Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)

1916-06-11 / 24. szám

2 Békés 1916 junius 11 Krisztus követői lehetnek, hogy az ő igáját viselhetik és nem lázadnak az Úr ellen, ha gondviselő keze velük másként rendelkezik, mint ahogyan ők gondolták emberi véges elméjükkel Boldognak érzik és vallják magukat vallásos kötelességeik teljesítésében és nem zúgolódnak, nem összeszori- tott ököllel teljesítik azokat; tudják jól, hogy a vidám adakozókat szereti az Ur. Látom lélekben mindezeket, s elmém a Szentlélek Isten felé száll, s könyörgő imádsággal kérem őt, jöjj el Szentlélek Isten, végezd el az emberek szivében most is ezt a nagy munkát: legyen mindnyájunk élete Krisztus élete, mely nem retten vissza semmi téren a lemondástól; nem retten vissza lemondani a mindennapi élet kicsiny kényelmeiről étel és ruházat­ban! Legyen mindnyájunk élete ön­fegyelmezett élet, mely ért a vágyak pórázon tartásához, a beszéd és a nyelv fölött való urajomhoz! Teljék meg mindnyájunk szive a vallás és val­lásos élet kötelességeinek ideális föl­fogásával, hogy megtérjen abba Krisztus békéje Jöjj el Szentlélek Isten ! Dr. Liiulenberger János. Tanügy. Érettségi vizsgálatok. A gyulai főgimnázium szóbeli érettségi vizsgálata folyó hó 3-án délután folyt le dr. Vass Bertalan tankerületi királyi fő­igazgató elnöklete alatt. Mindössze kát vizsgázó volt, akik közül Follman Ferenc jól érett, Pala- sovszky Andor érettnek nyilváníttatott. A május hó 29-én katonai szolgálatra bevonult VIII. osz­tályos tanulók bevonulásuk előtt egy héttel hadi érettségi bizonyítványt kaptak kézhez, amely sze­rint Ladies György jól érettnek Reisner Tibor érettnek és Stern Andor jelesen érettnek minő­síttetett. A főgimnáziumban most folyó hadikur­zusnak 12 hallgatója a kurzus befejezése után junius hó 23—24-én bocsáttatik osztályvizsgálatra, illetve érettségi vizsgálatra. Fj segédtaníclögyelő. A vallás- és közok­tatásügyi miniszter Kóródy Ferenc segédtanfelügye- lőt Krassószörény vármegyéből Békés vármegye tanfelügyelőségéhez áthelyezte. Hírek. A közigazgatási bizottság e havi rendes ülését a közbeeső pünkösdi ünnepek miatt a szo­kottnál egy héttel később, junius 19-én hétfőn tartja. A csendőrség működése májas hóban. A debreceni csendőrkerületi parancsnokság kimutatása szerint a Bákésvármegyében elhelyezett csendőr­őrsök május hó folyamán 169 bűntett és vétség, és 70 kihágási ügyben folytattak nyomozást. A nagyobb számmal előfordult büntettek és vétségek a következők voltak : az ember élete ellen irányuló cselekmények 6, testisértés 6, lopás 54, sikkasztás 2, orgazdaság, bünpalástolás 56, idegen vagyon rongálása 5, tüzkárosodás 8, fegyveres erő ellen1 vétség 8. A felderített kihágások túlnyomó része a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kisebb kihágás volt. A községi kÖZinimka összeírásáról, megvál­tásáról és kezeléséről szóló szabályrendeletet a törvényhatóság februári közgyűlésén módosítván, a kereskedelemügyi miniszter most jóváhagyta. A módosítás lényege a szabályrendeletnek a termé­szetbeniközmunka tartozás végrehajtására vonatkozó részét érinti és akként intézkedik, hogy aki fel­hívásra természetbeni közmunkatartozását be nem szolgálja, attól a kötelezettség megállapított vált- ságára készpénzben fog behajtatni. Katonai előléptetés. A király a háború tar­tamára a honvédelmi minisztériumba berendelt