Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)
1920-12-25 / 104. szám
LII. évfolyam Cryula, 1920. december 25 Egye« »»ám ára 2 korona, 104. szám. Előfizetési árak: Egész évre . . 60 K — f Fél évre . . 30 K — f V — Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 2 korona. Karácsony. A kereszténység történetének, első lapja nyilik — és az ókori pogányság történetének utolsó lapja zárul Krisztus Jézus születésé rel. Az emberiség már eddig is sok ezeréves történetében egy isteni tény, egy isteni beavatkozás volt a Megváltó megjelenése. Az *akkor ismert világot átfogó hatalmas római birodalom a pogány rabszolgaságon épült, melyet egy szegénysorban, istállóban, jászolban született Istenember életével, tanitásávál balomra döntött és a föld színéről elsepert. A pogányság véres csillaga leáldozott és felkelt helyette a kereszténység ragyogó napja, -Jézus Krisztus. Közel kétezer éve, hogy elhangzott a betlehemi jászol felett az angyalok kara: Dicsőség a magasságban Istennek, Békesség földön a jóakaratu embereknek. Ha az emberiség élettörténetét vizsgáljuk, úgy találjuk, hogy ezen angyali szavak még mindig nem hatották át a sziveket és a lelkeket. Sem a dicsőséget nem adja meg az örök Istennek a múlandó földi ember, sem pedig a békességet nem osztja a világon egymás mellett élő embertársai között az égi szózat szellemében. Ma különösen nem követi a betlehemi jászol felett elhangzott örökszép hálaszózatot. E szent estén azonban függesszük fel gyötrelmeinket, csillapítsuk elkeseredésünket, és engedjük át szivünket kizárólag a szeretet érzelmének. Isten szeretete nyilatkozott meg, midőn a Megváltót elküldötte és a szegénysorsban született Isten-ember születésével példát ad nekünk a szegénységben, életóFelelős szerkesztő: DOBAY FERENC vei a szenvedésben, de reményt is nyújt feltámadásával az uj életre. A világ egy eldugott falucskájában, Betlehemben születik az Isten fia, kinek isteni lelke szelíden zengi a megtévedt emberiség tülekedő zajába: »Szeresd az Istent mindenek felett és szeresd felebarátodat, mint önmagadat«. Ezek a fő parancsolatok, melyek szerint élteteket be kell rendeznetek. Az örök szeretet az emberi nem boldogulásának alaptétele, amint erről letért, pokollá változott a világ. A szeretet ünnepén szálljunk magunkba, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, vájjon nem vétettünk-e a köteles szeretet ellen? És ha igen, akkor tegyük azt jóvá, hogy ártatlan lélekkel és tisztán állhassunk az örök szeretet jászolához a biblia énekével: »Dicsőség Istennek a magasságban és békesség földön a jóakaratu embereknek-« Betlehem békéje. Janusnak, a rómaiak ős istenének tiszteletére épített templom kapui háború idején tárva-nyitva, béke idején zárva voltak. Feljegyezték a rómaiak történetírói, hogy ezek a kapuk hótszáz esztendő alatt csak kétszer yoltak bezárva, csak két Ízben esett meg — akkor is igen rövid időre — hogy pihentek a világhódító római fegyverek. Harmadszor Augusztus császár uralkodása alatt, Róma alapításának 750-ik éve körül voltak zárva a nevezetes kapuk, akkor, abban az időben, melyet az evangélisták az »idők teljének“ neveznek, a betlehemi csillag megjelenésének idejében. Nem dübörögtek a római légiók harci szekerei, nem szelték a levegőt a félelmetes római nyilak, mikor ott Betlehemben a jászolban megszületett az, akit a nemzetet vártak. Megjelenik szerdán és szombaton. Krisztus uralkodásának 1920-ik esztendejében, a betlehemi születés évfordulójakor vájjon be lehetne-e zárni Janus templomának kapuit? Van-e béke, valódi béke, a szivek békéje, Krisztus békéje, melyet a világ nem adhat, vagy csak a íeltüzött szuronyok és az összeszoritott öklök békéje van velünk ? Az első római császár idejében sem igen jelentette a Janus kapuk becsukása a valódi bókét. Egy időre ki volt ugyan ütve minden fegyver a birodalom ellenségeinek kezéből, de kivül és belül a roppant határokon milliók vére forrott, lelke izzott, lesve a pillanatot, amikor rajta üthetnek és bosszút állhatnak a hódítókon. Ezt az örökös bosszuérzeíet, az erősek mértéktelen hatalmi vágyát és a gyengék izzó bosszuszomját jött megszüntetni, örökre kiirtani a betlehemi kisded. Nagyszerűbb eredetét, magasabb rendeltetését hirdette az embernek, melynek nézőpontjából eltörpül minden különbség ember és ember között, miként ennek a földgolyónak minden hatalmas magassága és szédítő mélysége alig észrevehető a csillagok magasságából nézve. A végtelennek magasságába emelte az emberi lelket, oda, ahonnan látni kell a földi lót keletkezése előtt és az annak megszűnése után való dolgokat is és ahonnan nézve az emberi életet, be kell illeszteni az egyénnek a maga külön, az emberiségnek a maga egyetemes életének