Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)

1916-05-21 / 21. szám

1916. május 21. Bek és 5 még egyszer meg akarta látogatni az ismerősöket, mert tudja, hogy sohasem szabadul ki többé az elmegyógyintézetből. Már elfogatásakor alapos gyanú merült fel Cséfai ellen, hogy évek előtt ő követte el a még eddig kiderittetlen Ludvig- íéle gyilkosságot is. — A múlt évben a rend­őrségnek nem volt módjában ezt rábizonyítani, mert Cséfait át kellett adni az ügyészségnek, nem lehetett őt hosszabb nyomozás végett visszatartani. Az azóta összegyűjtött adatok csaknem kétségte­lenné tették, hogy Ludvig Jakabnak senki más nem lehetett a gyilkosa, mint Cséfai. Most, hogy ismét kéznél volt a gyanúsított, Elek István de­tektív anélkül, hogy Cséfaitól erre vonatkozólag bármit is kérdezett volna, hétfőn délelőtt egy rendőr kíséretében kivitte a gyilkosság színhelyére és ott egyenesen feltette a kérdést, mondja el, hogyan ölte meg Ludvigot? A váratlan kérdéstől annyira meglepődött a gyilkos, hogy hányát vá­gódott és epileptikus görcsök támadták meg. — Nem is lehetett belőle órák múlva sem egy szót is kivenni, csak délután Dyerte vissza öntudatát, mikor látta, hogy nem az ügyészséghez, hanem a kórházba viszik vissza. Orbán napja közeledtét jelzi a napok óta tartó idő, mely a hűvösség mesgyéjét meghaladva ■csaknem a fagy zónája körül mozog. Szerencsére a hideg mellett állandóan szeles, borongós az idő s ezen körülmény valószínűleg megment bennün­ket a fagynak az előrehaladott vegetációra hárul­ható katasztrófaszerü káraitól. Eagy nélkül is van ■éppen elég mezőgazdasági bajunk, amelyre ma­gunk se tudnánk minden érdeket figyelembevevő s kielégítő orvoslást javasolni. A tengerire pél­dául nagyon óhajtandó volna jó meleg eső, mert különösen a másodszor vetett tengeri-szem az alul vizes, felül pedig csontkeménységüre száradt hantok közül képtelen kikelni s újbóli megsem­misüléssel fenyeget. A száraz idő más részről egyáltalában nem mondható bajnak, sőt sokféle szempont azt még most is kívánatossá teszi. Első sorban a belvizek által még mindig elborított óriási területek kiszáradása, másrészről a le­vágott és renden levő széna s here betakarítása. Ami a szénát és herét illeti, ezeknek első hozama mennyiségileg oly bő, minőségileg oly kitűnő, mint már évek hosszú sora óta nem volt, ami nagy megnyugvás, mert megszün­teti az állandóvá vált takarmányinséget, ami a jószágcsökkenésnek és drágaságnak egyik legfőbb oka volt. A búza helyenként már virágzásnak indult, fejlődését azonban a mostani hideg idő megakasztotta ; a rozstia, sajnos, most már majd­nem mindenütt elborította. Ez mindenesetre nagy baj, de ha a rozsda a buzaievélnél tovább nem terjedne, még elviselhető volna. A fagy mellett csupán még a ködtől óvjon meg bennünket az isteni gondviselés és akkor a közgazdaság hori­zontján tornyosuló vészes felhők nagyobb baj ckozása nélkül szétoszolhatnának. A vejére lőtt. Csik Péter orosházi lakos va­lami örökségi ügyből kifolyólag Yerasztó Mihály vejével nézeteltérésre jutott. Az osztozkodásnál azután olyan alaposan összekülönböztek, hogy a haragos após revolverrel kétszer rálőtt a vejére, kinek karját az egyik golyó keresztülfurta. A sé­rülés egyébként nem veszélyes. Léderer Ede hamvait hazahozták. Mint an­nak idején megírtuk, másfél év előtt Meránban hirtelen elhunyt Léderer Ede budapesti műépí­tész, Gyula város szülötte és a hetvenes években városunk volt mérnöke. Végrendeleti intézkedése következtében holttestét özvegye Kulmba szálli- litotta s krematóriumban égette el. Hamvaira vo­natkozólag Léderer akként rendelkezett, hogy azokat a gyulai izr. temetőben hamvadó szülei mellé helyezzék örök nyugalomra. A gyulai izr. hitközség nem kifogásolta ugyan, hogy a hamv- veder temetőjében helyeztessék el, de miután az izraelita vallás a