Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-03-16 / 11. szám
3 Békés 1919. március 15. a kor, mely a leghatározottabban, mondhatnék, a legtudatosabban törekedett arra, hogy mindenkinek egyformán a legmesszebbmenő szabadságot biztosítsa. Napjainkban, ugy- látszik, a nagy francia forradalom második jelszava, az egyenlőség lépett előtérbe. Úgy tetszik, mintha a szabadság jelszavában csalódott volna az emberiség, mintha visszaéltek volna ezzel a jelszóval, mintha nem éppen mindig az igazság szolgálatába állították volna a szabadságot. Úgy tűnik fel, mintha az a végtelen szabadság túlságos egyenlőtlenséget teremtett volna az emberek között, bántó és igazságtalan egyenlőtlenséget. Mi volt ennek az oka? Visszaélt-e az emberiség élelmesebb és szerencsés része a szabadsággal, vagy nem tudott vele élni a szerényebb és tehetetlenebb része? Lehet, hogy mindkettő. A szabadság elvének az emberiség bol- dogitásában vallott kudarca azt a törekvést szülte, hogy ám legyen a legtökéletesebb szabadság, de minden ember egyenlő feltételekkel jusson a pályára, egyenlő feltételekkel vegyen részt a szabad versenyben. Ez korunk jelszava és a XX. század emberiségének törekvését ennek a jelszónak megvalósítása fogja képezni. A mi szép nemzeti ünnepünkön azt kell kívánnunk, vajha az egyenlőség jelszavának valódi értelmét is helyesen ismerné fél az emberiség, vajha annak egyoldalú tulhajtása ne okozna újabb csalódást, hanem amint a szabadság jelszavának követése mellett nem kellet volna megfeledkezni az egyenlőség követelményeiről, akként ne feledkeznénk meg most a harmadik jelszóról a testvériességről, mely nélkül az előbbi kettő tökéletlen, csonka, az emberiség boldogitására képtelen. Szabadon, egyenlő feltételekkel, de mint testvérek vegyünk részt az élet küzdelmeiben. Az egész cselekmény az alakjai egyéniségén, jellemén épül; sehol semmi disszonáncia Érezzük, tudjuk, hogy másként nem is cselekedhet, nének az emberei, mint a hogyan cselekszenek- A jellemük, a faji sajátságaik, a nevelésük alkotta tulajdonságaik mintegy fátumszerüen késztetik azután őket egy bizonyos cselekvésre és igy keletkeznek Péczely történetei, melyek ennélfogva mindig komoly, sőt komor, de erőteljes, élettel, teli miliőben játszódnak le. De nincs híján azért az elbeszélés a humornak, a derűs epizódoknak, csakúgy mint maga a való élet, amelyben sokszor egymás mellatt találjuk a megrázó tragikumot és a mosolyt keltő komikumot. Aki nem mesterségesen kieszelt, valószínűtlen históriákat akar olvasni, aki nem fantáziaszülte, lehetetlen alakokat akar beszélni, hallani, cselekedni látni, az mohón kaphat Péczely könyvén és ha elkezdte olvasni, nem is teszi le, mig végére nem ért. Akkor pedig megnyugvással, elégedetten teszi le a könyvet és hálás érte az írónak, hogy egy darab életet varázsolt eléje a maga felséges, szép és igaz valóságában. Ezekben a szomorú napokban kétszeres kötelesség olvasni Péczely Írásait, mert a magyar értelem, a magyar jellem és a magyar faji erő legnemesebb tulajdonságai tárulnak belőlük elénk és ez büszke reménységgel tölthet el bennünket, hogy el kell érkeznie annak a boldog kornak, mikor harminc millió magyar fogja lelkesedve olvasni a Péczelyéhez hasonló könyveket. M. Á. Mit kell tennünk? Irta.: dr. Horváth Jenő jogakadémiai tanár. Válságos helyzetekben a megoldás mindig a helyzet világos értékelésétől függ A nemzetgyűlés összehívásakor tehát tisztában kell lennünk azzal, mit kell végeznie a nemzetgyűlésnek és mit kell várnunk annak tagjaitól ? Az első és minden más kérdést háttérbe szorító feladat kétségtelenül Magyarország elhelyezkedése az európai államrendben. Magyarország 1871-től 1918-ig Ausztria és Németország szövetségese volt, e szövetséget megindokolván Oroszország felvonulása Magyar- ország északi, keleti és déli határain és terhessé tevén az, hogy ez érték ellenében a német diplomácia ballépéseit is