Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)

1919-04-20 / 7. szám, Vörös Zászló

1919. április 20. lllaíűuos betegség- és balesetbiztosítási kötelezettség. Minden özem, üzlet, köz- és magánhivatal, iroda, műhely, háztartás vezetője köteles bármi­nemű alkalmazottjait (beleértve az összes ház­tartási alkalmazottakat, sőt bejárókat is) 5 nap alatt a gyulai kerületi munkásbiztositó pénztárnál írásban bejelenteni. A bejelentés elmulasztását a forradalmi törvényszék torolja meg. A bejelentés folytán a hivatalos nyomtat­ványokat mindenkinek megküldi a pénztár. A biztosítási járulék heti 2 10 K, 4 20 K, 5 04 K, 6 72 K, 8’40 K aszerint, amint a munkás napibére 5T0 K, 14 K, 18 K-án alul s végül ezen felül van. A járulék felét a munkáltató, felét a munkás fizeti. Ennek ellenében biztosítva vannak az alkal­mazottak betegség, baleset, terhesség, gyermek­ágy, szoptatási munkamulasztás esetére. A táp­pénz fokozatosan napi 3'75 K-től 15 K-ig eme1- ktdik a munkamulasztás tartama szerint. Család- fenntartóknál 5 K-tól 20 K-ig. Ugyanennyi a terhességi és gyermekágyi segély. Végül 150 K-tól ö00 K-ig terjedő temetkezési segély is biztosittatik. Hatnál kevesebb munkást foglalkoztató kéz­műves iparosok minden alkalmazott Htán még heti 25 fillér balesetbiztosítási dijat fizetnek. A gyulai kerületi munkásbiztositó pénztár, a bejelentésekre vonatkozólag a megye területén falragasz utján hivta fel az érdekelteket. Kint az utcán. Megfigyelés. Kint az utcán járok. Jönnek velem szembe emberek, asszonyok, gyerekek, lányok. Szemébe nézek mindenkinek, keresem nézé­sükben az örök emberszeretetet. Bizony sok, nagyon sok szegénységet, nyomort látni az utcán. És az emberek olyan idegenül néznek egymásra. Pedig most van itt a kora az általános emberszeretet, a jószívű­ség megnyilvánulásának. Krisztusi időket élünk Madách „Ember tragédiájának“ költői zseniálitása kél valóra. A falanx-rendszer gyermekvédelmének kora ez S mit látunk az utcán ? Rongyos, mezí­telen, didergő, elkónyszeredett gyermekeket. Ma egy hete — a múlt vasárnap — dél­ben mentek itt Gyulán keresztül a békéscsa bai vörös tüzérek- A Reisner-malom előtt áll­tak meg Ott ebédeltek. Levest, húst és borsó­főzeléket. A katonák közben tüzet raktak. Hűvös szél kezdett fújni, körülállták a tüzet és me­legedtek. A katonák közé állott egy 8 éves kis fiú­gyermek is és a földre kuporodva melengette meggémberedett tagjait. Volt rajta egy nyári nadrág, egy gombnélküli nyitott, rongyos ka­bátka és egy vászonsapka. Egyéb semmi. Szép szőke fiúcska volt. Okos kék sze­meiből a márciusi hideg könyeket csalt ki. A szabadban rakott tűz nem sok oltalmat nyúj­tott neki a hideg ellen — ebben az öltözet­ben. Szörnyen didergett. Megkérdeztem: Kié vagy, hol laktok ? Csak a második kérdésemre válaszolt: A Ko­sároldalban Önkénytelenül nyúltam a tárcám után. Máskor egy hatost adtam volna neki, most egy kétkoronást. Megnézte a pénzt s usgyi vesd el ma­gad, elszaladt, megijedt, hogy még visszatalá­lom kérni. Bizonyára hazaszaladt. Ott állt a hátunk megett egy csizmába, vastag téli, ünneplő, fekete ruhába, fekete ka­lappal a fején, öltözött parasztgyerek. Azt mondom neki: Lásd meghívhattad volna ezt a szegény gyermeket ebédre hozzátok! — Hívja meg maga — válaszolta ride­gen, szívtelenül. * Hiába, az embereket még nevelni kell az emberszeretetre. Elsősorban legfőkópen arra, hogy figyel­jék meg, lássák s észrevegyék a nyomort Másodsorban, hogy a nyomor látásán meginduljanak, szivük húrjain egy jobb érzés rezdüljön meg — és könyörüljenek meg az igazán elhagyottakon. Mert ezt nem lehet hatóságilag elintézni; hol van a hatóságnak annyi szeme, hogy min­den nyomort meglásson és hol van annyi keze, hogy mindegyiken segítsen. És aztán a ható­Vörös Zászló sági segélynek nincsen olyan erkölcsi hatása. Milyen szép lett