Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-12-13 / 73. szám
Censurat: Dr. MUNTEAN. Ll. évfolyam «Btyiala. 1919. december 13 73. szám. Egész évre . 40 K — f Fél évre . 20 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 1 korona. Előfizetési árak: POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Egyes szám ára 50 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBAT FEKE.\€ Megjelenik szerdán és szombaton A legelső kötelesség a közüleltel szemben a munka. Már a legkezdetlegesebb társadalmak, közületek a munkamegosztásra vannak alapítva. A munka- megosztás pedig nem tűrheti, hogy bárki is abbahagyja azt a munkát, mely neki kiosztatott. Rögtön fennakadna az egész termelés, rögtön felbomlanék a közület rendje, mihelyt bárki is vonakodnék a neki kiosztott munkát végezni. A munka tehát nemcsak önmagunkkal, családunkkal szembon való kötelesség, nemcsak az önfenlartás céljait szolgálja, hanem elsősorban a közület iránt tartozó kötelesség. Ez az igazság az, amely a 17. és 18. század állambölcselőinek tanítása óta, a középkori keresztény világnézet háttérbe szorítása óta elhomályosult. A reformáció és a XVIIí. század bölcseleté az egyént akarta felszabadítani a közület hatalma alól és ebben a törekvésében talán tulmesszire ment mindkettő. Mindenesetre az a köztudat alakult ki mindkét nagyszerű szellemi mozgalom végső gyakorlati eredményeként, hogy az egyén csak bizonyos, eléggé minimális kötelességeket tartozik teljesíteni az állammal és a társadalommal szemben és ha ezeket teljesítette, többé semmi köze a közülethez, minden egyéb irányban azt tehet, amit akar. A francia forradalom, melyben két évszázad téves eszméi robbantak ki, nyíltan tanította például, hogy a tulajdon korlátlan, a föld tulajdonosa azt tehet a földjével, amit akar, Kánaánná varázsolhatja, vagy parlagon hevertetheti. Minő téves eszmékért ontották az emberek egymás vérét! Ma már vitatni sem lehet, hogy ez a felfogás merőben téves, lehetetlen, társadalomellenes és keresztülvitele a közület megsemmisülésével járna. Mi lenne például ogy földművelő államból, ha nehány nagybirtokos, vagy néhány tízezer kisbirtokos csak egy esztendőn át nem termelne semmit a birtokán, azon a jogcímen, hogy azt tehet a birtokával, amit akar. Mi lenne egy világkereskedelmet űző államból, ha néhány nagy hajósvállalat elsülyesztenó összes hajóit árra a tanításra támaszkodva, hogy a tulajdonával azt tehet, amit akar. íme, látjuk, hogy ópensóggel nem tehetjük a tulajdonukkal sem azt, amit akarunk, de nem tehetjük a termelés legfőbb tényezőjével, a munkával, tehát fizikai és szellemi erőinkkel sem azt, amit akarunk Nagyon is fontos, nagyon is életbe vágó kérdés az az államra, a társadalomra nézve, hogy ki miképen fejleszti ki és miképen használja fel a természettől nyert testi és szellemi erejét Minden egyéni erőt a legteljesebben kifejleszteni és annak állandó, az élet minél hosszabb idején át való kifejtését lehetővé tenni, ezt követeli a közület az egyéntől, ez az igazi szociális világfelfogás első követelménye, nem pedig a napi bizonyos számú órákig tartó munka. Csak akkor lehet a közület működése zavartalan, ha mindenki tökéletesen kihasználja teljes testi és szellemi munkaerejét, csak akkor produkálhat hasznosat, az egyéni szükségleteket meghaladó értékeket, ha nem csupán annyit dolgozik mindenki, amennyi a lét fentartásához múlhatatlanul megkivántatik. A munka jutalmazása, a termelt javakban való részesedés igazságos megállapítása fontos, de csak másodlagos kérdés, az első, az alapkövetelmény a munka, a javak termelésének minél tökéletesebb, minél intenzivebb módja Nemcsak a testi munkának, de — ezt különösön hangsúlyozni kell — a szellemi munkának, a vezetés, az irányítás munkájának is a legtökéletesebbnek, a legálaposabb- nak kell lennie, ha azt akarjuk, hogy a közületre nézve hatalmas, eredményes, áldást- hozó legyen. A modern szocziális világnézet első parancsa : „fejtsd ki minden erődet, dolgozzál elsősorban a közület javára és az egyéni jólét magától fog nyomába jönni“. A niimkásliérdés. ii. A jobbágjság keletkezése szintén gazdasági, még pedig leginkább mezőgazdasági okokra vezetendő vissza. A jobbágyság keletkezésének első századaiban kicsiny volt a népsűrűség és sok az uratlan, művelés alá nem vont föld. Előnyős volt tehát a nagyobb földesuraknak, ha ilyen uratlan földeket birtokba vesznek, megmivelésükre pedig mindenféle előnyök biztosításával munkásokat — jobbágyokat — szereznek. Ebben az első időben jó dolguk volt a jobbágyoknak, hiszen akkor minden dolgozni akaró ember találhatott Bkkora uratlan földet, hogy ha azt megmunkálja, kényelmesen megél belőle. Ha tehát mégis elment a gazdagabb földbirtokosokhoz jobbágynak, ezt csak azért tette, mert megélhetése jobban biztosítva volt, az illető földes ur pedig megvédte minden kültámadás ellen. Ezen kor gazdálkodási iránya — az fitensiv gazdálkodás — kedvezett a jobbágyságnak. Ez az állapot azonban csak