halotthamvasztást nem engedi meg, az egyházi funkciót a temetőben elhelyezés alkalmából megtagadta* Léderer Ede hamvait csütörtökön hozták haza Gyulára, a' hamvveder elhelyezésénél, mely díszes sírkő felavatásával volt kapcsolatos, a családtagok jelenlétében dr. Nemes Zsigmond aradi ügyvéd, az elhunyt sógora mon­dott gyászbeszédet. Ellopott női ruhák. A nők hiúsága még nem rég odáig terjedt, hogy olyan ruhát világért sem szabattak volna, amilyet már egy másik nő viselt a városban. De az idők ebben is változást hoz­tak. Ma már akad, aki el is lopja a neki meg­tetsző felső ruhát. A hét folyamán két esetet is jelentettek a rendőrségnél. Vencz Györgyné az egyik károsult. Nála volt szobabérlő Franz Longó 11 - es közkatona és a felesége. A férj a multhé- ten a menetszázaddal eltávozott Gyuláról. Vasár­nap délelőtt az asszony is becsomagolt s a házi­asszony távollétében annak szekrényéből magához vett 75 koronát és egy ruhát, azzal ismeretlen hazájába utazott. — Mojzik Mária az Otthon ká­véház pincérnője elpanaszolta, hogy lakótársa Nagy Erzsébet elutazott Gyuláról és magával vitte az ő szürke kosztümjét. Miután valószínű­leg Nagyváradra utazott, a rendőrség átirt Nagy­váradra a tettes kinyomozása iránt. A gyepmesteri munkák körül beállott bajok­nak és kellemetlenségeknek állandó rovatot nyit­hatnánk, ha nem sértené az esztétikai érzéket. Többször említettük, hogy Kovács József gyep­mester katonai szolgálatra vonult be és semmi­féle argumentummal nem sikerült felmentését kieszközölni, bár ennél fotosabb közérdekből alig maradt itthon valaki. A honvédelmi miniszter ki­látásba helyezte, hogy 6 pár katonalovat bocsát a köztisztasági munkák végzésére a város ren­delkezésére. A polgármester sürgetésére a minisz­ter a n pókban azt válaszolta, hogy katonalova­kat csak mezőgazdasági munkára engedélyezhet, egyébb munkára nem. Azt ajánlja a városnak, hogy a hadiszolgáltatási törvény alapján rendelje ki magának a szükséges igákat, azoknak pótlá­sára aztán a miniszter adna katonai lovakat. — I yen módon a gyakorlatban nem lehet a kérdést megoldani és igy végkép megszűnt a szennygöd­rök tisztításának lehetősége. A bajokon azonban okvetlenül segíteni kell, mert a lakosságot nem szabad kitenni egy ebből következő ragály fellé­pésének. Dr. Lovieh Ödön polgármester pénteken délután e tárgyban való tanácskozás végett ösz- szehivta a közegészségügyi bizottságot, amelynek bejelentette, hogy a vállalkozó bevonulása után neje megtagadta az ipar folytatását, bár segéd­munkásaival dolgozhatott volna, sőt a lovait is eladta és ezáltal lehetetlen állapotot teremtett. A bizottság hosszas tanácskozás után Kovács Jó­zsefet állásáról lemondottnak tekinti és felhatal­mazza a polgármestert, hogy a gyppmesterségre rövid lejáratú pályázatot hirdessen. Az állás 1400 korona fizetés, természetbeni lakás és szabályren- deletileg megállapított dijak szedéséből áll. Egy­ben felkérte Tanczik Lajos rendőrfőkapitányt, hogy utazzék Szegedre s ott igyekezzék alkalmas vállalkozót keresni. Ha 10 nap alatt alkalmas pályázó nem akadna, a város maga lesz kényte­len hat pár lovat beszerezni, amit a fontos köz­egészségügyi szempontok figyelembe vételével meg is kell cselekednie. Szabadságos katona halálos balesete. Gör- bics István 28 éves orosházi lakos három havi gazdálkodási szabadságot kapott a katonaságnál. Május 11-én a tanyáról bejövén, találkozott Bak Sándor nevű barátjával aki szintén 14 napi sza­badságon volt otthon. A viszontlátás örömére be­tértek Weisz Mór italmérésébe egy kis áldomásra. Élményeik kölcsönös kicserélése közben Bak Sán­dor egy furcsa formájú revolvert vett elő zsebé­ből, amely babrálás közben elsült s a golyó Gör- bics István hasába fúródott és a beleket össze­roncsolta. Másnap beszállították a békésmegyei közkórházba, de a súlyos sebesült