Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-12-25 / 76. szám
Censurat: Dr. MUNTEAN. Lift. évfolyam. Oyala, 1919. december 35. 76. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 40 K — f Fél évre . 20 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 1 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nőm adatik vissza. Egyes szám ára l korona. FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Karácsony. Midőn „a próféták elhallgattak, Krisztus a testben eljött“ ; midőn a betlehemi vendégfogadó istállójának jászola tőn bölcsője az emberiség Megváltójának : ime csodás jelenségek történnek égen és földön, bizonyságául annak, hogy az, ki „ma született“, bár külsőképen hasonló ama gyermekek millióihoz, kiknek születésük örömrezgésbe hozza ugyan a szülői sziveket, de élethivatásuk távol áll attól, hogy az összes emberiség sorsának irányt adjanak egykoron ... A betlehemi újszülött azonban Istennek ilyen kiválója, mert „Jézus a világ világossága“ . . . Minden szülői szivben felmerül a kérdések árja, midőn bölcsőben pihenő kisdedére tekint, hogy mi lesz majd gyermekéből ? Ámde bármennyire óhajtozik is a felmerülő kérdésre biztos feleletet nyerni, csak remény és vágy terén maradni kénytelen, mert „sorsunk az Isten kezében van“, a jövőnek képét homály fedi el előlünk. De másként volt ez Jézus születése alkalmával, mert maga Mária is előzőle,, isteni kijelentésben részesült; sőt mindazok, kik az égen feltűnt ragyogó csillag útmutatását követve közel és távolból eljöttek, hogy „tisztességet tegyenek neki“, azon meggyőződéstől vezéreltetve keltek útra, hogy ma lett idvessége az emberiségnek, „ma született a Megváltó, ki az Ur Jézus Krisztus Dávid városában“. E körülmény adja meg a magyarázatot ahhoz, hogy mi okból hagyták ott a csillagos éjszakában nyájaikat az egyszerű pásztorok s csendes otthonukat a keleti bölcsek és mentek, vivén ajándékot: „aranyat, tömjént és mirhát“, hogy leborulván Jézus előtt, hódolatuknak kifejezést adjanak. S az, ki előtt minden térd meghajolt, istállóban jött e világra . . . Betlehem városában nem volt egyetlen ember, ki kényelmes szállást ajánlott volna fel a beteg anyának és kisdedének ! . . . Ha gazdag nő, aranyakkal fizetve, keresett volna hajlékot, bizonyára számosán vetélkedve ajánlották volna fel hajlékaikat Mária részére, ámde az egyszerű ácsmester nejével szemben senki sem igyekezett előzékeny lenni! . . . De jói volt ez igy . . . Az esetleg fényes palotában születetthez nem járulhattak volna oly bizalommal s minden tartózkodás nélkül a szegény pásztorok . . . Jézusnak szegénységban világra jötte biztosítékot nyujt afelől, hogy 0 hozzá nyitva az ut bárki számára, legyen bár gazdag, vagy teljesen szegény, biborpalástos, vagy foszlányoktól fedett vánszorgó koldus. E körülmény érvényre juttatja azon állítás igaz voltát, hogy „nein mondja meg azt a bölcső, hogy milyen lesz a jövendő“. A karácsony tanulságokkal teljes a gondolkodni akaró és tudó emberre nézve s épen azért méltán örömünnepe ez az egész emberiségnek ! Menjünk azért mindnyájan Jézus bölcsőjéhez s vigyük szivünket ajándékul a Megváltónak ... Kövessük a hit fénylő csillagának útmutatását, amely megjelöli nekünk az irányt, mely felé haladva megtalálhatjuk Jézust. Bölcs és tudatlan, gazdag és szegény . . . Mind-mind helyet talál JéT A K C A. \ Gyula város újjászületésének 200 éves évfordulója. CI7I9—1919.3 A tulajdonképeni magyar alföldnek történelmi emlékekben leggazdagabb és történelmi múltjában igen érdekes városa Gyula, mely a régi időkben Magyarország végvárainak egyike volt. Hogy a ma itt élő nemzedék e város múltjáról mégis oly keveset tud, ennek oka. hogy mai lakói túlnyomó részben újon betelepülők utódai, kik őseiktől a város régi nagyságáról, gazdag