Békés, 1921. (53. évfolyam, 1-105. szám)
1921-01-29 / 9. szám
2 Békés 1921. január 29 jogaira befolyással nem bírhatnak. Érvényes ragy érvénytelen jogcímen jutott is valaki ahhoz, hogy a nemzet királyának elismerje és megkoronázza, királyi jogain többé nem változtathat. Még ke- vésbbé szüntetheti meg a koronás király állását az, ha a trónrajatást szabályozó törvények az ő nralkodása alatt szenvednek olyan változást, melyek, ha a trónralépése előtt megtörténtek volna, ő a trónt el nem nyerhette volna. — A trónöröklési törvények megváltoztatása vagy esetleg teljes megszüntetése az azok erejével trónra lépett és megkoronázott király uralkodási jogcímén még akkor sem változtathatnak, ha ez a jogcím egyedül az örökösödés volna; de a jogcím — és ezt az évszázados közjogi elvet nem szabad felednünk — nem az örökösödés, hanem a koronázás. Egészen analog eset volna, ha a szabad királyválasztás korában valamely koronás király uralkodása alatt változtatná meg a nemzet a királyválasztás módját, szabályait; Nyilvánvaló, hogy ezek a szabályok már csak a következő királyválasztásnál érvényesülhetnének és a megkoronázott király nem volna arra kötelezhető, hogy az újonnan alkotott szabályok szerint újra választassa magát. A magyar legitimitás tehát csupán a megkoronázott királyhoz való ragaszkodást jelent. Személytől, dinasztiától független ragaszkodást annak a személynek uralkodói és királyi jogaihoz, akinek egyszer a nemzet a fejére tette Szent István koronáját. Ez oly ősi, begyökerezett közjogi és alkotmányjogi eszme és meggyőződés, mely soha meg nem támadtatott. Ebben a kérdésben közjogi alapon nem lehet nézeteltérés. A politika, az más. De nem szabad elfelednünk, hogy a magyar nemzet ezeréves történetében mindig a legüdvö- sebb politikának bizonyult az alkotmányjogi elvekhez és szabályokhoz való rendületlen ragaszkodás. Számtalan félreértés és összeütközés lesz bizonyára megelőzhető, ha tisztán látjuk a legitimitás tartalmát, ha belátjuk, hogy az nem ellentétes a szabad királyválasztás közjogi álláspontjával. A szabad királyválasztás jogállapotában is megfoszt- hatatlau a koronás király az uralkodástól. A szabad királyválasztás jogállapota esetleg már beállhatott, de gyakorolhatásához természetesen legelsősorban szükséges a trón megüresedése. Lehet természetesen közjogi vitát folytatni afelett is, hogy beállott — e a szabad királyválasztás jogállapota, de ez már nem királykérdés, vitatása nem is aktuális, nem is Célszerű. , A mi fejtegetéseinknek végső konklúziója pedig az, hogy tulajdonképen nincs is királykérdés. (Vége.) Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Ha választanom kell az őszinte kartársias baráti szeretet tisztasága és az érzékien titkos szerelem alakoskodása között, akkor ezúttal semmi szükség arra, hogy sokáig tépelődjem. Nagyságos asszonyom — mindezektől eltekintve — boldognak vallja magát férje és a külsőségek után induló, pártos hajlamú, romlott világ előtt ... de miért csak mutatja ... hiszen jóindulatú férje és édes szöszke leánykái is feltétlenül megérdemlik azt, hogy az idegen vérkeringés által meg nem zavart . . . feltétlenül őszinte szeretet bizalmas melege fűzze a családtagokat össze. Ne tiporja hát el az Isten felszentelt hajlékában fogadott hűség esküjét, lássa be, hogy ideálisságomból nem engedhetek s legyen meggyőződve arról, hogy házasságának létező — de láthatatlan — kötelékében céltalan a velem szemben ismételten kifejtett minden legkisebb szerelmi ostroma. Ezt az utóbbit értésére adtam annak idején a szinház páholyában is, kellő alakban következetes viselkedésemmel, sőt — négyszemközt — szóval is közöltem egyet és mást, de — sajnos — hiába! A szerelemben is csak a jogosat és az önzetlent keresem, orgazdája egyetlen női vérkeringésnek sem kívánok lenni. Nagyságos asszonyom kijelentéseimmel szemben mégis számított arra, hogy győzni fog a férjétől mosolygó szemekkel elcsalt szerelmével és régi eszményies elveimtől el fog tériteni. Ne is reméljen; az érzékies szerelem elől kitértem, ideális barátságra Ön nem vállalkozik. Útjaink tehát örökre elhajlottak egymástól . . . Isten áldja! . . . Jenő. A káromkodás. Olvastuk a minap, hogy Békésvármegye közönsége felirt a kormányhoz, kérve és sürgetve az Istenkáromlásnak és általában a