Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-02 / 27. szám
2 Kékes 1916. julius 2. Tanügy. Hadi érettségi Említettük már lapunk előző számaiban, hogy a vallás- és közoktatásügyi Miniszter rendelkezése szerint az 1915. év nyarán katonai szolgálatra behívott VII. osztályt végzett középiskolai tanulók számára ez év május hó 25- től junius hó 25-ig terjedő időre intézetenkint tanfolyam volt rendezendő, amelynek végeztével a résztvevők a VIII. osztály anyagából magán- vizsgálatra, s ennek sikere után érettségi vizsgálatra bocsátandók. A helybeli főgimnáziumban a szabályszerűen megtartott hadi tanfolyam előadásai junius hó 22-én fejeződtek be. A junius 23-án megtartott VIII. osztályos magánvizsgálatot a vizsgálatra jelentkező mind a 11 hallgató sikerrel tette le, s ennek alapján úgy ők, mint egy, a VIII. osztályt már az előző évben letett hallgató érettségi vizsgálatra bocsáttattak. — Az érettségi vizsgálat szóbeli része — miután az Írásbeli részt a miniszteri rendelet elengedte — junius hó 24-én délelőtt és délután folyt le Németi József pápai kamarás, főgimnáziumi igazgató mint megbízott elnök vezetése alatt. A minden jelöltre nézve sikeres érettségi vizsgálatok eredménye a következő. Jelesen érettek : Hunija Benedek és Post Ferenc ; jól érettek : Erkel Andor, Levandovsky Dénes és Pflaum József; érettek: Baranyik Béla, Bnchvald Endre, Kocsondy János, Popovics Szevér, Tímár Péter, Wisst József és Zlinssky Béla. — A szép eredménynyel befejeződött vizsgálatok után a vizsgázók este a Polgári Kör helyiségében banketre gyűltek össze, amelyen a vizsgáztató tanári kar is teljes számban részt vett. A következő napon junius hó 25-én kiosztattak az érettségi bizonyítványok, amelynek kézhez vétele után az érettségizettek aznap részint a harctérre, részint pótzászlóaljaikhoz bovonultak. Hyulaváros női kereskedelmi szaktanfolyama, mely iránt a jelen tanévben úgy városunkban, mint a közeli vidéken a legörvendetesebb érdeklődés nyilvánult meg, aminek fényes bizonysága, hogy a tanfolyamon beiratkozottak száma 41, tehát fennálása óta ezúttal a legmagasabb volt, junius hó 27-én fejeztetett be. Az idei tanév úgy a növendékek nagy száma, mint az elért kiváló pedagógiai . eredmény folytán is fényes bizonyítékát nyújtja a szaktanfolyam szükségességének és ha még kételyek lettek volna, döntő bizonyítékot nyújt az iránt is, hogy a tanfolyam sikerének feltétele, hogy az, a közeli vidéken továbbra is csak egy városban tartassák fenn. Öt év tapasztalata után immár bebizonyult, hogy Gyula városa e tanfolyam helyéül kiválóan alkalmas és bizton remélhető, hogy a jövő évi tanfolyam iránti érdeklődés, ami kívánatos is, fokozódni fog. Az idei szaktanfolyamról egyébként Mérey Gyula igazgató által szerkesztett, nyomtatott értesítő minden részletre kiterjedőleg behatóan számol be. A polgári iskola reformja. A polgári iskolai tanárok Arad-Békésvármegyei Körének válaszaránya Orosházán tartott gyűlésén egyhangúlag elfogadta azt a határozati javaslatot, hogy a vall. és közokt. miniszter által beterjesztett és a polgári iskola reformálására irányuló novelláris törvény- javaslatnak a háborús időszakban való előkészületlen és kritika nélküli keresztül hajtását tanügyi végrehajtását végtelenül károsnak tartja ; — ezért felkéri a két vármegye országgyűlési képviselőit, hogy ismert befolyásuk latbavetésével segítsék elő e javaslatnak a háborús ülésszakról való levételét, hogy majd a béke idején kellő előkészület és a legközvetlenebbül érdekelt szakemberek meghallgatása után szerves törvénnyel egyszerre lehesen megoldani a reformmal szorosa kapcsolatos függő kérdések egész sorozatát; hogy pedig az Orosházán és Békéscsabán felállított hétosztályu kísérleti polgári iskolák életképessége beigazolható legyen, kérni fogja az egyesület ez iskolák részére mindazon minősítési jogokat, melyekkel más ha- sonlófoku iskolák rendelkeznek. A békési tanítók családi pótléka. A békési községi elemi népiskolai tanítók és óvónők családi pótlék utalványozásara támasztottak igényt azon az alapon, hogy a községi szabályrendelet szerint őket ugyanaz a fizetés illeti meg, mint