Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-11-10 / 46. szám
1918. november 10, B étéi 3 meg a hatalom törvényes birtokosának hozzájárulását. A hatalomnak ez a megmutatása volt az, amit forradalomnak nevezett el az első napok lelkesedése. Ámde ez csak akkor volna forradalom, ha a hatalom törvényes birtokosai ellenszegültek volna. Azonban Istennek hála nem igy történt; a király kinevezte azt a minisztériumot, melylyel a nemzet a hatalmat gyakoroltatni kivánta ; a nemzet túlnyomó többsége lelkesedéssel jelentette ki, hogy a népkormány az 5 akaratából született, az ő hatalmát és akaratát képviseli. Ne gondoljátok, hogy ezek a csatlakozások félelemből, óvatosságból, képmutatásból történtek. Hiszitek-e, hogy egy nemzetben, a melynek négy évszázados történelme a törvénytelen hatalmak elleni elkeseredett küzdelmek sorozatából áll, nem akadt volna egy ember se, egy testület se, mely tiltakozó szavát ne emelte volna, ha a népkormányt nem a nemzet igazi akarata képviselőjéül tekinti? Meggyőződésből, egy téves ábrándkép szertefoszlása nyomán támadt tiszta látásból eredt és ered minden csatlakozás a nemzet akaratát képviselő népkormányhoz. Nincsen tehát, nem volt forradalom, mert nincsen ki ellen forradalmat csinálni. A nemzet ma egységesen áll egy táborban, egy akarattal, békét, függetlenséget, egyetértést, boldogságot kíván, nemcsak kíván, de minden eddig lenyűgözött energiájával, minden eddig kizsákmányolt erejével függetlenségéért, anyagi és erkölcsi boldogulásáért fog küzdeni és dolgozni. Most mondhatjuk el csak igazán a legnagyobb magyarral: »Magyarország nem colt, hanem less«, és hozzátehetjük, hogy egészen és kétségbevonhatatlanul a miénk less. Népgyülés a KossuÜi-íéren, Impozáns lelkesedéstől izzó néptömeg höm- pölygött már a korai délutáni órákban a Kossuth- téren, hogy a szakadó eső dacára is bebizonyíthassa a Magyar Nemzeti Tanácshoz való csatlakozását. Előbb a gimnázium tornatermébe tömörül az eső árja elől, de amikor az szűknek bizonyul kihullámzik a térre Lusztig István dr. az egybehivók nevében dr. Berényi Ármint és társelnökeit ajánlja a gyűlés vezetésére. Utána dr. Berényi Ármin emelkedik szólásra és a szabadság fejlődésének történelmi képét ismerteti a fáraók zsarnokságától kezdve a mai napig, amikor végre kivívta a nép teljes függetlenségét és szabadságát. Kéri a népet, mutassa meg, hogy teljesen érett a szabadságra és hogy annak zászlaját könnyelmű elhamarkodással be nem szennyezi. Ezután felkéri Martos Manó gyulai kerületi munkásbiztositó pénztár igazgatóját, mint a nép- gyűlés első előadóját, hogy javaslatát tegye meg Feszült figyelemmel várja a néptömeg Martos Manó szavait. Megrázkódott a nép — mondja a szónok — s lerázta magáról évszázadok nehéz rabbilincseit, az oligarchia és feudális arisztokrácia osztályuralmát. (Elénk helyeslés.) Rámutat arra, hogy a nép az ötven hónapos háborúban megelégelte ezt az uralmat s a rabláncok nehéz súlyát s most öntudatraébredten lerázza magáról az igát s egy forradalmi éjszakán megteremti Magyarország függetlenségét és önállóságát. Úrrá lett a nép — mondja — anélkül hogy még csak annyi vér is elfolyt volna, amennyi egy pálinkagőzös verekedés közben el szokott folyni. Ez azt jelenti — polgártársaim, hogy az a nép, amely ilyen elszánt öntudatossággal magához vette az uralmat, meg is akarja ezt az uralmat tartani. És azt