Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-26 / 13. szám
1916. március 25. Békés 3 Ambrus Sándor főispán beiktatása, (Március 23.) Csütörtökön délelőttre hívta egybe dr. Daimel Sándor főjegyző mint helyettes alispán a törvényhatósági bizottság tagjait ünnepi közgyűlésre, amelyen Ambrus Sándor főispánt beiktatták díszes közjogi méltóságába. A haza sorsára nehezedő gondterhes idők miatt, az uj főispán kívánságára, ha mellőztek is minden hagyományos külső díszt és pompát, érzésben és gondolatokban annál melegebb, benső- ségteljesebben nyilvánult meg a lelkek mélyén a szeretet- és örömórzet, hogy a vármegyei önkormányzat kipróbált, puritán vezére, egy emberöltőn át teljesített becsületes munkálkodásnak kiérdemelt jutalmául, a királyi kegy folytán ebbe a magas méltóságba emelkedett. A megbecsülés és tisztelet Ambrus Sándor irányában legékesebben abban nyilatkozott meg, hogy az installációs közgyűlésre a törvényhatósági bizottság tagjai, a mostani szorgos gazdasági munkaidő, a nehézkes közlekedési viszonyok dacára és tekintettel a külső pompa mellőzésére, valamint a bizottsági tagok számottevő részének hadbavonulására, váratlan nagy számban jöttek el a vármegye távolabbi helyeiről is. A város külső képén is meglátszott, hogy falai közt kiemelkedő esemény fog lezajlani. A főutcák, köz- és magánépületein kora reggeltől zászlódiszt lengetett a tavaszi szellő. Kilenc óra felé csoportokban vonultak fel a bizottsági tagok a vármegyeházához s a nagyterem csakhamar teljesen megtelt bizottsági tagokkal és más érdeklődő közönséggel. A karzatot végig bájos női fejek szegélyezték. Pontban kilbnc órakor dr. Daimel Sándor megszólaltatta az elnöki csengőt, a teremben elült a zsibongás és a következő, mély érzelemről tanúskodó, tartalmas beszéddel nyitotta meg az ünnepi közgyűlést: Dr. Daimel Sándor beszéde. Tekintetes Törvényhatóság! A vármegyének volt érdemes főispánja, egy hosszú élet fáradságos munkássága után, megrendült egészségi állapotára tekintettel nyugalomba vágyva, nem régen ezen a helyen vett búcsút a vármegye közönségétől. Öméltóságának mindenki által őszinte sajnálattal fogadott elhatározása legfelsőbb helyen méltánylásra találván, a legfelsőbb királyi kitüntetés adományozása s kiváló szolgálatának elismerése mellett állásától felmentetett. Most ismét egybegyültünk, hogy köszöntsük az utódot, hogy őt hagyományos szokásainkhoz híven beiktassuk díszes méltóságába. Őfelsége legfelsőbb elhatározásával Békésvármegye főispánjává Ambrus Sándor urat, a vármegye alispánját nevezte ki. A kinevezés kétségtelenül osztatlan örömet keltett s általános megnyugvást keltő megelégedéssel találkozott. Ezt a közfelfogást, egy 30 évre terjedő, eredményekben gazdag közéleti munkásság teljesen érthetővé teszi. Öméltósága a vármegye uj főispánja köz- tisztviselői pályáját a ranglétra legalsóbb fokán kezdte meg s azon fokról-fokra emelkedve 10 évvel ezelőtt a vármegye bizalma az alis- páni székbe emelte őt. Ez idő óta a törvényhatóság színe előtt folyt le az ő működése, közvetlen közelből nyílt alkalma megismerni az ő egyenes jellemét, gazdag tapasztalati ismeretekkel bővült széleskörű tudását, imponáló akaraterejét és pártatlan igazságszeretetét, mind olyan tulajdonságokat, melyek a hozzáfűzött reményeket, a ré-' szére előlegezett bizalmat teljesen valóra váltották. Tekintetes törvényhatósági bizottság! A főispáni állás betöltése a velejáró disz és méltóság, kiváltképen pedig a vele egybekötött rendkívüli hatáskör szempontjából, mindig fontos eseményt képez egy vármegye életében. A mostani történelmi időkben azonban a kinevezésnek a rendesnél is nagyobb jelentősége van. A háborús állapotokkal kapcsolatosan a közigazgatás munkásainak teendői nemcsak számban, de fontosságban és felelősségben felette megszaporodtak s megnehezedtek. így