Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-12-15 / 52. szám
Gtyula« 1918. december 15 50. évfolyam. k 59. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 14 K — f Fél évre . 7 K — f Évnegyedre . 3 K 50 f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 50 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 30 fillér. Mi volna jobb, mi volna szebb ; napról-napra mélyebbre sü- lyedni a világégés szomorú lejtőjén, vagy felemelkedni a csillagok fölé, tiszta, örökszép régiókba ? . . . Mi volna jobb : bizonytalanságban, ideges zajban élni, nyugtalan éjszakában hánykolódni, vérben gázolni, bűnben taposni, vagy csöndes visszavonultságban, levendula- szagu házikóban dalos ajkkal, fohászos lélekkel megpihenni ? . . . Mi volna jobb, mi volna szebb: vájjon ki tudná azt megmondani ? Ott voltunk a Kárpátok bércein, ott jártunk idegen országokban esőbe, melegbe, sárba, fagyba, hóba. Ott éltünk a föld gyomrában, ott meredt szemünk a távolba vad, sötét éjszakákon, ott indultunk rohamra lázasan zakatoló, keserű szívvel. Havas hegyek zord birodalmában, mikor ott ültünk körbe a tábori tűz mellett, egyetlen vágyunk, egyetlen imánk, egyetlen közös óhajunk csak az volt: óh, bárcsak még egyszer hazakerülhetnék, haza, haza, haza! . . . Bárcsak még egyszer megláthatnám a rácsos kis kapunkat, megcsókolhatnám szeretteimet és visz- szatérhetnék dolgozni a békés polgári életbe. A lövészárkok kiürültek, a hadiszállások térképei gazdátlanul maradtak: megindult a tépett, rongyos emberek bus hada — hazafelé! Ötödször szánt végig az utcákon a hideg decemberi szél ... A szivünk közé bársonyos töviskoronát fontunk : azt hittük, hogy vége van. Nincs vége ! Kigyulladt a világ mind a négy sarkán, lobogó lángok csapnak fel a föld mélyéből, uj eszmék, uj álmok, uj dalok törnek utat maguknak a szivek kapujáig. Az égen olomszinü felhők szállnak, a párás levegőt fekete varjak serege szeli át: Kár, kár, kár. Kár nekünk politikai kérdéseken vitatkoznunk, kár nekünk megfeledkezni arról a sok apró fejfáról, melyeket fehér hó lepell el borit be a messzi hegyek alatt. Kár nekünk meg nem látni az itthon sápadó areokat, könnyes szemeket, gyászos szomorúságokat. Kár neküuk egymás életét itthon veszélyeztetni, amikor ötödfél esztendeig volt az prédára kitéve a halál zsibvásárján. Vigyük a testvériség oltárára a rongyos zubbonyunk alatt dobogó bus szivünket, vigyük a fagyos, rideg utcáról egy barátságos FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBAY FERENC kis szobába a lelkünk érzéseit, — áldassék a béke és nyugalom, mert olyan nagy dolog, olyan szent dolog az, ami e pár hét alatt történt, hogy szinte félve és áhítattal tekintünk föl reá. Forradalom! Népszabadság 1 Legyetek százezerszer üdvözölve ! És ha mégis akadnának emberek, akik nem értenék meg az idő szavát, a mi szenvedésünket, a mi kívánságainkat, — akik ellenségei a népszabadságnak és csak fölényes gesztussal rendelkeznek elevenek és holtak felett: akkor azok az urak ne csodálkozzanak azon, ha el fog szakadni a hegedű húrja ! Minden jogtalan és igazságtalan eljárással szemben fölébred bennünk a rettentő éjszakák véres emléke, a gigászi küzdelmek és halálos, vad borzalmak, amik milliószor remegtették meg fájó szivünket. Pusztuljanak el a zsarnokok, tűnjenek el a horizontról, hogy villámlás, mennydörgés és tisztitó vihar fenséges tűzijátéka után megszülethessen a Béke ! Akik szeretettel és megértéssel fordulnak felénk, nyújtsuk azoknak baráti jobbunkat és dolgozzunk együtt egy szebb és boldogabb jövőért. Somogyi Imre. Á megye székhelye. Egyik békéscsabai laptársunk újból felvetette ezt a kérdést és épen most, a mikor sok mindenféléről kell gondoskodnunk, .csak épen arról nem tárgyalhatunk, mert erre most időnk és alkalmunk se, hogy a megyeszékhely