Vadas József gyulai 2 honvédgyalogezredbeli nyugalmazott százados gazdászati tisztet, szám- tanácsossá nevezte ki. Előléptetés a postánál A m. kir. posta és távirda vezérigazgató a gyulai postahivatalnál ki­nevezte Dósa István II. osztályú kezelőt I. oszt. posta-távirda kezelővé. Hősök kitüntetése. A király az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartása elismeréséül Bartos Jenő a IV—2. népfölkelő gyalogzászlóaljnál be­osztott népfölkelő főhadnagyot a signum laudissal tüntette ki. A hadsereg parancsnokság vitéz ma­gatartásukért a 2. népfölkelő gyalogezredben a következőket tüntette ki II. oszt. ezüst vitézségi éremmel: Terényi Péter zászlós, vármegyei tb. aljegyző Zsivics Mihály népf. őrmester, Dodity Iván népf. szakaszvezető, Scefaneszku Péter, Pod- ránszky Vince o. szakaszvezetők, Janicsek Emil, Halmazsán János, Lmdt István népf. tizedesek, Sutyinszky János, Petrucz János népf. őrvezetők, Jov István, Ardeleán János, Braun Mihály, Koszté Vazul népfölkelők. — Bronz vitézségi éremmel: Lengyel Balázs, népfölkelő tizedes, címzetes őr­mester, Metz József, Kral Károly, Weisz Jabos és Geiszt Antal népf. szakaszvezetők,“Englánder Dezső, Mihu Dániel, Avrameszku Partémé, Szander József, Ungu-reán Gábor és Bodnár Béla népf. tizedesek, Szigeti Gábor népf. örvezető, Faur Já­nos, Juhász János, Sütő Mihály, Gotschich And­rás, Farkas István, Hotorán Flóra, Dancsovszky András, Szűcs Antal, Megye Péter és Haas Krisz­tián népfölkelők Duma János népf. tizedes, Blaga Zakariás népf. és Philip János honvéd. Magyar nemesség. A király Grallert Konrád vezérőrnagynak, valamint törvényes utódainak a magyar nemességet adományozta «cebrowi» elő- névrel. Grallert tábornok a háború kitörésekor a békéscsabai 101. gyalogezred parancsnoka volt alezredesi rangban és a háború fo^amán ismé­telten kitüntette magát. Megkapta a legmagasabb katonai kitüntetéseket. Most a királyi kegy a ma­gyar nemességgel ismerte el a kiváló katona érdemeit. Moldovitnyi János beiktatása. Mint megír­tuk, Moldoványi János békési főszolgabíró vasár­nap, folyó hó 4-én foglalta el uj tisztét, impozáns szép ünnepélyesség és ováció keretében. Gyulai baratai közül sokan kísérték fel járása székhe­lyére, ahol a járási tisztikar élén Baross Dezső tb. főszolgabíró fogadta s üdvözölte. Közben a bé­kési községháza terme zsúfolásig megtelt a bé­kési elöljáróság, továbbá a mezőberényi és körös- tarcsai küldöttségek tagjaival, akik a terembe lépő főszolgabírót lelkes éljenzéssel fogadták. A járás nevében Kolozsi Endre mezőberényi főjegyző lakóinak szeretete, lelkesedése, virág, szivar, ci­garetta eső gyanánt s zeneszó zengett, trombita harsogott, dobok peregtek s rekedtre kiabálták magukat a lelkes honfiak és honleányok az er­kélyeken. Engem is elkapott a tömegmámor . . . Megszámlált és beosztott cigaretta készletemet olvasatlanul s a vásárcsarnokból drágán vett virágainkat két kézzel dobáltam a kelenföldi pályaudvarra haladó csapatok közé, akik kipi­rult arccal, dobogó szivvel. félelemnélkül, büsz­kén és bátran mentek a harctérre. Igazán büsz­kék, igazán bátrak, igazán lelkesek voltak. Egy lelkes főváros tomboló szeretete suggerálta őket, diadalmenetükben. Szép volt, nagyon szép volt, de amellett olyan nagyon, nagyon szomorú is volt, mikor ezek á büszke szép gyerekek énekel­ték, hogy : — „Recece, nem vagyok én kapitány“ s mentek