Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-11-10 / 46. szám
4 Békés 1918. november 10. nevében ő is hűséges együttharcolást Ígér s biztosítja az egybegyült tömeget, hogy a szociáldemokrácia és radikális párt a szociáldemokráciában mást látni sohasem fog, mint egy közös hegyhátról lepergő két patak gyors iramát, egy közös tangerbe. Köszöni az egybegyűltek lelkes ovációját és átadja a szót dr. Berényi Ármin polgártársnak, aki régi, kidönthetetlen elvű harcosa a 48-as eszméknek Kossuth eszméinek tántoríthatatlan harcosa volt mindig — mondja szónok — és hiszi, hogy a szabadságért küzdő uj párt is mindig hű társa marad Kossuth igéinek. Szónok üdvözli az egybegyült tömeget s ennek szűnni nem akaró hangos éljenzése közben távozik az emelvényről. Ezután megválasztják a tisztikart: alel- nökök dr. Márkus Mihály és dr, Lusztig István, titkár Prattinger Ferenc, segédtitkár Balog Károly, jegyző Somogyi Imre. Somogyi Imre közkedvelt költőnk pattant az emelvényre és elszavalta „A nép* cimü költeményét, melyet a szegedi ügyészség 1913 ban inkriminált. Szűnni nem akaró éljenzéssel üdvözölte a tömeg régenlátott harctéri hősét az igazi magyar katonát: babéros hősét. Csiszár Sámuel református kántor áll már az asztalon s kéri a tömeget, hogy az uj eszmék elhangzása után énekelje el a „Szózatot“. Egekbe törő kar éneke mellett oszlik el a tömeg. P. F. Katonák fosztogatása. Keserű érzéssel és fájdajmas szivvel nézhette végig az ember azt az áldatlan munkát, a mi az állomáson végbe ment. Nem bírálni akarom az eseményt, nem magas lóhátról ítélkezni, mert akkor azt kellene mondanunk, hogy a négyszáz éves küzdelem és szenvedés után dicsőséges függetlenségre felvirradt országunk napját nálunk is szégyenfolttal bélyegezték. Igen és épp az az osztály, mondjuk népréteg, mely most joghoz és szóhoz jutotl. Mintha első pillanatra igaza lett volna annak a letűnt korabeli emberek és vezetők ajkáról sűrűn hangoztatott mondásnak, hogy minek jogot adni annak a néprétegnek, mely élni nem tud azzal. En jelen esetben arra terjeszkedem ki, hogy a fosztogatást nálunk is, másutt is a katonák, a hazatérő katonák kezdték, a többi hamar oda került segítségnek. Igen, katonák kezdték! A háborúban eleget gyakorolták. Eleinte éhségből, kényszerből, később már nem is kényszerből, de mert nem emelték fel tiltó szavukat, legalább nem elég komolyan azok, akiknek ezt megtenni kellett volna. Ha megtette valamelyikünk, kimosolyogtak minket, egy kézlegyintéssel elintéztek bennünket. Nem kell-e nekünk féltenünk a dicsőségesen harcoló magyar katonáink jó hírét ? Nem kell-e azt mondanunk, hát ezek azok a legendás hősök?! Vagy talán azt mondja valaki, hogy ez a magyar katona durvaságának, elvadultságának jele? Nem a magyar katona müveletlenségének jele-é ez? A műveltséghez hozzátartozik az irni-olvasni tudás, de nemcsak ez! Idetartozik a szív jósága és nemes érzése is. És ha ezt az utóbbit vesz- szük, akkor azt kell mondanom, hogy a magyar katonánál jobb szivü nem volt a világháború katonái között... Az bizonyos, hogy a harctéren éhező civil nép sűrű rajokban a magyar katonák konyháit kereste fel. Azt is megtették a magyar katonák, hogy az éhező orosz és lengyel zsidók kedvéért rituálisan vágatták a