Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-11 / 24. szám
1916. június 11. Békés 3 üdvözölte, hangulatos szép beszédben, amelyre Moldoványi János mélyen meghatottan és ékesen felelt, kifejtve programmját. Este a Korona vendéglő nagytermében százötven teritékü lakoma volt a főszolgabíró tiszteletére. Bankettek, mint tudvalevő, idestova két év óta sem a nemzeti ünnepek napjain, nevezetesen március 15-én, sem a főispáni beiktatás és alispán választás alkalmából nem voltak. A békési társaslakoma is, tudjuk, hogy ez okból szintén az ünnepelt főszolgabíró intenciója nélkül és annak ellenére történt meg, de az esetben ha ez a lakoma kezdeményezője s kiindulási pontja lenne annak a nagyon is kívánatos célnak, hogy Békés városa immár évek óta megbolygatott társadalmi békéjét megteremtené, vagy mint a bankett egyik szónoka találóan mondotta helyreállítaná, a társas lakomát feltétlenül helyeseljük és örvendetesnek tartjuk. A társadalmi béke helyreállítására minden feltétel, amely eddig hiányzott, most meg van adva. Moldoványi János konciliáns egyénisége, s hivatali, egyben társadalmi működése pedig egyaránt kiválóan alkalmasok rá, hogy a még fennforgó, helyesebben Írva fennforogni látszó ellentétek véglegesen kiegyenlítessenek. A cigányokat eltilják a kóborlástól. A világháború a régóta megoldásra várt cigány- kérdést is égetővé tette. A belügyminiszter a kormány felhatalmazása alapján nagy fontos ságu rendeletet adott ki, amely egyfelől a közérdek, másfelől a humanismus szempontjainak figyelembevételével erélyesen belenyúl a cigánykérdésbe és véget fog vetni a kóbor cigányok garázdálkodásának. A rendelet, amely junius hó 5-ig bizalmasnak volt tekintendő, utasította az ország' összes rendőrhatóságát és a csendőrségét, hogy junius 5-től kezdve az egész országban egyszerre egyidőben fogják össze a kóbor cigányokat, szállítsák őket a járás székhelyére, ott vegyék nyilvántartásba, s ha megállapítható illetőségi helyük) oda toloncolják őket. Hogy elkóborlásuk megnehezíthessék elveszik tőlük vonóáilataikat és járműveiket. Lovaikat a katonaság részére állítják elő hadiszolgáltatásképpen. Jövőre pedig lovat, öszvért és szamarat külön rendőrhatósági engedéllyel szerezhetnek. A cigány férfiakat. 18—50 éves korig sorozó bizottságok elé állítják, s azokat, akik fegyveres szolgálatra nem alkalmasok, valaA háborúnak vannak elégedettjei. A zavarosban halászat sohase volt rossz mesterség annak, aki nek gusztussá volt hozzá. Felgazdagodott kai. márok, hatalomhoz jutott hivatalnokok dijnoki sorból újra a fényes katonai pályára került pensio- nátus katonatisztek Vannak ezek közt bizonyára olyanok, akik nem is bánnák, ha mentői tovább tartana a háború. De jó, hogy nem ők dirigálják a világot s hogy ők sohasem osztanak és szoroznak akkor, mikor a világ haladásáról van szó. Mert az emberiséget eszmékkel irányítók, a Rousseánk, Kontok, Schopenhauerek, Marsok, Petőfik, Kossuthok sohasem ezekből a társadalmi osztályokból kerültek ki. En legalább sohasem olvastam, hogy a hiénaszivü szatócsok, a sza- tócslelkü hivatalnokok meg a szegény jó pensio- nátus kapitányok valahol részt vettek volna az emberiség egyetemes haladásának munkájában. * * * * Most a szemünk előtt készül a történelem. Mikor látjuk, hogy ugyanegy eseményről hogy imák a mi lapjaink és hogy Írnak az entente lapok, kétségbe esünk a történelem komoly tudomány voltát illetőleg. Hát még azoknál az eseményeknél, amelyektől évszázadok választanak el, hol tévelyeghet az igazság. Talán nem is Scipio pusztította el Karthágót, hanem Hanni- bol Rómát. Mit lehessen tudni? Hiszen a história is entente párti, mert, hogy római forrásokból maradt ránk. —re. mint a nőket hadimunkára kötelezik. A munka- képtelenek eltartását addig, mig illetőségük helye megállapítva nincs, az állam fedezi. Hét éven aluli gyermekeiket az állami gyermekmenhelyen helyezik el, s ott nevelik fel. Minden cigány, aki tizenkettedik évét betöltötte, igazolványt