intézésébe mindazt, ami e földi lét előtt volt és ami e földi lót után következik. A krisztusi világnézet lényege itt van. Igazi világnézet ez, mely valóban az egész mindensóget érzi az ember létrehozó és fenntartó energiájának, minden más úgynevezett világnézet csak a bölcsőnél kezdi szemlélődését és okoskodásait és a koporsónál végzi. A kereszténység szeme a koporsó utáni jövőre van függesztve. Ott van-e ma már az emberiség ennek a világnézetnek magasságán? Meg kell döbbennünk, ha őszinte választ akarunk adni erre a kérdésre. Valóban mily hatalmas, minő isteni eszme kell, hogy legyen a keresztényT Á B C A. Gyula város újjászületésének 200 éves fordulója. Lapunk múlt évi karácsonyi számában előadtuk Gyula városnak a törökök kiűzése utáni ujontelepitésének részleteit, megemlékeztünk a visszamaradt őslakosokról, az ide visszaköltöz- ködöttekről és az uj telepesekről. Cikkünknek egy szakaszát az akkori román cenzúra törölte, amit most pótlólag közlünk. Ebben az foglaltatott, hogy a törökök idejében a velük együtt itt élő szegény magyar lakosság, többnyire várbeli jobbágyok, görög keleti vallá- suvá lettek, mert a török nem tűrte magával egy várban és városban a római katholikus papokat, még a szerzetes barátokat sem. Ezekben a magyar király embereit látta. Szintén nem szerette az uj reformáció prédikátorait sem, mert ezeket az erdélyi fejedelemséghez való vonzalom tette előtte gyanúsakká. A görög keleti oláh kalugye- rek és a bocskoros pópák kevésbbé voltak aggályosak és békében megfértek a törökökkel. így szivárogtak ide a románok és a gyulai hódoltság 126 éve alatt megerősödtek, sőt a magyarokat is, kik lelki vezetés nélkül maradtak, elolá- hositották. Ez történelmi tény. „Hogy magyarok voltak, a gyulai románok nevei mutatják: Barkóczi, Bogár, Barna, Boksa, Bihari, Balázs, Békési, Budai, Cséfai, Csizmás, Deák, Dudás, Erdélyi, Fekete. Fehér, Farkas, Gombos, Hajdú, Igricz, Imrei, Kálló, Kőrősladá- nyi, Körösi, Kertes, Katona, Kardos, Kerekes, Magyar, Mészáros, Német, Orbán, Pántos, Sebestyén, Szilágyi, Tölgyesi, Veres, Váradi, stb. stb. Ezek török szolgálatban, állottak, mint, várbeli jobbágyok és katonák (az okmányokban hadirend) ezeket a vár átadásakor a magygrság, mint a vár tartozékait átvette, később onnan kitelepítette őket előbb a vár alatti rétre, később a mai kisromán- városra, és utódaik ma is itt dinek, mint eloláhoso- dott és görög keletiekké vált régi magyarok.“ Gyula város és végvár kétszáz év előtt — amint azt egykori térkép mutatja, a mai Óvárból és a hozzátartozó, de az egész mai kastély és előtte az óvárig terjedő területet magábafoglaló és akkor beépített szigetén álló Belvárosból állott; ez szintén a várhoz tartozott, bástyákkal köröskörül volt falazva, és vízzel teljesen körülkerítve, Két hídon lehetett oda bejutni, mindkettő a ma is meglevő két kastély torony alatt vezetett be a várba. A váron felül, ,a mai Vadaskert-utcánál szakadt ki egy másik Körözs, mely a mai Fur- nincz mellett kanyarodva a Toronyi-utcán és a vármegyeház kertjén át a törvényszéki palota alá, innen a Göndöcs-népkert aljában haladva az Élővízzel párhuzamosan a ma is meglevő Kis- körözst alkotta és a Józsefváros végén egyesült az Anyakörözzsel. E két Körözs között volt az igazi külső város: Gyula. De nem az egész területén, mert ezt a két Körözst a mai báró Wenckheim Béla-utca vonalában és annak helyén egy széles vizárok, egy rendes Körözs kötötte össze és a város csak addig terjedt. Ez az átfogó Körözs a mai Komló száloda helyén folyt, ugyanott malom is állott, melynek alapépítményeit a szálloda építésénél magam is láttam. Ez az átfogó Körözs még az 1S05. évi Farkas-féle térképeken is teljes épségében látható és a Jókai-utca vonalában hid vezet át rajta. Ma felette jár a kisvasút, rajta a köves ut és itt virul a vasárnapi Mozi-korzó. Ezen két Kö- rözsön kivül a várost és határt külömböző ágak szelték át, vízimalom is állott rajtuk és pedig akkor egyszerre három jó malom szedte a vámot. Ezek a malmok a vizeket annyira fel- duzzasztották, hogy áradáskor a határ egy tengerré vált és mint dr. Karácsonyi is emliti Békésvármegye Monográfiájában, a múlt század elején is még vizáradáskor a gyulai várból egyenes vonalban Füzesgyarmatig lehetett hajózni keresztül a Sárréten. Az 1722. évi térképen látható épületek közül csak három áll még: az óvár, a mellette levő kerek lőportorony és a belvárosi nagy iskola épülete, melynek teteje három török kupolából áll. A sok kis apró házacska azóta már megnövekedett. A beköltözött németek a fentebb említett Megjelent a Gyulai Mis Malendárfum és a heti hivatalos Előjegyzési Naptár. Kapható a Békés kiadóhivatalában és a hiriapelérusitO üzletekben. Uounk mai •xám« 6 oldal.
