Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-12-31 / 53. szám
3 Békés 1916. december 31. Peréngi Zsigmond gyomai [képviselők; az uralkodóháznak a koronázásra megjelent tagjait üdvözlő bizottságba Beliczey Géza békéscsabai, dr. Lukács György gyulai; a koronázási ebéden való megjelenésre kiküldetett dr. Bikádi Antal orosházi képviselőt küldte ki. Uj palotahölgyek. A királyné a koronázás alkalmából legfelsőbb elhatározásával számos uj palotahölgyet nevezett ki. A díszes névsorban vármegyénk mágnásasszonyai között gróf Széché- ngi Antalné Wenckheim Krisztina grófnő és gróf Keglevich Miklósné Almásy Emma grófnő nevei is szerepelnek. Újévi üdvözlet megváltás címén lapunk utján Dobay János cég 50 K, dr. Kun Pál 30 K Gyula város rokkant alapjának, dr. Lovich Ödön polgármester a szegény gyermekeket felruházó egyesületnek 10 K, Szabados János ipartestületi pénztárnok a vak katonáknak 10, a hadiárváknak 10 K-t adományozott.A jótékony adományokat rendeltetési helyükre juttattuk. Általános polgári segédszolgálat. Zemplén- vármegye feliratot intézett a kormányhoz, hogy a Németbirodalomhoz hasonlóan alkosson törvényt a háború tartamára az általános polgári segédszolgálatnak behozatala s törvényhatóságilag leendő szervezése iránt. Zemplénvárm. feliratát pártolás céljából Békésvármegyének is megküldötte, amely- ivei a törvényhatósági közgyűlés, februáriusi ülésén fog foglalkozni.- Elvi döntés. A belügyminiszter egy konkrét esetből kifolyólag kimondotta, hogy magasabb állásra helyettesített vármegyei tisztviselőknek nem az eredeti állás, hanem a helyettesített magasabb állás után járó fizetés alapján állapítandó meg a hadi segély. Veres jézsef vármegyei aljegyző elhalálozása. Idestova másfélév előtt érkeztek magánértesülések arról, hogy Veres József vármegyei aljegyző, ki mint hadapród-őrmester vonult be a háború kitörése alkalmával katonai szolgálatra, a harctéren küzdve orosz fogságba esett és mint hadi fogoly Krasznojarszk-ban még^az 1915. évi március hóban elhalt. A család az elhalálozásról csodái közepett sem tudott fölengedni. Ember már lemondott volna minden reményről. Az angyal azonban nem lett volna igazi angyal, ha az első vereség után mindjárt leteszi a fegyvert. Ismét odafordult a szegény lélekhez, hogy forró rábeszéléssel fölolvassza a dermedt érzékenységet : — Szegény lélek, százszor szegény lélek, szomorúság koldusa szegénye te, mondd meg nekem miért nem akarsz, vagy miért nem tudsz itt örömöknek dusgazdagjává rangosodni ? Nézzed ezt a rétet Ennek a rétnek meleg és nemes lelke van. Ez a rét mosolyogni tud, még pedig nemcsak alkotójára, hanem mindenkire, aki szemével megsimogatja. — Nem veszed észre, hogy milyen különös ennek a rétnek a zöldje : szemnek hízelgő, szivet földerítő, csupa kedvességet mosolygó zöld. Hidd el, odalenn ilyen színek soha el nem bájolhattak, ilyen pazarlóan jóságos, ilyen végtelenül megnyugtatóan édes szinek. Merülj bele az el nem fojtható örök reménységnek Isten köntöse szinét megközelítő zöldjébe ! Ez a legnyájasabb táj hadd tanítson meg mosolyogni, szegény lélek te. Vagy ha szépséghez nem szokott szemednek most még túlságosan sok volna ez az ajándék, nem bánom, hunyjad be szemed és érjed be az illatokkal. Nem érzed-e — ne mondd, hogy nem érzed, mert meg kell érezned ! — hogyan közelítenek feléd a legcsöndesebb, a leg- lágyabb, a leggyöngébb illatok, ez isteni rét lelkének páratlan illatai Feléd közelítenek, lassan és nyugodtan, körülfognak, végigsimogatnak megölelnek, hozzád tapadnak, át meg átitatnak, úgy hogy szinte átolvadsz és áthasonulsz beléjük. — Illatpárává