történelméről, sok viszontagságáról keveset hallottak s ez a kevés is lassan-lassan feledésbe ment. Mellőzve most a messze távol ködébe letűnt, jó és balsorsban váltakozó századokat, állítsuk meg egy percre a vágtató és mindent megelőző nagy idő kerekét s tekintsünk vissza csak azon 200 év előtti időre, mikor hamvadó poraiból uj életre kelt e város, mely újjászületésének egyik fontos évfordulóját ép^en most fejezi be. Előre kell bocsátanom, hogy e várost első sorban régi hires vára tette nevezetessé, melynek ereje abban rejlett, hogy nemcsak maga a vár, hanem az egész város a Körözs folyó által sokszorosan kerítve volt és maga a vár két szigeten, a város pedig külön három szigeten feküdt és igy a régebbi támadó fegyverekkel nehezen volt megközelíthető. A nagy hadi készséggel felszerelt török is csak többszöri kísérletezés után bírta elfoglalni 1566-ban, akkor is hosszas ostromlás után, mikor Kerecsényi László várparancsnok a védelemben kimerülve, a várat feladta Pertáf basának. Ezzel lezárult a város mesésen szép ősi aranykora. 126 évig uralkodott itt a török, mely idő alatt e város őslakói kipusztultak, elszökdöstek, elbujdostak s annyira elnéptelenedett e hely, hogy nem számitva a törökök pártfogása alatt ide letelepedő rácokat, a régi lakosságból időnként alig lakott benne 20 család. 1694. december 21-én került ismét Gyula vára a keresztények kezére. A török átadta a várat és* várost minden hadiszerével,*) szabadon bocsátotta a keresztény, foglyokat, visszautasította a segítségére közelgő török sereget, az itt lakó rácokat a velük való elvonulás kötelezettségétől felmentette. A keresztények megengedték, hogy a törökök kézi fegyvereikkel vonulhassanak el, a janicsároknak szabad volt egy zászlót is lobogtatniok, kaptak 320 szekeret és 50 nyergeit lovat az elköltözésre ; ami jószágukat, podgyászai*) A hadiszerek jegyzékbe foglalva a következők voltak: 20 kisebb-nagyobb rézágyu, melyből 7 még a magyaroké volt s a vár elfoglalásakor került a törökök kezére. Volt 4 vaságyu, 4 tarack, 100 q jó és 160 q romlott lőpor, 34 q ón, 1 q ólomgolyó, 9 q kanóc, 40G0 üres és 1500 töltött kézigránát, 93 jancsár puska, néhány zászló és egyéb apróságok. (Gyula város hajdana. Mogyoróssy 210 lap.) kát elvinni nem akarták, azt Gyulán eladhatták. Az egész sereget a keresztények Temesvárig elkísérték. A törökök kivonulásával' szabad lett a vár és város. Gyulán lakott ugyan a törökök által visszahagyott rácokból mintegy 36 család és ezek mellett magyarokból álló kisebb hajducsa- pat, kiknek hadnagya Szántó István volt, de a környék és vármegye egyéb helységeiről azt jelentették még 1703 ban is az udvari kamarának, hogy „most egészen lakatlan és puszta helyek.“ Külön megnevezik mint kivételt Békést, hol 10 ember lakott és Dobozt m.g Gerlát, hol laknak egy páran ez erdőkben bujdosó emberek. Gyulának uj települői tehát a törökök által A visszahagyott rácok voltak, kiket a kivonulás után a várból kiköltöztettek és kik a várral szemben terülő dombosabb helyen építettek maguknak uj házikókat, a régi feljegyzésekből következtetve egy egész uj utcát. Ez időből van egy igen jó képünk, mely az akkori Gyulát a vár keleti sarkáról nézve ábrázolja. Ott áll jobbról a tornyos ó-vár, a bástyák, a rondella, egy kimagasló körülfalazott domb, mint ágyutelep és az ó-várral egy szigeten egy négyszögletes török mecset, előtte karcsú minarettel, valamint több épület és egy négykerekes nagy malom., Ezekből ma már csak az ó-vár, a ‘rondella és egy darabja a bástyának van még meg. Egy 1722. évi igen jó távlati rajzon már a tires palackokért, melyek tőlünk származnak (boros, cognaeos, likörös stb.) magas árakat fizetünk. Nagyobb mennyiségért elküldünk. 15494-5 Welsz Mér és Társa, Gyula. Lapunk mai ssánn 8 oldal,;
