Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-04-20 / 7. szám, Vörös Zászló
2 A beérkező ügydarabok 6 csoportba osztatnak, u. m.: 1. elnöki, 2. közgazdasági, 3. közellátási és gazdasági, 4. szociális, felebbvi- teli, jogi, 5. tanügyi és 6 pénzügyi. A csoportok előadóinak az üléseken tanácskozási joguk van. Az összes ügyek, az elnökieken kivül, egy közös iktatóba vezetendök. A kiadmányok, mint ■a megyei tanács kiadmányai adatnak ki és a direktórium valamelyik tagja, vagy a direktórium által megbízandó csoportvezető által aláirandók. A megyei tanács felhatalmazza a direktóriumot, hogy a vármegyei és járási személyzetet az újonnan csoportosított ügyek intézésére ossza be és a felesleges, vagy egyébként megbízhatatlan alkalmazottakat rendelkezési állományba helyezze. A megyei árvaszék a Forradalmi Kormányzótanács intézkedéséig mai szervezetében fenntartandó. Ez a határozat a Forradalmi Kormányzó- tanács Balügyi Népbiztosságának előterjesztendő. A határozati javaslat elfogadása után Martos elvtárs indítványozta, hogy a tanács küldjön ki egy jelölő-bizottságot a 25—30 tagú megyei intéző-bizottság, a 3 tagú direktórium, továbbá az Országos Tanácsba kiküldendö 6 tag kijelölése céljaool. A jelöltekre titkosan történik a szavazás. Felhívta Martos elvtárs a munkástanácsot arra is, hogy foglaljon állást a megyeszékhely kérdésében is. Ez a kérdés régebben izgatta és izgatja még most is a vármegyét. Tovább itt már kertelni nem lehet, hanem választani kell Gyula és Csaba között. A megyei direktórium azért nem foglalt állást és nem tett javaslatot, hogy ne érhesse a lokálpatriotizmus vádja. Halász elvtárs nézete szerint a kérdést úgy lehet legkönnyebben megoldani, hogy az adminisztráció Gyulán marad, de a gyűlések Csabán lesznek, mint a megye forgalmi gócpontján. Czibor elvtárs megyei párttitkar szerint az adminisztrációt és a tanácskozást egymástól elválasztani nem lehet. Ahol az egyik van, ott kell lenni a másiknak is. Bár ő Csabán lakik, mégis az a véleménye, hogy helyesebb, ha a megye központja most még Gyula marad, mert a megyei központi közigazgatás évtizedek óta úgy berendezkedett Gyulán, hogy azt megrázkódtatás nélkül más városba áttelepíteni lehetetlenség. A Kormányzótanács előreláthatólag úgy intézkedik majd, hogy Csaba lesz a vármegye székhelye, — de addig csak maradjon Gyulán a központ és legyenek ott a központi gyűlések is. B. Molnár, úri és Martos elvtársak felszólalásai után a Munkástanács ilyen értelemben határozott. A választás. Cörbics elnöklő elvtárs javaslatára a munkástanács a kandidáló-bizottság tagjaivá Kiszel Antal, Nyilas András, Raj ki Sándor, B. Molnár Imre, Petrucz Traján, Dankó György és Patai József elvtársakat választotta meg. A jelölő-bizottság nagyon sokáig, csaknem teljes két óra hosszáig tanácskozott. A jelölés eredményét Kiszel Antal elvtárs terjesztette elő a következőkben : Á megyei intéző-bizottság tagjai. A gyulai járásból: Martos Manó, Kiszel Antal, ifj. Sál István, Csomós János, Ettig Károly (Gyula), Ri- polti Vilmos (Kétegyháza). A csabai járásból: Bottá Pál, Fábián György, Szentgyörgyi Marcell, Baukó Mihály (Csaba), Nagy András (Kígyós). A gyomai járásból: B. Molnár Imre (Gyoma), Bartos Pál (Endrőd). A szeghalmi járásból : Vasvári István (Szeghalom), Makai Mihály (Füzesgyarmat), Rózsa János (Körösladány). A békési járásból: Petrucz Traján, Horváth Sándor, Őri Sándor (Békés), Hay József (Mezőberény). A szarvasi járásból: Valent György (Szarvas), Halász Aladár (Békésszentandrás), Molnár Pál (Kondoros). Az orosházi járásból: Görbics László, Németh András (Orosháza), Szokolai Pál (Tótkomlós), Horvath István (Csorvás) elvtársak. A megyei direktórium tagjai: Martos Manó, Somogyi Imre, ifj. Sál István elvtársak. Az Országos Tanácsban: Bottá Pál (Csaba), Rajki Sándor (Orosháza), Kiszel Antal (Gyula), Demeter György II. (Szarvas), Őri Sándor (Békés), B. Molnár Imre (Gyoma) elvtársak fogják Békésmegyét képviselni. A jelöltekre a szavazás titkosan történt. Szavazásra azonban az idő előrehaladottsága