Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-12-22 / 53. szám
HO. évfolyam. €}yula, 1018. december SS. 53. §zám. Előfizetési árak: Egész évre . 14 K — f Fél évre . 7 K — f Évnegyedre . 3 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 50 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobat János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 30 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: DOB1Y FERENC Megjelenik minden vasárnap Legendák éjszakáján. Mikor hideg decemberi szél süvöltöz a hóval befutt utcákontűikor harci dicsőségből, átko3 szenvedésből visszatért marcona hun harcosok pihenik fáradalmaikat; mikor ártatlan gyermekek mosolyogva álmodoznak szines karácsonyfáról; mikor megkondulnak az ércharangok és hirdetik a nagy ünnepet: — édes Messiásom, jöveteled előtt sirva leborulok ! . . . Hova lettél, ábrándos múlt, hajdani mesés éjszakák boszorkányos szépsége? . . . Csikorgó havas utak, meleg kis házikók, gyertyafényes fenyőágak, békesség és, reménység, apró örömök, nagy boldogságok? . . . Csókos gyönyörűségek, imádságos sóhajok, — minden, minden, minden . . . Talán igaz se volt. Hárfadalos ének zsong a levegőben . . . Zajtalan éjszaka . . . Föltárnád a múlt és citharés emberek elevenednek meg lelki szemeim előtt. Az éj csöndjén száll felém, száll halkan, nesztelenül a prófétai dal. Köntösömet, hová a nap munkája szenyes porát lerakta, levetem gyorsan és öltözöm fehérbe. Fejemet megkoszorúzom a tavasz virágaival. Körülöttem nardusok illata szálljon : vendégem jön e szent éjszakán! . . . Érzem az Istent. Érzem a várakozások ádventjének hajnalhasadását. A béke olajágát . . . Jöjj béke, jöjj, mert téged kerestünk, téged kutattunk, érted hullattuk piros vérünket. Téged vártunk az eg#k harmatozásából. . . . Ember! Látod-e az nj betlehemi csillagot? Barangolsz az élet utjain és mindenünnen az éj sötétje meredez feléd . . . Ember! Fölszállt az nj csillag, ott ragyog, ott lobog az égboltozaton. A szived égboltozatán. Ne fuss Karácsony éjszakájának meleg fényétől.Uj hitet, uj világot jelent ez az éjszaka, a rongyos, szegény népnek ünnepi éjszakája ez ! Krisztusi igazságok és győzedelmes eszmék, mik zugó akarással és robbanó szenvedélylyel diadalmaskodtak az elnyomó zsarnokok felett, ezen az éjszakán ülik a földi királyok halotti, torát ! Mi volna szép ezen a világon, ha annyi szenvedésben titkon elsírt könny után keserűséggel átszőtt valónkra csak a sirhant szomorú rögei hullnának ? . . . Semmi öröm a bánatuukra és semmi megnyugvás szenvedéstől megkinzott, halálrataposott lelkünkre ? . . . Mit ér akkor az élet? . . . Ember ! A koldusok Messiása nem azért jött, hogy életedet felforgassa, hogy örömöd borát epével vegyitse, hogy kinevesse nyomorodat, nem azért jött, nem! Jött, hogy szomorú, fakó lelkivilágodat teleitassa meleg örömével, átszőjje boldog békével, hogy ne kullogj örökösen a ködös, sáros ősznek sötét országutján, hanem járj a megnyugvásos élet virágos mezőiben. . . . Legendás, dallamos, fehér havu csendes éjszakán, mikor fölszakad az évezredes átok és ember lesz az Ember; mikor forradalmi szellő lengi át a krisztusi jászolt; mikor nj regékbe olvad a betlehemi csillag: — Tilág Megváltója, jöveteled előtt sirva leborulok. Somogyi Imre. A ma* Káotikus támolygás, hisztérikus végvonag- lás a lángra lobbant Európa forradalmi óceánján : a ma. Egyéni ambíciók tüzes, féktelen paripáján ügető emberek hatalmi tusája a szét- züllött ország romjain ; tradíciók szentségét világgá üvöltő szózatok ; agonizáló