Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)
1920-08-25 / 69. szám
L<II. évfolyam Egyes szám ára 1 korona 09. szám. Előfizetési árak: Egész évre . . 50 K — f Fél évre . . 25 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. Gyula, 1930. augusztus 25, POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 1 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Szent István napja Budán. Szent István napját és a Szent Jobb körülhordozásának emlékünnepét páratlan fénnyel és nagyarányú hazafias lelkesedéssel ülte meg a főváros és közeli vidékének népe Budán. A szertartást Csernoch János hercegprímás végezte. Jelen volt Horthy Miklós kormányzó, a miniszterek, a katonai vezetőségek, csaknem az összes törvényhatóságok küldöttei és százezer főre becsült ünneplő néptömeg. A gyönyörű ünnepen Bangha páter mondott szép beszédet, melyből a következőket közöljük : — Közel ezer esztendeje — mondotta a többi közt — zokog a nemzet ajkán a fohász •' „Hol vagy István király, téged magyar kiván.“ De talán soha annyira a szivünk mélyéből nem fakadt ez a fohász, mint ma, amikor Szent István birodalma darabokra szakadt s a drága örökség, melyet ő reánk hagyott elveszett. Hol vagy István király, hol van a te bölcsesóged, a te erőd, a te hited, amely nemzetünket ismét kivezeti a káoszból s a biztos fennmaradás és fejlődés útjára vezeti ? De a szent király emléke nemcsak szomorú és mégis viganztaló emlék, hanem elsősorban védelem is, hatalmas memento a nemzethez, hogy térjen vissza arra az alapra, amelyen Szent István megépítette országát. A keresztény vallás nem a keresztény kurzus, nem konjunktura-kereszténység, hanem az evangéliumban s a tízparancsolatban való hit és a keresztény élet, melynek intózményszerü őre és Krisztustól rendelt irányitója az az ősi, apostoli egyház, amelynek szpntje a mi első királyunk. Tetterős, cselekvő, szentistvá- nos kereszténység az egyetlen, ami ezt az országot megmentheti, amely kicsinek és nagynak a kötelességtudás, az önzetlen haza- és népszeretet parancsait állandóan szeme elé állítja. Egyidejűleg a budai várbeli Szent István szobor talpazatánál is volt istentisztelet, itt P. Buttykay mondott remek szónoklatot, többek között a kővetkezőket: — Eljöttünk — úgymond — ide Szent István szobrához, hogy lerójuk kegyeletünket és tiszteletűnket; megidéztük Szent István szellemét, megidéztük a magyar múltat, a magyar történelmet és tegyük hozzá, hogy egy nemzeti megalázás keserves perceiben megidéztük a magyar dicsőséget, amikor még .virágos kert vala Pannónia“. És vájjon mi ez a Pannónia ma, a megváltás ez 1920. esztendejében ? Nyomorúságot látunk és a határok csonkaságát. A Hargitáról nem hoz hideg fagy mellett ózont a nemzetre, daliák helyett rokkantak, életvidám honleányok helyett gyászfátyolos magyar nők rójják panasszal tele a magyar földet. Megidéztük a múlt emlékeit és keserűséggel emlékszünk meg arról, hogy mi valamikor Európa keletén a „grande national“ voltunk, amely őrt állt a civilizáció kapuja előtt. Látom hazámat, mint egy ki- feszitett mellű óriást, amely ezer sebből vérzett, de mégis mindig talpra állt. — Ezután kijelentette, hogy Szent István igazságosságát, okosságát és erejét kellene a mai nemzedéknek utánoznia, majd igy folytatta: Egy nemzet sorsát nem szabad játékul tekinteniök sem azoknak, akik irányítják, sem azoknak akik őket alulról támogatják. A magyar nemzet élni akar, hát sírja vissza történelmi múltját, munkálkodjék, ásson és kalapáljon lelkének talaján, hogy újra virágoskert lehessen Pannónia 1 A megváltoztatott termésrendelet A hivatalos lap augusztus 20-iki száma közli az 1920. évi termésű búza, rozs, kétszeres, árpa és tengeri forgalmának szabályozásáról szóló 6923. számú rendeletet, mely a minisztérium korábbi rendeletét megváltoztatja és következőleg intézkedik: Az ellátatlan lakosság élelmezésének biztosítása végett a búza, rozs, kétszeres termés sár alá helyestetik és afelől a termelő csak e rendeletben megszabott korlátok között rendelkezhetik. Ei pedig minden termelő, tulajdonos, bérlő, részes köteles a rá eddig kivetett mennyiséget közszükségleti célra beszolgáltatni. Jogosult visszatartani azon mennyiséget, mely saját házi és gazdasági céljaira takarékos módon előirányozva neki okvetlen szükséges. Az ezen felül megmaradó mennyiséget köteles a már megszabott térítési áron az Araforgalmi Részvénytársaságnak október 15-ig megvételre felajánlani és felhívásra beszolgáltatni. Aki termését már megőröltette volna, úgy a saját szükségletén felüli lisztet a liszt minősége szerinti ármegténtés ellenében köteles az Áruforgalminak átengedni. Tiltva van a búzát vagy rozsot ipari munkáért kiszolgáltatni, ez