volna, magasztos, fel­emelő, ha az a jól öltözött, jómódúnak látszó gyerek látva azt a nyomorait, félig meztelen, didergő gyereket, azt mondta volna: — Gyere hozzánk, nekem ezen az ünneplő ruhán kivül van még más hétköznapi ruhám t is, adok neked is jó s meleg ruhát s ódes- ’ anyám nekem főzött jó, meleg ételt, gyere és lakjál jól. Ez az a vallás, amit az iskolákban taní­tani kell Én bízom benne, mert most olyan időket élünk, hogy ez igen hamar be fog következni. (—SS —ó) Egy elmaradt válasz. Ijevél a szerkesztőhöz. Debreczen, 1919. március 18. Kedves Szerkesztő Eivtárs ! Amikor — egy zimankós téli napon — az igazság keresésében előhívtam a nép előtt a teájuk mellett gubbasztó „urakat“ s meg­mertem döngetni a reakció várának ódon ka­puit — tudod — a „Bókés“-ben megtámadtak érte. Tudod, hogy a lovagin« újságírói tisztes­séggel reflektálni is akartam ezen támadásra s meg is mutattam kéziratomat az ellenem iró urnák, kinek megjegyzéseit hajlandó vol­tam beletódni a saját szövegembe s dacára ennek — nem jelentették meg replikámat. Nem szeretem a morális adósságot sem, ennélfogva kérlek, az igazság óé zsurnaliszta etika értel­mében, közöld le lapodban — bár egy kissé idejét múlta — e^en replikámat. Megyesy Ágoston törvényszéki bíró urnák ! Adósa vágyók Önnek egy reflexióval, melyet a „Bókós“-benÁz októberi forradalom első nap­jaiban Írott énekében szabott reám. így tör­tént : Forradalmi lázban vibráló tömeg ázott a Kossuth-tóré'n. Fiatal, hithü forradalmi rajon­gással láttám a pódiumról egy nagy vörös sereget, mély megindult keletről, hogy meg­ostromolja nyugat fényes hazugvárát s le­győzze évszázadok lidérces átkát a maga szeDt munkás vérével s megépítse magának koronátlan aeóltróniát; felépítse a munkásság gyönyörű hazáját az elpusztult renyhék sírjai fölött. Láttam a nép'kínos magárahagyatott- ságát s az intelligencia hideg közönyét, mely csak addig tudott lelkesedni a forradalmi vívmányokért, amig a maga rabláncait látta lelhullani vézna kezeiről. Ismertem a forrada­lom psycbójét s igazát és éppen ezért nem láttam már akkor sem befejezettnek a forra­dalmat. Tudtam, hogy a felszabadult munkás- milliókat nem elégítik ki többé üres polgári liberális frázisok, — hatalomra vágyik, amire predesztinálva is van. S amikor az intelli­gencia reakciós viselkedését láttam, igen, rá mertem szólani a teája mellől kritizáló intel ligenciára, hogy „ne hagyja magára a népet, nehogy úgy járjon, mint az orosz intellektuel, amelyet felpereseit a szocialista forradalom vö­rös lángjaTiszta, jóhiszemű meggyőződésből és a hosszú időj óta félrevezetett elsanyargat- tatásában elsati/yujt nép iránti igaz szerétéi­ből tettem ezt. 8 Ön sietett megvallani, hogy ez kinek szólt Ma már nem kell jósolnom, ma már Ön is látja azt, amitől én menteni óhajtottam azt az intellektuell amely magát dolgozó mun­kásnak érzi. Ma már ön sem hunyhat szemet a reakció borús horizontjára felkapaszkodott vörös zivatar előtt, amely nemsokára végig seper Nyugaton s utjából irgalmatlanul söpri el a régi reakció utolsó maradványait is ... . A fait accompli imparfait-jóben vagyunk már s a nép még mindig nem találta meg a maga igaz útját. Még ott tévelyeg a régi „rend“ sötétjében s Önök nesm sietnek azt az ő útjára vezetni. Az önökére! nem fogják többé terelni tudni; az osztályhegemonia ledőlt a kapitaliz mussal — ez a koij szelleme . . . Ami pedig cikkének bucsusorait illeti, az jogtalan és rosse akarata vád volt ellenem Ön az érvényesülni /akarás hitvány jellemére konkludált. Nem Uram, még vannak s az uj kornak, csak ilyen emberei lehetnek, akik benne élnek az Önzetlen körben, mint ahogy a Fiú és a Szentlélek az Atyában s csak egymásért lehetijek* egyben, Ez az a krisztusi világrend, amelyért lehet és kell önzetlenül is dolgozni. Aki ezt érzi magában az beleillik ebbe a társadalomba, aki nem, annak