tehát nem közömbös, hogy a mostani nehéz időkben olyan egyén töltse be a főispáni állást, aki ismerve a vármegye közviszonyait, tetterős akarattal s céltudatos elhatározással irányítsa a vármegye közügyéit s ellenőrizze azt, hogy a közigazgatás valóban feladata magaslatán áll-e? Ebből a szempontból tekintve a kinevezést, a vármegye csak megnyugvással tekinthet a jövőbe ! Tekintetes törvényhatósági bizottság ! Állami önállóságunkért és nemzeti létünkért most folyamatban levő élet-halálharc komoly napjai érthetővé teszik, hogy- a mai ünnepélyünkön mellőzzük a máskor szokásos fényt s a külsőségekben megnyilatkozó zajosságot. Megelégszünk azzal, hogy örömünket szivünkbe zárva igy végezzük el a mai nap teendőit. Mert hát most is elszáll lelkünk gondolata azokra a helyekre, ahol a mi szeretteink kimondhatatlan szenvedések s fáradtság között küzdenek a hazáért s sajnos sok százan, nagyon sok ezren életüket áldozzák a haza jövő nagyságáért és dicsőségéért. Még áll a harc, még folyik az ádáz küzdelem ! De elfog jönni a békének ragyogó napja, midőn a mi hőseink dicsőséggel övezve fognak visszatérni szerető övéik közé s újra elfoglalják helyüket a családi tűzhelynek uj életet fakasztó melegénél. És akkor elkövetkezik mindenütt az országban, nálunk is e vármegyében az áldásos, teremtő, termékenyítő tevékenység ideje, az az idő, amelynek egyik leghivatottabb munkását, szellemi vezérét ma iktatjuk hivatalába ! Meg vagyok róla győződve, hogy a törvényhatóság büszke örömmel s bizó reménnyel fogadja uj főispánját, nincs kétségem a tekintetben sem, hogy segítő s támogató közreműködésével fog oldala mellett állani magas hivatásának betöltésében. Ha ez igy lesz, akkor ebből az egymást megértő, a legnemesebb versenyen a legzavartalanabb összhangon alapuló együttműködésből csak áldás és üdv fog fakadni a vármegyére ! Adja a Mindenható, hogy igy legyen! Ezzel üdvözölve a megjelent bizottsági tagokat, a közgyűlést megnyitom. A lelkes éljenzést és tapsokat keltett beszéd után Moldoványi János másodfőjegyző felolvasta a főispáni kinevezést tudató belügyminiszteri leiratot, azután a főjegyző indítványára küldöttséget menesztettek a főispánnak a közgyűlési terembe való meghívására. A küldöttség tagjai Yarságh Béla vezetése alatt dr. Ladies László, Léderer Rudolf, Beliczey Géza, Nagy József, Bohus M. György, Morvav Mihály és Weisz Mór lettek és eljárásuk idejére elnöklő főjegyző a közgyűlést felfüggesztette. Néhány perc múlva feltárult a főispáni lakosztály szárnyas ajtaja és lelkes éljenzések közepette, egyszerű szalon ruhába lépett a terembe a főispán. Dr. Daimel Sándor főjegyző röviden üdvözölte és felkérte őt, hogy a törvényhatóság szine előtt tegye le a hivatali esküt, aminek megtörténte után Ambrus Sándor elfoglalta az elnöki széket, mire a vármegye négy főszolgabirája: Lukács Endre, dr. Berthóty István, Wieland Sándor és Kiss László főbirák ősi hagyományos szokás szerint háromszor a levegőbe emelték. Ezután a főispán elmondta hatalmas koncepciójú, a közigazgatási, a közgazdasági és politikai viszonyok összes kérdéseire kiterjedő székfoglaló beszédét, melyet mindvégig nagy figyelemmel és megújuló tetszésnyilvánításokkal kisért a közgyűlés közönsége és annak befejeztével percekig tartó tapssal és éljenzéssel honorálta. A hatásos beszédet lapunk vezetőhelyén egész terjedelmében közöljük. Ezután Moldoványi János vármegyei másod- főjegyző emelkedett szólásra s a vármegye tisztikara nevében ékesen előadott következő szavakkal üdvözölte a beiktatott főispánt: Moldoványi János beszéde. Méltóságos Főispán Úr! Tekintetes törvényhatósági bizottság! A hivatali közpályán működő férfiúnak kétségtelenül egyik legnagyobb öröme, felemelő elégtétele pályáján való megérdemelt előrehaladása és legnagyobb jutalma az arra hivatott tényezők elismerése és szeretete. ő