kizárólag mezőgazdasági munkáért mint konvenció, aratórész, cséplőrész van megengedve, ha az szerződésileg jár. Akik haszonbér, aratórész, cséplőrész, konvenció vagy más hasonló természetbeni szolgáltatás címén kapnak a termelőtől búzát, rozsot, ebből a járandóságból csak annyit használhatnak fel, amennyi őket és azon személyeket megilleti, akiknek ellátásáról fgondoskodni kötelesek 1921. aug. 15-ig és pedig gazdasági munkásnak vagy cselédnek havi 25 kg, egyébként havi 20 kg. fejadag alapul vétele mellett. A különbözet vagy pénzben, vagy búza helyett más terményben igényelhető. A termelő az igy visszatartott búza mennyiséget beszolgáltatni köteles, de ha azt már kiadta volna, akkor a felesleget a községi elöljáróság köteles az igényjogosult készletéből térítési áron igénybe venni. Aki a reá eddig már kirótt köteles részt gazdasági érdekeinek sérelme nélkül búzában, rozsban beszolgáltatni nem lenne képes, ennek egy részét árpában vagy tengeriben is le- róhatja és ez esetben egy mázsa búza helyett 130 kg. árpát, vagy esetleg 200 kg. csöves tengerit köteles beadni, de ehez miniszteri engedély szükséges. Aki kukoricával cserél, annak árpát sem eladni, sem azt sertéseivel feletetni nem szabad. A jelen rendelet előtt keletkezett adásvételek, ha már teljesítve lettek, érvényesek, ha még nem lettek teljesítve, akkor érvénytelenek, még a malmok által kötött adásvételi üzletek is. A városok által már átvett gabonát és őrleményt ezek tartoznak a közélelmezési miniszternek bejelenteni ; ha még át nem vették, ezek az ügyletek is hatályukat vesztik. Felhatalmazást nyert a miniszter, hogy a rossz búzatermésre való tekintettel és a hiány pótlására a folyó évi tengeri termésnek is egy kisebb részét, amennyi feltétlenül szükségesnek mutatkozik, a közellátás céljaira egyes vidékeken igénybe vegye, ugyanezt megteheti az idei árpára és a múlt évi kukorica- termésnek 30 százalék részére már most is. A csöves ó tengeri 170, a morzsolt 200 koronában vétetik át. Az árpa és múlt évi tengeri tehát csak úgy adható el most szabad forgalomban, ha annak 30 százalékát az eladó az Áruforgalminak a fentebbi áron felajánlja. A rendelet szerint hatósági ellátásra az ösz- szes ellátatlanok igényt tarthatnak, de ki vannak zárva, akik aratórész, cséplőrész, munkabér, haszonbér, feles vagy más hasonló címen gabonajárandóságot, vagy természetbeni ellátást élveznek. Aki előzetes vásárlás folytán már el van látva, és mégis ellátásra jelentkezik, szigorúan lesz büntetve elzárással és pénzbüntetéssel. A rendelet tehát minden fajta kenyérgabonára nézve megszüntette az eddigi szabad forgalmat, de az árpára és ó kukoricára csak annak egyharmad részére. Aki eddig nem vásárolhatott búzát, az most már nem vehet; aki csak egy részét szerezte be szükségletének, az, ha búzája fogytán lesz, ellátatlannak jelentkezik. A közélelmezési miniszter azonban e rendelet szerint (8. §) fel van hatalmazva, hogy a gabonának közcélokra való igénybevételét a rendelettől eltérő módon is szabályozhassa és pótló intézkedéseket léptessen életbe; igy valószínű, hogy az ellátatlanoknak meg lesz engedve szükségleteiket a termelőknél zár alá vett búzából a fejkvóta arányában az 500 koronás árban beszerezni. Ipari munkáért búzát kérni és ezzel aztán nyerekedni már tilos. Hangok Szibériából. Messze Ázsiából, Oroszország fogoly váraiból, megindult hazafelé a magyar visszavándor- lás. Ma még nem tudhatjuk, mit jelent majd a visszaérkezők élettapasztalata, ismerete, hatása a nemzet jövő életében ? ! Csak reményeink adnak egyelőre útbaigazítást, meg a néhány értesítés, amit a megérkezettektől kapunk. Az ő lelkületűk kiviláglik egy cikkből, melyet egy ott a foglyok által szerkesztett magyar nyelvű lapba egy fogoly íőgimnáziumi tanár irt s mely igy hangzik: Nikolsk, 1920. január. »Mit csinálnak otthon ?< Ez az a kérdés, amelyet naponta elismételünk. S ennek a kérdésnek, bármennyire is megszokottnak lássék, olyan sok és annyiféle jelentősége van. Mert legyen akármilyen a hangulatunk, szomorú vagy vidám, reménnyel telt, vagy lemondástól csüggedő, a jövőben bizakodó, vagy a nemtörődömségtől elfásult, ennek a szónak >ott- hon< még mindig megvan a varázsereje. Es mégis olyan különös az nekem, hogy ez a varázserő nagyon sokakból nem azt az érzést váltja ki, amit szeretetnek hívnak, hanem a méltatlankodás, elégedetlenség, elkeseredés hangja szólal meg sokaknak ajakán. Miért ? Mert még mindég az otthoniaktól várják sorsunk javítását, nélkülözéseink enyhítését, szóval anyagi támogatást. Mert nyomorban vagyunk, úgyszólván alamizsnából élünk. Panaszra és méltatlankodásra van elég okunk. De hogy ez érzéseket s e hanLapunk mai uámi 4 oldal.
