Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)

1918-11-14 / 47. szám, Rendkívüli kiadás

3 Bek«* 1918. november 14 az emberi érzések ellen, úgy vegye el a nép­kormány méltó büntetését. (Est az indítványt a gyűlés elfogadja.) Dr. Ssékely: Mondjuk ki, hogy a várme­gye népe osztatlan elismöróssel adózik a vár­megye alispánja iránt. (Helyeslés) Grünfeld Jakab a fegyelmi ügyek tár­gyalásánál a nép képviseletét is követeli. Dr. Martos József főügyész előadja, hogy a tisztviselők elmozdítását azért indítványozta, mert erre jogos alap volt. A népharag mozdí­totta el őket! Minden panaszt szigorú bírálat tárgyává tesz és arról beszámol. Főispán: A bizalmi nyilatkozat megsza­vazása iránt tesz intézkedést. Telegdy ismételt kijelentése után Grünfeld és Faragó szólalnak fel. A forradalmi idők nem alkalmasak bizalmi nyilatkozatokra. Egye­lőre ejtsük el azt indítványt Telegdy: Fogadjuk el! Demokratikus fő­ispánunk van I A gyűlés ha nem is mondta ki, de szív­ben és lélekben együtt érzett Telegdy indít­ványával Füsesséry főispán negyed tizenkettőkor zárta bo a gyűlést. * * * Igen, nagy idők ezek ! Es e nagy időkben ismét feléd fordulok, öreg vármegyeháza, pávatollas, regényes múlt, dicső magyar múlt. . . . Kopott falaid közt uj élet, uj virág fakad, hidd el, a jövendő poétája megónekli szomorú haldoklásodat! . . . En csak búsulni tudok, mert én látom a te haldoklásodat s érzem a te szomorú­ságodat. Kapudra egyszerre csap Nyugat és Kelet buzogánya, — ne félj, vén vármegyeház, ez a sorsa mindennek, ami r^gi. Hallgasd te is az Újkor gyönyörű dalát . . . Somogyi Imre. Felhívás Gyula város népéhez! Ismételten hozzátok ^ fordulunk. Véreink, a kik annyi ideig odavanuak, rövidesen nagyobb csoportokban jönnek haza. Igyekezetünk, mint múlt felhívásunkban is olvashattátok, oda irányul, hogy őket mielőbb a muukás társadalomnak visszaadhassuk. Az eddigi berendezések szerint a vasúti állomáson a hazatérőket szerető szivek fo­gadják ; felvilágosítják a távollétük alatt be­állott nagy változásokról, elhelyezzük és el­látjuk őket és igyekszünk nekik munkát ke­resni. Ámde ez a félig-meddig hivatalos gépezet nem lehet elegendő. Az embereket nem lehet egyformán ke­zelni. Mindegyiknek más a baja, más a ter­mészete. Mindegyik másként gondolkozik és állandó támogatás nélkül nem leli meg helyét az annyira megváltozott környezetben. Minden ember számára tehát ki kell keres­nünk a város népéből azt a segítőtársat, a ki­ben legtöbb bizalma van, a kipek szivét ki­tárja, a kinek biztató, bátorító szavaira, jó tanácsára hallgat. A fogadó népbiztos bejelenti a hazaér­kezettnek nevét és lakását, és ezt a helyi lapban az ezen célra nyitott állandó rovat­ban közzétesszük. Felkérünk most már ben­neteket, bogy ezen rovatot szorgalmasan ol­vasva kikeressétek azt, a kinek segítségére lenni kívántok. Sokszor már mint szomszédok is megtudhatjátok azt, hogy ki érkezett haza. Azonban a háború alatt valamelyes költöz­ködés is volt és igy a rovatra ügyelni jó lesz. Egyszóval felkeresitek és megtudjátok tőle ügyét, baját kívánságait. Ezen adatokat szükség szerint fel is jegyezve eljöttök a vá­rosházára a népjóléti irodába, ahol a segítő­társ útbaigazítást kap a további teendőkre nézve. Nem szabad arra várnunk, hogy a szükölködők, a munka helyett hadműveletek­hez szokott emberek önként jelentkezzenek. Azt is tudjuk egyébként, hogy az igazi sze­génység legtöbbször szemérmes. A segítséget úgy kell ráerőltetni. Azt viszont nem lehet szem elől tévesztenük, hogy itt nem alamizs­náról, hanem kötelességszerü hazafiasságról van szó. Nem szabad őket egy pillanatig sem magukra hagynunk, nehogy