kap, s mindenkinek ki lesz jelölve tartózkodási helye — amelyet rendőrhatósági engedély nélkül nem szabad elhagynia. Végül gondoskodik a rendelet a cigányok beoltásáról, egészségügyi megvizsgálásáról és gyógykezeléséről. A rendelet tehát csak annyiban szorítja meg a cigányok egyéni szabadságát, amennyire az Véderő, a közbiztonság s a közrend szempontjából feltétlen szükséges. — Ezzel szemben alkalmat nyújt nekik munkára és igy arra, hogy a kóbor életmódjukkal felhagyva, hasznos polgárokká válhassanak. Bár ezzel a rendelettel a cigánykérdés véglegesen elintézve nincs — mindamellett kétségtelen, hogy a rendelet intézkedései jelentékeny lépést jelentenek a gyökeres megoldás felé. A gyulai rendőrség felkészülve látott a rendelet végrehajtásához. — Az első napokban 13 cigányt fogott össze. A csendőrség járőrei is ellepték a megye egész területét, és sikerrel fogdossák össze a veszedelmes csőcseléket. A cigányrazzia junius 15-ig fog tartani. Adományok. Özv. Mayer Ferencne polgári köri vendéglős a gyulai vak katonák részére lapunk utján 10 koronát adományozott. A gyulai vöröskereszt egylethez a következő adományok folytak be : Jovanovics Miklósné, Miladenovics Miklósné 4—4 K, Styr Petra, Patka Zsófia, Erdélyi Margit, Pilka Péter 1 — 1 K, Puskás And- rásné 1 K 50 f, Hajdú Perencné 18 fillér. A sebesüllek és világtalanok részére a Munkácsi-utcai gyulai baptista gyülekezetben adakoztak : ifj. Szilágyi Gábor 2 K, Nagy Pál Ferenc 2 K, Lányai István 4 K, Dandé Antal 40 f, Todor János 3 K, Tulkán Janosné 2 K, Balog Mária 2 K, Balog György 4 K, Schriffert Ádámné 2 K, Nagy Róza 1 K, özv. Barna Péterné 1 K, Kelemen Péterné 1 K, Koré János 2 K Rostás Péterné 1 K, Aponyi Antal 4 K. — Özvegyek és árvák részére adakoztak : Aponyi Antal 4 K, Fábián Andrásné 2 K, összeszn 37 K 40 f. Ilaudliauer György meghalt Lapunk zártakor vesszük azt a hirt, hogy a gyulai tisztviselő társadalom egyik legrégibb és nagy népszerűségnek örvendett tagja, Bandhauer György nyugalmazott pénzügyi tanácsos szombaton reggel, rövid rosszullét után, szivszélhüdés következtéd ben hirtelen meghalt. A váratlan halálhírt városszerte élénk részvéttel és sajnálkozással fogadták — annál is inkább mert előző napon még a szerkóit vig kedéllyel járkált a városban és semmi nyomát sem lehetett nála sejteni a közeledő végnek. Egész életében egyik tipikus mintaképe volt a takarékos embernek, s egyik ama ritkaságszámba menő tisztviselőknek, akik fizetésükből tekintélyes vagyont gyűjtenek. — Yármegvénk egyik legtekintélyesebb családjához, a csákói Geiszt családhoz közeli rokoni kötelékek fűzték. Bandhauer . György Gyulán született 1846-ban, a nagyvár di premontrei főgimnáziumban érettségizett és három évig jogot hallgatott a nagyváradi jogakadémián. Katonai szolgálata után, melyet a honvédhuszároknál töltött, Békésmegye szolgálatába lépett. Az akkori főispán 1870-ben járási esküdtnek nevezte ki, a következő évben a törvényhatósági bizottság vármegyei alszámvevővé választotta meg. Később megyei alpénztárnok, majd 1886-ban főpénztárnoknak választották. — Ezt a tisztséget viselte 1913-ig, amikor a megyei pénztárnak államosítása bekövetkezett. Akkor a pénzügyminiszter a gyulai számvevőséghez szám- tanácsossá nevezte ki, ahol 1909-ben elérte a pénzügyi tanácsosi rangot. Negyven évi becsületes szolgálatának betöltése után őt esztendő előtt nyugalomba vonult és feleségével Szálisz Idával — akivel különben 43 évet töltött boldog házasságban, csendesen éldegélt. Tragikus sors, hogy aki életében annyi igyekezettel szaporította vagyonát, gyermekeket nem Kagyhat maga^tán. Egyetlen fiát, minden reménységét felnőtt korában ragadta el tőle a végzet kérlelhetetlen keze. A boldogult temetése ma délután 4 órakor lesz a Munkácsi Mihály-utcai gyászházhó). Habié lókupec cigányok. Vakmerő rablást követett el Gyulán vásár szombatján késő este három lókupec cigány. Kvártélyt béreltek egy öreg, tehetetlen házaspárnál, akikről kitudták, hogy