Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-01-12 / 2. szám
Gyula, 1919. január 19 9. szám Előfizetési árak: Egész évre . 20 K — f Fél évre . 10 K — f Évnegyedre . 5 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 50 fillér. LI. éviolyam. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 40 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBAY FERENC Megjelenik minden vasárnap Politikai lietiszemle. Egy párisi lap közli a jövő héten összeülő békekonferencia programmját- Eszerint először Amerika, Anglia, Franciaország, Olaszország és Japán ülnek össze és tanácskoznak „a világ újjáalakítására vonatkozó összes kérdésekről“. Tárgyalásaik eredményeit azután közük Belgium és Szerbia képviselőivel. Ennek utána bevonják a semlegeseket az ezeket érdeklő kérdések megbeszélése végett. Ezt követi az ellenséges országok meghívása, ilyen sorrendben: Németország, Bulgária, Törökország, Nómet-Ausztria, Magyarország. — Legvégül általános konferencia lesz a népek szövetségének, a tengerek szabadságának és a fegyverkezés korlátozásának kérdéseiről. Legfeltűnőbb dolog az, hogy a programúiban egy szó sincs a cseh-szlovák államról, Jugoszláviáról, Romániáról. Vájjon miért? Eme kiváló szövetségeseit nem bivja meg az antant ? Vagy el sem ismeri őket ? Magyarországot az utolsónak tették az ellenséges államok sorrendjében. Ha a sorrend meghatározásával megkülömböztetést akartak tenni az ellenséges államok súlya szerint, akkor konstatálnunk kell, hogy a sorban csak két megtisztelő hely lehet: az első és az utolsó. A közben levők közömbösek, nem számítanak, de akit szándékosan utolsónak tettek, afelől bizonyságot tettek, hogy nem tartják utolsónak. Az antant minden országa jól tudja, hogy mit ér Magyarország, mit ér ennek az országnak szövetsége; tudja, hogy ennek az országnak az adott szavára, a becsületére számítani, a magyar katona kardjára, vitézségére építeni lehet. Legyünk meggyőződve, hogy az antant nagymüveltségü népei, különösen az angolok, valódi értéke szerint becsülik a mi szövetségi hűségünket, kitartásunkat, vitézségünket és ezen népek szemében mindig nagyobb becsületünk lesz, mint a cseheknek, akik elárulták hazájukat, nagyobb mint Romániának, mely ügyesen vélte kilesni a legalkalmasabb pillanatot a háborúban való beavatkozásra és mégis csúf kudarcot vallott. Mi büszkék lehelünk arra a megkülönböztetésre, melyet velünk tettek, midőn országunkat utolsónak sorozták. Ez a megkülönböztetés, melyet most megvetésnek akartak feltüntetni, rövidesen más jellegűvé fog változni. Ha mostani közállapotaink lesülyedtek is az antant szemében, nyugodtak lehetünk, hogy rövidesen reá fognak eszmélni, minek bizonyult a magyar nemzet a világháborúban. A szövetségi hűségnek az a fényes példája, melyet a magyar nemzet tanúsított, tiszteletet, bámulatot és vonzódást fog kiváltani a nyugat müveit nemzeteinél. Most még arról kellene gondoskodnunk, hogy minden tekintetben hozzánk és a résztvevő nagy nemzetekhez méltó egyének képviseljenek bennünket azokon a nagyszabású tárgyalásokon, melyek a világ jövő kópét vannak hivatva megformálni. Tegyük félre a kicsinyes gyűlölködést és ne feledkezzünk meg arról a nagyszerű államférfiunkról, aki éveken át oszlopa volt a nemzetközi béke- konferenciáknak, akit néhány óv előtt azzal tisztelt meg az Egyesült Államok parlamentje, hogy látogatásakor az elnöki székbe ültette. Ne feledkezzünk meg Apponyi Albert grófról. Megtisztelve fogja magát érezni a békekonferencia is, meg fogjuk tisztelni magunkat is az ő részvételével és ezzel felbecsülhetetlen előnyt biztosíthatunk magunknak. Mi a szocializmus? Erre a kérdésre annyi különféle feleletet kapunk, ahány tudós könyvet végigolvasunk. Mint minden, csak az elméletben, a képzeletben létező dolgot mindenki máskép fogja fel, máskép az, aki magyarázza, máskép az, akinek magyarázzák. Mindenki a maga értelmisége, tapasztalatai, törekvései, vágyai szerint. Tiszta, világos, egyértelmű választ adni erre a kérdésre bizony alig-alig lehet. Ugyancsak bölcs ember legyen az, aki egy pogánynak néhány órás előadásban meg tudja magyarázni, hogy mi az a kereszténység. Pedig a kereszténység kétezer óv óta itt élő, létező valóság, a szocializmus pedig egyelőre csak a papiroson, egyes tudósok és politikai agitátorok képzeletében ólt. Bizonyos, hogy erre a kérdésre adható bármely alapos, világos felelettel nem tudjuk kielégíteni az emberek érdeklődését, kíváncsiságát. Amit a szocializmus tanítói, Louis Blanc, Proudhon, Marx, Bebel hirdettek és tanítottak, az mind elmélet, a képzelet szüleménye, melynél fontos szerepet játszottak az illetők egyénisége, életfelfogása és emberi törekvései, de amelyet valóságban még senki ki nem próbált és aminek az életre és az emberekre való hatását csak elképzelni tudjuk, ahányan vagyunk, annyifólekópen. Á „mi a szocializmus?