az állami tanítókat és óvónőket. A vitás ügyet az érdekeltek panasza folytán a közigazgatási bíróság végső fokon eldöntötte és a panaszosok igényét jogosulatlannak Ítélte, mert az állami alkalmazottaknak családi pótlékáról szóló törvény a községi szabályrendelet megalkotása után jött létre és mert a nyugdíjba be nem számítható családi pótlék oly különleges illetmény, a melyet az alkalmazottak fizetése alatt rendszerint nem lehet érteni és igy a szabályrendeletnek általános intézkedése arra nem is vonatkoztatható. Hirek. Üj főrendiházi lag. Gróf Hoyos Wenckheim Fülöp íásí nagybirtokos cenzusos alapon a főrendiház egyik multheti ülésén a főrendek névjegyzékébe iktattatott. A főispán Békéscsabán. Ambrus Sándor főispán kedden és szerdán Békéscsabán volt, ahol is a főszolgabírói hivatal és Békéscsaba községnél hivatali vizsgálatot tartott Deimel Lajos számvevőségi főnök közreműködése mellett. A főispán Csabán tartózkodása alatt több látogatást is tett. A vármegye kórházi bizottsága junius hó 28-án dr. Daunel Sándor alispán elnöklete alatt ülést tartott, a melyen dr. Berkes Sándor kórházi igazgató a tagok együttérzésének megnyilvánulása között üdvözölte az alispánt, mint a bizottság uj elnökét, — kinek jóakaratu gondjába ajánlotta a vármegye nagy közegészségügyi id- tézményénak nehéz ügyeit. Az alispán köszönő szavai után a bizottság jegyzőkönyvi elismerést szavazott Moldoványi Jánosnak, a ki főszolgabíróvá történt megválasztásával megszűnt a bizottság jegyzője lenni, a mely tisztét több mint 10 évig töltötte be odaadással. Dr. Berkes Sándor részletes jelentéssel számolt be a kórház állapotáról és ügyeiről. A betegforgalom a múlt évhez viszonyítva apadást mutat, a minek oka a katonai szállítmányok kevesbedése. Ez apadás kivételesen előnyösnek is mondható, mert az összes segédorvosok behívása folytán a nagy beteglétszám orvosi ellátása igen nehéz és az élelmezés körül is akadályok vannak. A bizottság elhatározta, hogy az orvosi behívásokból származó nehézségekre a belügyminiszterhez intézendő feliratban mutat rá arra, hogy a főorvosoknak netaláni behívása a kórház üzemének teljes megakadásával járna, a mi úgy egészségügyi szempontból, mint a kórház érdekeit alapjában megrendítő csapás lenne. Az elmegyógyintézet központi fűtés berendezésére nézve a bemutatott ajánlatok közül a belügyminiszter a Körting cég ajánlatát találta legmegfelelőbbnek, minek folytán a bizottság azt elfogadta és a céggel a szerződést 19950 K vállalati összeg mellett megkötötte. Az igazgató előterjesztésére intézkedett a bizottság, hogy a kórház gépüzemi berendezésében szükséges átalakításokra és a folyó évi tartozásokra nézve a költségelőirányzatok elkészíttessenek. A kiselejtezett használati tárgyaknak 1905 K-ért történt értékesítését a bizottság tudomásul vette és több apróbb folyó ügyet intézett el. Az Alsófehérkörösi óruicntesitő, belvizsza- bályozó és vizhasznositó társulat junius hó 30-án délelőtt választmányi és délután közgyűlést tartott. A választmányi ülésen részt vettek gróf Sséchenyi Antal elnöklete alatt: dr. Jantsovits Emil alelnök, dr. Follmann János jogtanácsos, dr. Ladies László, támadásai a szomszédnépeknek kötelességévé tették, hogy járhatatlanokká tegyék országuk szélén az utakat s csak bizonyos, megvédhető pontokon legyenek kapuk, ahol országukba a kereskedőknek belépni lehessen. Viszont a magyarok is tartván a többi nemzet bosszújától, szintén igy cselekedtek. Kirekesztették az országukba vezető utakat, nagy területeket lakatlanul hagytak, hogy a rabló seregek napokig ne találjanak élelmet, ne találjanak utakat és igy ne tudjanak mindenfelé az országba törni. A magyarok e részeken a X—XI. századbeli határszélek védelmére őröket is állítottak Szencen (németül ma is Wartberg), Bagonya (most Bohunic) mellett Pozsonymegyében, Sztrása, másként Őr faluban Pöstyénnel szemben Nyitra- megyében. A Nyitra völgyét Nagytapolcsán felett úgy elrekesztették, hogy azt még a XIII. században is latinosán Klusum-nak, azaz elrekesztett helynek magyarosan Kolosnak hívták. Bars és Hont régen végvárak voltak és I. Gyécse király 1075-ben a garamszentbenedeki apátságot még egészen lakatlan vidékre valódi monostornak, vagyis emberi lakástól távol állónak építette s ott neki akkora darab földet adhatott, hogy azon idővel 9 falu épült.7 Még 1132-ben is az egykorú irók tudósításai szerint Magyar- és (a mai Sziléziát még magában foglaló) Lengyelország közt nagy erdő terült el és több napig tartott, amig azon II Boloszló serege áthaladva s Sajóhoz ért. A magyar krónikák 1135 körül irt része is a Sajó mellékét ott Zsolca körül Magyarország véghelyének, határszélének Írják.8 Ami különösen Trencsén és Árvamegyéket 7 Századok. 