Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-08-18 / 33. szám
dO. évfolyam Ctyula» 1918. augusztus 18 33, szám. Előfizetési árak: Egész évre . 14 K — f Fél évre . 7 K — f Évnegyedre . 3 K 50 f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobav János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 28 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: HÓM DÁVID. Megjelenik minden vasárnap A közigazgatási bizottság ülése. . — augusztus 12. — A vármegye alispánjának dr. Daimel Sándornak a vaskorona renddel történt kitüntetése alkalmat adott a közigazgatási bizottságnak arra, hogy a maga teljes elismerésének, rokonszenvónek és nagyrabecsülésének meleg hangon adjon kifejezést a vármegye kitűnő első tisztviselőjével szemben. A napirend kapcsán a közellátás kérdéseire vonatkozó felszólalások foglalták le az ülés nagy részét, a melyek túlnyomó része oda conclu- dált, hogy miután a kormányhoz juttatott feliratnak semmi eredménye nincs, az alispántól várják bizalommal, hogy a rendeletek korlátái között meg fogja a módozatokat találni, a nagyobb bajok és sérelmek elhárításáraAz ülésen dr. Füzesséry Zoltán főispán elnökölt és részt vettek : dr. Daimel Sándor alispán, dr. Berthóty,István főjegyző, Sárossy Gyula árvaszéki elnök, dr. Zöldy János főorvos, dr. Martos József tiszteletbeli főügyész, Zádor Mór kir- tan., pénzügyigazgató, Mikler Sándor kir. tanfelügyelő, Horváth Béla műszaki tan, Holló György gazdasági felügyelő, Beliczey Géza, dr. Ladies László, dr. Márky János, dr. Török Gábor, Morvay Mihály és Szalay Lajos választott bizottsági tagok. Dr. Füzesséry Zoltán főispán megnyitván az ülést megemlékezik a vármegye alispánját ért legfelsőbb kitüntetésről Legkevósbbó hivatott ő — úgymond — az alispán működésének méltatására, mert a tagok sokkal régebben ismerik őt, de viszont illetékesnek tartja magát erre, mert őt a hosszú évek összeköttetései nem befolyásolják és teljes pártatlansággal nyilatkozhatik. Élete egyik legszebb mozzanatának tekintheti azt, a mikor az alispánt megismerte, mert annyi önzetlenséget, lelkiismeretességet és fáradhatatlanságot a TÁRCA. I Krémen Sándor 1859-1918. A magyar Tháliának mely séges'gyásza, nagy vesztesége Krémer Sándor sí inigazgatónak hosz- szas betegeskedése után is váratlanul bekövetkezett halála Négy évtizeden felüli időt t. uött a színi pályán, ebből 18 esztendőt színigazgatói minőségben. Tizennyolc esztendő alatt kisebb színtársulatokat dirigált ugyan, de neve úgy az ország számottevő városaiban, valamint a magyar színi világban ép oly, sőt számos * vonatkozásban jobb hangzású volt, mint akárhány elsőrangú direktoré. Én már a hetvenes esztendők második felében ösmertem, amikor még az országos színművészeti iskola nagyratörő, tehetséges növendéke volt. Ami pedig akkor igen sokat jelentett, mert abból az évfolyamokból igen jeles színészek kerültek, — hogy mást ne is említsek — az ország első drámai művésznője Márkus Emilia s munkában senki részéről sem tapasztalt. A hivatali kötelességteljesités egymagában az eskü megtartása, a mit ridegen is lehet végezni, de az alispán tevékenységét a szeretet, irányítja és az ad annak igazi értéket, biztosit a munkának sikert és eredményeket Utal arra az elismerésre, a mely a központi kormányzatnál az alispán működését és a vármegye ügyeinek intézését kiséri és üdvözli az alispánt, kérve őt, hogy továbbra is szeretettel és odaadással vezesse vármegyéjét és legyen meggyőződve, hogy a kitüntetés nemcsak a kiváló közhivatalnoknak, de az embertársai ügyét szeretettel felkaroló embernek is szói (Lelkes éljenzés). Dr. Ladies László a bizottság tagjai nevében üdvözli az alispánt. Az ő szeretetük és nagyrabecsülésük az alispán iránt — úgymond — oly régi, bogy a királyi kitüntetés csak újabb alkalom ezen érzelmeik kifejezésére. Meleg szavakkal tolmácsolja a bizottság minden tagjának jókívánságát és biztosítja az alispánt a bizottság teljes bizalmáról és felelősségteljes nehéz munkájában való odaadó támogatásáról. A megújuló éljenzéssel kisórt üdvözlésekre válaszolva dr. Daimel Sándor alispán hálás szívvel mond köszönetét .a jókívánságokért és működésének érdemeit meghaladó méltatásáért Megelégedett mindenkor a becsületesen végzett kötelesség teljesítés öntudatával, de mégis őszintén bevallja, hogy a kitüntetés jól esik és felemelő hatást gyakorol reá. A kitüntetés díszéből csak az őt megillető részt tartja magának, mert ha eredményeket