az elhagyottság rémes érzése elkeseredésüket szerencsétlen magyar testvéreink iránt fokozza. De a segítő előzőleg is eljöhet hozzánk, ha úgy látja célszerűbbnek, hogy előbb egy és más tekin­tetben pártfogoltja iránt tájékozódjék. A segítőtárs természetesen nő is lehet, a kiről azt tartja a közhit, hogy érzései nemesebbek mint a férfié. De egyidejűleg fel kell karolnunk a már itthon levőket is. Nem feledkezünk meg továbbá az elesettek hozzátartozóiról sem. Most ezek az igazi elhagyottak. Nem szabad magunkat azon szemrehányásnak ki­tenni, hogy nem gondoskodunk róluk idejé­ben mert nem jött meg senkijük. Ezért nincs pártfogójuk. Sőt épen ellenkezőleg. A haza nem tértek hozták számunkra a legnagyobb áldozatot, mikor vérüket és életüket ontották értünk. Utódaiknak, özvegyeiknek fokozottan kell tehát lerónunk hálánkat, hogy vala­melyest elfeledtessük velük az őket ért nagy szerencsétlenséget. Jöjjetek el tehát mind, a kik részt akartok venni a mentés nagy munkájában. Városunk apraja, nagyja kell hogy felkere­kedjen. Váljék nyüzsgő hangyabollyá a város, melynek tagjai az uj életet viszik szenvedő és segítésre szoruló embertársaiknak. Jó em­bereket keresünk, a kikkel ' a támogatásra szorulók nemcsak szóba állnak, hanem kik­nek szivüket is kiöntik. Ne maradjon el senki. Mindenkire szükség van. Épen úgy a szeretet szent igéit hirdető lelkészre, mint a legegyszerűbb emberre. Egy kellék kell csupán : a jó szív. Tudjuk, igen nagy áldozatot kívánunk tőletek. Most hiszen elvárjuk, hogy éjjelt nap­pallá téve segítsetek szenvedő embertársai­tokon. Épen ezért kifogást nem tűrünk. A megelégedett emberek számát kívánjuk ebben a városban szaporítani és ezen munka alól nem vonhatja ki magát senki. A mérhetleu szenvedést a mely ránk szabatott és a melynek bánata örökös nyugtalanságban nyilvánul meg, csak úgy enyhíthetjük, ha a háború ütötte súlyos sebeket gyógyítani sietünk. A haza­jövök a mi védelmünkben vesztették el a bé­kés polgári munka lehetőségeit, elvárhatjuk tehát, hogy most minden lehetőt elkövessünk annak mielőbbi visszanyerésére. Csakis úgy számíthatunk arra, hogy szegény hazánk romjain az uj Magyarország megszülethessen. Jertek és segítsetek embertársaitokon ! Ha többen leszünk, úgy időnként össze­jövünk, hogy a tapasztaltakat kicserélve a továbbiakra könnyebben tájékozódjunk. Sőt ha a uagy szám szükségessé teszi, az egy utcában lakó szomszédos segítőtársak tizen­ként bizalmi férfiakat is fognak választani maguk közül, a kik csekélyebb számuaknál fogva a segítőtársakkal illetve a vezetőség­gel sűrűbben és behatóbban beszélhetik meg a teendőket. Munkaközvetítőt is állítunk fel, a hova a munkaadók és munkót keresők siessenek bejelentésüket megtenni. Ne késlekedjünk emberek. Sok a jó em­ber Gyulán. Nem kell benneteket nappal lám­pával keresni. — Felkérjük az összes hit- felekezetek lelkészeit továbbá a politikai és társadalmi egyletek vezetőségét, hogy az eszmének híveket szerezve minél több „segítőtársat“ állítanak sorompóba. Ezek nevét is közölni fogjuk állandó rova­tunkban, hogy ajhazaérkezőknek viszont mód­jukban legyen segítőtársat választani. Munkára fel ! Or. Keppich Frigyes. Megjegyzések fenti cikkhez: A segitő- tárt eszméje kivételével, a fenti cikkben felvetett javaslatok immár a megvalósítás etádiumába léptek és pedig a gyulai Nem­zeti Tanács Összülésének és népjóléti albi­zottságának határozatai alapján. A »Békés« mint a Nemzeti Tanács hivatalos lapja in­gyenes külön rovatot nyit a munkaadók és munkakeresők részére. A népjóléti iroda fel­állította a munkásközvetitő irodát mellék­szerve gyanánt, ahol az ipari és gazdasági munkások