állítom polgártársaim, hogy egy népuralom kivivása nem olyan nehéz mint ennek az uralomnak megtartása. Ezután többször megismétlődő lelkes éljenzés közben átadta a szót Prattinger Ferencnek, aki az uj újonnan megalakult polgári radikális párt képviseletében méltatta a forradalmi eseményeket. Mélyen tisztelt polgártársak és polgártársnők — köszönti szónok az egybegyült tömeget, — engedjék meg, hogy végigvezessem önöket a forradalmi mozgalmak izzó- utain, rámutassak azok indító okaira s megvilágítsam a forradalmat elnyomni akaró tényezőket, melyek minden forradalom zavarában héjjamódra csapnak a széthullott társadalmi rétegekre. A római rabszolgák szétküldik rabszóigi ivadékaikat az egész világnak. S ők némán hordják előbb a cézárok, majd a feudális később a kapitálista világrend bilincseit ; többször lerázzák magukról, de szervezett- lenségük újra visszakényszeriti őket oda, mig egy nedves februári éjszakán született forradalom igéi át nem szivárognak Kelet széthullott frontjain Nyugatra s le nem döntik a régi rend ingadozó oszlopait. Rámutat az uikor kapitálista túlkapásaira, amelynek mohósága szervezkedésre kény- szeritette az ipari proletárságot és amely szervezettségével megdöntötte az autokrácia régen korhadó oszlopait. Megismerteti a néppel a ma- kivívott eszmék szentségét, kéri, hogy tömörüljenek a nép jogait hirdető szervezetekbe, hogy erejük szervezettségénél fogva mindenkor lerombolhassák a négjogok dicső haladása elé épülő barrikádokat. Nyugalomra, az események csöndes bevárására kéri a tömeget s vele együtt fölesküsznek arra, hogy nem fogják a forradalom Názáreti igéit egyetlen csepp vérrel sem beszennyezni. Dr. Palimann Péter református lelkész emelkedik utána szólásra s rövid de a nép iránti meleg szeretetével áthatott szavaiban a nép nyugalmának s a szent szabadság tiszta igéinek megtartására kéri a népgyülést. S a nép áthatottan a szent igéktől meleg éljenzéssel kiséri le a szónokot a szószékről. Dr. Berényi Armin elnök azután Dr. Füzes- séry Zoltán főispánt jelenti be a népgyülésnek, aki meleg szavaiban biztositja a népet, hogy ő mindig a szabadság eszméitől átittasultan állott e vármegye élén. Most Martos Manó előterjeszti az ideiglenesen megalakult Nemzeti Tanács helyére jelölt s a népgyülés által megválasztandó Nemzeti Tanács tagjainak névsorát s egyenként felolvasva a jelölt tagok neveit. Szinte egyhangú éljenzéssel fogadja a népgyülés az újonnan jelölt tagokat s csak alig néhány helyét kívánja másokkal betölteni. Martos Manó igazgató a javaslatot ilyen értelemben módosítja, f A népgyülés zárta előtt még Eisele András a helybeli szociáldemokrata-párt tagja kért szót, hogy megemlíthesse a nép lelkében elfojtott keserűségét, melynek gyökerei a város közigazgatását vezető hivatalnokainak a háború alatt a néppel szemben tanúsított magatartásukból fakadt. Ezután a nép tobzódó lelkesedése és ovációja közben nevén sorolja föl a város polgármesterét, főjegyzőjét és főszámvevőjét, majd a főkapitányt. Kéri a népet, oszoljék el csendben, hogy ezzel is megmutassa fegyelmezettségét, Dr. Berényi Ármin elnök ezután bezárja a népgyülést és csöndes eloszlásra kéri a népet. S az ázott néptömeg szemeiből uj örömök csillogó könnye pereg le az esővert arcon. A meghatottság érzete hullámzik lelkűkben s mintha Kelet felől uj csillag fölbukkanását látná a beborult égen, mintha minden