Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-04-20 / 7. szám, Vörös Zászló
1919. április 20. lllaíűuos betegség- és balesetbiztosítási kötelezettség. Minden özem, üzlet, köz- és magánhivatal, iroda, műhely, háztartás vezetője köteles bárminemű alkalmazottjait (beleértve az összes háztartási alkalmazottakat, sőt bejárókat is) 5 nap alatt a gyulai kerületi munkásbiztositó pénztárnál írásban bejelenteni. A bejelentés elmulasztását a forradalmi törvényszék torolja meg. A bejelentés folytán a hivatalos nyomtatványokat mindenkinek megküldi a pénztár. A biztosítási járulék heti 2 10 K, 4 20 K, 5 04 K, 6 72 K, 8’40 K aszerint, amint a munkás napibére 5T0 K, 14 K, 18 K-án alul s végül ezen felül van. A járulék felét a munkáltató, felét a munkás fizeti. Ennek ellenében biztosítva vannak az alkalmazottak betegség, baleset, terhesség, gyermekágy, szoptatási munkamulasztás esetére. A táppénz fokozatosan napi 3'75 K-től 15 K-ig eme1- ktdik a munkamulasztás tartama szerint. Család- fenntartóknál 5 K-tól 20 K-ig. Ugyanennyi a terhességi és gyermekágyi segély. Végül 150 K-tól ö00 K-ig terjedő temetkezési segély is biztosittatik. Hatnál kevesebb munkást foglalkoztató kézműves iparosok minden alkalmazott Htán még heti 25 fillér balesetbiztosítási dijat fizetnek. A gyulai kerületi munkásbiztositó pénztár, a bejelentésekre vonatkozólag a megye területén falragasz utján hivta fel az érdekelteket. Kint az utcán. Megfigyelés. Kint az utcán járok. Jönnek velem szembe emberek, asszonyok, gyerekek, lányok. Szemébe nézek mindenkinek, keresem nézésükben az örök emberszeretetet. Bizony sok, nagyon sok szegénységet, nyomort látni az utcán. És az emberek olyan idegenül néznek egymásra. Pedig most van itt a kora az általános emberszeretet, a jószívűség megnyilvánulásának. Krisztusi időket élünk Madách „Ember tragédiájának“ költői zseniálitása kél valóra. A falanx-rendszer gyermekvédelmének kora ez S mit látunk az utcán ? Rongyos, mezítelen, didergő, elkónyszeredett gyermekeket. Ma egy hete — a múlt vasárnap — délben mentek itt Gyulán keresztül a békéscsa bai vörös tüzérek- A Reisner-malom előtt álltak meg Ott ebédeltek. Levest, húst és borsófőzeléket. A katonák közben tüzet raktak. Hűvös szél kezdett fújni, körülállták a tüzet és melegedtek. A katonák közé állott egy 8 éves kis fiúgyermek is és a földre kuporodva melengette meggémberedett tagjait. Volt rajta egy nyári nadrág, egy gombnélküli nyitott, rongyos kabátka és egy vászonsapka. Egyéb semmi. Szép szőke fiúcska volt. Okos kék szemeiből a márciusi hideg könyeket csalt ki. A szabadban rakott tűz nem sok oltalmat nyújtott neki a hideg ellen — ebben az öltözetben. Szörnyen didergett. Megkérdeztem: Kié vagy, hol laktok ? Csak a második kérdésemre válaszolt: A Kosároldalban Önkénytelenül nyúltam a tárcám után. Máskor egy hatost adtam volna neki, most egy kétkoronást. Megnézte a pénzt s usgyi vesd el magad, elszaladt, megijedt, hogy még visszatalálom kérni. Bizonyára hazaszaladt. Ott állt a hátunk megett egy csizmába, vastag téli, ünneplő, fekete ruhába, fekete kalappal a fején, öltözött parasztgyerek. Azt mondom neki: Lásd meghívhattad volna ezt a szegény gyermeket ebédre hozzátok! — Hívja meg maga — válaszolta ridegen, szívtelenül. * Hiába, az embereket még nevelni kell az emberszeretetre. Elsősorban legfőkópen arra, hogy figyeljék meg, lássák s észrevegyék a nyomort Másodsorban, hogy a nyomor látásán meginduljanak, szivük húrjain egy jobb érzés rezdüljön meg — és könyörüljenek meg az igazán elhagyottakon. Mert ezt nem lehet hatóságilag elintézni; hol van a hatóságnak annyi szeme, hogy minden nyomort meglásson és hol van annyi keze, hogy mindegyiken segítsen. És aztán a hatóVörös Zászló sági segélynek nincsen olyan erkölcsi hatása. Milyen szép lett