mielőbbi jó elhelyezése biztosítva lesz. Hiszen nem kell egyébre gondolnunk, mint arra, hogy a foglyok eltávozása folytán mennyi hely vár betöltésre. Egyebekben a a tanács népjóléti bizottsága állandó érint­kezést tart fenn a helyi katonai hatóságok szerveivel, mivel a hadból hazatért hőjtf} sorsának biztosítására a katonai hatósá^^, munkásközvetitők és munkásotthonok felállí­tására vannak utasítva. Az együttműködés hozhatja meg a kívánt eredményeket. (A szerkesztőség.) Hírek. filő a panaszokkal! Polgártársaink. Az el­mozdított polgármester, főjegyző, főszámvevő és rendőrfőkapitány ellen a fegyelmi vizsgálatot a vármegye közigazgatási bizottsága elrendelte. Bz utón is felhívjuk mindazokat, akiknek az említett tisztviselők ellen panaszuk van, szíveskedjenek pa­naszukat a Nemzeti Tanács elnöke dr. Berényi Ármin polgártársunkhoz beküldeni. Szóbeli pana­szok a panaszfelvételi bizottság előtt teendők. A bizottság legközelebb megkezdi működését. Hatalmas zsákmány. A galíciai 9-ik drago- nyos ezred Gyulán átvonulván, leszereltetett. A tránszport nagymennyiségű értékes élelmiszert, lo­vakat és íakarmányféléket hagyott Gyulán, ame lyek beszállítása és biztosítása napok óta igénybe veszi a Nemzeti Tanácsnak csaknem minden tag­ját. Üdvös dolog lenne, ha a lefoglalás városunk jólétét szolgálná. j A Polgári Radikális Pártba belépni óhajtók minden nap délucan 5-től 6-ig jelentkezhetnek a Kereskedelmi Csarnokban. (Komló). Hnnkásközvetito hivatalt állít fel a népjó­léti iroda, amely iparosok és gazdák közreműkö­désével egy-két napon belül már meg is kezdi a működését. Keressék fel ezen intézményt mun­kára váró harcosaink, szeretett testvéreink minél nagyobb számban, hogy addig is, mig a néppar­lament a földek kiosztására vonatkozó törvényt meghozhatja és őket földdel megajándékozza, a képességeiknek és erejüknek megfelelő munka- vállalással sorsuk biztosíttassák. Nincs külömbség ipari vagy gazdasági munkás között, mind a két osztályba tartozókra, szóval a munkás kezekre nagy szükség van. Nincs annál boldogabb és nem lehet annál önzetlenebb ember, mint aki saját munká­jából tartja fenn* magát és igy az állami élet rendjébe beilleszkedve segít az uj állami rend biztosítását megalapozni. Ismételten felhívjuk polgártársaink figyelmét arra, hogy a Nemzeti Tanács népjóléti irodája a városházán Nádházi jegyző szobájában napok éta megnyílt, az ott jelentkezők ügyes-bajos dolgai­ban rögtöni intézkedéseket tesz és az arra szoruló­kat pénzbeli és természetbeni segélyben részesíti. Gyulai román testvéreink a Nemzeti Ta­náccsal való szoros együttműködést óhajtván, küldöttségileg felajánlották delegáltjaiknak a Ta­nácsba való belépését. A gyulai Nemzeti Tanács átiratilag értesítette a küldöttséget, hogy szívesen veszi a románság együttműködését és delegáltjaik­nak a gyulai Nemzeti Tanácsba való belépését. Német katonák átvonulása Gyulán. E hó 15—16-án Arad felől gyalog átvonuló körül­belül ötszáz főnyi német katonaság tart 2—3 napi pihenőt Gyulán. A német katonák a Szerbiá­ban harcolt német hadseregnek képezik egyes részeit, akik gyalog kénytelenek a magyar vas­utak túlterheltsége miatt hazájukba visszatérni. A magyar kormánnyal történt megállapodás sze­rint teljes felszereléssel vonulnak át. Felhívjuk Gyula város népét és nemzetőrségét, hogy az immár szabad német köztársaságnak a múltban velünk harcoló katonáival szemben teljes türelem­mel és nyugodtsággal viseltessék. Mindenek fölött városunk békéjének és rendjének megóvását szem előtt kell tartanunk. Gyulán, 1918. a kiadótulajdonos Dobay János nyomdája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom