Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-12-25 / 76. szám
zus körében, ki szegénysorsbau jött e világra s legnagyobb kincs birtokába juttatta az emberiséget. Ha egykor a különböző sorsú egyének megfértek szépen együtt Jézus lábainál, ma is csatoljon össze mindnyájunkat a krisztusi szeretet s hangozzék minekünk Jézus eme szava: „Békesség tinéktek !“ / Ily elhatározással sziveinkben zengjen ajkainkon a karácsonyi öröm ének: „Oh örök Isten! Dicső Szent- háromság ! Szálljon mennyei vigasság. Távozzék tőlünk minden szomorúság! Legyen vidámság.“ E boldogságra vezéreljen el bennünket Istenünknek kifogyhatatlan kegyelme, hozzánk való atyai sze- retete ! . • . Dombi Lajos. a________________________________ A reménykedés, a várakozás és vágyakozás ideje betelt, az Ige testté lön. Betelt mindazok számára, akik valóban hitték, várták áz Ige, az Eszme eljövetelét. Betelt azok számára, akik hittek és hisznek az emberiség magasabb rendeltetésében, akik tudják, hogy „nem e sárestbe Van szorítva az ember egyénisége.“ De nem telt be és soha sem fog betelni azok számára, akik az ember célját itt a földön keresik, akik az anyag imádatába sülyedtek és akik az emberiség üdvét, boldogságát az anyagi jóiét tökéletesedésében vélik megtalálni. Ezek számára örökös Advent van, de olyan Advent, melyben a bizalom, a reménykedés napról- nápra fogy, a kétkedés, a kétségbeesés pedig mind nagyobb és nagyobb tért hódit. Ha békét és boldogságot akarunk az emberiség földi életében, akkor mindnyájunknak a bizakodók és reménykedők ama táborába kell sietnünk, mely nem a test ösztönéből fakadó világnézet követésében keresi a jelenlegi belváros is látható, de templomnak még hire sincs. A törökök kiverésének országos hírére aztán kezdettek vissza szállingózni a régi őslakók unokái is, habár ez a visszatelepülés eleinte nehezen ment. A nép nem bízott abban, hogy a török hatalma végképen megtör, és félt azok visszatérésétől. Ez a magyarázata annak, hogy a visszafoglalástól számítva majd két évtizedig gyéren szaporodott a lakosság. De a lassankint beköltözők között már is előfordulnak oly nevek, melyek a törökök előtti idők összeírásaiban is szerepelnek. Nagyobb mérvet öltött az uj betelepülés 1711 —1718. évek között, mely, idő alatt a ma itt lakó katholikus és református vallásu magyarok elei visszatértek. Ezek első lakhelyüket a jelenlegi Belvárosban foglalták el. Különben az egész város akkor még csak a mai belső városból telt ki. A vármegyeháza előbb a várban, majd a mai gróf Károlyi S -utcában a jelenlegi Künzl-féle ház helyén állott. Vert falból épült, náddal fedett becsületes készületü ház volt, mint abban az időben a legtöbb, és nem is olyan régen lett lebontva, hogy a mai modern pagodának helyet engedjen. A római katholikus és református vallásu visszatelepülő magyarok gyulai földben nyugvó őséi természetesen még mindnyájan katholikusok voltak a török idők előtt, de unokáik most már, mint kétféle vallásuak tértek vissza. Ugyanazon mai református ősi nevek a katholikusok kozott vannak sorolva, hogy századokkal előbb pápai tizedet, — ennyi és ennyi fillért — fizettek,mig most Békés világ megváltását, hanem az örök Ige, az örök Eszme eljövételébén és diadalában, nem anyagiakért való örökös harcban akarja kimeríteni az ember összes szellemi és erkölcsi energiáit, hanem az emberiség tekintetét a magasabb szellemi rendeltetésre akarja szüntelenül irányítani. % Két évezred tapasztalása, az egymást lerontó filozófiai világnézetek szakadatlan kudarca, a földi boldogság hajszolásának örökös meddősége a huszadik század emberének ajkáról levették már azt a kérdést: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várunk ?“ Gondolkodó ember, akinek elméje előtt a világi bölcsek sokszázados törekvései és eredménytelen kísérletezései nem vonulnak el hatástalanul, az többé nem teszi fel ezt a kérdést. Nőm lehet már kétség, hogy Ő az, akit a „nemzetek várnak“, nem lehet tagadni, hogy Nála van az örök Ige, az örök Eszme, mely „megvilágosit minden e világra jövő embert“. Ha arra a számtalan kérdésre, amelyet az emberiség több ezredéves története felvetett, megnyugtató feleletet akarunk, ha azt a számtalan feladatot, melyet az utolsó két évszázad anyagi életének bámulatos fejlődése megoldatlanul reánk hagyqü, helyesen megoldani akarjuk, csak egy forráshoz fordulhatunk reménnyel és bizalommal: az Evangéliumhoz. Kimeríthetetlen kincsesbánya az Evangelium, melybep minden idők minden problémájára megtaláljuk a megnyugtató megoldást, a kielégítő feleletet. Nem elvont filozófiai mü az Evangélium, mely a sötétben, a bizonytalanságban tapogatózik, hanem a világ leggyakorlatibb könyve, az élet leghasznosabb útmutatója, az emberi élet kétségeinek legbiztosabb eloszlatója, minden emberi okoskodásnak és tanításnak lényege és kvintesszenciája. Csak olvasni kell tudni benne, látni kell tudni a betűi