addig tartott, mig sok volt a műveletlen föld, ket’Ss a jobbágy. De a népesség sűrűsödésével csökkent a munkaerő értéke, a föld pedig kevesebb lett. A földes ur tehát kezdte visszavonni engedményeit. Ezt már csak azért is meg kellett tennie, mert a városi ipar fejlődésével mind nagyobb és nagyobb fényűzést és kényelmet szerezhetett magának, a lőpor feltalálásával pedig rendkívüli módon meg- nagyobodtak a harcászati kiadásai, a háborúk pedig a középkorban csaknem szakadatlanul folytak. Mindezeket a terheket a jobbágyságra hárította át a földes ur. Emellett a jobbágy a középkori rendezetlen jogviszonyok mellett teljesen a földesúri önkénynek volt kiszolgáltatva. Ezek az okai aztán az egymás után fellépő parasztlázadásoknak. Da a földes urnák sem felelt meg a jobbágy gazdálkodás. A szükségletek a népesség szaporodásával, ipar és kereskedelem fejlődésével rohamosan emelkedtek. Az txteusiv gazdálkodással pedig ily arányú többtermelést nem lehetett elérni, az intensiv, belterjes gazdáikodá&nak pedig legnagyobb akadálya volt a jobbágy. A jobbágyra nem lehetett bízni finomabb munkaeszközöket, szorgalmat, odaadást épen nem lehetett várni főle. Ily viszonyok között tőrt ki a francia forradalom. A »szabadság, egyenlőség, testvériség* jelszavával fellépő munkásosztály egyszeriben megszüntette ezt a különben is avult rendszert s behozta helyébe a mai nap is fennálló munkabérrendszert. A francia forradalom után teljesen nyomott volt Európában a levegő. Minlenütt hasonló kitörésektől féltek. Minthogy a földcsurak tartottak egy feltétlenül bekövetkező forradalomtól, s minthogy ez a rendszer már nekik nem volt megfelelő, legtöbb helyen önmaguk szabadítják fel jobbágyaikat s behozzák a bérmunkarendszert, amely napjainkban is fennáll és alapját képezi a munkásügyi problémáknak. Ezen rövid, csak a legfontosabb tényekre szorítkozó történeti áttekintés után jelen cikkünkben még csak azt vizsgáljuk meg, hogy mi az alapja a munkásbérrendszernek s miben különbözik a többi munka rendszerektől ? A munkabérrerdszer .alaptétele a munkás szabadsága. A szocialisták ugyan azt állitják, hogy ez a szabadság csak formális, mert formálisan a munkásnak tényleg szabadságában van ahoz szerződni, akihez akar, akkor, amikor akar és annyi bérért, amennyiért akar, tényleg azonban megélhetésének biztosítása végett epugy ki van szolgáltatva a tőke önkényének, mint a többi rendszerekben. Erre majd egy későbbi cikkünkben rá fogunk még térni. A másik alaptétele e rendszernek az, hogy a munkás és munkaadó között a munkás alkalmaztatásakor munkaszerződés jön létre. Tehát ngy a munkás, mint a munkaadó szabad egyezkedő fél, mindenkinek joga van a szerződésbe az érdekeit védő bármely feltételt felvenni. Ha a munkabérrendszert össze hasonlítjuk a többi munkarendszerekkel, a következőket tapasztaljuk : 1. Míg a rabszolgaság alaptétele a kényszer, a jobbágyságé pedig a teljes földesúri önkény addig a munkabérrendszernél a munkás szabadságából kifolyólag sem kényszernek, sem önkénynek helye nincs. 2. A rabszolga munkatermékéből nem részesül, mert nincsenek jogai s igy tulajdonjoga sincs.. A jobbágy azonban részesül munkatermékében, időnként majd nagyobb, majd kisebb mértékben, a bérmunkás ellenben munkatermékében nem részesül, C3ak a munkabérhez van joga a munkateljesítmény arányában. 3. A rabszolga fenntartása biztosítva van minden eshetőségre, a jobbágyé csak részben (amennyiben munkatermekének csak egy részét kapja) a bérmunkás fenntartása csak dolgosás esetére van bistositva 4. A rabszolga teljesen jogtalan, jogok alanya nem lehet, csakis jogcá'gy, a Jobbágy már magánjogilag személy, jogai, illetve kötelezettségei lehetnek, csak közjog'lag nem személy, ellenben a bérmunkás ug^ magánjogilag, mint köz- jogiiag elismert személy. Ezzel röviden végeztünk a három munka- rendszer ismertetésével, legközelebb majd a munkabér alakulásáról fogunk egy pár szóval tárgyalni. ifj. Kazay László. (Folytatása követkozik ) A művészetük célja és haszna a társadalomra nézve. Irta: Palasorszky Béla. Wilde Oszkár a »Dorian Grey arcképe« ci- mü regényének előszavát a következő aforizmával zárja le: »Egy művészetnek sincs semmi értelr . me«. Ez a látszólag paradox állítás, mely nélkülözi a paradoxont kiegészítő követelméiayes igazságot, élénk ellentétbe jut az előszó többi aforizmával, melyekben a művészet célját, hasznát tárgyalja ez iró. MindeD, ami létezik, azért létezik, mert értelme, haszna, célja van, természetes, hogy a művészetnek, melyekben az intellectuel gyönyörűségét, szellemi szükségleteinek kielégítését találja, kell, hogy kimutatható célja és haszna legyen. Az emberi társadalom a művészetek szempontjában általában három kategóriára oszlik fel. Az első osztályba tartoznak a?ok, akik művészeti rés palackokért, melyek tőlünk származnak (boros, cognacos, likörös stb.) magas árakat fizetünk. Nagyobb mennyiségért elküldünk. 10491-5 ÜVefsz Mór és Társa, Crynla. Lapunk mai sximm 4 aids!.