a halálba .. . Sirnivalóan gyönyörű volt ... * * * * Akkor úgy éreztem, hogy de jó lett volna ha akkor lett volna a háború, mikor még én is fiatal voltam ... Ha a kaszárnyaélet unalmas „marscheinz“-jától váltott volna ki ez az izgal­mas gyönyörűség, ha én masírozhattam volna a kipirult arcú bakák közt, a tépett öreg zászló alatt diadalmenetben a halál tarlói felé . . . Irigyeltem azokat a délceg büszke szép gyereke­ket, ezekért a nagyszerű pillanatokért . . . Szegény büszke szép fiatal gyerekek ! . . . Azóta legnagyobb részük ott maradt a galíciai hómezőkön, a szerbiai uttalan sártenge­rekben, a montenegrói fekete hegyek szaka- dékaiban. S jöttek utánuk az öregek, az élettől meg­viseltek, a barázdált arcuak . . . Ezeknek már nem jutott virág, roggyadozó lépteiket nem kisérte ujjongás és mámor . . . Az első láz elmúlt, a háború intézménnyé vedlett, amelyet most már jobban, tökéletesebben csiná­lunk, de kevesebb lelkesedéssel, mösterségképen .. A háborút megszoktuk. Már aki megszokta, aki­nek lelke volt hozzá, hogy megszokja . . . A pesti spiesz ma már fel se pillant az újságjából, a kávéház ablaka mellől, mikor ott megy el a menetszázad, virágnélkül, ujjongás nélkül, csak könnyes arcú feleségek, anyák és gyerekek jajtalan fájdalmától kisérve. Sokkal jobban érdekli őt a zsir ára, meg az alagi ver­seny eredménye. S a szegény öreg csontok, a felvirágQzat- lan családapák, az élettől meptépett másodrendű anyag csak megy, megy az uttalan vihar felé . .. »Háború van, hát menni kell, ennyi az egész, alsó ... ki is osztja a kártyát ? . . . Hát ez is sirnivaló, épen úgy, az a másik, csak szépnek nem olyan szép . . . * *­* Miért van háború ? Nagy és szent célokért, a lét vagy nemlétért, mondják a vezércikkek buzgó olvasói. Azért, hogy megtudjunk élni, mondják azok, akik a lapban először is a köz- gazdasági rovatot keresik. „Mert a rácok meg­ölték a trónörököst“ vélekedik a falu „Mert Európa három legelőkelőbb családja faséba jött“ mondják a cinikusok. Miért, miért ? a ha­záért, a becsületért, a szabad kereskedelemért, a kultúráért, a német hegemóniáért, a magyar nemzeti nagyságért, az osztrák magyar egységért, a jólétért, a jobb erkölcsökért, szóval a háború igazi okát és célját illetőleg nincsenek kialakult nézetek az emberek között. Mégis mennek, mennek, hol lelkesen, hol kötelességtudóan a lányarcu kadettok s a boronáit arcú öreg köz­emberek a halál aratógépei elé, anélkül hogy igazán tudnák miéri mennek ... És folyik a vér, omlik a köny és szakadnak a szivek . . . Em­beri szemponthói gyönyörű ez a csodás kö- telességteljesités ez a teljes öntudatlan odaadás az egyén részéről a köznek ... De a filozófus a maga kakasülőjéről úgy nézi ezt a nagy nyüzsgést mint mi a tülekedő, verekedő hangya­bolyt, mikor azt véletlenül felrúgják a mezőn Nem érti a lázas mászkálásukat. Az állati társadalomban pedig tudatosabb célokért folyik a háború. A gorillák tudják, miért ütik egymást husánggal kupán az őserdő­ben. Vagy egy nagyobb kókuszdióért, vagy egy jobb növésű nőstény gorilláért. A szegény orosz muzsik nem tudja miért hajtják nyölcas sorok­ban gépfegyverrel és kancsukával egy rríásik gépfegyver felé . . A jó Darvin mester megálla­pította, hogy köztünk és a gorillák között faj­rokonság van. Nem hihető, hogy a gorillák túl­ságosan örülnek az atyafiságnak. * * *

Next

/
Oldalképek
Tartalom