miatt csak délután 2 órakor került a sor. A délutáni titkos szavazás eredmény e fennVörös Zászló tebb közölt jelölt-lista győzelme lett. Ellenjelöltek nem is voltak. Az Országos Tanács tagjainak választásánál még Vasváry István (Szeghalom), Horváth Sándor (Békés), Horváth István (Csorvás) és Fábián György (Csaba) elvtársak kaptak több-kevesebb szavazatot. A megyei Munkástanács elnökévé Martos Manó, titkárává pedig Sál István elvtársakat választották meg közfelkiáltással. Bejelentette Martos elvtárs, hogy a Kormányzótanács rendeletének megfelelően még két bizottságot kell alakítani: a birtokrendező- és termelésbiztositó bizottságot, mely három tagból áll, továbbá a 12 tagú művelődési osztályt. melynek feladata a megye összes kulturális intézményeit a proletárdiktatúra szolgálatába állítani. Mihelyt ez az ügyosztály megkezdi működését, megszűnnek az iskolaszékek, a tanfelügyelőségek és a tankerületi főigazgatóságok. Nyilas András elvtárs a birtokrendező-bizott- ságba tagokul Fábián György (Csaba), Nagy András (Kígyós) és Németh András (Orosháza) elvtársakat ajánlotta. Martos Manó elnök elvtárs javaslatával szemben a Tanács többsége Nyilas elvtárs javaslata mellett foglalt állást. A művelődési osztály szervezésénél parázs vita támadt akörül, hogy az osztályt most ala- kitsa-e meg a Tanács, vagy pedig e nagy és körültekintő munkát rábízza a megyei intéző-bizottságra ? A vitában Somogyi Imre, Görbics László, Nyilas András, Ettig Károly, Martos Manó és Szentgyörgyi Marcell elvtársak vettek részt. Végeredményben a Tanács a 12 tagú szakosztály megalakítása mellett foglalt állást. Áz osztály tagjai: ifj. Sál István, Ettig Károly, Kiszel Antal, Somogyi Imre, Martos Manó (Gyula), Nyilas András, Zsebik Pál (Békéscsaba), Pataki János (Szarvas), Petrucz Traján (Békés), Halász Aladár (Békésszentandrás). Supkégel Emil (Szentetornya) és Szabó Sándor (Orosháza) elvtársak lettek. Végül Nyilas András elvtárs indítványozta, bogy mivel tudomása szerint Dobozmegy er és Póstelek Csabához akar csatlakozni, Gerendás pedig önállósulni szándékozik: utasította a Munkástanács a megyei direktóriumot, hogy lépjen érintkezésbe az érdekelt községek munkástanácsaival és tárgyalja meg velők a csatlakozás, illetve az önállósulás kérdését. Martos Manó elvtárs elnök az egész ügyne k a napirendről való levétele mellett érvel. Rí kell bizm ezt a birtokreudező-bizottságra. Hoivát István elvtárs (Csorvas) szintén nem óhajt a kérdéssel foglalkozni. A proletárdiktatúra nem ismer határokat. A birtokrendezés után úgyis egy nagy termelőszövetkezet lesz az egész nugye A vita végén a Munkástanács elfogadta Nyilas elvtárs indítványát. A megyei munkástanács első fontos ülése Martos elnökelvtárs buzdító zárószavaival ért véget. Karcolatok* A proletár. Nemzetközi szóval kellett kifejezni a szegény ember nemzetközi nyomorát, de azért van magyar szó is, amely fedi a proletár fogalmát. A »Nincsetlen«. Mert akinek semmije sincs, az proletár. Aki mindig dolgozott, de mindig másnak, az proletár. Aki napszámért, bérért, vagy fizetésért oda adta izmait, vagy az agya velejét a gazdag dolgoztatónak és nem kapott cserébe egy morzsát se a hatalomból, a jogból, a törvényes igazságból és az egyenlőségből : az proletár, ki- uzsorázott nincsetlen abban a társadalomban, amelyben minden kiváltságot az ingyenélők, a herék, az élősdiek harácsoltak el. Proletár a szegény földmi vés, akinek verejtékéből lett kövér és termékeny a magyar tele- vény, de magának sohasem arathatott. A munkás, akit gyárakban és műhelyekben a tőke gépekhez szijazott, vagy a szellemi munkás, akit az író asztalokhoz láncolt és dolgoztatta ébbérért hajnaltól alkonyatig, aki semmit se szerezhetett, csak tüdőbajt és korai aggságot: az proletár. Proletár volt a reménytelenül dolgozó, akárhol, akárkiért dolgozó. Aki mindig éhezett, mindig fázott, mindig rongyokban járt, aki tej nélkül nevelte fel a gyermekét, hit nélkül az ábrándjait. A legtisztább lelkiismeretet a proletárok közt keresd, a legönzetlenebbet is. De azt is, aki az emberiség jogainak megvédelmezésében legerősebb. Mert a proletár lelki ereje nem zsibbadt meg az évszázados elnyomottságban. Világokat teremt most a proletárerő, azok helyett, amelyek a gazdagok fertőjébe fúltak. 