soviniszta álon odozók vészharangjainak vihartüző kongása: a ma Milliók suttogó ajka forró fohászt lehelt a b orus égre : hozd meg a felszabadulás óráját, taszítsd le vállainkról a fegyveres lidércek elbé- nitó nyűgét, hozd meg a népek szent szabadságát. Ezrek erőszakos törtetése a régi világ ké- n yelmes határain régi rendszerek régi romantikája felé, hogy megakadályozzák a ma követelését, ez a ma. Százak fegyveres ambíciója milliók uralmáért s alig néhányak fanatikus ragaszkodása glórikus dicsőséghez, trónokhoz, koronákhoz, ez a ma. S ebben a rettenetes tülekedésben vérbe borul a ma Kelet elhamvadó tüze újra lángra lobban Lenin kommünjét leverni készül az entente kapitalizmusa. A német imperializmus alól felszabadult Ukrajna, Lengyelország s a Balti tartományok lázas sietséggel kapkodnak az anyaország emlői után, hogy abból táplálkozzanak. Ám bolsevik-tej buggyan ki a nacionalista étvággyal elragadott emlőkön, Nyugat még áll, áll leselkedő bölcsességgel s arra vár, milyen lesz majd az extrémek viharzó gyűlöletéből, fanatikus na- cionálizmusából, osztályharcából kikristályosodó jövő. Lesi a konzekvenciákat s dogmákat szab belőlük a maga javára. A két ideális törekvésben, előre törtetésben elvérzett a feudális uralom rozoga vára. Itt hever romjaiba dőlten, kimultan. Északon a csehszlovákok nemzeti aspirációjából felgyuladt tűz nyaldossa a Kárpátok havas ormait, délen a jogoszláv törekvések magyar gyűlölete tépdesi le a magyar Alföld kövér kalászos Bánát koszorúját, keleten a román imperializmus jő bosszú útjára, hogy jogara alá gyűjtse a román népet. S magyarország területi integritásában megbé- nultan nézi, mint amputálják végtagjait. Nézi, mint operálják ki lelkét, szivét, egyenként minden gazdasági üterét. .. évezredes kultúráját. . . A soviniszták dühöngenek s gyűlöletükkel szidalmazzák a népkormányt és joggal átkozza minden gondolkodó a forradalom első hadügyminiszterét, aki világot megváltani akaró frázisát kürtöllette szerte: nem akarok többé katonát látni. S a háború üzelmeibea megsanyargatott katona lerakta fegyverét s haza ballagott . . . Megindult a tépett, lerongyolódott szürke lavina s nyomában felujjongoft az agonizáló Itália olcsó győzelmén. S a hazaért sereg meghozta a ma tükrét, melynek képe már régóta ott lappangott lelke mélyén . . . Ötödfél év minden keserve, szenvedés} ott szunnyad az ország millióinak lelkében s a nép nem látja meg a forradalmi vívmányok szent igazában a saját jogait sem. Eltéved a saját igazának keresésében s sokszor rémképeket lát még a maga barátaiban is . . . Ilyen a ma: felkorbácsolt tömegek vezetésére törekvő ambíciók, a népek tudatlanságát, félrevezetett tájékozatlanságát a saját céljaira felhasználó akarások, a nép lelkében olyan régóta szeretettel istápolt nemzeti és vallási gyűlöletet kihasználó tendenciák iránya, hogy eltávolítsák a nép lelkében élő igazságérzet csalhatat- lanságát. Nincs olyan Krisztusi tanítás, nincsen olyan demokratikus, szociális dogma, amelynek egyetlen passzusa is harcot hirdetne akkor, ha békésen megoldható az átalakulás. Sohase hibáztassuk a népet, mely önmagától sohasem volt rossz s amelynek lelkében a jó az uralkodó pozitívum . . . De ha önmagára hagyjuk a népet, ne csodálkozzunk rajta, ha a demokratikus dogmák megvalósításában nem tudja a helyes eszközöket megválasztani s ne csodálkozzunk azon, ha egy napon világgá kürtöli mrjd a nép, hogy tanítómestereik, az intelligencia passivitása ellen- forradalmi ténykedések s a különféle uszitásokLapaak mai száma 6 oldal.