volna, magasztos, felemelő, ha az a jól öltözött, jómódúnak látszó gyerek látva azt a nyomorait, félig meztelen, didergő gyereket, azt mondta volna: — Gyere hozzánk, nekem ezen az ünneplő ruhán kivül van még más hétköznapi ruhám t is, adok neked is jó s meleg ruhát s ódes- ’ anyám nekem főzött jó, meleg ételt, gyere és lakjál jól. Ez az a vallás, amit az iskolákban tanítani kell Én bízom benne, mert most olyan időket élünk, hogy ez igen hamar be fog következni. (—SS —ó) Egy elmaradt válasz. Ijevél a szerkesztőhöz. Debreczen, 1919. március 18. Kedves Szerkesztő Eivtárs ! Amikor — egy zimankós téli napon — az igazság keresésében előhívtam a nép előtt a teájuk mellett gubbasztó „urakat“ s megmertem döngetni a reakció várának ódon kapuit — tudod — a „Bókés“-ben megtámadtak érte. Tudod, hogy a lovagin« újságírói tisztességgel reflektálni is akartam ezen támadásra s meg is mutattam kéziratomat az ellenem iró urnák, kinek megjegyzéseit hajlandó voltam beletódni a saját szövegembe s dacára ennek — nem jelentették meg replikámat. Nem szeretem a morális adósságot sem, ennélfogva kérlek, az igazság óé zsurnaliszta etika értelmében, közöld le lapodban — bár egy kissé idejét múlta — e^en replikámat. Megyesy Ágoston törvényszéki bíró urnák ! Adósa vágyók Önnek egy reflexióval, melyet a „Bókós“-benÁz októberi forradalom első napjaiban Írott énekében szabott reám. így történt : Forradalmi lázban vibráló tömeg ázott a Kossuth-tóré'n. Fiatal, hithü forradalmi rajongással láttám a pódiumról egy nagy vörös sereget, mély megindult keletről, hogy megostromolja nyugat fényes hazugvárát s legyőzze évszázadok lidérces átkát a maga szeDt munkás vérével s megépítse magának koronátlan aeóltróniát; felépítse a munkásság gyönyörű hazáját az elpusztult renyhék sírjai fölött. Láttam a nép'kínos magárahagyatott- ságát s az intelligencia hideg közönyét, mely csak addig tudott lelkesedni a forradalmi vívmányokért, amig a maga rabláncait látta lelhullani vézna kezeiről. Ismertem a forradalom psycbójét s igazát és éppen ezért nem láttam már akkor sem befejezettnek a forradalmat. Tudtam, hogy a felszabadult munkás- milliókat nem elégítik ki többé üres polgári liberális frázisok, — hatalomra vágyik, amire predesztinálva is van. S amikor az intelligencia reakciós viselkedését láttam, igen, rá mertem szólani a teája mellől kritizáló intel ligenciára, hogy „ne hagyja magára a népet, nehogy úgy járjon, mint az orosz intellektuel, amelyet felpereseit a szocialista forradalom vörös lángjaTiszta, jóhiszemű meggyőződésből és a hosszú időj óta félrevezetett elsanyargat- tatásában elsati/yujt nép iránti igaz szerétéiből tettem ezt. 8 Ön sietett megvallani, hogy ez kinek szólt Ma már nem kell jósolnom, ma már Ön is látja azt, amitől én menteni óhajtottam azt az intellektuell amely magát dolgozó munkásnak érzi. Ma már ön sem hunyhat szemet a reakció borús horizontjára felkapaszkodott vörös zivatar előtt, amely nemsokára végig seper Nyugaton s utjából irgalmatlanul söpri el a régi reakció utolsó maradványait is ... . A fait accompli imparfait-jóben vagyunk már s a nép még mindig nem találta meg a maga igaz útját. Még ott tévelyeg a régi „rend“ sötétjében s Önök nesm sietnek azt az ő útjára vezetni. Az önökére! nem fogják többé terelni tudni; az osztályhegemonia ledőlt a kapitaliz mussal — ez a koij szelleme . . . Ami pedig cikkének bucsusorait illeti, az jogtalan és rosse akarata vád volt ellenem Ön az érvényesülni /akarás hitvány jellemére konkludált. Nem Uram, még vannak s az uj kornak, csak ilyen emberei lehetnek, akik benne élnek az Önzetlen körben, mint ahogy a Fiú és a Szentlélek az Atyában s csak egymásért lehetijek* egyben, Ez az a krisztusi világrend, amelyért lehet és kell önzetlenül is dolgozni. Aki ezt érzi magában az beleillik ebbe a