Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)

1920-02-04 / 11. szám

Censiirat: Dr. Mimtean. LII. évfolyam. Gyula, 1030. február 1 Egyes szám ára 60 fillér 11. sxám. ^lőflíetési Arak: Egész évre . 50 K — f Fél évre . 25 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. politikai, társadalmi és közgazdászati lap. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára SO fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton izámlalasi^or mondQtták, hogy a háborút az uralkodók és a diplomaták csinálták. Lehet, hogy valami igazság van ebben az állításban. Az azonban most már egészen kétségtelen, hogy a békét viszont a népeknek kell megcsinálniok. íme a legyőzöttek kegyelemre megadták magukat. Közel másfél esztendeje, hogy fel­tételek nélkül letették, elhagyták fegyvereiket és várják az Ítéletet. Azóta még csak egye­sek sem tettek kísérletet a harc újra való felvételére, az elkövetkezendőkben való meg­nyugvás általános lett. Béke még sincs. Lehetetlen, hogy fel ne vessük a kérdést; miért nincs ? Talán soha sem bizonyult be fényesebben, meggyőzőbbben, hogy a békét, az emberiség békéjét a világ nem adhatja meg. A borzalmas világégés egy pár nap alatt kitört, úgyszólván órák alatt égett a világnak mind a négy sarka. A békét ellen­ben minő nehéz megteremteni. Mily könnyű volt a gyűlölet parazsát szerteszórni és mily nehéz a szeretet tüzét lángra lobbantani. Mily könnyű volt az ellentéteket kiólesiteni és kitörésre juttatni, mily nehéz a közös érdekeket ismét megtalálni, a megértés szel­lemét ismét uralomra juttatni. Kétségtelenül a világ legjelesebbjei, az emberiség legkiválóbb- jai ülnek együtt ott, ahol a bókét meg kellene csinálni és még sem találják meg az oda­vezető utat. Ne adjunk teret annak a gondolatnak, hogy talán száműzve van a tárgyaló asztal­tól a népeknek békére vágyó szelleme és akik ott ülnek, ismét csak abban a szellem­ben élnek, gondolkoznak és cselekednek, mely annak idején ezt a világfelfordulást néhány nap alatt reánk robbantotta. Ne tegyük ezt fel, mert akkor kétségbe kellene esnünk az emberiség jövője felől, akkor nem tudnánk remélni egy igazságos békében, akkor nem tudnék hinni, hogy az emberiség képes még a békére, a békés együttélésre. Nem lehet, hogy a gyűlölet érzése átokként nehezedjék oly sok kiváló főre, nem lehet, hogy a közelmúlt tapasztalatai nyomtalanul maradlak volna az emberiség vezéreinek lelkében, nem lehet, bogy érzéketlenek maradtak volna népeik vágyai iránt és nem lebet, hogy csak ideig-óráig tartó és nem minél tartósabb békét igyekeznének létre­hozni. Feltehető volna-e nagyeszű, bölcs, előrelátó államférfiakról, kiknek neve örök időkre be lesz irva nemzetük és az em­beriség történetébe, hogy néhány évtizedre a győzelem békéjét akarják biztosítani népeik­nek, melyekből származnak és melyeket szeretnek, azután pedig ismét a bizonytalan­ságnak, az elnyomottak feltámadó gyűlöleté­nek zsákmányául dobnák oda őket és ismét egy világkatasztrófa bizonytalan kimenetelé­nek vetnék oda őket. Ha csak egy pillanatig is hiszünk abban, hogy az emberi értelem, ész és bölcsesóg képes a világnak kormány­zására, akkor el kell utasítanunk magunktól ezeket a feltevéseket. Lehettek és lehetnek egyesek, akik őrösén a győzelem és a dicsőség benyomása alatt állanak és nehezen képesek arra a mérsékletre, mely a győzőnek legnagyobb erénye és az emberiség tartós békéjének legfőbb biztosítéka. De hinnüuk kell és bíznunk keli abban, hogy azok fogják az utolsó szót kimondani, akiknek lelkében élénken és elnyomhatatlnul élnek a milliók vágyai, akiknek cselekedeteit az emberiség összességének közös érdekei irányítják, akik nem egyes nemzeteknek szükség képen csak ideiglenes, hanem mindnyájunknak tartós békéjét akarják megcsinálni. Oreftonanta. Se punc in vedere publicului co are in- cartierati ofiteri ca sunt datori a le puné la dispozitie lemnele necesare pentru incalzitul camerei ce locueste, cél putin 25 kgr. pe zi, aceasta conform ordinului Divíziói 21 Sérv. Intendentei Nr. 5919 si al Marelui Cartier General Nr. 3844. Cei ce nu se vor supune, vor fi trssi la respundere. Comandantul Garnizoanei Giula Maior Barbarin«). Adjutantul Garn. Giula Sublt. Conslantinescu. Hírek a nagy világból. A magyarországi viszonyokról újabban az hírlik, hogy egyenlőre a köztársasági kormány- forma mellett megmarad az ország. Állítólag a hazatért bókedelegátusok hozták azt a figyelmez­tetést magukkal, hogy királysági mozgalmakat legalább a kormány hivatalosan ne támogasson. T A It C A. A katasztrófa útja. Ví. Bécsbe utazott. A következő vonattal uta­zott utána a császár