családi életet élt, szerelmi házasságukat két szöszke fürtü apró leányka fűzte még szorosabbra. . . én pedig félreismertem azt a leányt, akit tapasztalatlan fővel, a szerelmes ifjak végzetes hiszékenységével eltelve, élettársamnak kijelöltem . . . elkerülhetetlen volt a válóper. Mint elvált férfit vezérelt emgem a sors e tájra, de az egyéni boldogulás érthető vágya ide vezérelte jóravaló férjét, illetve az egész családot is. Egy verőfényes nyári délután — a nagyerdei népünnepély alkalmával — ismerkedtem meg nagyságos asszonyommal, . . . saját szemeimmel láttam, személyesen győződtem meg arról, hogy teljes valóság azon kellemes hir, mely Nagyságodékat boldognak tartja. Férje komoly, hűséges, kötelességtudó, gyöngéd hitvestárs, a kinek minden nemes vágya az, hogy boldognak lássa szeretett feleségét, — még akkor is, ha neje őt nem ugyanoly fokban szereti viszont, — ennek az optimisztikusan tiszta boldogságnak, nem lehetünk épen mi ketten a megrontói, — annál kevésbbé dúlhatnám én fel a családi élet derűs békéjét, a zavartalan egyetértést. Bizonyára emlékezik még a városligetben tett sétáinkra, valószínűleg azt sem feledte el, amikor „bármas*-ban csónakáztunk, ennek eszményi része számomra örökéletü. Ezen együttlétünk alkalmával láttam, hogy a részemről legszentebb, tiszta szándékkal és kizárólag közös lelki szórakozásunkra tett találkozásunk utóbb — Nagyságod részéről — olyan jokozódó jelleget öltött, mintha engem „abban a> ^kintetben“ félreérthetetlenül többre értékelne, mint törvényes férjét, aki szeretetből — érthető feltevése szerint — szerelemért vette el feleségül. Csalhatatlan bizonyossággal kellett arról meggyőződést szereznem, hogy — törvényes élettársa jelenlétében — szemeinek kifejezése, arcjátéka, ügyes kézszoritása egyenes biztatás volt a teljes sikert Ígérő hóditó ostromom sürgős megkezdésére. Hogyha tényleg olyan volnék lényem valóságában, amilyennek a külső után induló felületes ismeret tart, ha csakugyan tetszelegnék magamnak a női feltétlen behódolások nagy számával; talán, esetleg bizonyára, nem térnék ki félre nem magyarázható egészséges óhajának teljesítése elől, de engem nem a lelketlen hiúság, kongó külső és az egyéni önzés érdekének parancsszava vezérel tetteimben. Világos Udvari márciusi fiáífcWB különlegesség állandóan kapható Barna Góliát maláta 3WII Weisz Mór és Társánál, Gyulán, a kőbányai Első Magyar Részvény Serfőződe főlerakatában. 250 2-3 Lapnak mai száma 6 oldal.