1901. 1047=47. II. Fejérpataky Kálmán király oklevelei. 68. 1. 8 H. H. Fontes Dom II. 214. Panier: A magyar neműét története II. kiadás I. k. 41., 477. Pertz: Monumenta Germaniae S. S. XX. 238. I. illeti, ahol ma legsűrűbben laknak a szlováktótok, Trencsénmegyét még 1065-ben is solitudo- nak, pusztaságnak nevezi Mór pécsi püspök. A prágai püspökség 1086-iki levelébe foglalt abbeli állítás, hogy e püspökség és vele Csehország a Tátra hegységig és a Vág folyóig terjed, csak jámbor óhajtás és követelés volt, de nem valóság. Még 1244-ben e megyének északi része, nevezetesen a Kisuca és Várin patakok köze egészen lakatlan volt. Árvamegye csak a XIV. században kezdődött telepedni, sőt az északi részre csak a XVI. században költöztek a lengyel eredetű hegylakók, másként gorálok. Liptómegyéről határozottan tudjuk, hogy először a magyarok, azután a németek kezdtek itt falvakat alapítani és csak azután jöttek a szlovák-tótok.9 Megállapítható tehát teljes történeti bizonyossággal, hogy a szlovák-tótok a dunáninneni részeken sem laktak a Xl-ik századbeli gyepüktől délre, mert ide csak a török uralom után húzódtak le. A gyepüktől északra eső területre, ahol most legsűrűbben és egy csomóban jóformán egyedül laknak, oda is csak a XII—XIII. században kezdtek beszállingózni és letelepedni. De hát hogyan és mikor kezdődött e betelepülés ? Csak akkor, amidőn Magyarország és a vele határos északnyugoti országok közt annyira megerősödött a béke és a barátság, hogy mindennapi állandó betörésektől nem kellett tartaniok 9 Századok: 1883. 104—105. Czörnig: Ethnographie der österreichischen Monarchie II. 187., 215. Szepesvármegye a mohácsi vész előtt. Hradszky Józseftől a szepesi emlékkönyvben. Szepesváralja 1888. 316—28. Lipőtmegyei királyi solymárok leszármazol Majláth Bélától. Turul 1900. 176—94. Endlicher: Monumenta Arpadiana 137. Fejér: Cod. Dip. IV/I. 346. I. és igy az országválasztó közök fentartása fölöslegessé vált. Ha már most a hazánktól északnyugatra eső országok történetét vizsgáljuk, látjuk, hogy a mai Morvaországban Olmüc körül 976-ban még volt egy kisebbszerü önálló fejedelemség, de azt 996-ban a cseh fejedelem elfoglalta. A csehektől e tartomány 1003-ban a lengyelek kezére került és ezek bírták 1029-ig.10 1055-ben I. Bretiszló hglála utáo legidősebb fia Spitihnev lett a fejedelem, másik két fia közül Vratiszláv kapta a morvatartomány keleti felét Olmüc, Konrád pedig a morvatartomány nyugati felét Brünn székhellyel. Spitihnev azonban üldözte testvéreit, úgy hogy Vratiszlávnak Magyarországra kellett menekülnie és itt 1058 táján nőül vette I. András király leányát. Itt kezdődött tehát a családi összeköttetés a magyar királyi és a cseh fejedelmi családok között. Nemsokára Vratiszláv elnyervén a cseh fejedelemséget, az olmüci hercegséget öccse Ottó kapta, és bírta 1087-ig. Ez is szoros szövetségbe és rokonságba lépett a magyar királyi családdal, mert I Béla leányát, Szent-László testvérét, Eufemiát vette nőül. 1074-ben ez Othó segítette Gyécsét és Szent- Lászlót Salamon legyőzésében. Viszont 1092-ben Szent-László segítette Othó fiait, az ő unoka- öccseit, hogy atyjok hercegségét visszakaphassák. Ugyancsak 1092-ben Lengyelországban is Szent- László unokaöccse Ulászló herceg uralkodott és Szent-Lászléval jó barátságban állott.11 (Vége. köv.) 10 Világosan és kétségbevonhatatlanut bebizonyították ezt Loserth és Bretholz német történetírók. Archiv f. österreichische Geschichte 81 k. (1895.) 137—50. 11 Hnber—Baróti: Ausztria története. 148—49., 201-114.