tőhadsegéde. A császár akarja, hogy elvállalja a tiroli parancsnokságot. Ccnrad kívánta, hogy Írásban adja ezt a császár. Megkapta az Írást és szótlanul utazott Bozenbe. * Nagyon hamar kitűnt, hogy- kik lettek úrrá Conrad bukásával a monarkiában és kik kapa- ritották kezükbe a fiatal császárt. Alighogy Con­rad eltávozott a fővezérségbő), megjelent a cseh amnesztia-rendelet. Minden komoly politikus a monarkiában elhülve ét tesült erről a csáázári elhatározástól, amitől nyilvánosságra hozatala előtt senki sem tudott. Maga Czernin megdöb­benve olvasta az újságokban. A hadseregfőparancsnokságon úgyszólván minden embert kicseréltek. A régi, kipróbált, ta­pasztalt munkaerők helyébe uj, kezdő, hiú és törtető emberek kerültek. Még aznap, mikor Conrad Badent elhagyta, megjelent a császári parancs, hogy a tábornagy összes intézkedései érvénytelenek. A hadseregfőparancsnokságon ál­landó' kavarodás ütött tanyát Világos intézkedés sohasem történt. Napról-napra uj meglepetések történtek. Mindenki óráról-cráról uj meglepeté­sektől reszketett. Senki sem tudta, hogy a má­sik mit rendel el, a császár pedig minden ren­delkezést felbontott ,Égy miniszter sem tudta, hogy a császár mit tervez. Conradot odaállították a tiroli frontra, ami szinte jeladás volt Olaszországnak, amely resz­ketett Conradnak még nevétől is. Csapatokat azonban alig kapott. Bizonyára azt gondolták, hogy támaszkodjék Conrad a zsenialitására és a tiroli front alapos ismeretére. Ezek nem is hagy­ták cserben Conradot. Cadorna meg akarta előzni az újabb tiroli támadást, kellemetlen volt neki az osztrák-magyar csapatok kedvező vonala és 160,000 emberrel megtámadta Conrad 44,000 emberét. Conrad vakmerő elhatározással minden erejét a veszélyeztetett ponton vonta össze és a kétségbeesésnek ez a hadmozdulata sikerült is. Az olaszok csak egy csúcsot, az Ortigarát tud­ták elfoglalni. Mikor 9000 embernyi segítséget kapott Conrad az Isonzó mellől még ezt az egy csúcsot is visszafoglalta. A főhadiszálláson az egészet jelentéktelen epizódnak Ítélték. Alig ve­tettek már ügyet az olasz frontra, holott az ola­szok trancia és angol támogatással nagy dol­gokra készültek. Mindakét főhadiszállás teljesen céltalanul az orosz frontot forszírozta. Megtisz­tították Galicia és Bukovina utolsó szögletét is az ellenségtől, aminek még volt valami célja és értelme, de a csapatok ennek utána is szüntele­nül csak az orosz frontra tolultak, holott az orosz óriás már alig élt. Eközben egyik véres isonzói csata a másik után zajlott le és mindé- nik közelebb hozta valaminél az olaszokat Trieszthez. De ezek a csaták rettentő ember­veszteségébe is kerültek a monarkiának. Voltak isonzói csaták, melyekben 70,000 védő esett áldozatul. A monarkia a dicsőség ragyogása közben elvérezőben volt Ennyit Badenben is, a német főhadiszálláson is láttak; történni kellett tehát valaminek. Conrad még 1916 decemberében, fővezér korában, a császár elé terjesztett egy Olaszország ellen való támadás részletesen kidolgozott tervét. A munkának alapjául a Flitsch és Tóiméin kö­zötti területről, Tolmeinból kiinduló főlökéssel végrehajtandó támadást választotta. A császár a tervet elfogadta, hozzájárult ahhoz Hindenburg és Ludendorf is. 1917 tavaszán volt tervezve a támadás, ekkor azonban nyugaton hatalmasan fellángoltak a franciák és angolok támadásai és igy az olasz tervet egyelőre el kellett ejteni. Az események azonban rohantak, az idő gyorsan mullott. Amerika megüzente a háborút és Conrad számítása szerint 1918 tavaszára volt várható teljes erővel való felvonulása. Eddig az időpontig tehát döntést kellett kierőszakolni; ha 1918 ta­vaszáig nincs leverve Olaszország, akkor a há­ború elveszett. Conrad tehát ismét nem helyi sikereket akart, nemcsak Trieszt veszedelmét akarta elhárítani, hanem végleg le akart számolni Olaszországgal. Ebben a törekvésében azonban már nem osztozott sem a császár, sem a német főhadiszállás. A császár csak Cividalo magasságáig, legfeljebb a Tagliumentóig akart előnyomulni, Ludendorff pedig azt irta, hogy csak „szivének felével“ tudta magát rászánni az offenzivára, de minthogy Trieszt védelmére mégis szükséges, hát meg kell csinálni. Conrad a Tói­méin felől megindítandó offenziva megfelelő élő- haladásával együtt Tirolból is e’ő akart törni, hogy az olasz hadsereget döntően megverhesse, megsemmisíthesse, ezzel szemben azonban a fő­"Üres palackokért, melyek tőlünk származnak (boros, sörös, cognacos, likörös stb.) magas árakat fizetünk. Nagyobb mennyiségért elküldünk. m ;_5 Wefsz Mór és Vórsa, Gyula. Lapunk mai «xíoia 4 oläail.

Next

/
Oldalképek
Tartalom