ne Gyulán legyen, hanem Békéscsabán. Most olyan időket élünk, a mikor örülnünk kell, ha a rendet és közbiztonságot máról holnapra tudjuk biztosítani, a mikor a lakosságnak a legszükségesebb életszükségleti cikkekkel való ellátása a legfőbb gondoskodásunk tárgya, a mikor még azt sem tudjuk, hogy édes hazánk szent földjéből mit veszítünk el, mit tarthatunk meg. Igazán profán dolog lenne most a felett veszekednünk, hogy hol legyen a megye székhelye. Ennek a kérdésnek a mostani időszerűtlen felvetését csak az a gondolat szülhette, hogy ezekben a zavaros időkben talán siker koronázná a békéscsabaiaknak azt a régi óhajtását, hogy a megye ott székeljen náluk. De nem hiszem, hogy a komolyan gondolkodó békéscsabaiak ezt az ötletszerűen felvetett kívánságukat belátható időn belül végre is akarják hajtani, még ha az a felsőbb fórumok által akceptáltatnék is. Békéscsabának elég sok gondja van most a várossá történt átalakulással s hosszabb időt Megjelenik minden vasárnap fog igénybe venni, a mig mindazokat a berendezkedéseket előkésziti, a melyek a törvény követelményeinek megfelelően is feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy egy várossal szemben támasztható igényeket kielégítse. Békéscsaba egyelőre nem gondolhat arra, hogy már most az átalakulás küszöbén mindjárt csak ,a várost megillető jogokat vindikálja magának, mielőtt az átalakulással járó kötelességeknek is eleget nem tett, arra meg épen nem gondolhat, hogy csak azért, mert a kormány jóvoltából, abban a reményben, hogy a városi jellegnek megfelelő fejlődés követelményeinek mindenben meg fog felelni, mielőtt ez bekövetkeznék arra használja fel a város nevét, a kapott jogot, hogy a régi megyeszékhely jogtalan áthelyezését követelje. Ehhez még Csabának előbb érdemeket kell szereznie és akkor is csak akkor lehet erről szó, hogy ha Gyula egyáltalán érdemtelenné válnék arra, hogy itt legyen a megye székhelye. Dehát erről egyelőre szó sem lehet. Az, hogy rossz a közlekedés, ez most igen nevetséges oka, hát van most egyáltalán jó közlekedés. Meg vagyunk róla győződve, hogy ha a békés, a háború előtti rend helyreáll, ez az érv teljesen el fog esni, mert a közlekedési eszközök rohamos fejlődése mellett épen nem lesz semmi különbség, és hátrány abban, hogy a megye közönségének Gyulára avagy Békéscsabára kelljen jönnie. Ez úgy látszik Békéscsabának egy telhetetlen vágyakozása, a minek azonban épen most, mikor állítólag a népek uralmában rejlő valódi igazság korát kell hogy éljük, épen nincs sem erkölcsi sem jogi alapja. Gyulának régi szerzett joga van a székhelyhez, ettől nem hisszük, hogy a megye közönségének jogérzéssel biró nagy többsége csak azért, mert ezt Békéscsaba óhajtja, meg akarja fosztani. Ez különben is olyan kardinális kérdés, a mellyel a régi alapon egyesülő megyegyülés nem határozhat. Győzedelmes nj elvek. Uj útra léptünk, uj irányban keressük a boldogulást, melyhez jogunk mindnyájunknak van. Az uj idő uj elveket hozott felszínre, elveket, melyek sokunk ajkán éltek már, de még többünk szivében. Olyan elvek, melyek minket egész más értékelésre, az emberi erő, az egyén, a társadalmi elhelyezkedés uj és — hiszük — egészségesebb értékelésére bírnak. Olyan elvek azok, melyek az eddigi elvektől, rendszerektől sok tekintetben homlokegyenest eltérnek, sőt a régi rendszereket gyökeresen meg is támadják és előbb-utóbb kiirtják. Uj elveink nem nekünk újak! Nekünk régtől lelkűnkben élő, mélységes meggyőződéseink, melyekért síkra szóltunk, melyek nélkül a társadalom egészségesebb irányba, helyesebb útra való terelődését elgondolni nem is tudtuk, de nem is akartuk. Mi éreztük, mi szent meggyőződéssel vallottuk, hogy eljön az az idő, mikor nagy tömegben kitör a jelennel való elégedetlenség és a jobb jövőre való törekvés.