nagy összeg pénzt tartogatnak otthon s azzal a szándékkal szállottak meg éjszakára, hogy pénzüket elrabolják. Gaz tervüket csak részben tudták végrehajtani, de merényletük, ha nem is közvetlenül okozta, de mindenesetre siettette a megtámadott öregasszony másnap bekövetkezett halálát. A rendőrséget a környezet tudatlanságból csak későn, másnap reggel értesítette a rablásról. Mégis hétfőn délután sikerült az egyik tettest kézrekeriteni és annak beismerő vallomása után minden valószínűség szerint hamarosan elfogják két társát is. A rablásról a következő tudósítást adjuk : Szombaton délután egy zöld pápaszemes kupeckinézésü fiatal cigány betért Ungureán Demeter földmives vásártéri udvarára s az otthon egyedül levő 78 esztendős Ungureánné Boz- bik Perszidától éjjeli meghálásra szobát bérelt a maga és két társa részére. A környékbeli házakban országos vásári napokon rendszerint mindenütt adnak néhány hatosért szállást a vásárosoknak. Azért az öregasszony, aki különben is szerette a pénzt, kész örömmel adta ki a szobáját. De a drágaságra való hivatkozással, a szokásos fejenkénti 1 korona szálláspénz helyett 1 korona 20 fillért kért s nagy volt a bolgogsága, mikor a cigány megölelte s nagy hangon kijelentette hogy nem sokalja, sőt hajlandó 2 koronát is fizetni. Nyomban le is fizette a 6 koronát. A cigány aztán beszédbe ereszkedett az asszonnyal. A jószágok magas áráról beszélgettek, miközben az asz- szony felhozta, hogy napokkal előbb ők is 11 darab disznót adtak el hatezer koronáért a katonaságnak. A cigányüak — aki ezt bizonyosan már előbb is tudta — sem kellett több, ismeri jól a parasztember lélektanát, bizonyosra vette, hogy a disznók árat otthon tartogatják, nem a takarékban. A cigány elment és csak besötétedés- kor tért vissza harmadmagával. Estefelé hazaérkezett a gazda is szőlőskertjéből s megtudta, hogy az asszony kiadta éjjelre az előszobát. Bár nem helyeselte ebbeli cselekedetét, kénytelen volt belenyugodni, mert a kvártélyosok már ott voltak és olyan csendesen viselkedtek mintha aludnának. Este 9 óra lehetett, mikor az öreg Ungureán lefekvésre készült, bezárta az utcaajtót, majd a konyhaajtót belülről. Alig fordította rá a kulcsot, a-bent erre leselkedő cigányok kirohantak, leteperték, olyan brutálisan megütötték, hogy egyik karja eltört, majd kezét-lábát cukorspárga- val összekötözték. Azután az öregasszonyt kirángatták ágyából s őt is összekötözték, azután fenyegetés közben a 6000 koronát követelték. A megrémült öregek tagadták, hogy ennyi pénzük volna otthon. Az első szoba szekrényéhez utasították a rablókat, ahol 278 koronájuk volt. Erre azonban azQk nzm voltak kiváncsiak, mert azt már előbb magukhoz vették. Felforgatták az egész bútorzatot, de a hatezer koronát, mely különben az asztalban volt elrejtve, nem találták. A gazemberek erre eltávoztak, otthagyván a megkötözött öregeket. Röviddel azután Ungureán Demeter kiszabadította magát, azután feleségét a kötelékekből és értesítette a szomszédokat a történtekről. A reggel értesített rendőrség a beszélni alig tudó öregasszony és a szomszédok kihallgatása utján összeállította a cigányok személyleirását, de a✓ tetteseknek volt elég idejük a menekülésre s a nyomozás semmi reménnyel nem kecsegtetett. A szívbajos Ungureánné állapota vasárnap a kiállott izgalomtól válságosra fordult. Délután kiszállott a helyszínére dr. Konrád Ernő kir. ügyész és íázabó László vizsgálóbíró, de az aggonizáló öregasszonyt már nem lehetett kihallgatni s még a délután folyamán meg is halt. Az ügyészség a halottat felboncoltatta s- kiderült, hogy a halál nem az éjszakai bántalmazások folyománya, hanem az előrehaladott szívbaj és tüdővizeny okozta. A cigányokat eközben hiába kereste a rendőrség. Hétfőn délután Csete Ferenc rendőr az Erdélyi Sándor-utról egy gyanús csavargó cigányt állított elő a rendőrségen, aki állítása szerint a déli vonattal érkezett otthonról, Nagyváradról. Lakatos István 23 éves lókupecnek mondotta magát s