között azzal a várakozó, reménykedő és bizó lélekkel, mellyel az Adventben vártuk az örök Ige eljövetelét, az igaz Esetne diadalát. Aki sejti azt a sötétséget, érzi azt a bizonytalanságot, jnely az emberiség igazi boldogságának ezek dédunokái már mint reformátusok lettek Gyula nagyobb többségű visszatelepülői. Az újon visszatelepülök egyikének sem volt azonban temploma, sem plébániája. Ilyet először a katholikusok részére gróf Csáky Imre váradi püspök állított 1715.ben, de ez is csak névleg volt, mivel hivek oly kevesen voltak, hogy lelkészük nem volt, pedig ez alá a plébánia alá tartozott egész Békésvármegye, Biharnak és Zarándmegyének nagy része is A tulajdonképeni tömeges letelepülés korszaka 1718. évvel kezdődik. Megnyitja ezt Kovács Pál nevű gyulai katholikus plébános. Ez a lelkes és buzgó férfi már 1718 május 5. kezdő- dőleg vezeti a gyulai szülöttek, házasultak és elhaltak kimutatását, mely kimutatás a váradi püspökség levéltárában található s melyből kitűnik. hogy 1719. évben született 26 egyén, esküdött 8 pár, meghalt 7 egyén. Ezen számok alapul s. összehasonlításul szolgálnak az ősi lakosság létszámának megállapítására. Milyen kicsiny lehetett a város, és milyen gyér a lakosság, mikor egész Gyulán, egész Békésmegyében, fél Bihar és Zarándban egy év alatt összesen csak 26 gyermek született ? Kár, hogy a reformátusokról ez időből nincs hasonló kimutatás. Az 1719. évtől fogva azonban rohamosan szaporodni kezd a betelepülők száma, ami abból látszik, hogy két év múltával a plébános kimutatása már 69 újszülöttről, 16 házasultról és 60 elhaltról registrál. Ugyanis 1719. évben kezdtek jönni az uj lakosokba mai katholikus magyarok elei, kik ugyancsak lassankint szállingóztak és ezek megjelenése nem volt olyan feltűnő, hogy azt mint valami rendkívüli eseményt az 1919. december 25. várakozóit körülveszi és eltölti és aki el van telye a hittel és a reménnyel, hogy van Eszme, mely ennek a sötétségnek és ennek a bizonytalanságnak véget fog vetni, az tud olvasni az Evangélium magasztos soraiban, isteni bölcsesógü példázataiban. Aki hisz az emberiség megújhodásában, lélekben és igazságban való újjászületésében, az meg is találja ennek a megújhodásnak az útját, annak az Evangélium tanításai fényes szövótnekek az emberiség minden problémájában, kiáltó igazságok az élet rejtelmesnek, megoldhatatlannak látszó minden kérdésében. Eljött az óra és most van itt, midőn az anyagiak .'elé űzött emberiségnek egy rettenetes megpróbáltatás után reá kell jönnie az élet igazi boldogságának titkára, meg kell ismernie a valóban boldogító, a valóban világot megváltó igazságokat, be kell fogadni^ magába az örök Igét, hogy hatalma legyen az embernek úrrá lenni minden felett, ami gonosz és ami a világnak és az emberiségnek megrontására teremtetett. így múlt el légyen felettünk a reménykedés és vágyakozás Adventje és igy született légyen nekünk a Megváltó. Gyermeki öröm. Ismét egy karácsonyi ünnep virrad reánk. Az az ünnep, mely legközelebb férkőzik szivünkhöz, mert betér a családi otthon körébe és ott a gyermeki lelkeket öleli át. Az ártatlan arcok mosolyával mindegyikünk arcáról eiüzi az életnek gondoktól terhes borúját, mintha újra gyermekéveink zavartalan örömeit varázsolná vissza! Karácsony és gyermeki öröm, ti elválaszthatlanul egybe vagyatok kötve! Karácsony és gyermeki öröm, ti bájos vonásokkal hordozzátok a keresztényi tiszta jelleget, azt a jelleget, melynek alap- szinezetét áz a betlehemi angyali fényességgel beragyogott éjszaka hozta. Kereszténység és gyermeki öröm! Az embert örülni, tiszta és igaz szívből örülni a kereszténység tanította! Nem ismeri a kereszténységet, aki nem ismeri a gyermeki örömet, akkori krónikások külön méltatták volna. Ezért van, hogy a helyről és vidékről semmi bizonyosat nem tudunk. A hagyomány szerint Kecskemét, Csongrád, Szilágysomlyő, Jászberény lett volna bölcsőjük, de csak annyi bizonyos, hogy ezen helyekről is" tényleg jöttek, de a népviselet, népszokások, népmondák, dalok és egyéb néprajzi megfigyelések azt gyanittatják, hogy nagyobb tömegük Pestmegye északi részéről származott Az anyakönyvek adatai szerint a ma itt élő családok elei 1720 közül már mind itt voltak, mert előfordulnak a Balogh, Csomós, Gazsó, Géczi, Gácsy, Góg, Gergely, Galbács, Horváth, Hajdú, Illés, Kocsis, Kiss, Kecskés, Kukla, Kovács, László, Molnár, Márton, Névery, Oláh, Pintér, Szabó, Szőke. Szilágyi, Szabados,^Sebestyén, Somogyi, Török, Tóth. Ezek egy része azonban több oklevélben már a török hódoltság előtt és alatt is előfordul. Ezen neveknek szétágazó viselői most 200 év múlva is a gyulai katholikus magyarság zömét képviselik. A református magyarok közül kétségtelen bizonyossággal itt voltak a 200 év előtti újon üléskor a Bojtörő, Cseke, Csete, Fábián, Puskás, Sánta, Szatmáry családok, de valószinüleg még igen sokan, kiknek nevei feljegyezve nincsenek.