finomulsz majd, amelykülön gyászjelentést adott ki, azonban a vármegye tisztikara az elhalálozásról hivatalosan nem vehetett tudomást, mert dacára a folyamatba tett nyomozásoknak, nem lehetett az elhalálozás té- nyéről hivatalos vagy legalább félhivatalos jellegű értesülést beszerezni. Végre a szentpétervári vöröskereszt utján megérkezett a vármegye alispánjához a megerősítése az elhalálozásnak és pedig idő, hely és betegség tekintetében teljesen a ma- gánértesitésben foglalt adatokkal megegyezőleg. Ilyen körülmények között á vármegye rokonszenves fiatal tisztviselőjének igaz részvéttel fogadott elhunyta bizonyossá válván, ebből folyólag szükségesnek mutatkozó hivatalos intézkedések megtétettek s az özvegyi nyugdíj’megállapítása s folyósítása iránt a legközelebbi közgyűlésen történik határozathozatal. Gyulaváros belvizei. Gyulaváros belterületén egyes utcákban összegyülemlett belvizek okozta tűrhetetlen helyzet megszüntetése céljából tett panaszok következtében a belügyminiszter műszaki kiküldötte a helyszínét megvizsgálta s annak eredményéhez képest a belügyminiszter arról értesíti a vármegyét, hogy addig is mig a panaszolt helyzet orvoslása az általános csatornázás keretében megtörténik, az Apáca és Betér-utca környékéről a felszíni vizeket a gróf Károlyi Sándor utcában fektetendő földalatti csatornával az Élövizcsatornába lehet levezetni. Ha az Élő- vizcsatorna vize magasan áll, úgy zsilip segélyével előzhető meg az, hogy az Elővizcsatorna vize a lecsapolt területet elárassza. Szükség esetén a viz eltávolítására, a zsilip mellé ideiglenes szivaty- tyu is felállítható. A csatorna, zsilip s szivattyútelep összes költsége mintegy hatvanezer korona. Egyben elrendelte a miniszter, hogy a város csatornázásának végleges megoldására, a rendelkezésre bocsájtott tervek alapján, a tárgyalások megiuditassanak. A vármegyei köz kórház karácsonya az idén is a tradicionális ünnepélyeséggel folyt le. Az elmebetegosztályon díszes karácsonyfa várta az egybesereglő betegeket, irgalmas nővéreket és ápolókat ; majd délután 3 óra tájban dr. Berkes nek könnyed boldogságában egyetlen paránya sem marad többé a megalázottság salakjának. Avagy hogyha még a rét legbüvösebb illatai sem volnának elég erősek veled szemben a csodatételre, hallgass csak e táj megváltó zenéjére. Földi zene nincsen diszharmónia nélkül, az a zene, amely itt keres ösvényt onnan alantról magaddal hozott fájdalmadhoz, merő harmónia Dalos madarakat nem láthatsz erre, hangszereken sem muzsikál senki, magának a tájnak örökké zengő lelke zenél. — Ami odalenn a legszentebb hangoknak muzsikálniok adatott, mind zavaros profánsággá törpül e legtisztább zene mellett. Merülj le ennek a legáldottabb zengésnek mélységeibe és mire ismét fölbukkantál belőlük — hidd el nekem, boldoggá szépültél. . . A szegény lélek ott állott, csak állott a réten, szinek, illatok, hangok közepett. Nem szólt egy árva szót sem. Nem látszott meg rajta, hal- lotta-e, hallgatta-e, megértette-e a jóságos angyalt, nem árulta-e el, hogy a csodálatos szinek, illatok, hangok leolvasztották e róla a tompa bánat jégkérgét. Angyalok nem ismerik az idő fogalmát, igy tehát mentek a türelmetlenség vétkétől is. Ép azért a jóságos angyal is nyugodtan várt, sokáig várt, nem tudni meddig ta Ián órákig, talán napokig, vagy hetekig is. Nagy idő múltán azonban az angyal mégis csak észre vette, hogy a dolog semmiképen sincs rendjén. Bizony ez a szegény lélek egyáltalában meg nem változott : épen olyan dermedt, elnyomott, sötét és eltorzított, amilyennek idejött. Föl nem engedett, ki nem