még aznap éjjel meghalt. A katonai ügyészség a halottat felbon- coltatta, azután hozzátartozói haza szállították Orosházára. Hadifogoly bombája. Egyik — Csorvásra, mezőgazdasági munkálatra kiadott — hadifogoly, állítólag a fogolytáborból egy bombát hozott ma­gával és az, a vele való babrálás alatt felrobbant s az illetőt oly súlyosan megsebesítette, hogy a fogoly sebeibe belehalt. A vizsgálat persze meg­indult az irányban, hogy a bomba mily utón ke­rült a fogoly birtokába s miképen tudta azt úgy elrejteni, hogy azt az illetőnél a fogolyőrök nem vették észre. Halálozás. Vámos György köröstarcsai te­kintélyes földbirtokos, május 16-án súlyos beteg­ség után, 49 éves korában Békéscsabán meghalt. Felesége, gyermekei, köztük a harctéren levő két fia gyászolják. Csütörtökön a református egyház szertartásával végbement temetésén nagy közön­ség vett részt. Köröstarcsa községe és az ottani olvasó népkör mintegy negyven tagú küldöttség- •gel képviseltette magát. Utóbbiak diszeskoszorut is hoztak a koporsóra. Öngyilkosság. Lehocky Györgynek, aki a békéscsabai kereki tanyákon béres, nagyon sok ügye-baja volt a családjával. Első feleségétől 6 gyermeke maradt. Nem baj. Megnősült másod­szor. Legyen a gyermekeknek anyjuk. Igaz, hogy mostoha anyjuk, de mégis anyjuk. A második asszonytól aztán megint csak sikeredett két gye­rek. Ez még nem is lett volna olyan nagy baj. Onnan származott a veszedelem, hogy a második asszonytól el kellett válni. Muszáj volt. Ez pe­dig nagy szó ! A hat árva irányában — az utóbbi kettőt elvitte a második asszony — harmadszor is megnősült az öreg. Elvette az első asszony bugát. Már szépecskén kezdegette az öreg a har­madik életet, amikor az egész nagy égi firma- mentum a fejére szakadt. A második asszony be­perelte gyerektartásért. A bíróság 20 korona ha­disarcot rótt az öregre. — Havi"20 koronákat. Ugyan honnan vegyen ennyi tenger pénzt egy szegény elesett béres ember ? Ellenben volt a kis lajbli zsebében egypár hatosa. Azon vett egy fél­kiló lugkövet. Azt feloldta egy bögre vízbe s megitta. Most élet-halál között lebeg a csabai kórházban. A hálátlan orosz foglyok. Azt a jó bánás­módot, amelyben az orosz foglyok Magyarorszá­gon részesülnek, ugyancsak furcsán akarták meg­hálálni a Székács István szentetornyai uradalmá­ban dolgozó orosz foglyok. Az uradalom vezető­jétől engedélyt kértek és kaptak egy fehér kenyér sütésére, amelyet mutatóba Oroszországba akar­tak küldeni. A kenyér postára" ádásakor feltűnt annak könnyű súlya; felbontották s kiderült, hogy a bél helyett irás van benne, melyben a foglyok azt hazudták az otthonvalóknak, hogy itt rosz- szul bánnak a fogoly oroszokkal, tehát ők is úgy bánjanak a magyar foglyokkal. Es biztatták övéi­ket, hogy csak tartsanak ki, mert itt már a 18 évtől 60-ig mindenkit elvittek katonának, igy hát ők lesznek itt az urak. Az emberséges bánásmó­dot ily rutul háláló orosz foglyokat az uradalom azonnal visszaküldte a fogolytáborba s most asz- szonyokkal pótolja őket. Közgazdaság. Gazdasági vasút. Wolfinger Miksa békés­sámsoni birtokos a tótkomlósi vasúti állomásból kiindulva, bérgazdaságába vezető keskeny nyom­távú lóerőre berendezendő vasutat kíván építeni. A terveket a kereskedelmi miniszter felülvizsgál­ván, azokat a közigazgatási bejárás céljaira meg­felelőnek találta. A bizottság az eljárás elrende­lése iránt legközelebbi ülésében határoz. A vármegye gazdasági munkabizottsága dr. Daimel Sándor főjegyző elnöklete alatt f. hó 13-án délután ülést tartott. Az ülésen az elnök bejelen­tette, azon intézkedéseket, melyeket a bizottság­nak legutóbbi ülésén adott felhatalmazása alapján elnökileg tett, úgy a hadifoglyok, mint a- katona­lovaknak mezőgazdasági célokra történt szétosz- | tása stb. tekintetében. Az ülésen elhatároztatott,

Next

/
Oldalképek
Tartalom