Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-19 / 33. szám
2 1917. augusztus 19. A vármegyeházán a főispánt a lépcső alján dr. Daimel Sándor alispán várta és felkisérte a nagyterembe, ahol az egész központi tisztikar összegyűlve fogadta a főispánt. Az alispán a tisztikar nevében tartalmas beszéddel üdvözölte öt, felajánlván részére a tisztikar odaadó munkás támogatását és kérve a tisztikar részére szives jóindulatát. Füzesséry Zoltán főispán hosszabb beszédben fejezte ki, milyen fontosnak tartja és nagy rabé csüli a tisztikar minden egyes tagjának működését. Ő csak mutató az órán, a melynek feladatát a rugók és kerekek, ez esetben a tisztviselők végzik és ha az óra jó, akkor az érdem is nem a mutatóé, hanem a szerkezet minden egyes részéé. Készséggel ajánlotta fel barátságát és támogató munkáját a tisztikarnak, a melynek tagjaival egy ideig elbeszélgetett, majd ő is lakására távozott. A nap hátralevő részét, valamint a hétfői napot több látogatásra használta fel a főispán, hogy a város társaságával mielőbb megismerkedjék. Az installáció. Kedden reggel nagyszámú vidéki közönség és az utcákon is várakozó csoportok jelezték a beiktató ünnep iránti érdeklődés:. A főispán háromnegyed 9-kor fényes disz- magyarba öltözve családjával együtt a vármegye- házára érkezett, hol a főispánnét és leányát a vármegyei tisztikar pompás virágbokrétákkal fogadta. Kilenc órakor a főispán nejével a tisztikartól, valamint a bizottsági tagok nagy számától kísérve a róm. kath. főtemplomba vonult át, a hol dr. Lindenberger János nagy assistenciával ünnepi misét celebrált. Mise után a menettel visszatért a vármegyeházára a föispáni lakosztályba. Tíz óra felé a vármegyeház nagyterme zsúfolásig megtelt a bizottság tagjaival, a tisztelegni óhajtó küldöttségekkel és érdeklődő közönséggel, melynek sorában sok no is volt, a karzatot is egészen hölgyközönség töltötte meg, annak középső páholyában a főispán családja foglalván helyet. Tíz óra nehány perckor a zsongó zajt az elnöki széket elfoglaló dr. Daimel Sándor alispán csengőszóval némitotta el, a ki a következő tartalmas megnyitó beszédet mondotta: Az alispán beszéde. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! A vármegye kiválóan érdemes volt főispánjának lemondása folytán, Békésvármegye főispánjává Őfelsége legfelsőbb elhatározásával dr. Füzesséry Zoltán urat kir. táblabirót legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A kinevezés a munka emberét érte, aki az igazságszolgáltatás terén évtizedeken át kifejtett értékes munkásságával, pályatársai között messze kimagasló nevet vívott ki magának. A vármegye uj főispánja súlyos időkben, nehéz viszonyok között foglalja el a vármegye kormányzói székét. E nehézség fő oka abban van, hogy Öméltósága még nem ismeri e vármegyét és annak népét és hogy uj működési körében az eddigitől eltérő, sőt azzal sok tekintetben ellentétes feladatokat kell megoldania, aminek sikeres elvégzése sok közigazgatási ismeretet, nagy gyakorlati tudást és bőséges tapasztalatokat igényel. Ha Öméltósága mindezen nehézségek tudatában mégis vállalkozott e vármegye föispáni állásának elfogadására, tette ezt bizonyára azzal a szigorú elhatározással, hogy a nehézségekkel szembe nézve egész tudását, teljes munka- készségét és tetterős akaratát e vármegye szolgálatába állítja és azt annak javára és érdekeinek előmozdítására értékesíti és hasznosítja. Ebben a törekvésben lényeges könnyebbségére fog szolgálni, hogy a vármegyében békés közállapotokat, rendes közviszonyokat és egymást megértő és megbecsülni tudó közszellemet talál, amelyek az úgynevezett rendcsinálást fölöslegessé és szükségtelenné teszik. E vármegye tanácskozási termében szabad szellem honol, amelynek levegőjében az eszmék legerősebb harcait is, a törvény- hatósági bizottság tagjai mindenkor tiszta és becsületes fegyverekkel vívják meg. E vármegye népe józan és szorgalmas, tisztességtudó, de önérzetes, hagyományaihoz való ragaszkodása mellett, a haladó kor követelményei elöl nem zárkózik el, takarékos, de a szép és jó iránt fogékony és áldozatkész. Tudja mivel tartozik az állami és társadalmi rend megóvása és megvédése s általában a közérdek minden irányú követeléseinek megvalósítása tekintetében, de viszont ismeri a törvény által biztosított