Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-02 / 27. szám
2Í. szám. XLVIII. évfolyam. Gyula, 1916. Julius *2. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. r r POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay Jáuos könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : KÓHI DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Aratás. A legmostohább viszonyok között sem nézett oly várakozással Magyarország Péter és Pál napja elé, amely szinte hagyományos kezdőpontja a magyar aratásnak. A bizalmunk mindig megvolt a magyar föld ősi termőerejében, megvan most is, de hogy az idén az aratás eredménye mindenkit és minden eddiginél jobban érdekel, annak a legfőbb oka az, hogy az aratás tulajdonkópen nem egyéb, mint a termő föld erejében való bizakodásnak valóra váltása. Az eddigi jelentések szerint termésünk hál’ Istennek az idén is lesz, vagyis a szántóföld megemberelte magát, most csak az a kérdés tehát, hogy ez a termés learatva, kicsépelve és piacra hozva ellássa a közélelmezést. Sok biztató jel vau arra, hogy az idén is túl fogunk szerencsésen esni az aratáson, mert minden lehető intézkedés megtörtént arra, hogy az aratáshoz szükséges munkaerő kellő időben és kellő helyen rendelkezésre álljon. A honvédelmi mezőgazdasági intézkedések életbeléptetése óta kezd szinte meggyőződéssé vállni, hogy az idei aratás végrehajtása katonai feladat. Ez nem áll teljes egészében. A katonaság minden rendelkezésre álló fölös munkaerőt a mezőgazda ság szolgálatába állított, de ez magában véve TÁRCA. A Tótok (szlovákok).* Soha sem tudom elfelejteni, hogy 1900 táján egy mezőberényi tót (szlovák) ember ott Békésmegyében, Magyarország kellő közepén, milyen kifakadást tett. Tótul beszélt s egy magyar gazdatiszt azt mondta neki, miért nem beszél magyarul, mikor magyar földön lakik, magyar kenyeret eszik. Nem a magyaroké e föld — kiáltotta a tót és dühösen ütötte botjával a földet — a mienk ez, mert efőbb volt itt Szvatopluk az ur, mint a magyarok. Micsoda szörnyű, s egyszersmind mily otromba tévedés. Békésmegyébe csak 1718-ban jöttek le az első tótok, magába Mezőberénybe pedig csak 1722-ben. Meg vannak róla a szerződések. A Tiszántúl, vagy a Tiszáninnen soha sem tartozott Szvatopluk birodalmához, mert hisz azt nem is nevezték volna marahánok, moravanok azaz morva-szlávok országának,1 ha nem a Morva mentén lakott volna annak a nemzetnek zöme De különben az összes, magukat szlovákoknak nevező tótoknak sincs semmi közük Szvatopluk birodalmához és annak lakóihoz. Az a Sramkó Pál, klenóci evangélikus pap, a ki 1821- ben egy bibliai szótár előszavában oly vakmerőén irta: „Mi, a tótok vagyunk e hazában az örökösök, a magyarok pedig csak jövevények“,2 érthetett a bibliához, de nem tudta a történetet, nem is kutatta a X—XIII. századok eseményeit. Hogy a szlovák-tótok nem laktak Magyar- országon, mikor a mágyar honfoglalás történt * Dr. Karácsonyi János: „A magyar nemzet történeti joga“ cimii müvéből. 1 A Honfoglalás kútfői, 313, 316, 317, 322, 324. 2 Zsilinszky: A magyar hon protestáns egyháztörténete 656. 1. nem elég. A katonaság ' kivezénylése csak annyit jelent, hogy az aratás sikeres befejezését a hadvezetőség a honvédelem ügyének tekinti, azonban annak a sok száz munkáskéznek rendszeres munkára lesz szüksége, hogy az aratás sikerrel legyen befejezhető. A rendszer felállítása, a katonai erők irányítása, polgári, közigazgatási és szorosan vett mezőgazdasági szakfeladat. Azokat a bizonyos mezőgazdasági munka-bizottságokat nem hiába hívta életre a kormányrendelet. Itt vau a legfőbb ideje, hogy életrevalóságukról tanúbizonyságokat tegyenek. Az aratás idején ők a rendelkező hatalmak, ők irányítják a katonai munkaerőket s nekik kell tehát az aratás munkatervét a legapróbb részletekig kidolgozni. A cél az, hogy az egész ország kedvezőnek Ígérkező termése kellő időben piacra hozható legyen. Nem az a cél tehát, hogy egyik-másik pro- tezsált birtok, vagy járási és megyei kedvenc kapjon katonai munkaerőt, hanem az, hogy a kivezényelt munkaerő minden vármegye területén a közös nagy cél érdekében tervszerűen foglalkoztatva legyen. Ehhez azonban szükséges az is, hogy a törvényhatóság és gazdasági munka-bizottság és a helyi intéző-bizottságok a legalaposabban számbavegyék a rendelkezésre álló polgári munkaerőt is és a kormánytól kapott felhatalmazás alapján goués igy nem Szatopluk országának lakosai, mutatja először is a szlovák-tót nyelv. Azon morva- és pannon-szlávok, akik a magyar honfoglalás idején Magyarország nyugati részén laktak, használták a nasalis hangot, ők Korompa, Dombó, Munkács, Krencs, Szenese, alakban ejtették azokat