marhákat, hogy még vallási érzülete se legyen megsértve. A német katonák műveltségét nagyon is bámultuk, sőt talán a kelleténél jobban imádtuk! Mégis mindenki tudja, hogy a legszivtelenebb rablók, a legerőszakosabb fosztogatók ép a német katonák voltak. Ezt bizonyítani igazán felesleges, végét nem érnők el az esetek felsorolásának. Kezdenünk kellene azon, hogy erőszakkal vették el tőlünk azt a marhát, a mit a mi és az ő sebesültjeinek javára vásároltunk, végezni lehetne azon, hogy az aradi vasúti mosdó szobában német tisztek loptak el szappant és türölközőt. Közben pedig Erdély kifosztásáról sokat lehetne elmélkedni. Ami pedig ép a vasúti fosztogatást illeti, a háborúnak még nagyon is derekán remegett minden állomás attól, hogy német katonaság tartózkodjék ott, mert minden elemelhetőt elemeitek. Ha az egész fosztogatásra biztató jelszavakat átgondolom, arra jutok, hogy a harctéri szenvedésekért, éhezésért és fázásért kárpótolást kerestek. Az elkeseredett lelkek, kiknek keserűsége éveken át felgyülemlett, ilyen alakban tört ki és szabadult fel. Vesznek és visznek ott, ahol van, jogot és szabadságot, formát és igazságot, rendet és lehetőséget félrelöknek, a józan ész szavát elnyomja a keserűség szenvedélye, a múltak kínos emlékei. Keserű és kemény igazságokat dobtak a fejemhez, mikor azt mondták, hogy az ő szenvedésük és bajtársaik vére tette lehetővé azt, hogy itthon nyugodtan ültek és vagyonokat gyűjtöttek És ki merné ez igazság erejet és egész súlyát kétségbe vonni ? 1 Elzárkózni ez elől annyi volna, mint újra csak gyűjteni a robbanó anyagot, újra csak fokozni a keserűséget. Hogy mennyi robbant ki eddig, azt tudjuk, de ha két kézzel és teljes szivvel nem sietünk a szenvedélyek sikeres lecsapolására, semmikép nem tudjuk, a holnap mit hoz! Minden rendelkezésre álló eszközzel felemeljük kérő, felvilágosító szavunkat, hogy hazatért és még hazatérő katonáinkkal megértessük, miszerint minden pusztítás, fosztogatás ép a szűkölködő szegények szájából veszi ki a falatot, hogy a becsületes munka lehet ezután egyedül a céljuk. De másrészről önmagunkat is világosítsuk fel minden eszközzel, értessük meg önmagunkkal, nem koldus kenyeret, nem odadobott falatot érdemelnek tőlünk, hanem becsületes ellátást addig, mig munkájukkal azt meg nem kereshetik. Elmélkedjünk a fosztogatásról — és akkor talán rájutunk arra, hogy nekünk mik lesznek a súlyos feladataink. Dr. Pallmann Péter. Hirdetmény. A hadügyminiszter folyó évi 28539—5a. számú rendelete szerint a hazatérő valamennyi legénység azon pótjestnól. vagy hadkiegészítő parancsnokságnál köteles jelentkezni, mely a tartózkodási helyhez legközelebb fekszik. A jelentkezők az illető parancsnokságnál egy elbocsátási okmányt kapnak melylyel a katonai kötelékből való kilépésük, illetőleg a jelentkezésük megtörténte igazoltatik. Azok, akik a jelentkezési kötelezettségüknek eleget nem tesznek, vagyis elbocsátási okmány birtokában nincsenek, elvesztik a végkielégítésre vonatkozó igényüket, illetőleg munkanélküliség idejére való segélyezésre vonatkozó igényüket. A jelentkezés történik Gyulán a 2. honv. pótzászlóaljnál a József főherceg laktanyában (emelet balszárny) Gyula, 1918. évi november hó 9 én. Tanügy. A főgimnáziumban az előadások f