jogait is, amelyek szabad gyakorlásában és érvényesítésében akadályt, nehézséget, korlátozást nem ismer. Ha Öméltósága a most elmonBékés dottak tudatában fogja föispáni joghatóságát gyakorolni, ha tiszteletben tartja e vármegyének féltve őrzött önkormányzati jogait, ha megbecsüléssel lesz az ellentétes úgy politikai, mint egyéb felfogások férfias és önérzetes megnyilatkozásaival szemben, ha általában megismerve e vármegyét és annak népét, annak jogos vágyai, méltányos törekvései iránt megértéssel lesz és kielégítésre joggal igényt tartó szükségleteinek megvalósítása tekintetében készséges közreműködésre talál részéről, úgy e vármegye törvény- hatóságának osztatlan támogatása biztosítva lesz számára és annak birtokában megszerezheti a vármegye tiszteletét, másrészt a vármegyével harmonikusan kifejtendő működése e vármegyére csak hasznos, eredményes és üdvös leend. Ezen feltételezések bekövetkezésének reményében a törvényhatósági bizottság bizalomteljes várakozással tekint uj főispánjának működése elé. Ezek után a megjelent bizottsági tagok és vendégeink szives üdvözlése mellett a mai napra egybehívott rendkívüli közgyűlést megnyitottnak nyilvánítom. Az alispán felhívására dr. Berthótg István főjegyző bemutatta a belügyministernek a vármegye közönségéhez intézett leiratát, a melyben tudatja, hogy Őfelsége dr. Fiisessénj Zoltán ítélő táblai bírót Békésvármegye főispánjává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Általános éljenzés között jelentette ki az alispán a közgyűlés határozataként, hogy a legfelsőbb kinevezést a közgyűlés hódolattal tudomásul veszi és indítványára elhatározta, hogy a főispánt esküjének letételére ktildöttségileg hívja meg a terembe. E küldöttségbe beválasztattak dr. Berthóty Károly elnöklete alatt dr. Lindenberger János, dr. Haviár Gyula, Csizmadia András, Kner Izidor és Lipták L. Pál. A küldöttség megbízatásában eljárva, nehány perc múlva belépett a terembe a vármegye uj főispánja, kit általános meleghangú éljenzés üdvözölt. Az alispán pár üdvözlő szóval közölte vele a közgyűlésnek a kinevezés tudomásul vételére vonatkozó határozatát és felkérte öt, hogy előirt hivatali esküjét a közgyűlés tanúsága mellett tegye le. A főispán szivére tett kézzel, érces hangon mondotta el az eskü szavait, a melyet dr. Berthóty István főjegyző olvasott fel előtte és az eskü befejezése után elfoglalta az elnöki széket, amellyel együtt a vármegye négy főszolgabirája háromszor a levegőbe emelte, miközben megújuló éljenzés zúgott végig a zsúfolt termen. Az éljenzés lecsillapultával a törvényhatósági bizottság nevében dr. Berthóty István főjegyző a következő üdvözlő beszédet intézte a főispánhoz: A főjegyző beszéde. Méltóságos Főispán Ur ! Törvényünknek az a rendelkezése, hogy a föispáni joghatóság gyakorlásának előfeltételét képező hivatalos eskü a törvényhatóság közgyűlésében teendő le, előrelátó bölcs célzatú, mert az államkormányzat helyi képviselőjének működése csak úgy lehet sikereket hozó, ha az ön- kormányzati szervezetek élére állított főispánt a helyi társadalom bizalma és egyetértő támogatása veszi körül. Békésvármegye közönségének egyetemét képviselő törvényhatósági bizottságunk készséggel gyülekezett össze, hogy Méltóságod ünnepélyes eskütételének törvényes alakiságát biztosítsa és föispáni székének elfoglalása alkalmából Méltóságodat általam igaz tisztelettel és bizalommal üdvözli. Méltóságod eddig az állam bírói hatalmának volt elismert nevű munkása, — most a kormányzati feladatok széles mezejét találja maga előtt. A bírói tevékenység az élet befejezett megnyilvánulásaival szemben a tételes jogszabályok alkalmazásában nyer kifejezést, a kormányzó közigazgatás a fennálló törvények érvényesítése mellett föfeladatait a haladó élet megfigyelésére, igényeinek megérzésére és ezek kielégítését célzó előrelátó gondoskodásra kell, hogy irányítsa. Hogy e tekintetben Méltóságod nemes szándékai üdvösek, törekvései eredményt hozók, munkája gyümölcsöző lehessen, meg kell ismernie e vármegye népét és közviszonyait, a mi törekvéseinket, bajainkat, ezek orvoslást célzó kívánságainkat. Ez a megismerés meg fogja győzni Méltóságodat, hogy ez a nép méltó arra, hogy vele szeretettel foglalkozzék, hogy nemes ambícióinak és tettre vágyó férfi munkájának segítő kezét nyújtsa feléje, mert e vármegyének egyszerű népe a fáradhatatlan termelő munkának bajnokserege. Csakis ennek a tulajdonságának, ennek a közszellemnek köszönhető, hogy a törökdulás után visszamaradt pusztaság és terméketlen mocsarak helyén virágzó mezőgazdaság, növekedő jólét és erős kultúra fejlődött. Mi azért teljes bizalommal ajánljuk vármegyénk közügyéit Méltóságod szeretetteljes gondozásába, a közpályán való munkában kipróbált erejével és képességeivel párosult jóindulatába. De kérjük, ismerje meg e népet jól, közvetlen közelről a maga otthonában verejtékes munkájánál Mert nem mindig az az igazi közakarat, amit hordó tetejéről hirdetnek, — sokszor nem . az a közvélemény, a mit rikkancsok kiáltanak bele a világba, — a tüntető mellveregetés gyakran csalfaság és érdemtelenség elpalástolója; nem mindig a hangosan jajgató fájdalom a legélesebb, — lehet, hogy nem az a seb szorul legsürgősebben gyógyító írra, a mit eléje mutogatnak és a jogos panaszok legtöbbje talán nem fog tolakodni ajtaja elé, azért ezt a csendesen dolgozó népet a magyar földmivest jellemző konzervativizmusával, becsületes tartózkodásával, de e mellett öntudatos büszkeségével igazán csak a házi tűzhely világánál, a verejtékes munka napégette mezején, vagy műhelyének szerszámai között lehet teljesen megismerni és megérteni. Méltóságos Uram ! A vármegyei közélet megnyilvánulásának legilletékesebb fóruma, a közszükségletek feltárására és a közakarat kifejezésére hivatott szervezete ez a törvényhatósági közgyűlés, melyet törvényeink széleskörű hatósági jogokkal ruháztak fel, hogy e közakaratot érvényesíthesse, a kívánságokat kielégíthesse. Ennek a közgyűlésnek Méltóságod ez órától kezdve elnöke, munkájának irányítója, tanácskozási rendjének őre és működése sikerének biztosítója. A vármegye ősi törvényekben biztosított önkormányzati jogait féltő szeretettel bízzuk Méltóságod gondozásába. Aki egész életén át a Corpus Jurissal kezében az igazságot kereste és ajkával a megismert igazságot hirdette, arról kétségek nélkül bizton tudjuk, hogy közöttünk is a törvények őre, munkánknak páratlan vezetője lesz. Ezzel a remélt pártatlansággal meg fog egyezni bizottságunknak és egyúttal egész közéletünknek szelleme és közfelfogása, melyet kle- nódiumként őrzünk és akarunk megtartani továbbra is. — Közgyűlésünk politikai testület és mint ilyen az eléje kerülő országos politikai kérdésekben is illetékes nézetét ' nyilvánítani, szavát hallatni. Itt e teremben és azon kívül is — nem keresve, de a szükség elöl ki nem térve — olykor feléled a politikai pártok küzdelme, melyet az elvek és éryek fegyverével, férfias nyíltsággal vívnak meg, de a felvetett politikai kérdések eldöntése után feledve lesznek az ellentétek, leomlanak a pártkeretek és minden más közügyünket, tárgyi és személyi kérdéseinket politikai vonatkozás, szenvedély vagy épen gyűlölködés nélkül, tisztán az igazi közérdeknek és a megvalósítására vezető helyes utaknak keresésével intézzük el. Ez a közfelfogás, közéletünk békéjének, munkánk sikerének biztosítéka, a mi értékes kincsünk Méltóságodban is erős őrizőre és gondozóra találva, teljes bizalommal nézhetünk fő- ispáni működése, vármegyénk jövője elé és azért a közös munkára való egyesülésnek ebben az ünnepélyes pillanatában hazafias örömmel, őszinte szívvel fogadjuk és köszöntjük Méltóságodat. Isten hozta ! Isten áldása legyen személyén és a vármegye javára irányuló munkálkodásán! A beszédet követő zugó taps és általános éljenzés elhangzása után, feszült figyelem között emelkedett szólásra dr, Füzesséry Zoltán főispán, hogy elmondja székfoglaló beszédét. A beszéd, a melynek bevezetéséül a főispán hangulatos szavakkal válaszolt a főjegyző üdvözlő szavaira, következőleg hangzott: A főispán székfoglaló beszéde. Tisztelt Közgyűlés! Nagyságos Alispán Ur! Mélyen tisztelt Közönség! Amikor Őfelsége a magas kormány előterjesztésére Békésvármegye főispánjává kinevezett, nagy aggodalom fogott el és ez az aggodalom azóta napról-napra nagyobbodott, mert alapos kétség támadt fel bennem az iránt, vajon megtudok-e felelni ennek az állásnak. 23 évi csendes bírói működés után abból a még butorozatára is szerény szobából állítottak Magyarország egyik legintelligensebb vármegyéjének fényes vezetői állásába. A bírói