káromkodásnak szigorúbb büntető törvényekkel való üldözését. Mint különös örömmel értesülünk, Szociális Misszió Társulatunk három földmives asszonyának kezdeményezése ez az akció, melyet ime a vármegye egész közönsége magáévá tett. Nagyon helyes, hogy ott kezdeményezték; nem juthat eszébe valami duhaj legénynek reáfogni a mozgalomra, hogy úri finnyásság. Nagyon örvendetes, hogy a jó erkölcs és jó ízlés ott is olyan szilárd, talajon áll és tettre kész erőben él. Bizony rut, ostoba, ösztönös dolog az a káromkodás. Valahogy olyan benyomást tesz az emberre a sűrűn káromkodó embertársunk, mint a kölyök-kutyának ha kell, ha nem kell ugatása. Jöjjön a házba ismerős vagy ismeretlen, barátságos vagy ellenséges magatartása jövevény, a kis kutya ugat, ugat kegyetlenül. A házvédő ösztön rettentő dühvei ront ki a torkán és megszűnik értelmes állat lenni. A hasonlat még inkább a kutya javára üt ki. Az ő ösztöne legalább szolgálatában áll valami nagyon nemes feladatnak, a gazdája háza védelmének és csak értelme nem fejlett még annyira, hogy fel tudja ismerni mikor van szükség az ő figyelmeztetésére és mikor nincs. De a káromkodó ember káromkodó ösztöne vajion miféle értelmes működés szolgálatában áll? Vájjon segitett-e valaha a legcifrább káromkodás is azon a helyzeten, mely a káromkodást a szit- kozódónak ajkaira adta ? A káromkodás egy idő óta sajátságos, rut fejlődésen ment át. Úgy tudtuk azelőtt, hogy a hirtelen harag, a heves indulat adja a haragvónak ajkára a káromló szavakat. Ezzel a hibával szemben némi megértéssel viseltethetett a műveltebb és finomabban érző ember is. Mondhattak azt, hogy a heves vérmérséklet, a faj indulatos természete az okai ennek a szokásnak. De mostanában azt tapasztaljuk, hogy az indulatkitörésre való minden különösebb ok és alkalom nélkül, a legcsekélyebb elégedetlenség, néha csak a kellemetlen, sőt sokszor a kellemes meglepetés és öröm kifejezéséül is olyan undorítóan aljas káromló szavak röpülnek ki az ajkakon, hogy ijedten nézünk körül, vájjon embernek, a homo sapiensnek szájából halljnk-8. Ez az a fajtája a káromkodásnak, amelyet az esztelen kis kutya csaholásához hasonlítottunk. Mi ennek az orvossága ? Az indulat okozta káromkodásnál azt mondhatjuk, hogy fékezni kell a haragot, az indulatot, hozzá kell szoktatni a szelídséghez, a nyugodt, hidegvérű magatartáshoz és ha ez sikerül, akkor megszüntettük a baj okát. Da minő módját ejtsük ama még esztelenebb, még csak nem is ösztönös, durva indulatkitöréseknek, midőn úgyszólván megszokásból, nevetve, mosolyogva löki ki valaki magából egymással összekapcsolva a legszentebb és legaljasabb szavakat? Mikép védekezzünk, hogy ne kelljen az utcán is hallanunk legszentebb fogalmaink kifejezéseit egybekeverve a legocsmá- nyabb dolgok elnevezéseivel ? Ahhoz utóvégre, hogy valaki az istállóban, lovai és ökrei között minő monológokat deklamál nincs sok közünk; jámbor állatai szerencséjükre nem botránkoznak meg rajta. Ahhoz azonban már igenis van közünk, hogy az utcán senki se vágja fülünkhöz, különösen gyermekeink füléhez és leikéhez durva és neveletlen ösztönének kitöréseit. A müveit angol és francia ember az utcán nem dohányzik, mert úgy tartja, hogy embertársai jó levegőt és nem az ő szivarja füstjét akarják az utcán szívni; arról ne is beszéljünk, hogy az utcai köpködést pedig egyáltalán durva neveletlenségnek tartanák. Nos hát, a sokkal durvább és ártalmasabb szellemi fertőzésnek szabadon legyünk kitéve minden nyilvános helyen ? Akinek hallania kell a csúnya káromkodásokat, az csak megbotránkozik, de aki hallatja azokat, az önmagát alacsonyitja le. A népszámláló lap gondosan megkérdezte tőlünk a »műveltsége rovatában, minő iskolákat végeztünk, tudúnk-e Írni, olvasni. Ha őszinte feleletet várhatnánk a kérdésekre, én is azt megkérdeztem volna, szokott-e káromkodni. Az igazi, a lelki műveltségről sokkal igazabb képet nyertünk volna, mert a káromkodás nagyon jó fokmérője ennek. Ne higyjük hát úgy lealacsonyodni embertársainkat, figyelmeztessük őket minden alkalommal (különösen a nők, az anyák feladata legyen ez) és bizonyosak lehetünk, hogy ez a durva szokás, amelyről a mohamedán- ság már régen teljesen leszokott, nálunk is hamarosan el fog tűnni. Ha ez sem segít, akkor ám jöjjön a rendőr. Belpolitikai hírek. A