a helyneveket, amelyeket a szlovák-tótok Krupa, Dubova, Mukács, Krucsa Stuca nak mondanak. A morva- és pannon-szlávok donga-t mondtak duga helyett, gombát mondtak guba helyett, rendet mondtak réd, rád helyett, mert a magyarok csak azért vették át e szavakat ily alakban a maguk nyelvébe, mert úgy hallották az itt lakó morva-pannon szlávoktól. A régi morva-pannon-szlávok „g“-t mondottak ott, ahol a szlovák-tótok „h“-t ejtenek. Ezt a Nógrád, Visegrád, Esztergom, Vág, Gal- góc, Manyiga, Bagonya stb. helynevek oly kétségtelenül bizonyítják, hogy csak a vak nem látja. A morva-pannon-szláv st, sd hangot ejtett ott, ahol a szlovák-tótok cs, dz-t, mert a magyarok mostoha, rozsda, mezsgye, pest szavakat vettek át tőlük a tót macoha, ridza, medza, pecs, helyett.3 De azt, hogy a szlovák-tótok nem laktak hazánkban 896-ban, tanítja a történet is világos történeti adatokkal. Az 1910-iki népszámlálás szerint 2’019,641 szlovák-tót anyanyelvű lakos közül a Tiszántúl lakott 124.679, a Duna-Tisza közén 90,952, a Dunántúl 19,270, a Drávámul 17,505, összesen 253,406. Hogy ezek mind csak a XVIII. és XIX. században költöztek ide, nyilván tudott dolog; A Tiszáninnen laktak 493.606-an. Ezekről is falvan- ként kimutatható, hogy csak a tatárjárás, tehát 1241 után húzódtak e vidékre. Ha azonban a XI—XIV. századok történeti 3 Nyelvtörténeti bizonyságokra nézve lásd Volf György : Az egyházi szláv nyelv hazája: Budapest 1897 és Melich: Szláv jövevények szavaink. Budapest 1903. Lapunk: ma.i száma S old.a.1. doskodjanak arról, hogv ez a munkaerő se heverjen éppen a legfontosabb napok idején tétlenül. A jelszó tehát a tervszerűség, erély és a nagy közgazdasági célnak átérzése. Ha az intézkedő fórumok ezekhez a jelszavakhoz tartják magukat s ezek szerint irányítják tevékenységüket, nem lesz baj az idén sem. A magtárak ismét meg fognak telni, a malmok vígan fogják őrölni a magyar acélos búzát s néhány hét múlva lesz megint uj kenyér, lesz talán zsemlye és kalács is. A mezőgazdasági munkák további részére szintén történt gondoskodás, a múlt heti néhány jó eső hatása alatt immár nagyon szépnek mutatkozik a kukoricatermés, szénában sem igen fogunk szűkölködni, egyszóval az állattartás és az állathizlalás is biztatónak ígérkezik, úgy hogy rövid időn belül hatalmasan meggyarapszik a zsir és húskészletünk is. Ha kenyér, hús és zsir lesz, úgy az itthonvalóknak, mint a katonáknak, úgy akkor Péter-Pál a magyar gazdáknak ez a két védőszentje az idén is a már megszokott módon őrködött felettünk és ezzel remélhetőleg a nagy háborúnak egy újabb, diadalmasabb szakaszához értünk el. adatait és helyneveit vizsgáljuk, az is kiderül, hogy Trencsén vármegyét kivéve, mindenütt, tehát Pozsony, Nyitra, Bars, Hont, Nógrád, Zólyom, Liptóvármegyékben is elsők voltak a letelepítésben a régi morva-pannon-szlávok, azután a magyarok, azután a németek és csak utoljára jöttek a szlovák-tótok,4 Ha Pozsonytól Vágujhely irányában északkeletfelé, innen Garamszentbenedek, majd Balassagyarmat felé dél irányban, s innen Miskolc, Zemplén irányában egyenesen kelet felé egy vonalat huzunk, látjuk, hogy ezen alul mind nagy sik területek, vagy lankás dombok, attól északra pedig mind erdős, magas hegyek vannak. Ez erdős, magas hegyek- a magyarok bejövetelekor is és még azután két századon át, tehát a 900—1100 években mind lakatlanok voltak. Tudjuk ezt onnan, hogy ez időben általában nagy, országválasztó lakatlan közöket hagytak egyes nemzetek az országok közt védelmül, kivéve ott, ahol a nagy folyamok úgyis természetes védelmet alkottak.5 Csehország és Németország, Lengyelország és Oroszország, Oroszország és Besenyőország közt mindenütt ily lakatlan közök voltak, mint az Thietmar merse- burgi püspök, Konstantin görög császár, Quer- furti Brúnó, Meginfred és az arab irók nyilatkozataiból kitűnik G A magyarok X. századbeli 4 A németekre nézve Pozsony megyében 1. Anjoukon okmánytár. 1. 439. Nyitra megyére 1. Nyitramegye mono- graphiája 510. Körösy József: A felvidék eltótosodása, Budapest 1898. Liptóra 1. Turul 1900, 176—77. Hontra 1. Monu- menta eccl. Strigoniensis 1. 298. ős Hontmegye monographiája 127. Zólyomra 1. Ipolyi: Besztercebánya miiveltségtörténete. Századok 1874 536. stb. 5 II. Bazil keletrómai császár az 1019-ben végleg le- igázott Bolgárország körül 4 napi járásra lakatlan területet hagyott. Weiss J. Világtörténet. Fordította Szabó I. IV. 537.. 6 Thietmar: Chronicou. Liber. VI. Migne : Patrologia latina. CXXXIV. 1321—43. és CXL. 976. Wenzel: .»rpádkori okmánytár. I. 16. Honfoglalás kútfői. 117., 150., 158., 174. Tagpnyi; „Gyepű és gyepüelve“ a Magyar Nyelv folyóiratban 1913. 97—104.