vállalni kellett. Az orosz hatalom összeomlása és az orosz veszedelem átvonulása után a német szövetség létalapja is megszűnt és Magyarország a német hatalmi tervek vonalába sodródott, melytől csak a szövetség felbontásával szabadult meg. A nemzetgyűlésnek tehét nemcsak a szövetség felbontását kell szentesítenie, de biztosítékot kell szereznie arra nézve is, hogy az orosz és német hatalmi tervek ellenében a jövőben kellő védelmet találhasson, vagyis módot kell találnia, hogy felvétessék a népek szövetségébe és mint önálló állam biztos helyet foglaljon el a világ nemzetei között. Mivel a magyar állam elismerésénék akadályát külpolitikai szempontból a nemzetiségi kérdés rendezetlen volta. Csehország, Szerbia és Románia területi követelései alkotják, a nemzetgyűlésnek módot kel! találnia, hogy megértesse a nyugati hatalmakkal annak lehetetlenségét, hogy államterületét feldarabolják. Magyarország oly történelmi, politikai és gazdasági egész, melyet megbontani részeiben sem lehet és legfeljebb arról lehet szó, hogy különböző népei, autonómiát nyerve, talpra állhassanak. Jóvá kell tehát tenni a régi kormányok azon hibáját, hogy a nemzetiségeknek a szervezkedés semmiféle faját meg nem engedte, holott, mint kézen fekvő példák mutatják, az öntudattal nem biró nemzetiségek az idegen hódítás előtt nyitnak teret. Az 1848-iki függetlenségi harc éppen azért omlott össze, mert a kormányzatnak a nemzetiségekkel megegyeznie sem ideje, sem alkalma nem volt; az 1918-iki forradalomban megszületett függetlenség tehát csak akként biztosítható, ha biztosítékát a magyarországi népfajok megértésében helyezzük el Ha nemzetiségeink vállalják a maguk kulturális megerősítését és nem állanak szolgálatába oly államoknak, melyek a fegyverek erejével őket elszakítani és saját céljaikra megnyerni akarják, hanem a magyarsággal kezet fogva együtt és közös erővel építik át a magyar állam ezeréves épületét. A magyar földet biztosítanunk kell annak, aki műveli: gazdaságilag is. politikailag is. Elő kell mozdítanunk azt, hogy a nagybirtokok ne lehessenek többé útjában a kis emberek megélhetésének és érvényesülésének,' hogy a röghöz kötött ember ne legyen kénytelen kivándorolni, hanem magáénak vallhassa azt, amiből él; hogy virágzó kultúrák keletkezhessenek e hazában, mely egyformán hazája kicsinyeknek és nagyoknak, magyaroknak és nem magyaroknak. Egyet len hatalmas egésszé kell tömörülnünk, melyet külső erőszak megbontani nem tud; mely gyökereivel mélyen a földbe nyúlva a békés hala dás erős és széles pillérein helyezkedik el és néz a jövő felé; megadván a megélhetés mellett az érvényesülés jogát mindenkinek. Le kell rontanunk a társadalmi korlátokat oly értelemben, hogy kiemeljük és erősítsük azt. ami egyesit: a munkát; mert ott, hol mindent alapjából kell felépíteni, a munka egyedül adhat jogot bárkinek is Tisztelnünk kell a munka nagy szervezeteit és utánoznunk kell őket. mert szervezettség nélkül rend, béke és boldogulás el nem képzelhető. Oly szervezetek, melyek e nagy egységet felülről vagy alulról megbontani akar ják, támogatást nemcsak nem igényelhetnek, de szemben kell találuiok magukat az egész dolgozó társadalommal. Gazdaságilag követelnünk kell a termelési, ipari és kereskedelmi szabadságot; ellene sze gülvén minden szabadosságnak, mely akár egyes termelő ágak tultengésében (trust), akár a háborúhoz vezető szervezkedésben (védővám) nyíl vánul meg. Magyarország az európai forgalom központjában feküdvén, követelnünk kell a szabad kivezető utat Fiume, Szaloniki és a Fekete tenger felé; csatornákat és vasutakat kell építenünk, olyanokat, melyek a távoli tengereket nemcsak Budapesten át kötik össze, hanem a legjobban elősegítik az érintkezést a világ nemzeteivel. Az értelmi művelődés terén sürgetnünk kell a népiskolai hálózat kiépítését; át kell formálnunk a középiskolát és gyakorlati főiskolákat kell állítanunk, melyek