egyenesedett, föl nem ragyogott, boldoggá nem szépült. Egészen hiába került a csodatévő rétre, rajta semmiféle csoda be nem teljesedett. Sándor kórházi igazgató és dr. Bácsi Károly osztályos főorvos megérkezésével kigyultak a karácsonyfa gyertyái, s a kórházi irgalmas nővérek vallásos énekbe fogtak. Ezután egy gyógyulófélben levő nő-beteg ékes szavakban köszönte meg a kórház vezetőségének a betegekről való odaadó gondoskodást, mire az ajándékok szétosztása következett. A sebészeti osztályon külön szép karácsonyfa állott a gyermekbetegek részére, hol az öszes járni és beszélni tudó kis paciensek (vagy 40-en) egy-egy alkalmi szavalattal kedveskedtek az egybegyült vendégeknek, a többiek pedig az ágyaikban pihenve, vágyakozó szemekkel nézték az ajándékokkal tele aggatott ragyogó karácsonyfát, majd mindannyian boldogan játszadoztak az ajándékul kapott szebbnél-szehb gyermekjátékokkal. — A katonák karácsonyfájánál dr. Felföldig Sándor magyar-, dr Fügner Miloslaus pedig cseh- nyelven méltatta az ünnep jelentőségét, a nagy számban egybegyült beteg harcosok pedig hálálkodva fogadták a közöttük szétosztott praktikus ajándéktárgyakat. A belgyógyászati és szemészeti osztályokon is hasonló keretekben folyt le a karácsonyi est; minden egyes betegnek jutott valami a szokott bőkezűséggel beszerzett ajándékokból, melyeknek kiosztásánál dr Berkes Sándorné, Lakatos Albertné, Berkes Ilonka és dr Décsi Károly né segédkeztek. — A kórház karácsonyfájához pénzbeli és egyéb adományukkal hozzájárultak: gróf Almásy Kálmánná, gróf Almásy Dénesné Goldberger Ignácné, Schillinger Lipót, Fábián Lajos, Schwimmer Arnold és Freudiger Mózes fiai (Budapest), Nagylelkű adományaikért a kórház vezetősége ezúton is köszönetét mond. A békésmegyei közkórházban ápolt beteg és sebesült katonák karácsonyi ajándékához adakoztak : az országos Vöröskereszt egylet 150 K, Békésvármegye közkórháza 50 K, a cs. és kir. 11. gy.-ezred pótzás/lóalja 100 K, Weisz Mór 100 K, Gyulai hitel- és bőranyag beszerző szövetkezet 10 K, Leopold Béla 10, dr Kun Pál 10 korona, ösz- szesen 430 korona. Az áll. el. iskolai tanulók felruházásaTudvalevőleg az áll. el. iskolai tantestület a szegény és ruhátlan tanulók felruházására nov. eleAz angyal könnyezve mondotta: — Te szegény lélek, te legszegényebb lélek, rég nem sajnáltam úgy lelket, mint téged, de mégse változtathatok a törvényen. A paradicsomban nincs helye az éjszaka gyermekeinek. Ha most sem tudtál kivetkőzni a földi keservek koldusdarócából, ha ezen a legistenibb réten sem tudtad megtanulni a mennyei boldogságon akkor itt nem lehet maradásod. Bánatos sziveddel, sötét arcoddal rút gyászfoltot szennyeztél bele az örök fényesség harmonikus tisztaságába. El kell távoznod az isteni örömök szentséges vidékeiről. Jer, te szerencsétlen induljunk, vissza viszlek a földre. A szegény lélek megint csak nem hallatott egy árva szót sem. Ellenvetése nem volt, se nem kérlelte az angyalt, se nem zúgolódott. — Ment, amerre vitték. Az angyal maga volt a béketürés, de ekkora szótalan rezignáció kissé még őt is meglepte. Szinte csodálknzva kérdezte : — Egyetlen szavad sincs? Szemrebbenés nélkül sötéten belenyugszol végzetedbe ? Hol gyötröttek meg oly szomorúvá, hogy derűre többé nem tudsz hajnalodni ? Hol szerencsétlenedtél el olyan nagyon, hogy boldoggá többé sohasem tudsz gyógyulni ? Hol aláztak meg olyan mindenbe beletörődővé, hogy soha többé ki nem tudsz egyenesedni ? A szegény lélek oly nyugodtan és közönyösen válaszolt, mintha mindenképen magától értetődő természetes dolgot árulna el : — Tehetség voltam magyar földön. . .