cs. és kir. Apostoli felségének ama legmagasabb elhatározása, mellyel Méltóságodat Békésvármegye főispánjává kinevezni kegyeskedett, vármegyeszerte igaz örömet és őszinte megelégedést keltett. Igaz az öröm, mert a királyi kegy megnyilatkozásában egy csaknem három évtizedre terjedő becsületes munkásságnak méltó megjutalmazását látjuk és őszinte a megelégedés, mert Apostoli királyunk bölcsessége, a vármegye kormányzását olyan férfiú kezébe tette le, kinek fényes tehetsége, páratr lan igazságszeretete s céltudatos határozottsága kétségtelen garancia arra, hogy a vármegye közönségének jogos érdekeit, közgazdasági és kulturális céljait magas közjogi méltóságában mindenkor odaadással és eredményes sikerrel fogja előmozdítani. Nagy és büszke különösen a mi örömünk, a vármegyei tisztikaré, mert a királyi kegy közülünk a legelsőt, a legkiválóbbat érte, a kitől mi tisztviselők megtanultuk a munkát szeretni, megismertük ennek folytán azt a felemelő érzést, melyet a becsülettel és híven teljesített munka tudata fakaszt a lelkekben. Méltóságos uram! Az elmúlt hónapok változó érzésekben: küzdelmekben, örömökben és bánatokban gazdagok voltak. Ezek a történelmi idők igen sokszor nehéz feladatok elé állították a vármegyei tisztikart, mely feladatok helyes megoldása, tőle fokozottabb, lelkiismeretes munkásságot, felelősségérzetet és olykor önfe’áldozást is kívánt. Mi csüggedés nélkül, a biztos győzelem reményében és az isteni gondviselésben vetett rendíthetetlen hitünkkel igyekeztünk Méltóságodnak — mint volt vezérünknek — bölcs vezetése mellett a reánk háruló nehéz kötelességeknek eleget tenni. ígérjük, hogy eddigi készségünk a jövőben sem fog egy pillanatra sem lankadni. Fogadjuk, hogy Méltóságodnak magas hivatása betöltésében, odaadó, becsületes és önzetlen munkatársai leszünk. Legyen szabad azonban arra kérni Méltóságodat, hogy hivatali és a közigazgatási tisztviselőktől különösen megkívánt egyéb feladataink teljesítésében, méltóztassék bennünket nagy tudásával és gazdag tapasztalataival továbbra is irányítani. Kegyeskedjék bennünket bizalmával és szeretetével a jövőben is megajándékozni, hogy igy összetett erővel szolgálhassuk szeretett vármegyénk közügyéit, dolgozhassunk édes hazánk boldogságáért és jövendő nagyságáért ! Isten áldja, Isten óvja Méltóságodat! A törvényhatósági bizottság nevében Dombi Lajos kir. tanácsos, ref. esperes-lelkész költői szárnyalásu szép beszédben méltatta Ambrus Sándornak három évtizedre terjedő közéleti működését, majd lendületes szavakkal ecsetelte a világháborút és abban a magyar nemzet titáni küzdelmét s fohásszerü fináléban kért áldást a koronás királyra, a hazára és Békésvármegye népére. A nagy páthosszal előadott poetikus beszédet zajos tetszéssel, lelkes éljenekkel honorálták. Beliczey Géza a gazdaközönség nevében üdvözölte a főispánt, kérve őt, hogy e nehéz időkben támogassa a gazdaközönséget jogos törekvésükben és biztosította őt bizalmuk és rokonszen- vükről. Ambrus Sándor főispán pár szóban megköszönte a bizalomnak és szeretetnek jóleső megnyilatkozásait, melyeket törekvése lesz kiérdemelni és miután a főispánnak ily alkalmakkor szokássá vált jogával óhajt élni, a közgyűlés szine előtt dr. Nuszbaum Károly szeghalmi, dr. Frey Géza békési járásorvosokat és dr. Bárdos Artur Gyula város ügyvezető orvosát tb. megyei főorvosokká, dr. Follmann János gyulai ügyvéd tvhat. bizottsági tagot pedig tb. megyei főügyésszé nevezi ki, ezzel a beiktató közgyűlést az egybegyűltek lelkes éljenzései között befejezettnek nyilvánította. A beiktatás alkalmával szokásos tisztelgések ezúttal elmaradtak, a főispánt azonban hivatali szobájában számosán keresték fel s tolmácsolták előtte legjobb szerencsekivánataikat. A törvényhatósági bizottság vidéki tagjainak legnagyobb része már a déli vonattal hazautazott.