egyese fölfohászkodna, éljen az uj szabadság — morajló örömár zengése kisérné békés, szabad otthonába az ötödfél éves háborúban elcsigázott, elfonnyadt néptömeget. S utána csöndbe borul a város. . . P. F. A Nemzeti Tanács munkája. Az események rohanó árja egy hatalmas hullámcsapással meghozta nekünk, amiért századok szenvedtek, amiért a háborn mondhatlan szenvedéseit vállalnunk az utókor előtt igazán érdemes volt. Mikor a november harmadiki történelmi nevezetességű népgyülés megválasztotta a gyulai Nemzeti Tanácsot, a bizalommal kitüntetett tagok remegő lélekkel vették át azt a felelős és igazán terhes megbizást, hogy a nép akaratából vegyék kezükbe a város azon ügyeinek vezetését és elintézését, melyek a hirtelen fordulattal ügyes és szerencsés megoldást várnak A Nemzeti Tanácsnak minden munkája abban foglalható össze, hogy megteremtse a nyugalmat, a közbékét, a személyi és vagyonbiztonságot. Hatalmas erővel azon fáradozik, hogy a rendes mederbe terelje az életet, hogy a sok lelki, de még több anyagi és testi sebből vérző társadalmat meg- enyhitse. ha lehet, meggyógyítsa. Felelőssége egész súlyának érzésével gyűlt egybe a Nemzeti Tanács. Elnökül dr. Berényi Armin polgártársunkat választotta meg közfelkiáltással, aki székfoglaló beszédébsn a megnyilvánult bizalomért köszönetét mondott. Az elnök ezek után a tanácsnak fölesküdött, a tanácstagok pedig az elnök által fölolvasott esküt letették. A tanács a munkaköréhez tartozó feladatok szerint megalakította albizottságait amint következik : Elnöki tanács: Dr. Berényi Armin elnök, dr. Martos József, Martos Manó, Barát István, Prattinger Ferenc, Dundler Károly, Einer Ferenc, dr. Révész Mihály jegyző.; Népjóléti bizottságok: Dr. Major Simon, Pfaff Ferenc, Dundler Károly, Murvay István, Miskucza Illés, Kukla György. Közélelmezési bizottság: Schmidt Gyula, Znzmann János, Névery István, Kátay Ferenc, Dundler Károly, K. Schriftart József, Exner Ferenc, Htek Márton, Krasznai István, M. Szabó István, (knuló Pál, Közigazgatási ellenőrző bizottság; Martos Manó, Dobay Ferenc, Sál István, Pfaff Ferenc. Sajtó bizottság : dr. Major Simon, Dobay Ferenc, dr. Follmann Ferenc, Martos Manó, Táby Andor, Prattinger Ferenc, Somogyi Imre. Pénztárnok: Krasznai István. Ellenőrök: Táby Andor és Toldi András. Dr. Lusztig István lemondása következtében a tanács közfelkiáltással dr. Schriftart Ferencet jelöli a Nemzeti Tanéc3 tagjává és a legközelebbi népgyüléstől teszi függővé annak a tanácsba való végleges delegálását. Pártalakulás. Gyulán november 2-án a Polgári Kör nagytermében megalakult a Polgári Radikális Párt. Az esti órákban sürü embertömeg gyűlt egybe a Polgári Kör nagytermében, hogy a forradalomban előpattant eszméket hirdető párt alakuló gyűlésén résztvehessen. Nemre és társadalmi állásra való tekintet nélkül töltötte be az uj eszmékre szomjuhozó nép a termet. Dr. Lusztig István ügyvéd a párt eszméinek szentel néhány szót s azután Martos Manónak a gyulai kerületi munkásbiztositó pénztár elnökének adja át a szót, al?i a szociáldemokrata párt képviseletében üdvözli az alakuló uj testvérpártot s bízik benne, hogy Gyulán is, úgy mint a forradalmi éjszakán Pesten testvéri együttérzéssel fognak az uj eszmékért harcolni. Azután Prattinger Ferenc ismerteti a párt programmját, rámutat az alakulás szükségességére s örömmel üdvözli Martos polgártársát s a párt