“ kérdésének bolygatása nem igen tesz bennünket okosabbakká, tapasztaltabbakká. Ugyan minek magyarázgat- nók az esőt váró gazdának, hogy miféle légköri jelenség az eső, minő nagyszerű tudni azt, hogy a harmadik világrészen egyszer csak kerekedik egy hatalmas légáramlat, az végigvonul három világrészen, felforgatja a levegő végtelen tengerét és az időjárás egyszerre átalakul. Mindezt nagyon szép tudni, de a gazda azt kérdezi tőlünk, mikor lesz eső, milyen lesz az és meddig log tartani. Mi sem azt akarjuk tudni, hogy mit hirdettek a szo- ciálista tudósok, minő káprázatos jövő képét rajzolták Írásaikban a küzködő emberiség elé, hanem azt kérdezzük, milyen lesz az a szo- ciálista állam, milyen lehet, milyennek várható az eddigi tapasztalatok szerint. Nos, ha erre a fontosabb kérdésre választ kapni akarunk, csak azokra a tényekre támaszkodhatunk, melyeket eddig a szocializmus hazai agitációjával kapcsolatban társadalmi életünkben ■ megfigyelhettünk, csak azokra a mozzanatokra alapíthatjuk képzeletünket, melyeket a szociálizmus hóditó törekvései nyomán a tömegek lelkűidében megnyilvánulni láttunk. Ha az eddig tapasztaltak alapján következtetünk, nem nyerjük a jövőnek biztató kópét. A budapesti szociálisták évtizedek óta egyes nevezetesebb politikai alkalmakkor nóp- gyülóseket, utána tüntető körmeneteket szoktak rendezni. Ilyenkor a szociálista vezérek rendszerint megnyugtatták a hatóságokat, hogy semmiféle rendzavarás nem lesz, a szervezett munkásság rendben, méltóságteljesen fog tüntetni. Ám a legtöbb ilyen tüntetés ártatlan fejek, utcai lámpások és üzleti kirakatok beverósóvel és ez utóbbiak kifosztásával végződött. Ilyenkor azután a szociálista vezérek gőgös arisztokratákat megszégyenítő megvetéssel jelentették ki, hogy a szervezett munkásság a legtökéletesebb rendben viselkedett, a bűntényeket a hozzájuk csatlakozott szervezetlen, felelőtlen tömegek, a „csőcselék-1 követte el. Nos, most a forradalom óta szintén látjuk a szociálista párt ilyen tüntető felvonulását eszmeileg végigvonulva és az egész országon vógigbordozva a világmegváltó program- mot. Kifosztott vonatok és pályaudvarok, kirabolt üzletek és családok, szótdult gyárak jelzik az eszmék tüntető felvonulásának útját. Kaszárnyazendülós, bányászsztrájk és rombolás halottakkal és elpusztult javakkal mutatják a félreértett eszmék borzalmas bódítását. Persze, a válasz most is az, hogy mindez távol van a valódi szocializmustól és szervezett munkás az ilyesmiben nem vesz részt. Nem tudjuk. Isten őrizzen, hogy ezt feltegyük. Az is bizonyos, hogy a szociáldemokrata programúiban nincsenek benn az effélék, ámde az eszmék értéke, hasznossága nem a papiroson tündöklő szépségüktől — hiszen minden elv ragyogó a papiroson — hanem a ielkekre és a tömegekre gyakorolt hatásuktól függ. Ha ezen a mérlegen mérjük meg a szociáliz- musnak itt hazánkban hirdetett tanait, akkor bizony azok nagyon könnyűeknek találtattak. Mit kelljen tartanunk az olyan politikai — pláne világmegváltó ! —■ törekvésről, mely a hatalmat készül átvenni egy országban és midőn e készülődés folytán felfordul a rend, akkor azt felelik nekünk: kérem a becsületes, józan ember, az igazi szociálista nem fosztogat, nem rabol, nem gyilkol. Természetes, de a becsületes, jóravaló ember azelőtt se rabolt, nem fosztogatott és nem fog a jövőben sem semmiféle uralom alatt. Ellenben a szociálizmus azt Ígérte, hogy az ő uralomra jutásával meg fog szűnni minden elégedetlenség, minden erőszakos törekvés a mások jogainak megtámadására. Most csak közeledünk hozzá és miért van máris felfordulás, rendetlenség, miért áll olyan gyenge lábon az államhatalom, a személy és vagyonbiztosság ? Mindjobban meg kell győződnünk róia, hogy azért, mert a szocializmusnak nálunk hirdetett, tömegeket bóditni vágyó tanításai nem alkalmasak a tömegek megfékezésére, nem képesek az egyéni, túlzó, antiszociális igényeknek gátat vetni A szociálizmus csak elindítani képes a tömeget, de vezetni nem, meghódítani tudja az embereket, de uralkodni rajtuk nem- Mi előttünk úgy áll ma a szociálizmus, mint egy olyan varázsló, aki felidézi a legborzasztóbb szellemeket, az irigységet,, a gyűlöletet, a hatalmi és meggazdagodási vágyat, az erőszakoskodás': hajlamot, de azután úrrá lenni ezeknek egyikón sem képes. Rajta áll, hogy ezt az Ítéletünket megváltoztassa'! Ms Á. Lapank mai saáaui 6 oldal,