1919. április 20 A vörös nap felé diadalmasan száguldó világkerék küllőibe belekapaszkodnak a konkolyhintők. Lihegve, eltorzult arccal, kétségbeesett erőfeszítéssel próbálják magukat fenntartani — de hiába! A forgás hatalmas. Amit millióknak öntudatra ébredő, izgalomtól megfeszült karja hajt, azt meg nem aliithatja fekete lelkű nyomorultak megfizetett erőlködése. Hiába őltögetik nyelvüket, hiába a hazug frázisok ezerhullámu tengere, hiába a megfizettetést le- orditó állelkesedés! A kerék forog s elgázolja könyörtelenül azt a parányi férget, amely útját állani merészkedik. Elhullanak. De csak a gyöngék maradnak a porban térdrehultan. Az erősek többen vannak, mindig többen és többen vannak a nagyszerű szekéren, melynek vérvörös, szeplőtlen vitorláit büszkén dagasztja a tavaszi szél. Száguldva ragadja a felébredt ősi Erő, a fenséges kocsis, az akarat, hátracsap az Igazság ostorával és ettől a suhintástól megsemmisülnek a hazugok és kételkedők. És az elhintett konkoly nem fog kikelni. Elnyomja, megöli a mindjobban kivirágzó lelkiismeret, mely az egyetlen ur lesz most a földön. El fogja hinni most más: mindenki az egyetlen, gyönyörű, fenséges és egyszerű igazságot, hogy az emberiség célja: az emberi életet mindenki számára gazdaggá, széppé és szabadá tenni. Ezért indult meg a világkerék ! A jobb életért, a becsületesebb világért, az előretörésért, a világosságért s a fautomok legfantomobbjáért, és legszebbjéért: az Igazságért! A vörösnap hősége leperzseli a küllőkbe kapaszkodó konkolyhintők elgémberedett ujjait ! A városi intéző-bizottság első ülése. Folyó hó 12 én délután 6 órakor tartotta első ülését a városháza nagytermében a Munkás*, Katona- és Földmivestanács intéző bizottsága. Jelen voltak a húsz intéző-bizottsági tagon kivül a városi hivatalok előadó-tisztviselői és a háromtagú városi direktórium. Az ülést Somogyi Imre elvtárs nyitotta meg és a tárgyalás mikénti menetének ismertetése után indítványozta, hogy az intéző-bizottság válasszon kebeléből egy elnököt. Titkos szavazás utján elnöknek Somogyi Imre elvtárs választatott meg, ki megköszönte a belé helyezett bizalmat és kérte a bizottságot, hogy a tárgyalandó ügyekhez mindenki röviden és szabatosan szóljon hozzá. Első előadó dr. Schriffert Ferene elvtárs, direktóriumi tag volt, ki a városi direktórium eddigi fontosabb határozatait és intézkedéseit terjesztette elő. Utána Nádházy Gyula elvtárs, köz- igazgatási előadó, Levandoitszky Dezső elvtárs, számvevőségi előadó, Móricz István műszaki előadó és dr. Kovalszky Róbert elvtárs, ügyészi előadó referálták a tolyó ügyeket. Az ügyek megvitatásában az előadókon kivül Schriffert Ferenc, Grünfeld Jakab, Mihalecz Péter, ifj. Szabó Lajos, Beleznay Sándor, M. Szabó István, Dundler Károly, ifj. Sál István, Perei András, Sebestyén Ferenc, Bogár István, Szabó János, ifj. Steigerwald István elvtársak vettek részt. A folyó ügyek és beadványok Ietárgvalása után az intéző-bizottság több albizottságot alakított a várkastély leltározására, a tejcsarnok ellenőrzésére és irányítására s az árukíutaló-bizottság kiegészítésére, illetve az áruelosztás és eladás szabályozására. A városi árvaszéki bizottságba az előadón kivül Schriffert, Dundler és Perei direktóriumi tagok lettek határozathozatali jogkörrel beválasztva. Fontosabb és vitás ügyek az intézőbizottság elé kerülnek. A. városi földmivelésügyi kollégium tagjaivá Földesi István, Tollas Gábor és Sebestyén Ferenc elrtársak lettek ideiglenesen beválasztva. Foglalkozott még a bizottság Domonkos János elvtárs, muzeumőr beadványával, melyet a békésvármegyei muzeum történelmi értékének szemmeltartása mellett kedvezően fog elintézni. A kereskedelmi árak szabályozása körül kifejlett vita és dr. Bárdos Artur főorvos jelentése «tán az ülés este fél tíz órakor véget ért.