felmentettek megadóztatásának hire kezd komollyá válni, mióta Hegedűs Lóránt pénzügy- miniszter megbízta Einer Kornél nyug. államtitkárt az errevonatkozó törvényjavaslat elkészítésével. A javaslat már készen van és a nemzetgyűlés megnyitása után a Ház elé kerül. A javaslatot a pénzügyi és honvédelmi miniszterek helyesnek találták és elfogadták. A javaslat főelve, hogy minden hadköteles korban levő férfi, aki a világháborúban n8m volt katona, vagy ha az volt is de harcvonalban nem szolgált, az jövedelme és vagyona arányához mérten hadiváltságot fizessen. A hadi- váltságnak háromféle kulcsa lesz. Az első fokozata enyhe lesz és azokra vonatkozik, akik voltak katonák, de nem a harcvonalon, a második az alkalmatlanok osztálya, akik besorozva n8m lettek ; a legfőbb foka azokra terjed ki, akik a szolgálat aluliéi lettek mentve. Az adó kiterjed a vállalatokra is, aszerint, hogy hány alkalmazottjuk lett felmentve? A nemzetgyűlés tagjait a kormányzópárt kettéválása tartja izgalomban. A kiválás már-már megfelezi a pártot s a kilépők ellen az anyapárt most frontot képez. A kiválás az Andrássy, Halier- féle csoportot erősiti és fogyasztja a kormányhoz bü csoportot. A széthúzás oka a királykériésben fennálló ellentét. A kilépettek mint úgynevezett legitimisták a Királyságnak fennálló törvényességét vitatják, a maradó rész pedig a ssnbadkirályvá- lasstók tábora. A szabadkirály választók az Eszterházy-utcai pártkörben január 25-én este bizalmas megbeszélést tartottak, amelyen Teleki Pál gróf miniszter- elnök, nagyatádi Szabó István, Ferdinándy Gyula, továbbá Rubinek Gyula, Meskó István, Mayer János, Dömötör Mihály, Hencz Károly, Szilágyi Lajos, Gömbös Gyula, Rassay Károly képviselők vezetésével, mintegy negyvenen vettek részt. A február 3-án összeülő nemzetgyűlésen a párt megbízásából Szilágyi Lajos képviselő fog fölszólalni, aki a szabadkirályválasztók nevében követelni fogja, hogy a nemzetgyűlés a királykérdés tárgyalását haladéktalanul tűzze napirendre éá azonnal napirendre tűzetni kívánják nemcsak az alkotmányrevizió tárgyalását, hanem a királykérdés személyi részének sürgős megvitatását is. Szilágyi Lajos nézete szerint ugyanis az országban csak akkor fog helyreállani a rend, ha koronás királyunk lesz. Külpolitikai hírek. Az 50 éves egységes Németország. Január 18-án-volt 50 éves évfordulója annak, hogy Francia- országot a német hadsereg legyőzvén, III. Napoleon tróntermében kimondották a nagy német egységet és Vilmos császárt minden németek császárjává kikiáltották. A franciák porig voltak alázva, a néme- tekBismark és Moltkénak szobrot állítottak. Most 50 év után rettenetes változása a sorsnak és a világtörténetnek, hogy a francia dicsőség újból magasan fellángol és szárnyaszegetten lezuhant a német sas. Az évforduló alkalmából az okos német nép okos elnöke Elbert birodalmi vezérférfiu kiáltványt intézett a német néphez, melynek értelme és főtétele, hogy az egységben van a jövő, most még inkább mint 50 év előtt volt. Semmi kétségünk, hogy ez a 75 milliós nép meg fogja érteni e szózatot, mely Németország határain túl Ausztriában is nyitott fülekre és kővetőkre fog találni. És egészen bizonyos, csak a dátuma nem állapítható meg ezidő szerint még pontosan, melyben felhangzik njból a hires német dal, a Wacht am Rhein, és akik akkor élnek, látni fogják, hogy minden erőszakosan aláíratott békeszerződés tulajdonképen csak papír rongy, mert az államok határát és fölényét nem a fegyveres erőszak, hanem a tudományos, kereskedelmi, ipari és általános műveltség színvonala szabja meg, mely a határokon túl is kiterjed és — földet kér. A Neue Freie Presse tudósítása nyomán a magyar sajtót is bejárta az a bir, hogy Take Jo- neszku román külügyminiszter Varsóban ajánlatot tett Magyarország feldarabolására. Ez üggyel kapcsolatban a román királyi követség a következő közlemény közzétételét kérte : A budapesti román királyi követség formálisan is megcáfolja a Neue Freie Presse nyomán a magyar sajtó nagy részében megjelent azon híreket, amelyek a román külügyminiszternek tulajdonított bizonyos tervekre vonatkoznak és amely híreszteléseknek tárgya a román kormány által a lengyel kormánynak tett ajánlat volt. Egészen bizonyos, hogy ilyen természetű terveket sóba senki sem vetett fel Romániában.
