Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)

1917-08-19 / 33. szám

puritán egyszerűség után, közvetlenül minden átmenet nélkül, a föispáni fénybe, — egész uj viszonyok közé és ép oly időben, mikor a már 3 éve dúló világháború egyébként úgyis mindent felforgatott. S ha mégis vállalkoztam, s ha mégis mint újonc sikra merek szállani a demokrata eszmék kivivására, teszem ezt azért, mert mellettem áll vezérként a demokrata eszméknek az a lánglelkü bajnoka, kinek kezében az a kis papirzászlócska, amelyre legelőször a demokrácia jelszavát irta, rövid időn belül az egész ország által észrevett lobogóvá fejlődött. S mert ha a demokrata eszmék zászlóját felemelem s vele megindulok — vissza sem kell néznem — úgyis tudom — tántorithatatlanul követni fogja pártállás nélkül Békésvármegyének a haladást megértő közönsége, amely a mostani világháborúban is oly sok dicsőséget szerzett a hazának. Büszkén vallom magam újoncnak az ilyen régi, kipróbált, a demokrata elvek hü népe között. Politikával eddig nem foglalkoztam, tehát politikai programmot nem is adok, de mert is­meretlen vagyok ebben a vármegyében, azért mondom meg, hogy ki vagyok ? — ki akarok lenni? — s minek látom én a vármegyét? Egy gyümölcsös kertben az összes fák és bokrok, bár egy és ugyanazon talajból táplál­koznak, mégis egymástól alakra, zamatra telje­sen külömbözö gyümölcsöt hoznak. Azért még sincs olyan kertész, aki ne egyforma gonddal kezelné a kert összes fáját és cserjéjét, mert bölcsen tudja, hogy az ezek által hozott gyümöl­csök összessége képezi az ő értékét. Vajon mi lenne, ha az egész világ ösz- szes kertésze csak egyféle gyümölcsöt teremelne? A megye területén élő sok ember is kü- lömbözik egymástól, testi erejére, alkatára, anyagi és szellemi képességére; más az élete melyben kezdi és más melyben végzi, és tudjuk, hogy mégis ezen egymástól külömbözö emberek sokaságának, különféle munkája, külömbözö mun­kájának összessége, gyümölcse képezi a megye értékét. És ugyan hová vezetne, ha az egész ország, vagy a megyék területén csak egyforma társadalmi állású emberek lennének ? Ép azért kérdem szabad-e a polgári jogok gyakorlatánál, különbséget tenni köztük? Szabad-e főleg akkor, mikor a most folyó világháborúban annak a történeti osztálynak, mely ezt az országot ezer éven át vész és vi­har közt megtartotta, önzetlenül segítségére sietett minden kikötés nélkül, életét és vérét felajánlva az ország többi részben jog nélküli társadalmi osztálya. Nem-e nyerte meg már ezzel is a hazának minden egyes polgára az ország területén érvény­ben levő összes jogok gyakorlatához való igé­nyét, mely nézetem szerint őt, mint embert is méltán megilleti — hiszen minden embernél egyforma a születés és egyforma a vég is. Ha a hazáért életét, vérét feláldoznia sza­bad a liánban, nem-e méltányos, hogy egyenlő jogok birtokában a haza javára békében is közreműködhessen. Kétségtelen tehát, hogy a polgári jogok gyakorlatának egyenlőségére kell törekednünk, a kormány feladata tehát, hogy a cultu- rális intézmények fejlesztésével ennek megszer- zésésére a polgároknak segédkezést nyújtson, mert nézetem szerint annak aki ezekkel a jo­gokkal élni kiváD, magának is törekedni kell arra, hogy a jogok gyakorlásához szükséges feltételeket megszerezze, — kívánatos, hogy mindenki tudjon magyarul beszélni és Írni, — ez ép oly jogos követelmény a polgárokkal szemben, mint az, hogy ne egyedül a születés adja meg a jogot. Vannak ugyan, kik a választói jog kiter­jesztésében veszélyt látnak és akadályozzák a megvalósulását. — Azonban ma, mikor az emberi elme a re­pülőgéppel a levegőben a madárnak a repülés­ben, a tengeralattjáróval a vízben a halnak az úszásban recordot szab, az eszme diadalát — hát­ráltatni igen — de megakadályozni nem lehet. A hegy belsejéből kitörni készülő viz is szét veti az ellenálló sziklát és rombolva rohan le a völgybe, hogy azután ott virágos partok között a földet öntözze, halat neveljen, malmot hajtsoü, csónakot, majd gőzöst emeljen és így az emberiség céljaira szolgáljon. A rombolás tehát nem az emberiség ter­hére, de az akadályul szolgáló szikla ellen irányul. 1917. augusztus 19. i Békés Ép igy az általános választói jog is, ha talán eleinte rombolna is, ez a rombolás^ nem az emberiség terhére, hanem az emberiség javát célzó működést gátló akadályok letörésére fog irányulni. És.tessék nekem elhinni, hogy a mostani kormány helyzete — minden akadályozás da­cára — könnyebb és tisztább, mint a volt kor­mányé, mert mig a volt kormány pártvezérének minden akaratát vakon követte, addig a mos­tani kormány a néppel egyetértő király akaratát józanul teljesiti. Nem-e kötelessége a polgároknak ily kö­rülmények közt az érdekében működő kormány­nak lelkes támogatása ? Hiszen maga ellen vét, aki a mostani kor­mány ellen vét. Tisztelt közgyűlés, de hiába minden erő­feszítés. minden fondorlat, a demokrata eszmék és a választói jog kiterjesztésének diadalát meg­akasztani többé nem lehet. Mert ma, mikor az öt világrész minden zugából eljöttek a fehér és színes emberek Európa harcmezejére, ma mikor a harcmezőn az emberiség vére társadalmi osztályra való különbség nélkül össze­keveredett és a talajt megtermékenyítette, az igy megtermékenyített talajból fog ki­nőni ellenállhatatlan erővel az emberi jogok az a szabadságfája, melynek virága az örök béke, gyümölcse az emberi jogok gyakorlásának egyen­lősége. Végezem : Balsors akit régen tép. hozz reá vig eszten­dőt, megbünhődte már e nép a múltat s jövendőt. Isten áldása Békésmegyén és közönségén ! A székfoglaló beszéd politikai fejtegetései megújuló tetszést és helyeslést váltottak ki, ott azonban a hol a jelenlegi többségről mondott bírá­latot, az eddig figyelemmel hallgató munkapártiak nyugtalansága, majd zajos „Éljen Tisza“ kiáltá­sai szakították félbe. A hangulatos szép beszéd további részében ismét lekötötte a figyelmet és általános éljenzés között nyert befejezést. Üdvözlök. A székfoglaló beszéd után Fábry Károly emel­kedett szólásra, hogy a közönség nevében vála­szoljon a főispán programmjára és üdvözölje a vármegye uj főispánját. Késön kapta az erre vo­natkozó felszólítást, azért engedelmet kér, ha őszinte szavai nem megfelelő szónoki formában nyernek kifejezést. Pártállásánál fogva örömét fejezi ki, hogy oly főispán jutott a vármegye élére, aki a megváltozott politikai irányzat hive és harcosa a nemzet politikai függetlenségét célzó ideáloknak. Ezek a politikai végcélok minden pártállásu magyar ember szivében egyaránt élnek és azért bízik ab­ban, hogy az uj főispán működése és vezetése alatt is egyetértő békés munkában fog a vármegye kö­zönsége találkozni. A nagy háborúban óriási telje­sítményekkel, szenvedéssel, vérrel adózott nemzet reá szolgált, hogy jogait teljességükben megkapja és az ezekért való küzdelemben legyen a főispán hivatott vezérünk. Tudja, hogy a főispán mint biró általános közbecsiilést érdemelt ki is ez biztosítéka annak, hogy a vármegye élén is pártatlanul igaz­ságos lesz és összetartás és béke megóvására fog törekedni, a mire most oly nagy szüksége van a nemzetnek. Hangulatos befejezéssel újból üdvözli a főispánt és sikereket kíván működéséhez. Dr. Bikád// Antal jelentkezett azután szólásra és a függetlenségi és 48-as pártállásuak nevében üdvözölte a vármegye uj főispánját. A rendkívüli viszonyok között, még inkább indokolt, hogy a kormányváltozás rendszerváltozást hozzon. A kormány elődei 50 éven át uralkodtak és demora­lizálták a nemzetet (Ellenmondások). A demokra­tikus elvek, a melyeket a főispán hirdet, minden magyar ember szivében élnek és az 1848-iki törvény- hozás hozta a legdemokratikusobb törvényeket és politikai változásokat. A függetlenségi párt a nép­jogok kivívásában nemes versenyre kel a demokrata párttal és a közös célokért való munka sikere reményében üdvözli a főispánt. Belicsey Géza, mint az országos munkapárt tagja szívesen és tisztelettel üdvözli a főispánt kijelentvén, hogy közigazgatási és közgazdasági téren kifejtendő munkájában számíthat a párt tel­jes támogatására, a főispán politikáját azonban a munkapárt nem támogathatja, mert a jelenlegi kormány radikális választójogi programmját káros­nak és veszélyesnek tartja a magyar nemzeti állam jövője szempontjából. A főispán mint valami újsá­got hozza a demokrácia jelszavát, pedig hát Békés az országnak legdemokratikusabb vármegyéje, a hol a demokratiát nem tanítani kell, de tanulni lehet. A munkapárt veszélyes robbantás nélkii[ munkálja a haladás útját. Remélve, hogy a munka 3 terén meg fogják érteni egymást ismétli a párt üdvözletét. Grünfeld Jakab a szociálisták és a politikai jog nélkül munkások nevében szólal fel. megálla­pítván, hogy első eset, hogy ez a párt a főispánt üdvözli. Ennek oka az, hogy a főispán oly kor­mány képviselője, a mely becsületét. és fennmara­dását az általános választói jog megvalósításához kötötte. Ez a kormányprogramm még messze áll a szociáldemokrata párt céljaitól, de legalább a ha­ladás útjára lépést bizonyítja és lehetővé teszi, hogy a parlamentben az ország népe a társadalmi osztályok és érdekek aránya szerint legyen kép­viselve. A hazát ma is a dolgozó nép, a munkások milliói védik meg és azért ne féltsék az országot attól, ha ezek politikai jogokat kapnak, hanem adják meg e követeléseket a népnek, mig azt ki nem erőszakolja. Dr. Ladies László nem akart felszólalni, de az elhangzottakkal szemben kényszerítve van bi­zonyos előterjesztéseket tenni. Kijelenti, hogy a főispánt a közérdekek fejlesztésére és általában a lakosság érdekében kifejtendő munkájában az ellen­párt is a legmesszebbmenő támogatásban fogja részesíteni, de udvarias figyelemnek tartja már most megállapítani, hogy politikai felfogások dol­gában jelentékeny kiilömbségek vannak közöttük. Meggyőződése, hogy nem a választójog kérdése volt a sarkpontja a politikai fordulatnak, de miután ez a kérdés bevettetett a napi politikába, foglal­kozni kell vele. Az a beállítás, hogy csak a mun­kás nép fiai védik a hazát, tehát ezek politikai jogokban részesitendök. hamis, mert minden társa­dalmi osztály egyenlően vérzik a harcmezőn, ott van minden osztálynak szine-java, de ott van az alja is. Arra hívatlanoknak és érdemetleneknek pe­dig az ország ügyébe beleszólást engedni, káros és veszedelmes, de igazságtalan is. Vigyázni kell arra, hogy amikor jogokat adunk, jogokat ne sértsünk! A magyar politikai nemzetet a választó közönség képviseli, a melynek túlnyomó nagy többségét a földművelő osztály képezi, ezt a többséget a ma­gyar földmivelő osztály kezéből kivenni igazság­talan volna. Bízik abban, hogy a magyar választó­közönség hazafias felfogása meg fogja adni a vá­lasztójogot azoknak, akiket megillet, de ellentál! annak az áramlatnak, mely az érdemetleneket is ugyanazon jogokkal kívánja felruházni és demagóg, destruktiv irányzatnak nyit utat. Békésvármegye kiválóan demokratikus közszellemü, de az egész magyar társadalom is teljesen át vau hatva a de­mokratikus szellemtől és ez a felfogás uralja egész közéletünket. De a demokratizmus, mint frázis nem hódit, mert a nemzet a lényeget keresi és nem frázisokat, a maga felfogását az igazi demokratikus munkában is nem jelszavak hangoztatásában látja megvalósítva és elfordul a demokratikus frázisok által takart pöffeszkedő elbizakodottságtól. Újból kifejezi azon reményét, hogy a viszonyok megis­merése után a főispán sok dologban találkozni fog felfogásával és üdvözli a vármegye uj‘ főispánját. A programmon kívüli felszólalások során mindinkább hangosabb lett a terem és különösen a bizöttság tagjain kívüli hallgatóság köréből hang­zottak el mindig sűrűbben helyeslő és elítélő, sok­szor éles közbeszólások, ismételve arra indítván az uj főispánt, hogy a nyugalom fenntartása érdeké­ben elnöki szóval éljen. Elnöklő főispán a felszólalások befejezése után válaszolt a munkapárti felszólalóknak erőteljesen hangoztatva, hogy nála a demokratia nem frázis és pöffeszkedés, „Jövő működésűnk során összemér- hetjüic erőnket és remélem, hogy hol én leszek fe­lül. hol önök alul.“ Megnyugtatom a türelmetlen- ke döket, hogy a választójogot mi fogjuk megcsi­nálni és nem a munkapárt. A rövid éles vissza­vágás a terem egy részében élénk visszhangot kel­tett, amelynek elhangzása után a főispán törvé­nyes jogára hivatkozva a következő tiszteletbeli tisztviselőket nevezte ki : tiszteletbeli fószolgabirákká dr. Debreczeni Lajos és dr. Márky Barna szolgabirákat, tisztelet­beli főügyészekké dr. Szegedi Kálmán békési és dr. Berthóty Károly orosházi ügyvédeket, tiszte­letbeli főorvosokká dr. Szondi Lajos járás orvost és dr. Feldmann Ignác kórházi főorvost, tisztelet­beli alügyészekké dr. Herzog Henrik békéscsabai és dr. Jeszenszky Ferdinánd gyulai ügyvédeket, tiszteletbeli járás orvosokká dr. Godán Ferenc do­bozi, dr. Hódy János gyulavárii és dr. Csermák Béla orosházi községi orvoskat. Ezután a főispán a hitelesítő közgyűlés ha­táridejét kitűzvén, megköszönte a törvényhatósági bizottság tagjainak a beiktatáson való részvételét és a közgyűlést a személyének szóló általános él­jenzés közben berekesztette. Közgyűlés után a főispán 27 tisztelgő kül­döttséget fogadott. Megjelentek előtte a megyei

Next

/
Oldalképek
Tartalom