fájni fog a 3 kényszer-zubbony, mint ahogy nekünk fájt mig jártuk a háború tövises utait s vódtük a polgári rend dülledező bástyáit ... Az igaz­ság kedvéért pedig megjegyzem, hogy a torra- * dalom alatt szülővárosom népe érdekében a Nemzeti Tanács-ban teljesített munkámért, mely néha fáradtságosabb volt, mint az Ön kritikája, még az erkölcsi kompenzációt sem vártam, anyagiakat meg jóelőré visszautasítot­tam s még akkor is visszautasítanám, ha a hadimiiliókra kontemplált infoból minden nyo­mort ki tudtunk volna elégíteni. De ha ezen utamon érvényesülnöm is kellene akkor sem választottam ezt az érvényesülésért, hanem az­ért, hogy ezen az utón együtt haladhassak azokkal a munkás jaöilliókkal, akikkel együtt hallgattam a Neva partján búgó gépek ördögi zenéjét, amig félfontnyi fekete kenyeremmel szomorúan tápláltam fáradt testemet s amig Önök lelketlen hazugsággal uszították itthon egymásra a nyomorultak millióit s tétlenül nézték az elsatnyult gyermekeknek mint görnyed ahyja állati munkában s mint nő a tőke bűnös óriássá .... S áekünk kellett jönni . . . Ifj. Prattínger Ferenc. * Leközöltem ezt a . cikket, szívesen és örömmel, mert ismerem az előzményeket. Cikkíró elvtársam árrá az időre céloz, amikor (nem is olyan régim) még gúny és kritika volt osztályrésze-'' az igazságért küzdőknek. Sokat és sokaknak lehetne Írni dörgedelmes hévvel, de m/oem bosszút lihegünk, mi bókét hirdetünk, .ráért tudjuk és érezzük, hogy a gáncsosk.sraók pohara betelt és immár mea culpát susognak • • • / Szerkesztő. RÖVID HÍREK. Vörös hajnal. A mártír proletár kérges tenyere Ökölbe szorulva végre lecsapott! Ütése nyomán szikra pattan szerte S a szikra száll gyújtón, perzselve Mindent, mi korhadt — a múltat, tegnapot. A mártír proletár sok verejtéke — Homlokról eredő keserű tenger — Mély, sötét medréből mintha kilépne Tajtékzón a burján-erdős rétre . . . Most tépi a gazt az TJj ember. Messze kelet felöl pirkad a hajnal . Mártír proletár, ez a te hajnalod, Ne téveszd össze csillogó arannyal Mit feléd nyújt az ur, az ördög-angyal, A te hajnalod vörös színben ragyog. 'Wiszt Konrácl. A »Vörös Zászló« regénye Lapunk mai számabau közölni kezdjük Somogyi Imre szer­kesztő-elvtárs rak vPater Angelus“ cimü kis regényét, melyet az »Érdekes Újság« regény­pályázatán a bíráló bizottság dicsérő elismerés­sel tüntetett ki. Tekintettel a papirhiányra, csak apró részletekben áll módunkban e szépirodalmi dolgozatot közölni, de mindazonáltal felhívjuk rá előre is olvasóink figyelmét. Városi és megyei direktorinál Mint előző számunkban megírtuk, megalakult a városi direk­tórium is, mely a városházán székel. A városi, falud és megyei tanácsok rendszeres megalaku­lása után nagy és fontos feladatokat kell meg­oldani a proletariátus exponenseinek. Az uj, igaz és boldog világteremtéshez rögös ut vezet. Fel­kérjük a közönséget, bogy az időtakaritás és muokamegoszlás céljából csak halasztást nem tűrő ügyekben keressék fel a direktóriumokat. Általános helyi ügyekben a városi direktórium illetékes ; a vármegyei direktórium az egész megyére ki­ható politikai és közigazgatási irányítást végzi. Tanilók és tanárok nagy gyűlése. Mint ér­tesülünk, abból a célból, hogy varmegyénk min­den egyes tanítója és tanára tisztában legyen a szovjet köztársaság irányzatának alapját képező szociál-kouimunisztikus elvek gyakorlati kivitelé­vel, Szeghalmi Gyula tanitó-elvtársunk, a jeles iró és történész folyó hó vége felé, valószmüleg 24 én délelőtt Békéscsabán propaganda előadást fog tartani, amelyen előreláthatólag Kunfi Zaig- raond elvtárs, közoktatásügyi népbiztos is részt fog venni és szintén előadást fog tartani. A nagy gyűlésen minden megyei tanár, tanító és tanítónő részt fog venni, körülbelül hatszázan. Az előmun­kálatok folyamatban vannak. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom