Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)

1919-03-16 / 11. szám

LI. évfolyam Gyula,, 1919. március 15. 11. szám Előfizetési árak: Egész évre . 20 K — f Fél évre . 10 K — f Évnegyedre . 5 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 50 fillér. BÉKÉS POLITIKAI. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 40 fillér. Nemzeti ünnep. Kétféle ünnep van. Yan ünnep a kalen­dáriumokban és a törvényben és van ünnep a lelkekben. Március 15-én a magyar mindig lélekben ünnepelt. Most már a törvény alap­ján is meg kell ülni. Ne veszítsen ezzel ez az ünnep a bensősógóből, őszinteségéből és nemzeti jellegéből. Ma szinte hálát kell éreznünk az elmúlt korszakok uralkodó felfogása iránt, mely sohasem engedett hivatalos nemzeti ünnepet csinálni március 15-éből; mert ime, most az ifjú magyar köztársaság tisztelhette meg ma­gát azzal, hogy ezt a napot törvénnyel or­szágos nemzeti ünneppé avatta. Március 15-e örökké dicsőséges nap a magyar nemzet történetében. Soha el nem homályosuló példája a magyar faj ritka önfe­gyelmező képességének, a legnehezebb esz­méket könnyen megérteni és azok belső igaz­ságait leszűrni képes nyugodt észjárásának, íme, azon a hetvenegy esztendő előtt való esős szerdai napon, amikor már hetek óta tombolt Európaszerte a romboló forradalom, Pesten nem kergettek el senkit, nem börtö- nöztek be senkit, nem romboltak le semmit, hanem ellenkezőleg, kiszabadítottak a fogság­ból egy jámbor betüvetőt, kinyomattak egy zseniális kötleményt, melyben a legparányibb izgatás sem volt és közzétettek egy 12 pon­tos követelést, melyben egy sem volt telje­Megjelenik minden vasárnap FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBIT FEREN C sithetetlen. Ez a szerény forradalmi programm. melyért sokan gúnyolták ezt a napot és sze­replőit, ez tette igazán nagyszerűvé, ünueppé, örökké dicsőségessé március 15-ót. Mily bal­gák voltak a gunyolódók, mily rövidlátók az ellenállók, akik nem tudták azonnal felismerni, hogy amely nép igy tud élni a szabadság­gal, az méltó minden szabadságra. 1848. március 15-e nálunk a francia forradalom három nagy jelszava közül főként az elsőt, a szabadságot, valósította meg. Abból is elsősorban a legjelentőségesebbet, a gondolat-, a sajtószabadságot. Azt akarták azok a lelkes ifjak, hogy minden igazság, melyet az emberiség bölcsei leszűrtek, sza­badon eljuthasson mindenhova az emberek tömegeibe, ahol annak szellemi vagy anyagi hasznát vehetik. Azt akarták, hogy minden szép eszme legyen mindnyájunk kincse, a káros eszméket pedig a milliók szabad meg­győződése vesse el magától. Ne legyünk mél­tatlanok március 15-ének nagynevű hőseihez, azzal, hogy megfeledkezünk annak a szabad­ságnak nagyszerűen becses értékéről, melyet ők nekünk oly szent hevülettel kivívtak: a gondolat és sajtószabadságáról. Ne csukjuk be füleinket,ha más meggyőződést hallunk hirdetni, mint amelyet mi vallunk a magunkénak, ne for­dítsuk el tekintetünket, ha más véleményt kel­lene olvasnunk, mint amelyet mi alkottunk magunknak. Csak a hazugságtól, az ámítástól, a képmutatástól forduljunk el megvetéssel, de sohasem az igazságtól, mert legyünk meg­győződve, hogy ezzel nem az igazságnak, de önmagunknak ártunk. Az igazság előbb-utóbb mindig diadalmaskodik és eltiporja azt, aki nem akarta idejében felismerni. A megismert igazság ellen pedig ne tusakodjunk, mert az úgy is hiábavaló és természetellenes. Mi pe­dig az igazság? Az igazság pedig nem az, ami csak nekem igazság, ami itt vagy ott igazság, az emberek kisebb-nagyobb körében igazságnak tartatik, hanem az igazság min­denütt, mindenkire nézve egyformáu igazság kell, hogy legyen, ki kell, hogy elégítsen, meg kell, hogy nyugtasson mindenkit. Mikor igazságot keresünk, sohase a magunk igaz­ságát keressük, hanem keressük a mások igazságát, mindenki igazságát. Annak a szabadságnak, melyért a ma­gyar évszázadokon *tt küzdött, mely 1848-ban végre valóra vált, mindig az igazság szol­gálatában kell állania, az igazság diadalra jutását kell elősegítenie. A szabadság nem egyeseké, a szabadság nem pártoké, a szabad­ság mindnyájunké, mindnyájunk legszentebb kincse, az emberméltóság legtökéletesebb, leg­határozottabb ismertetője. Féltékenyen őrizni nemcsak a magunk szabadságát, de minden rendű és rangú embertársunk mindenféle szabadságjogát tisztelni és féltve védelmezni, a leggyönyörűbb, a legtökéletesebb erénye az embernek. Az elmúlt század második fele volt az / TARCA. Fohász! . . . Magyarok Istenei Ki fenn Őrködsz reánk, Hozzád száll sóhajunk, Tehozzád szól imánk. Nézz le e hazára, e sors verte népre, Kinek szent imája feltör a nagy égre S vedd pártfogásodba úgy, mint eddig régen, Vész felhő ne legyen a szép magyar égen! Ne engedd szent hazánk darabokra tépni, Ne hagyj ellenséget itt e földön élni. Elhagyott minaenki, árvaságban élünk, Egyedül Tebenned bízunk és remélünk. Te nagy Isteni Árpád hadának Istene! Csillagtrónusodról tekints e népre le ! Milliók imája ostromolja eged S ejti ki állandón mindenható neved. Mindenkinek egy az imája, sóhaja: Legyen szabad ez az agyongyötört kazal Áldd meg e szózatot, amely szent és örök, Melyben egy hős népnek hit lelke menny dörög l Mint szabad hon fia térdelek a földre, Mely millió hősnek lett a temetője, Mely e hősök által szentté lett és szabad, E hantokon élni rab népnek nem szabadi Eg, föld mindenható nagy Istene! Atyám! Ne hagyd elsülyedni ezeréves hazám! Ne hagyd elpusztulni ezt a dicső magyart. Kit az egész világ elsöpörni akart. Oltsad leikébe a kitartás szellemét, Tedd dicsövé, naggyá mint régen — nagy nevét! Övezze e népet dicsőség sugara, Legyen áldott, szabad ez a magyar haza ! Csillapítsad lelkünk szent háborgó tavát, Hallgasd meg e népnek síró, szent szózatát! DcnhoíT Emil. Falusi emberek. — Péczely József uj könyvei — Magyar nyelvű könyv sok jelent meg a háború alatt. Több mmt a mennyit a papirhiány miatt várni lehetett. Magyar könyv azonban igen kevés volt közöttük. E kevesek közül való Péczely Józsefnek most megjelent könyve, „Falusi embe­rek.“ Nemcsak azért mondjuk magyar könyvnek, mert tőzsgyökeres magyar ember irta, mert ma­gyar emberek a könyvbe foglalt két novella szereplői és népies magyar nyelven beszélnek, hanem azért magyar könyv ez, mert Péczely alakjai egész lényükben magyar emberek, egyéni­ségük minden megnyilvánulásában a magyar jellemet látjuk, érzelmeikben a magyar lélek hullámai lüktetnek. A föld népének egyszerű fiai elevenednek meg Péczely tolla alatt. Azok a derék, de igény­telen emberek, akik úgy össze vannak nőve a magyar földdel, mint a fa, annyira hozzátartoz­nak, mint a rög, melyet minden esztendőben fel­forgat és széttör az eke, de amely mégis mindig örökké ott van az édes anyaföldön. Azok az egyszerű emberek, akik ezt az országot alkotják, fentartják; azok, akik a mindennapi kenyérért folytatott folytonos munkával tudatlanul is egy állam épületének tégláit hordják és rakják össze. Nem sokat beszélnek ezek az egyszerű emberek, de annál többet éreznek és gondolkoz­nak. És Péczely mesterien tudja érzékelhetővé tenni ezeket az egyszerű érzelmeket, világossá, érthetővé tudja tenni előttünk az egyszerű embe­rek logikáját. Egyéniségeket, jellemeket rajzol. Egyszerű egyéniségeket, tiszta, egyenes jellemeket Á Kőbányai Első Magyar Részvény Sörfőződe tavaszi sörkülönlegessége. ♦ Főraktár és palackozó telep: Weisz Mór és Türsa, Gyula. Telefon 26. 359 2-10 Lapunk nni száma 6 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom