Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-02 / 14. szám
XL.VIII. évfolyam* (üynla, 1916. április £. 14. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN MAVII». Megjelenik minden vasárnap Bajtársi szellem a mezőgazdaságban. Az anyagiakért való túlhajtott küzdelem nagyon csökkentette az emberekben a szolidaritás érzését, a bajtársi szellemet. . Azt hittük, hogy magunk is boldogulunk és sokkal többre jutunk, ha a munkába csak a magunk erejét fektetjük s nem szorulunk máséra, aminek okvetlen következménye az, hogy néha a mi erőnket is kölcsön kellett adni másnak, esetleg szolgálatba állítani a közérdeknek. A mostani világháborúnak kellett eljönnie, hogy mindenki lássa, miszerint baj- társiasság nélkül keveset használ a nagy fizikai erő, a fokozott tudás. Mindezeknek csak akkor van értékük, ha azokat a közérdek javára és a közzel egyetértésben gyü- mölcsöztetjük. Sikert a mostani nagy küzdelmek idejében csakis a lángésznek fellob- banásai hoztak, ha egyénről van szó, máskülönben minden sikert az egyetértő, közös munkának, egymás önzetlen, vállvetett támogatásának lehet köszönni. Nagyon természetes, hogy a világháborúnak ezt a megbecsülhetetlen tanulságát le kellett vonnia azoknak is, akik a titáni küzdelemben a fronton belül vesznek részt. — Amint tudjuk, a háború végső sorsára kétségtelenül legnagyobb befolyással lesz a mezőgazdaság. A mezőgazdaság teljesítő képessége éppoly fontos a végső győzelemre, mint a katonák vitézsége s tervszerű munkája. Tudjuk viszont azt is, hogy a mező- gazdaság békeidejében igen jó melegágya volt az önzésnek és nagymértékben nélkülözte a bajtársi szellemet, a minek meg is volt a rossz következménye, hiszen az összetartás hiánya miatt a mezőgazdaság jelentősége csakis az utolsó időkben tudott valamiképen kifejezésre jutni. Önként következik mindebből, hogy a háború tanuságakép az érdekelt tényezőknek gondoskodni kellett arról is, miszerint a mezőgazdaságban is teljes mértékben érvényre jusson a szolidaritás érzése, a bajtársias szellem. Két kormány intézkedés van eddig- elé, ami e bajtársi szellem evolutiójának útját egyengeti. Egyiket a minisztertanács adta ki, a másikat a honvédelmi miniszter. Mind a két rendeletben nemcsak apellálnak a bajtársi szellemre, de egyúttal törvényes eszközökkel próbálják meg annak virulását elősegíteni. A kormány-rebdeletek ugyanis kötelességükké tesz’k nemcsak a polgári egyéneknek, hanem a mezőgazdasági munkákra szabadságolt és'fölmentett katonáknak is, hogy a saját \ földjük megművelése után tartoznak munkaerejüket és munkaeszközeiket válogatás nélkül mindazoknak rendelkezésére bocsátani, akiknek földje megmüveletlenül, termése be- takaritatlanul áll. Sok helyütt talán nem igen lesz szükség kényszerítő rendelkezésekre, mert mindig megvolt a bajtársi szellem. — Igen sok községben ambicionálták azt, hogy bevetetlen föld ne maradjon. Ilyen községben boldogultak is leginkább. Most azonban nem csupán az ambíció kielégítéséről van szó, hanem a közérdek legmesszebbmenő istápolá- sáról. Ilyenkor teljes örömmel kell üdvözölni az olyan bölcs kormányintézkedéseket, melyek kissé talán az egyéni szabadakarat megnyirbálására vezetnek, do végeredményben a közérdek előmozdításán kiviil olyan erényeket csöpögtetnek az arra hajlandósággal biró földmivelő nép leikébe, amelyek ha önkényt fakadtak volna fel régebben, ma már a magyar mezőgazdaság teljesítő képessége kielégíthetne minden kívánságot. A Vöröskereszt Egyesület közgyűlése. — Március 26. — AYöröskereszt Egyesület gyulai választmánya évi közgyűlését ma egy hete délután 5 órakor tartotta meg a városháza közgyűlési termében Dr. Lindeiiberger János apátplébános elnöklete alatt. Az elnök az ülés megnyitása és a megjelentek üdvözlése után előterjesztette, hogy a Vöröskereszt tudakozódó irodájából — amelynek tevékenysége Lindl Etelka fáradhatatlan buzgalmán TÁRCA. Miért viszik. . . Levelet kapott a baka, Nagy öreg betűkkel Csupán annyi Írva rajta : „Fiam, nekünk is menni kell.11 Apja irta a levelet S csak as Isten tudja, Hogy ast as őss, öreg fejét Miért vissik a háborúba. Nem tudom én, csak gondolom, Miért vissik a csatába . . . Túl a havas Kárpátokon Hogy vigyásson a fiára. Szereth. vize. . . Ssereth vise kanyarog a völgybe, Magyar baka inni mer belőle. Valahányssor megy a folyó partra, Köröss mentén jár a gondolatja. Nem olyan itt ssine a folyónak, A habok is másképen csobognak. Hogy is volt as, nem is nagyon régen? Körössparton . . . este. . . kés a késben. Ssereth vise kanyarog a völgybe Most kussik a hold a hegytetőre. Áll a baka, messse gondolatja. . . Most megyen egg lány a Körösspartra. Éssaki harctér, 1916. márc. 11. Viszi Konrád. nAla.d . . . Egyetlen gyertya halvány fénye Világítja bs a ssobát, S as asstalnál akihes jöttem, Kesére hajtja homlokát. Köriilnések kicsiny^ssobádba S oly végtelen boldog vagyok. Eserfélét kérdesnék tőled , Ls ajkim mégis ssótlanok. Te meg nésel rám, hosssan mélyen Ssemed a lelkemig belát, Elfordulss ekkor, hogy ne lássam Könnyednek hulló záporát. Ágyad f ölött egyetlen arckép Fehérruhás ifjú leány, Megösmerem. Én voltam egykor Tisennyolc évem tavassán. As a dacos hajkoronás fő S 0/ mosolygó sötét ssemek Egy ssebb jövőbe milyen nyugton, Milyen biston tekintenek. Megígért mindent a jövendő, S mindent gáládul visssa vett. Oh dobd a tűsbe ast a képet, Ne gyötörje a telkemet. Vagu boríts rá fekete fátylat Mint aki már régen halott. Borulj reám örök sötétség, Ne érjen el több nappalod God énné Kéry Aranka, Farsangi napok. ^Harctéri levél.) Farsang volt Elmúlt. Szinte nevetségesnek — szinte hihetetlennek látszik. Farsang ? Hiszen ez a bohóságnak, a jókedvnek, a mámornak az ünnepe. Hiszen farsangkor folyik a tánc, folyik folyton a dáridó. Önkéntelenül elmosolygom : — Laptanls: ma,i száma © oldal. „mámor, jókedv, tánc, dáridó ? Mi ez ? Szép emléke a régi időknek. Mi, a lövészárkok vakondok lakói, mi akik hónapokon át a föld alatt élünk, bizony édes keveset gondolunk arra, hogy im, közeledik a farsang Mi épen úgy turtuk a földet, mi épen úgy építettünk és romboltunk, épen oly feszült figyelemmel lestük a szemközti ellenséges árok mozgolódásait, mi épen úgy adtunk és kaphattunk egy-egy sebet, halált mint máskor, mint minden nap. Épen embereim közt voltam és serkent- gettem őket, mikor elém bukkant az egyik füs- tösképü bakám és mint valami nagy fölfedzést újságolta : „Hadapród ur ! Farsang van!“ Mintha villám cikkázott volna el a szemeim előtt. — „Farsang“. ? „Ázs őrvezető ur mutatta ki a naptárbú“ — folytatja a fiú és alig néhány másodperc múlva már mindenki sugárzó arccal mormogta: „Farsang“. Most már mindenki mintegy varázsszóra fütyörészve, dudorászva folytatta a hirtelen félbeszakított munkát, sőt némelyik hangosan, inkább harsogva fújta — figyelve, lesve a muszkát — a legvigabb magyar nótákat. Egyszerre megelevenedett minden. — Lehet hogy csak az én szemem látta igy, amikor egy- gyészürődött benne a két kép: egy kis városka utcáin a vigan ugrándozó karnevál herceg és kacagásra ingerlő körmenete, a dal, a tánc, a mámor, a jókedv, az ablakból kacagva kandikáló szőke barna fürtök, s a lövészárok megszokott, egyhangú, unalmas meséje. — S mégis örültem.A pillanatnyi mámor aztán hamar elúszott; elvitte ez a kép, mely már hónapok óta fásulttá tesz, s mely egyhangúan nyomja a. lelket, a kedélyt. És mintha minden, ami csak lehangol- tatja az embert, összeesküdött volna a százszoros erővel tört volna ránk, sújtott a szó : „Oda a farsang. . .“ Északkeleti harctér, 1916. márc. 10. Botka Iván hadapród.