tudott felmutatni, abban nagy része van munkatársainak, a vármegye kiváló tisztviselői karának, a közigazgatás testületi szervei, ezek között a közigazgatási bizottság jóakaratu ós megértő támogatásának ós annak az intenzív segítségnek ós összhangzatos működésnek,amely a yárm. főispánja részéről könnyíti céljainak elérését. Továbbra is kéri ezt a támogatást ós a Nemzeti szinház, majd a Színművészed akadémia legtehetségesebb igazgatója, a 17 akadémiai pályadijjal koszoruzott jeles költőszinész Somló Sándor is De nemcsak tehetséges, hanem sajátságos büszke, önérzetes nemzedék is volt ez, aminő se előtte, se utána. Képtelenek voltak kapaszkodni, megalázkodni, sőt még simulni is, pedig a boldogulásnak, az érvényesülésnek, pozícióban, anyagiakban, akkori időben és különösen a színészetnél mindez ép oly, sőt sok tekintetben még nélkülözhetetlenebb feltétele s kelléke volt, mint maga áz Isten adta tehetség és a lelkiismeretes, komoly Studium. Azzal a megjelenéssel, azzal a tehetséggel és azzal a tudással, amelylyel a színi akadémiából kijövet Krémer Sándor rendelkezett, egy mai, végzett szininövendék nyomban igen jó szerződést kap valamelyik előkelő fővárosi színházban, megfelelő fizetéssel és ami a fiatal színész előtt ezeknél fontosabb és igényét mindenek fölött kielégíti: szerepeket, ambíciójának, tehetségének megfelelő szerepeket. Akkor tájban, negyven esztendővel ezelőtt, nagyon mostoha konjunktúrák vártak az akadémiát habár legjobb sikerrel végzett fiatal szinészigóri, hogy fokozott kedvvel ós igyekezettel fog munkálkodni a közjóra, mert az képezi legnagyobb örömét és megelégedését, ha a köznek és a hozzá forduló egyeseknek javát ós kívánságait kielégítheti. (Éljenzés ) Áttérve a napirendre a julius hónapra vonatkozó terjedelmes alispáni jelentést dr. Berthótij István főjegyző ismertette. A jelentésből a következő fontosabb részeket közöljük: Közbiztonságunk kedvezőnek épen nem mondható. A személybiztonság összesen 24 Ízben lett megtámadva Történt 3 könnyű, 2 suiyos, ós 3 három halálos kimenetelű baleset, 4 könnyű testisértós, I gondatlanságból okozott emberölés, 1 emberölés, 2 verekedés és 8 ön- gyilkosság. Jóval nagyobb a vagyonbiztosságot megzavaró események száma, a mennyiben 74 kisebb-nagyobb lopás ós 14 tüzeset fordult elő. A cseplósi »redmóiiyek szerint a vármegye átlagos termése kát holdankint: Búzából 400, Rozsból 400, Árpából 360, Zabból 300 kilogramm. A gabonaszem, szépen fejlett, egészséges. A hosszantartó nagy szárazság következtében a takarmányfólókből igen rossz termés volt, a luczeina ós lóhere három kaszálásra kevés fütermóst adott. A gabonafélék szalmája alacsony növésű maradt, ennélfogva széna ós szalmahiány mutatkozik s Így az állatok átteleltetóse a legnagyobb gondot fogja okozni a gazdaközön- sógnek. Legelők, rétek teljesen kopárok, úgy hogy a kihajtott állatoknak csak a felszabaduló tarlók nyújtottak némi táplálékot. A kapás növények fejlődésére a hosszantartó nagy szárazság ós a szeles időjárás na gyou kedvezőtlen volt A korán vetett tengerinél még várható egy kevés csőhozam, a későn vetett tengeri alig 30—40 cm. magas, csövét n§m tudta kitolni, igy ebből semmiféle generációra is. A fővárosnak csupán két színháza volt még : a Nemzeti s a bölcső, igaz hogy egyben fénykorát is élő Népszínház. Azokba, különösen pedig az elsőbe jutni csaknem ■ lehetetlenséggel határos feladat volt. Ahhoz tehetség, rátermettség mellett, sőt akárhányszor helyett, kiváló alkalmazkodási képesség és olyan protekció kellett, aminőt a lánglelkü, de puritán jellemű, önérzetes, büszke Somlók és Krémerek sem nem tudtak, sem nein akartak maguknak megszerezni. A vidéki színi viszonyok is meglehetősen mostohák voltak, mondhatni két évtizeden, nevezetesen a nyolcvanas és a kilencvenes években. Anyagilag értem e viszonyokat. Kevés és kevés volta mellett még sokszor bizonytalan gázsi is. Óh, Krémernek és hozzá hasonló szinésztársai- nak többször nem jutott, mint jutott meleg vacsora, sőt gyakran semmi egyéb az éhhaláltól megóvó száraz kenyérnél. De mit számított a koplalás, nélkülözés és a nyomor ? Ezerszeresen kárpótolta őket, hogy játszottak; játszottak olyan darabokban, olyan szerepekben, amelyekhez foghatót sem az előző, sem a későbbi évtizedek nem produkáltak és valószínűleg soha sem fognak többé produkálni. A drámairodalom fénykora esett Krémer fiatal színész korára. A magyar drámai müvek Lapunk mai azáma 6 oldal»