társadalomba, aki nem, annak fájni fog a 3 kényszer-zubbony, mint ahogy nekünk fájt mig jártuk a háború tövises utait s vódtük a polgári rend dülledező bástyáit ... Az igazság kedvéért pedig megjegyzem, hogy a torra- * dalom alatt szülővárosom népe érdekében a Nemzeti Tanács-ban teljesített munkámért, mely néha fáradtságosabb volt, mint az Ön kritikája, még az erkölcsi kompenzációt sem vártam, anyagiakat meg jóelőré visszautasítottam s még akkor is visszautasítanám, ha a hadimiiliókra kontemplált infoból minden nyomort ki tudtunk volna elégíteni. De ha ezen utamon érvényesülnöm is kellene akkor sem választottam ezt az érvényesülésért, hanem azért, hogy ezen az utón együtt haladhassak azokkal a munkás jaöilliókkal, akikkel együtt hallgattam a Neva partján búgó gépek ördögi zenéjét, amig félfontnyi fekete kenyeremmel szomorúan tápláltam fáradt testemet s amig Önök lelketlen hazugsággal uszították itthon egymásra a nyomorultak millióit s tétlenül nézték az elsatnyult gyermekeknek mint görnyed ahyja állati munkában s mint nő a tőke bűnös óriássá .... S áekünk kellett jönni . . . Ifj. Prattínger Ferenc. * Leközöltem ezt a . cikket, szívesen és örömmel, mert ismerem az előzményeket. Cikkíró elvtársam árrá az időre céloz, amikor (nem is olyan régim) még gúny és kritika volt osztályrésze-'' az igazságért küzdőknek. Sokat és sokaknak lehetne Írni dörgedelmes hévvel, de m/oem bosszút lihegünk, mi bókét hirdetünk, .ráért tudjuk és érezzük, hogy a gáncsosk.sraók pohara betelt és immár mea culpát susognak • • • / Szerkesztő. RÖVID HÍREK. Vörös hajnal. A mártír proletár kérges tenyere Ökölbe szorulva végre lecsapott! Ütése nyomán szikra pattan szerte S a szikra száll gyújtón, perzselve Mindent, mi korhadt — a múltat, tegnapot. A mártír proletár sok verejtéke — Homlokról eredő keserű tenger — Mély, sötét medréből mintha kilépne Tajtékzón a burján-erdős rétre . . . Most tépi a gazt az TJj ember. Messze kelet felöl pirkad a hajnal . Mártír proletár, ez a te hajnalod, Ne téveszd össze csillogó arannyal Mit feléd nyújt az ur, az ördög-angyal, A te hajnalod vörös színben ragyog. 'Wiszt Konrácl. A »Vörös Zászló« regénye Lapunk mai számabau közölni kezdjük Somogyi Imre szerkesztő-elvtárs rak vPater Angelus“ cimü kis regényét, melyet az »Érdekes Újság« regénypályázatán a bíráló bizottság dicsérő elismeréssel tüntetett ki. Tekintettel a papirhiányra, csak apró részletekben áll módunkban e szépirodalmi dolgozatot közölni, de mindazonáltal felhívjuk rá előre is olvasóink figyelmét. Városi és megyei direktorinál Mint előző számunkban megírtuk, megalakult a városi direktórium is, mely a városházán székel. A városi, falud és megyei tanácsok rendszeres megalakulása után nagy és fontos feladatokat kell megoldani a proletariátus exponenseinek. Az uj, igaz és boldog világteremtéshez rögös ut vezet. Felkérjük a közönséget, bogy az időtakaritás és muokamegoszlás céljából csak halasztást nem tűrő ügyekben keressék fel a direktóriumokat. Általános helyi ügyekben a városi direktórium illetékes ; a vármegyei direktórium az egész megyére kiható politikai és közigazgatási irányítást végzi. Tanilók és tanárok nagy gyűlése. Mint értesülünk, abból a célból, hogy varmegyénk minden egyes tanítója és tanára tisztában legyen a szovjet köztársaság irányzatának alapját képező szociál-kouimunisztikus elvek gyakorlati kivitelével, Szeghalmi Gyula tanitó-elvtársunk, a jeles iró és történész folyó hó vége felé, valószmüleg 24 én délelőtt Békéscsabán propaganda előadást fog tartani, amelyen előreláthatólag Kunfi Zaig- raond elvtárs, közoktatásügyi népbiztos is részt fog venni és szintén előadást fog tartani. A nagy gyűlésen minden megyei tanár, tanító és tanítónő részt fog venni, körülbelül hatszázan. Az előmunkálatok folyamatban vannak. *