hó 18 án, hétfőn, újból megkezdődnek. Az igazgatóság. Kinevezés. A vall. és közoktatásügyi miniszter Kóródy Ferenc kir. segédtanfelügyelőt jelen állomáshelyén való meghagyással kir tanfelügyelővé nevezte ki. Kinevezése mindenkinek örömére szolgál, aki dolgozni szeret ; mert ez a rég és jól kiérdemelt előléptetés a magyar népoktatásügy szolgálatában kifejtett önzetlen és sohasem lankadó munka természetes jutalma. Rendelet a leszerelésről. A m. kir. hadügyminiszter ur folyó hó 8-án kelt 28315 —1918. ein. I-a. számú rendelete, amelyet a Budapesti Közlöny teljtar- talmulag közöl, a leszerelést rendeli el. • Leszerelésre kerülnek : 1. az 1895. és ennél idősebb születésű évfolyamok. 2. Azon főiskolai hallgatók születési évfolyamokra való tekintet nélkül, akik ezen minősültségüket igazolják. Egyenlőre visszamaradnak tehát a hadügyminiszter rendelkezésére : a) a tényleges állományú havidíjasok és havidijasjelöltek, b) a tényleges állományú rangosztályba nem sorolt havidíjasok, c) tovább szolgáló altisztek, d) az 1896. és ennél fiatalabb születésű érfolyambeli nem tényleges havidíjasok, havidijasjelöltek, a rangosztályba nem sorolt havidíjasok és a legénység, e) a tovább szolgálatra önkent visszamaradó nemtényleges állományú havidíjasok, havidijasjelöltek és legénységi egyének, f) a munkásotthonokban elhelyezést nyerő munkások. Országos érdek, hogy a leszerelés nem csak gyorsan, hanem főleg rendben hajtassák végre. A leszerelés a póttesteknól és a kiegészítő parancsnokságnál hajtatik végre. A lakóhelyükre már beérkezett katonai személyek a lakóhelyűkhez legközelebb fekvő póttesteknél, kiegészítő paranesnokságnál, vagy állomásparanesnokságnál szerelnek le. , Lapunk legközelebbi számában teljtar- talmulag fogjuk közölni a leszerelésre vonatkozó rendeletet. A leszerelés akadálytalan végrehajtása érdekében felhívja a pótzászlóalj parancsnokság a pótzászlóalj irodába beosztott tiszti és altiszti munkásnőket, hogy holnap délelőtt folyamán a József főherceg laktanyában okvetlen jelentkezzenek. Hírek. A bel Agy miniszter távirata Füzesséry főispánhoz. Gróf Batthyány Tivadar belügyminiszter a múlt szombaton a következő táviratot intézte dr. Fíizesséry Zoltán főispánhoz: A magyar né'pbormány megalakult. A belügyminiszteri tárcát átvettem. Fölkérem a főispán urat, hogy működését további intézkedésig a mai történelmi időkhöz mért odaadással és az újjászületett Magyarország szabad szellemében szíveskedjék folytatni. Batthyány Tivadar. Meg vagyunk győződve, hogy Békésrárme- gye közönsége őrömmel veszi tudomásul e hirt, mert ezekben az igen nehéz időkben is kölcsönös szimpátia áll fenn Füzesséry főispán és a vármegye közönsége között, Füzesséry főispán mindig sokat segített a nép baján s bízunk henna, hogy népét ezután sem hagyja cserben, sőt annak érdekeit az eddiginél is fokozottabb mértékben istápolja. A nemes cél szolgálatában lapunk mindenkor készségesen fogja támogatni őt és Bzivesen áll rendelkezésére. A gyulai vöröskereszt-egylet tegnap délután öt órakor a vörőskereszt-kórház irodahelyiségében rendkívüli közgyűlést tartott. Tárgysorozat: 1. Választmány kiegészítése. 2. A kórház feloszlatása felett való határozás. A gyűlés lefolyásáról jövő számunkban hozunk tudósítást.