néptelen tudományegyetemek helyett az egész világon érvényes diplomákkal látják el dolgozni akaró fiainkat. A politikai élet mezején tovább is szervesen ki kell építenünk a forradalom vívmányait; egy uj Magyarországot kell építenünk, mely gyakorlatilag a valóságban is biztosan tud elhelyezkedni azon az elvi alapon, melyet az 1918-iki forradalom, 70 évvel az 1848-iki után, megteremtett : a nagy jövőre hivatott és mindenkinek békét és boldogulást nyújtó magyar államot Ellenforradalmon, kerékkötésen csak hasznavehetetlen ember töri a fejét: a józan és derék nem rombolni, hanem alkotni és építeni akar. A nemzet nem adhatja oda magát hasztalan időtöltésnek ; a várakozást és tépelődést csak azok a népek engedhetnék meg maguknak, melyeknek gondjaik nincsenek, de a legnagyobb és legműveltebb nemzetek valarftennyien és lázas igyekezettel, kezet kézbe fogva, szakadatlanul munkálkodnak. Ha Magyarország talpra akar állani és hasznos tagja akar lenni a nemzetek testvériségének, akkor munkához kell fognia és e munkát megszervezni és annak irányt adni hivatott a nemzetgyűlés, mely a világ nemzetei köztársaságának osztályosává teszi. Kis nemzet vagyunk, hamar számot vethetünk magunkkal, gondjainkkal és feladatainkkal ; azt kell kívánnunk tehát, hogy képviseletünk gondjainkat és feladatainkat egyformán értékelni tudja. Lakásínség és a hatáság. 1919. január 24 . . . sokáig lesz szomorú emlékű dátuma a gyulai lakóknak. Ekkor indult meg a felmondások áradata, ekkor fogadták el a felmondásokat — tudatlanságból s ezóta mennek házról-házra a fedélnélküli emberek, kezdetben bizó reménnyel, majd mind jobban- jobban csüggedve, mig végül a gyulai lakáshivatalnál keresnek lakást. Nem éle, hanem szomorú valóság, hogy a lakáshivatal mindent ad, csak lakást nem. — Ma ugyanis az eljárás az, hogy minden lakást keresőnek magának kell bejelenteni, hogy tud-e valahol üres lakást ? Ha tud ilyet, akkor a lakáshivatal megindítja az eljárást, beidézi a házigazdát és megállapítja, van-e helye lakásigénybevételnek. Hogy ez minő kínszenvedés, arról csak annak lehet fogalma, aki már egyszer megkísérelte, hogy a háború alatt kapzsivá, kőszívűvé vált emberek könyörületére apelláljon. De még a kedvező határozat sem jelent lakást ! Mert a lakáshivatal határozata még csak papiros és nem lakás. Ezt még meg lehet támadni a laSbérleti bizottság, majd a miniszter előtt s hónapok keserves munkája után lesz lakás talán. Ezt a lehetetlen állapotot érzi a lakáshivatal is s ezért dr. Sulyok Kálmán volt id. közig, tanácsnok a következő előterjesztéssel fordult a most felállított néptanácshoz : Mondja ki a néptanács, hogy az Almássy- kastély földszinti helyiségeit a kápolna és ebédlő terem kivételével közhivatalok részére térítés mellett elfoglalja, saját hivatalai közül az anyakönyvi hivatalt békebiróságot és mérnöki hivatalt elhelyezi, az ezen hivatalok helyiségeire kötött szerződéseket azonban hatályukban fenntartja, a felszabaduló lakrészeket a lakáshivatal rendelkezésére bocsátja s ugyané hivatalt felhívja, hogy a fenti hivatalok beosztását, valamint a még elhelyezhető egyéb hivatalok felszólítását és elhelyezési végezze ; az átköltöztetéssel járó költségeket a városi pénztár terhére fújja, hogy felterjesztést intéz a magyar Népköz- társaság miniszterelnökéhez, hogy a gyulai lakásszükségre való tekintettel az 5434 — 1918. M. E. számú rendelet 1 —5. §§-aiban foglalt rendelkezéseket Gyula r. t. városra is terjessze ki, hogy átiratilag felhívja a Gyulán székelő katonai hatóságokat, hogy vonják össze szerveiket a kaszárnyákba, melyek kellő beosztás mellett elegendő férőhelyet adnak az összes szerveknek és hogy az ilyként felszabaduló helyiségeket azonnal a lakáshivatal rendelkezése alá bocsátani szíveskedjenek, hogy amennyiben ezen felhívás sikertelen maradna, felterjesztést intéz ugyanezen irányban a magyar Népköztársaság hadügyminiszteréhez,
